Szeptember felé közeledve érdemes lesz még jobban odafigyelni a hitelintézetekre, a bankpapírokra – vonható le a tanulság egy érdekes IMF-tanulmányból. A lassan öt éve kitört globális világgazdasági válságban a legnagyobb pofont a bankszektor kapta. Ezért is különösen érdekes az a statisztika, amelyet a Nemzetközi Valutaalap elemzői júniusban publikáltak. 1970 óta, hónapokra lebontva vizsgálták a hitelintézeti krízisek kialakulását. A szakemberek kommentár nélkül tették közzé az adatokat, mert önmagában is igen beszédes a számsor. A konklúzió a következő: bankválságok általában az év második felében kezdődnek, s eddig a szeptember és a december volt a két legkritikusabb hónap. A szeptemberi csúcsosodás egészen kimagasló; miközben a legtöbb hónapban mindössze 1-2 krach kezdődött, addig az ősz első havában 25. Az IMF elemzői nem kommentálták, hogy mi állhat a jelenség mögött, az viszont biztos, hogy jelen pillanatban számos komoly probléma felsorolható, emiatt az idei szeptember is eseménydús lehet. A több mint 40 évet felölelő felmérés szerint a világban összesen 147 bankkrízis alakult ki, de emellett 213 deviza- és 66 adósságválsággal is meg kellett küzdeni. A világot 4+1 sokk érte. A 80-as évek elején a latin-amerikai válság, a 90-es években a mexikói eredetű tequilakrízis elnevezésű, majd az 1997-es ázsiai összeomlás és az 1998-as orosz pénzügyi válság okozott felfutást a bankcsődök számában. A 2008-as világgazdasági válság azonban mindenképpen az elmúlt négy évtized legnagyobb csődcunamiját indította el a hitelintézeti szektorban.
<#zaras_figyelo#>
A jelenlegi bankválságok döntő többsége Európában, illetve az Egyesült Államokban zajlik. A kimutatások szerint a 2008 óta tartó krízis alatt a tengerentúlon jelentősen megszaporodtak a banki krachok. 2007-ben még csak 3, 2008-ban 25, 2009-ben 140, 2010-ben 157, 2011-ben 92 bankcsőd történt az Egyesült Államokban, az idén pedig nyár elején 31-nél tartunk. A bajba jutott hitelintézetek nagy része viszonylag kicsi, 1 milliárd dollár alatti eszközállománnyal rendelkezik. A több mint 8000 szereplőből álló amerikai bankszektort sújtó csődhullám elsődleges oka a kisbankok rossz minőségű kereskedelmi ingatlanhitel-portfóliója. Az amerikai betétbiztosító elnökének, Martin Gruenbergnek a várakozása szerint az idén 50-60 bank mehet csődbe az USA-ban.

Az amerikai hitelintézeti szektor tisztulása látványos, ugyanakkor már csitul. Európában ellenben nem indult el látványos bankcsődhullám, de folyamatosan kezelni kell a szektor problémáit. A legsúlyosabb gondokkal a perifériás országok hitelintézetei küzdenek. Az adósságválságra legérzékenyebb szektor stabilizálására már számos eszközt vetettek be, például folyamatosan javítják a bankok forráshoz jutását. Az Európai Központi Bank (EKB) nemrég könnyítette az eszközfedezetű értékpapírok fedezetelfogadási szabályait, illetve a hitelminősítési korlátot is lejjebb szállította. A döntés segíthet a perifériás bankok likviditási helyzetén, különösen a spanyol hitelintézeteknek van erre azonnali szükségük. Ez azonban az EU egyben tartása szempontjából nem jelent tartós és végleges megoldást, azt a gazdasági és pénzügyi unió létrehozása érné el. Ez esetben létrejönne az eurózónában az egységes bankunió. Ennek részét képezné az európai szintű pénzügyi felügyelet, az egységes betétgarancia-rendszer és bankszanálási mechanizmus létrehozása.

Ma az EU csúcsvezetői sürgetik az unió létrehozását, de ha a tagországok vezetői is elköteleznék magukat a pénzügyi és gazdasági unió létrehozása mellett, akkor az erős üzenet lehetne a befektetők számára, hogy az EU rendelkezik hosszú távú közös stratégiával. Ez erősítené a piacokat, ám persze ettől még biztosítani kellene az azonnali forrásokat a perifériás EU-országok számára, hogy a csődhelyzetet elkerülhessék. Ám ez nem feltételezi azt, hogy Európa megúszhatja a bankrendszer életképtelen tagjainak a csődjét.