Az igazi Vegyépszer-sztori

Nagy Elek az M3-as építéséről beszél 2000-ben. Akkor még futott a szekér. Fotók: MTI Bonyolult sakkjátszma közepén tart Nagy Elek milliárdos nagyvállalkozó. Sőt, igazi szimultán partiról van szó, több táblán is zajlik az ütésváltás. Nagy Elek 1976-ban bukaresti egyetemi sakkbajnok volt, és a sakkhasonlatot folytatva éppen úgy tűnhet, hogy 2012 közepére az első Orbán-kormány udvari autópálya-építője már elvesztette legértékesebb tisztjét. Ám az is borítékolható, hogy a játékos nem adta fel a játszmát, sőt, még mindig sok lépéssel előre gondolkodva mozgatja bábuit. De vajon betartja-e a játékszabályokat eközben?

Nagy Elek cégbirodalmának legértékesebb eleme, a Vegyépszer Hungária Zrt. látszólag padlót fogott, és a hitelezők elhordhatják az építőipari társaság megmaradt kevéske mozgósítható vagyonát. A Napi Gazdaság 100 leggazdagabb ma-gyart rangsoroló kiadványa szerint 2008 óta nem kevesebb mint 35 milliárd forinttal, 51 milliárdról 16 milliárdra csökkent a nagyvállalkozó vagyona.

A becslés pontosságát megítélni nem tudjuk, de a Vegyépszer-történetben érdekeltek szerint még mindig hatalmas értékekért zajlik a játszma. Ami egészen biztos: a Vegyépszer Hungária már eddig is sokat szenvedett hitelezői áldozatok lesznek a nagy játszmában, ugyanis a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma május közepén jóváhagyta a társaság csődegyezségét, és a hitelezőknek gyakorlatilag semmit sem juttató csődeljárást befejezettnek nyilvánította. A végzésből az is tudható, hogy a Cash & Limes Vagyonkezelő és Felszámoló Zrt. – vagyis a vagyonfelügyelő – 275 millió forint díjra jogosult.
<#zaras_figyelo#>
EGY EZRELÉK
Egyvalaki tehát legalább szép pénzt szakított, ám az egy ideje már a Zala megyei Szentgyörgyvölgyön bejegyzett társaság hitelezői nagyon gyatra kielégítést kapnak (lásd a táblázatot). A tartozások százmillió forint feletti részére egy ezrelék jár, vagyis itt minden egymillió forint követelés után egy ezrest kap a beszállító. Sokkal jobban az alacsonyabb régiókban sem járnak a követeléssel rendelkezők.

Kényszeregyezség
A jogalkotó eredeti szándéka a csődtörvény megalkotásával az volt, hogy a megroggyant anyagi helyzetű, de túlélésre még esélyes vállalkozásokat visszavezesse a jól működő cégek világába. A csődeljárás lényege, hogy a hitelezők bejelentik igényeiket, azok jogosságát megvizsgálják, és hitelezői osztályokba – biztosított, vitatott és elismert követelések –¬ sorolják azokat. Majd egy kitűzött egyezségi tárgyaláson a megjelent hitelezők javaslatot fogadnak el, amelyben a hitelezők többségének le kell mondania követelésének egy meghatározott részéről. A csődegyezséget tárgyalás keretében hagyhatják jóvá, és elfogadhatják azt a reorganizációs tervet, amely alapján a cég tovább működik majd. A tartozásokat összesítik, egy új szabály szerint minden 50 ezer forint alatt hitelező egy szavazatot kap, a nagyobbaknak minden megkezdett 50 ezer forintonként egy szavazatuk van. Az elismert és a nem vitatott követeléssel rendelkezők egyszerű többsége dönt, ez a többiekre nézve is kötelező. Így, aki nem hagyja jóvá az eredeti követelésének töredékét tartalmazó javaslatot, annak is kötelezően alá kell vetnie magát a helyzetnek. A követelés ki nem fizetett részét nem is vitathatja, peresítheti. Ezt hívják kényszeregyezségnek. Egy csődeljárás alatt álló céggel szemben természetesen az adott vállalatcsoportba tartozó más tagoknak, kapcsolt, a tulajdonosok érdekkörében lévő vállalkozásoknak is lehet követelésük. Ezeket azonban csak 25 százalékban számítják be, amikor a követeléseket összesítik és a szavazati jogokat megállapítják. A szabállyal úgy lehet visszaélni, ha ismerősi, haveri céges kör csak papíron létező, fiktív követelést nyújt be, vagy a meglévő követelést jelentősen túlértékeli a csődeljárás során. Ezzel el lehet érni, hogy az egyszerű hitelezők, a bankok és minden külső szállító kisebbségbe kerüljön. Azaz rá lehet kényszeríteni az áltöbbség akaratát a valódi hitelezőkre.

Hogyan lehetséges mégis, hogy ez a gyakorlatilag nulla pénz elég lehet az alvállalkozóknak, és a Vegyépszer Hungária – megtisztulva adósságaitól – akár tovább is élhet? A hitelezők egy része szerint hogyan máshogy is történhetne, mint az építőiparban oly megszokott mutyival. Az ügyben számos feljelentés történt, és sokféle lépést megtámadtak a hitelezők, akik például a vagyonfelügyelő felelősségét is firtatják.

Mint azt a HVG is megírta ez év májusi tényfeltáró cikkében, a hitelezők azt sejtik, hogy a bíróság által kijelölt felszámoló cég nem megfelelően minősítette a hitelezői kört. A Cash & Limes különlegessége, hogy vezérigazgatója, Marjasné Endrédi Zsuzsanna 2009-ben még a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. vezérigazgató-helyettese volt. A felszámolási eljárásokban bevett számítógépes sorsolás vagy esetleg az azt megvétózó bíró tehát ezúttal is érdekesen választott (a felszámolók kijelölésének ellentmondásairól lásd a keretes írást a 10. oldalon).

Figyelmeztetés a dunaújvárosi híd lábánál. Rémálommá vált cégtörténet.

A hitelezők azt gyanítják, hogy a Vegyépszer körön belüli tartozásokat hozott be a pénzükért futók közé, ezeket pedig a felszámoló nem szűrte ki (a csődtörvény vonatkozó részleteiről lásd a keretest a 9. oldalon). Így nem a körön belüliekre a törvény által előírt 25, hanem 100 százalékos súllyal vette figyelembe ezeket a követeléseket is. (A gyanú szerint ilyen volt az S-104 Kft. és a Terrestre Kft. követelése.) Így a csődegyezségben 50 százaléknál nagyobb arányban szavazhatott az a csoport, amely elfogadta a nulla közeli kielégítést, és így engedi tovább élni a Vegyépszer-érdekeltségeket.

A sors különös játékai
A csődeljárásról és felszámolásról szóló törvény legutóbbi módosítása alapján 2009. szeptember 1-jétől elektronikusan, véletlenszerűen választják ki a közreműködőt, vagyis immár nem a bíró jelöl ki felszámolót. Azonban a bíró megvétózhatja a gép döntését. Ezt vizsgálta egy lapunk birtokába került elemzés, és megdöbbentő következtetésekre jutott. Kimutatta, hogy 116 felszámoló cég közül egyes társaságok egyetlen ügyet sem kaptak, mások viszont nagyon sokat. Öt cégnek jutott az összes ügy 12,3 százaléka, miközben egyenletes eloszlás esetén legfeljebb 5 százalék lehetett volna a súlyuk. Ami még megdöbbentőbb, erős a kapcsolat néhány bíró döntése és egyes felszámoló cégek kijelölése között. A vizsgálat eredményeit sokan megkapták, de egyelőre a felszámolási eljárásokról készített sokkoló Transparency International-tanulmány mellett nem sok nyoma van, hogy valaki foglalkozott volna a témával.

LÍBIAI MILLIÁRDOK
Mindez azért döbbenetes, mert amennyiben lezajlik a kártalanítás, a Vegyépszer-cégek tiszták lesznek, és megpróbálhatják nem csekély vagyonelemeiket hasznosítani. Az általunk hallott becslések szerint ezek a vállalatok 4-5 milliárd forintnyi követelést szedhetnek be, illetve nekik járó garanciákat hívhatnak le, 1-2 milliárd forintos ingatlanvagyont értékesíthetnek, és az egyezséggel felszabadulhat a zálogjog alól egy igazán hívogató tétel is, a legalább 10 milliárd forintnyi líbiai elő-legből származó készpénz.

Mint emlékezetes (Tolongás a semmiért – Figyelő, 2011/25. szám), a Vegyépszer elnyerte ez-Zavija város út-, csatorna- és vízközműhálózatának kiépítési és a közvilágítás-fejlesztési munkálatát, a potenciális pótmunkákkal együtt százmilliárd forintos nagyságrendben. Úgy tudjuk, hogy a líbiai vevő az Eximbank előleggaranciájával ebből utalt át 11 milliárd forintnyi előleget. Innen a történet Rejtő-regénybe illik. A pénz egy része állítólag egy Vegyépszer-érdekeltség számláján pihen, ugyanakkor 5-6 milliárd forint sorsa nem tisztázott. Az egyik verzió szerint ennyi tűnt el akkor, amikor a Vegyépszer tavaly kimenekítette líbiai munkatársait, találat érte a Vegyépszer International Lybia Branch irodáját, a kinti betonkeve-rő-telepet, és még a kinti devizaszámlát kezelő líbiai bank is megsemmisült.

Ugyanakkor sokan azt sejtik, hogy mivel a Vegyépszernek a tavalyi polgárháború idején is volt embere Líbiában, esetleg hozzáférhetett ahhoz a pénzhez, amely devizában volt, ezért gyaníthatóan külföldi számlán pihent. Az is táplálta a vadre-gényes összeesküvés-elméleteket, hogy tavaly decemberben Martonyi János külügyminiszter Nagy Elekkel együtt repült ki Líbiába. Kezdetben egy állami tisztviselő is úgy nyilatkozott, hogy a gépet a Vegyépszer bérelte, ám a vállalat végül ezt cáfolta, mondván: minden résztvevő a saját költségeit állta csak.

A Ganz Zrt. közreműködésével megépült Megyeri-híd. Sok alvállalkozó még ma is fut a pénze után. Fotó: Bánkuti András

Az Eximbank mindenesetre ebben az ügyben is feljelentést tett. A szinte már biztosan pórul járt, 46 milliárd forintot követelő beszállítók mellett ugyanis elsősorban néhány nagy magyar bank, a CIB, az MKB és a K&H, illetve az állami Eximbank fut a pénze után. A pénzintézetek mintegy 30 milliárd forintnyi hitel és garancialehívás miatt aggódhatnak, az Eximbank pedig az említett tízmilliárd feletti garanciavállalásért.

Mi történhetett, hogyan vált rémálommá egy tőkeerős cég élete? Az autópálya-építéseket jól ismerő forrásunk így magyarázza a történteket: a magyar autópálya-építés mindig is nagyon drága volt, ám ennek a közhiedelemmel ellentétben csak az egyik oka volt a kenőpénz. A kötelező százalékok mellett az autópályákat megrendelő állam nagyon magas műszaki tartalommal, például sok lehajtóval és pihenőhellyel kérte a teljesítést. Amikor aztán az autópálya-építési lendület végén már mindenki arra panaszkodott, hogy mennyivel olcsóbb a horvát autópálya, változott az árképzés.

„A zsírt ugyanúgy kérték tőlünk, mint régen, a műszaki tartalom sem csökkent, egyedül az árakban kellett nagyon lemennünk, így már nem voltak rentábilisak az építések. Megkezdődött egy különös összekacsintás, kihirdették az alacsony áron elvitt pályázatokat, majd a nyertesek a pótmunkákon hozhatták be az áraikat. Piramisjáték indult, a cégek versenyeztek az alacsony árakkal, majd későbbi munkákból tömködték be a lyukakat, csak akinek csökkent a melója, és a Vegyépszer ilyen volt, már nem tudott honnan pénzt előteremteni, s összedőlt a légvár” – hallottuk a történetet.

Ami konkrétan a Vegyépszer cégcsoportot illeti, az eredeti Vegyépszer Zrt.-ből a válság kitörése után – leginkább azért, hogy versenyhivatali szempontból tiszta legyen – egy Nemzetközi Vegyépszer Zrt. elnevezésű cégbe vitték az új munká-kat, de ez utóbbi társaság sem húzta sokáig. Tavaly májusban a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. – amely ma már Vegyépszer Hungária Zrt. néven fut – szintén csődvédelmet kért. De ami még ennél is szomorúbb, a Vegyépszer Hungária Zrt.-vel párhuzamosan az egyes fizetőképes projektekre létrehozott még újabb Vegyépszer-cégek közül kettő, a Magyar Nyugat-Út Kft. és a Nemzetközi Vegyépszer Románia Kft. ugyancsak csődvédelmet kért. Az agóniával lapunk több cikkben fog-lalkozott (például Menekülő utak – Figyelő, 2010/44. szám).

Állami zsákutcák
Az elmúlt két évben a Vegyépszer és más, Nagy Elekhez köthető cégek a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. öt beruházásában vettek részt. Ebből kettőnél szerződésbontásig fajultak a dolgok. Az M9-es gyorsforgalmi út 51–54-es számú főút közötti szakaszának megépítését a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. egyedül nyerte el. A NIF-től kapott tájékoztatás szerint 2011 elejétől lehetett érzékelni a munka leállását, márciustól már felszólításokat küldött a NIF a kivitelezőnek, majd ezek eredménytelensége után a szervezet 2011. augusztus 23-án szerződést bontott, a munka leállt. A 86-os számú főút Szombathely–Vát közötti szakaszát az NVE Szombathely 86 Konzorcium nyerte el. Ennek vezetője a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. volt, tagja pedig az EuroAszfalt Kft. Itt 2010 októberétől már nem végeztek érdemi munkát, a NIF végül 2011. ¬június 9-én bontott szerződést. További három szakaszon a megmaradt konzorciumi tagok folytatják a munkát. A 37-es számú főút szerencsi átkelési szakaszának rekonstrukcióját a Szerencs 2010 Konzorcium nyerte el. Ennek vezetője szintén a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. volt, tagja az FK-Raszter Zrt. Az M0-s autóút 51-es számú főút–M5-ös autópálya közötti szakaszára az EMWL Autópálya Konzorcium pályázott sikerrel. A konzorcium vezető tagja az Euroaszfalt Kft., tagjai pedig a Lavinamix Kft., valamint az egyaránt Nagy Elekhez kötődő Mahíd 2000 Zrt. és a W-Mix Kft. A 61-es főút Nagykanizsát elkerülő szakaszát pedig az ENV 61 Konzorcium nyerte, vezetője az Euroaszfalt Építő és Szolgáltató Kft., tagja pedig a Nemzetközi Vegyépszer Zrt. A NIF mintegy 4 milliárd forintot követel a Vegyépszer-csoporttól. Az M9-es beruházásnál a vissza nem fizetett előleget, a meghiúsulási kötbért, valamint az el nem végzett munka okozta kárt követeli az állam. A 86-os főút esetében pedig a NIF minden olyan követelést bejelentett a Vegyépszer felé, amely a munka leállásával van összefüggésben. A Vegyépszer által benyújtott bankgaranciák terhére próbálja a NIF ezen igényeket érvényesíteni, de a CIB Bank mint garanciakibocsátó idáig¬ nem teljesített. A hitelintézet viszontperli a NIF-et, mondván, az nem tett meg mindent annak ellenőrzése érdekében, hogy a Vegyépszer a megjelölt projektekre költse az átvett előlegeket.

PEREK ÉS FELJELENTÉSEK
Úgy tűnik, hogy a Nemzetközi Vegyépszer 2011 elejéig dolgozott ugyan, ám ennek ellenére a magyar állam – pontosabban az útépítéseket szervező Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) – most mintegy négymil¬liárd forintot követel a Ve-gyépszertől, de több bankgaranciát sem tudott lehívni (lásd a keretes írást alább).

A NIF mellett a Vegyépszerrel konzorciumi közösségben levő építőipari cégek is megpróbáltak előleg- és jólteljesítési garanciákat lehívni, ám a bankok polgári pereket kezdeményeztek. Időközben több feljelentés is született ismeretlen tettes ellen fedezetelvonás miatt.

Az M0-s körgyűrű építése. Több helyen szerződést bontottak a Vegyépszerrel. Fotók: MTI

INOG A BÁSTYA
A bankok azt is sérelmezték, hogy a más vállalkozásainak köszönhetően is tőkeerős Nagy Elek nem tett érdemi saját erőt a helyzet rendezésébe. Pedig rendelkezik egy igazi fejőstehénnel, a válságban is jól teljesítő BÁV Bizományi Áruházzal, emellett kisebb tételekkel is, mint a Főtaxi taxis diszpécsercég és a Csalogány utcai saját székház.

Mindemellett a HVG értesülései szerint felszámolási eljárás indult Nagy Elek másik vállalkozáscsoportja, a 15 közvetlen és több közvetett érdekeltséggel rendelkező, szintén a Csalogány utcai Nagy Elek-házban bejegyzett, jó 15 milliárdos saját tőkéjű Virex Vagyonkezelő Kft. ellen is. Igaz, ennek a cégbírósági adatbázisban még nincs nyoma. Ebben a holdingcégben összpontosul többek közt a BÁV Bizományi csoport, a Főtaxi Zrt., a Metal-Art Zrt. és a V-Ber Kft. is. Laptársunk azt is megírta, hogy a felszámolási eljárást a Horváth Lászlóhoz köthető L.A.C. Holding leányvállalata, az Info-Sec Vagyonvédelmi Kft. kezdeményezte (Horváth Lászlóról lásd a keretes írást).

Horváth László és a L.A.C. Holding
Igazi nehézsúlyú vállalkozóval akasztotta össze a bajszát Nagy Elek Horváth László személyében. A fővárosi, de Karcag városához is nagyon sok szállal kötődő Horváth érdekeltségeit a L.A.C. Holding fogja össze. A csoportba közvetve vagy közvetlenül több ágazat rengeteg cége tartozik, vasúti árufuvarozó, hulladékgazdálkodó, szállítmányozó, mezőgazdasági és vagyonvédelmi társaságok is. A nagyközönség számára azonban talán a legismertebbek a budapesti fürdőkhöz kapcsolódó vendéglátó-ipari érdekeltségek, így a Széchenyi étterem az azonos nevű fürdő oldalában vagy a Rudas Romkert elnevezésű felkapott szórakozóhely. Horváth László neve korábban 2006-ban volt többször is olvasható a sajtóban, amikor a kazah üzleti háttérrel és kapcsolatokkal rendelkező vállalkozót nyolc év után Göncz Kinga külügyminiszter leváltotta kazah tiszteletbeli konzuli posztjáról. Az akkori cikkek szerint mindezt egy ítéletig el sem jutó csődbűntetteljárásra hivatkozva indokolta a kazah félnek. A hír hallatára Karcagról a kazah–kun barátság jegyében 200 lovas vonult a minisztérium épülete elé, és Varga Mihály IMF-főtárgyaló Karcag országgyűlési képviselőjeként maga is úgy nyilatkozott, hogy ha kell, ő is részt vesz egy ilyen megmozduláson. Mint mondta, a kazah kapcsolat a közös gyökerek, a kipcsak származás miatt különösen fontos a nagykunsági embereknek. Hat év elteltével, június¬ végén Horváth Lászlót újra felkérték a tiszteletbeli konzuli posztra. A karcagi konzulátus birkafőző fesztivállal egybekötött megnyitó ünnepségén Varga Mihály mellett a másik karcagi nagypolitikus, Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter is részt vett.

Mint megtudtuk, egy 2011 májusa óta függőben lévő, azóta jogerősen is megítélt közel 90 millió forintos tartozást nem fizetett ki a Virex az Info-Sec Kft.-nek. Bár az ügy pontos részletei nem ismertek, az Info-Sec vagyonvédelmi, biztonságtechnikai profiljából, valamint a Virex érintettségéből arra lehet következtetni, hogy valószínűleg Vegyépszer- vagy ahhoz közeli cégnek, cégeknek 3-4 éve nyújtott biztonsági őrzésből, illetve egyéb vagyonvédelmi szolgáltatásokból keletkezhetett az adósság.

Információink szerint a bírósági eljárásból másodfokon is győztesként kikerülő Info-Sec Kft. az után kérvényezte a felszámolási eljárást a Nagy Elek-birodalom utolsó bástyája ellen, hogy az az ítélet után sem mutatott fizetési hajlandóságot. A Figyelő természetesen kereste Nagy Eleket, lapzártánkig azonban nem válaszolt a kérdéseinkre.

IDŐHÚZÁS
Az Info-Sec és a Virex ügye kísértetiesen hasonlít a vegyépszeres éra egyes eseteire: Nagy Elek cége minden elképzelhető eszközzel húzza az időt, amikor fizetni kellene. Fizetés helyet 2010-ben olyan megegyezés született, mely szerint Nagy Elek úgy teljesít, hogy a Virex megvásárolja a követelést. Csakhogy amikor ez a szerződés lejárt, a fizetés ugyancsak elmaradt. Sőt, még értékelhető kompromisszumos ajánlat, peren kívüli megegyezési szándék sem érkezett Nagy Elekék részéről.

Mi több, most, hogy immár jogerős bírói ítélet kötelezi a Virexet, az 45 napos haladékot, illetve részletfizetést kért a bíróságtól. A hírek szerint az Info-Sec minden lehetséges eszközt kimerített, és megelégelte, hogy Nagy Elek cégei lassan négy éve próbálnak kibújni a fizetési kötelezettségeik alól. A történet azért is érdekes, mert Nagy Elek és Horváth László egykoron közösen dolgozott, mindketten benne voltak a Chemimontazh nevű, kazah építésekre szakosodott Vegyépszer–L.A.C. közös cégben.