Fotó: AFP

Elsős gimnazista korában még azt gondolta Ildikó, hogy legkésőbb húszévesen férjhez megy, s három fiút szül majd. Az egyetem alatt találta meg az igazit, akivel a diplomaosztás után meg is tartották az esküvőt, majd házasságuk harmadik évében született egy kislányuk. Több gyermeket azonban nem terveznek. Ildikó férje iskolaigazgató, akinek a szerződése 2013 elejéig él, nem tudni, hogy utána státusban marad-e.
<#zaras_figyelo#>
A mai harmincasok későn választanak párt, s első gyermekük születése – ha ugyan születik – harmincas éveik elejére, közepére tolódik ki. A statisztikák szerint azonban 2010-ben a harmincöt éves nők csaknem negyede, a harmincéveseknek pedig fele volt gyermektelen.



Száz év múlva ötmillióan
ELOLVADT ELŐNY
„A tíz évvel ezelőtti eredményekhez képest a duplájára nőtt ez az arány” – figyelmeztet Pongrácz Tiborné, a KSH Népességtudományi Intézetének igazgatóhelyettese. A probléma ismert: 1980 óta tart a népességcsökkenés, azaz a halálozások száma több mint 30 éve rendre meghaladja a születésszámot. Ezt a természetes fogyást elvileg korrigálhatná a bevándorlás, ám az utóbbi három évtized alatt csupán a 80-as évek második felében és a 90-es évek táján volt jellemző érzékelhető mértékű migráció. A környező országok magyar lakta területeiről mintegy 700 ezren telepedtek le Magyarországon, ez átmenetileg mérsékelte a népességfogyást. Húsz éve azonban nincs gyógyír arra, hogy évente egy kisebb város lakosságával, mintegy 30 ezerrel leszünk kevesebben – mutat rá a szakember.

Pedig a deklaráltan születésösztönző magyar családpolitika hosszú és dicső múltra tekint vissza. Európában elsőként nálunk vezették be 1967-ben a gyest, később a gyedet; európai szakemberek tucatjai érkeztek az országba, hogy az új rendszert tanulmányozzák. Ez az előnyünk azonban szép lassan elolvadt. Odáig romlott a helyzet, hogy bár a nők több gyermeket – jellemzően minimum kettőt – terveznek, kevesebbet szülnek: a statisztikák szerint 100 nőre csak 124 gyermek jut.

A születésszám folyamatos csökkenése nem tisztán demográfiai, nemzeti kérdés. Szerte Európában keresik a választ az öregedő társadalmak okozta kihívásokra. Azzal ugyanis, hogy nő a várható élettartam, növekszik az államok nyugdíj- és egészségügyi kiadása, amelynek valahonnan meg kell teremteni a fedezetét. S miből másból, ha nem elsősorban adókból? Ha azonban kevés gyermek születik, megbillen a gazdasági egyensúly, az aktív korúak képtelenek lesznek finanszírozni a megugró nyugdíj- és egészségügyi költségeket, és ez nem kevés társadalmi feszültséghez vezet.

BIZALOMVESZTÉS
A statisztikai adatok tanúsága szerint a szülési kedvet nem az anyagi bőség, hanem a biztonság növeli. Ez magyarázza azt, hogy míg a rendszerváltás környékén a volt szocialista országokban mindenütt csökkent a születésszám – például a keletnémeteknél 100 nőre 70 gyermek jutott –, addig Magyarországon 1991-ben némiképp növekedett. Az Antall-kormány ugyanis, ellentétben a környező államokkal, nem nyúlt a családtámogatási rendszerhez. Ezt követően azonban folyama-tos hullámzás jellemezte a családpolitikát, hol jobban, hol kevésbé preferálták a gyermekvállalást. A legnagyobb csapást a Bokros-csomag mérte rá, ekkor veszítették el a családok a reményt az iránt, hogy hosszú távon kiszámítható körülmények között nevelhetik gyermekeiket. Az első Orbán-kormány azután 1999-ben bevezette a családi adózást, amely a közepes és magas jövedelműek számára volt kedvező. Az 1999 és 2005 közötti időszakban ez az eszköz dominált, a különféle családtámogatási megoldásokon belül 20-25 százalékkal nőtt az aránya, míg a családi pótléké ugyanilyen mértékben csökkent. Az első Gyurcsány-kormány más utat választott: 2006. január 1-jétől a családi pótlékot emelte meg, egy gyermek után 5100 forintról 11 ezerre, két gyermek után 6200 forintról 12 ezerre, s az egy- és kétgyermekeseknél megszüntette a családi adókedvezményt. A második Orbán-kormány alatt két éve újra fókuszba került a családi adózás intézménye. Az egy, illetve két gyermeket nevelő szülők havonta 62 500, míg a nagycsaládosok 206 250 forinttal csökkenthetik az adóalapjukat, ezzel havi 10–33 ezer forint kedvezményt érhetnek el. A gyed mértéke 2012-ben maximum bruttó 130 200, a gyes 28 500 forint, míg a családi pótlék egy gyermek után havi 12 200, két gyermek után 26 600 forint. A KSH számítása szerint a családi pótlékot és a gyest mintegy 1,5 millió család veszi ma igénybe Magyarországon, közülük azonban a családi adókedvezmény lehetőségével csak valamivel több mint félmillió szülő tud élni.

A szakértők szerint a jelenlegi apadó születésszámon kiszámítható, stabil családpolitikával lehetne javítani. Érdemi változáshoz azonban – vagyis ahhoz, hogy a jelenlegi 1,3-es termékenységi mutató mondjuk 1,6-re emelkedjen – minimum meg kellene duplázni a pénzbeli támogatásokat. Ez nyilvánvalóan lehetetlen.

A legfrissebb KSH-jelentés sem ad optimizmusra okot, ugyanis bár az év első négy hónapjában 5,6 százalékkal nőtt a születések száma az előző esztendő hasonló időszakához képest, csakhogy 2011-ben 10 százalékkal volt alacsonyabb a 2010-eshez képest a szaporulat, tehát alacsonyabb bázishoz viszonyítunk. Ráadásul az idén volt egy szökőnap is, és ez ugyancsak szépítette a statisztikát. A szakértők szerint a népességfogyást megállítani már nem, legfeljebb mérsékelni lehet: bizonyosra vehető, hogy az évszázad második felére 9 millió alá süllyed a magyarországi lakosságszám. A folyamatot felgyorsíthatja a külföldre irányuló migráció, ez azonban olyan sötét terület, amelynek mértékét, gazdasági, társadalmi hatását ma még senki sem látja tisztán.