Jelasity Radován a magyarországinál semmivel sem kíméletesebb szerbiai közéletben edződött, azaz minden bizonnyal bírja a gyűrődést. Támadták már politikai nézetei miatt; volt, hogy Belgrádban lemagyarozták, és sokat cikkeztek például régebbi ingatlanvásárlásának reális áráról. Ahogy azonban őt ismerő forrásaink mesélik, abban soha senki nem kételkedett, hogy a szakmájához nagyon ért. Hívei egyenesen úgy fogalmaznak: Szerbia nagyon sokat köszönhet annak, hogy nyugati szakmai karrierjét hátrahagyva a szerb bankrendszer ügyeinek rendbetételében látott kihívást.
(A cikk további részét a csütörtökön megjelenő Figyelőben vagy előfizetői hozzáféréssel olvashatja.)<#zaras_figyelo#>

Feltehetően így látják ezt a szupranacionális pénzügyi szervezeteknél is: Jelasity gyakori előadó a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank vagy éppen az Európai Központi Bank (ECB) legfontosabb konferenciáin. Szakmai rátermettsége tehát nem kérdéses. Ráadásul pályájának elmúlt tíz évében folyamatosan kapcsolatban állt a legfontosabb magyar politikai és gazdasági vezetőkkel, például jegybankelnök kollégájával, Simor Andrással, vagy a szintén bajai kötődésű Bajnai Gordon volt miniszterelnökkel. Így az is nehezen vitatható, hogy az Erste Banknak markáns vezetőt sikerült kiválasztania itteni érdekeltsége élére.

Megbízásával egyúttal eldőlt a hazai bankszektort intenzíven foglalkoztató izgalmas személyi kérdések egyike. Mint arról lapunk korábban címlapsztoriban is beszámolt (Külföldieknek áll a zászló – Figyelő, 2011/13. szám), az osztrák bank magasra tette a mércét. Az elmúlt hónapokban olyan ismert bankárok neve is felmerült a május 31-ével távozó Papp Edit utódjaként az elnök-vezérigazgatói posztra, mint Erős János, az MFB korábbi első embere, a már említett Simor András és Bajnai Gordon; valamint Farkas Ádám, aki itthon legutóbb a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) élén állt, ez év elején pedig öt évre szóló mandátummal az Európai Bankfelügyelet főigazgatója lett. Ezek a körök azonban végül nem zárultak sikerrel, így forrásaink leginkább azt valószínűsítették, hogy külföldi bankár érkezhet az Erste hazai csúcspozíciójába.

Miután eldőlt, hogy az Ersténél nem a hazai leánybank vezetői (vezérigazgató-helyettesei) közül választanak utódot, a piacon leginkább azt várták, hogy – követve a CIB, illetve a Raiffeisen példáját – kontroller típusú menedzserre voksolnak majd. Olyan szakemberre, aki szigorúan a központ elvárásainak betartatására érkezik valahonnan a bankcsoportból. Nos, nem lett teljes mértékben igazuk. A 43 éves Jelasity Radován személyében magyar, igaz, eddig csak külföldi posztokon munkát vállaló bankszakember lett a kiválasztott, aki június 1-jétől egyben a pénzügyi vezetői posztot is betölti majd a banknál. Az új főnök ráadásul szuverén vezetőnek tűnik, igaz, mandátumának részletei egyelőre nem ismertek. Manfred Wimmer, az Erste Bank Hungary felügyelő bizottságának elnöke mindenesetre méltatásában olyan széles körben elismert bankárnak nevezte, aki alaposan ismeri a régiót, kiemelkedő szakmai pályafutása során kereskedelmi bankoknál és felügyeleti szerveknél egyaránt széleskörű tapasztalatokat szerzett, és magyar állampolgársága révén is tökéletes választás az Erste Bank itteni csúcspozíciójára.

SZERBHORVÁT ISKOLA. Jelasity Radován az iskoláit a hercegszántói, majd a budapesti – a Rózsák terén található – szerbhorvát általános iskolában és gimnáziumban végezte. (Azóta a hercegszántói horvát, a budapesti pedig szerb intézmény lett.) A gimnázium után Szegeden volt katona; több magyarországi szerb is szolgált egyidejűleg az ottani századokban. A katonatársak emlékezete szerint a víg kedélyű és mindenkivel jó viszonyra törekedő szerbek nemcsak velük, de a tisztekkel is remekül megtalálták a hangot. Jelasity is fogalommá vált, rá a más századokban szolgálók is emlékeztek, hiszen hamar kivételezett helyzetbe került: civil ruhában járhatott és a tiszti szállásra költözött.


Közgazdasági egyetemre felvételizett. Mint azt az Indexnek elmondta, külföldre, elsősorban Moszkvába készült, végül azonban egy, a kisebbségeket az anyaországgal összekötő oktatási egyezmény segítségével Belgrádba került. Akkoriban, 1987-ben a szabadabb Jugoszláviába kijutni kicsit olyan volt, mintha valaki nyugati egyetemre nyert volna felvételt. Jelasity ott szerezte meg közgazdasági diplomáját az egyetem marketing szakán 1992-ben, nem sokkal azt követően, hogy kirobbant a délszláv háború.

Tanulmányait ezután egy éven át a németországi Passauban folytatta, majd 1993-ban Chicagóban tanult tovább, annak ellenére, hogy családja igyekezett erről lebeszélni. Mint azt néhány korábbi portréban az amerikai évekről elmesélte: „Pénzem nem volt, így pravoszláv vallású szerb létemre a magyar katolikus templomban húzódtam meg. Abban, amelyiket az 1930-as években éppen a Hercegszántóról kivándorolt Wildinger Jakab plébános vásárolt meg, akihez a nagyapám még harangozni járt a harmincas évek elején.” Végül a chicagói University of Illinois pénzügy szakán szerzett MBA fokozatot, így tért vissza Európába. Akkor egyébként már nős ember volt, Chicago ugyanis magánéleti mérföldkőnek is bizonyult. Ott találkozhatott újra a korábban Európából már ismert szerelmével, a görög származású, amerikai Anasztáziával, akivel előbb az amerikai városban, majd Hercegszántón is összeházasodtak. Azóta három fiúgyermekük született: Márk, György és Illés. Rajtuk kívül Jelasity egy korábbi kapcsolatából egy leánygyermekkel is büszkélkedhet.

Jelasity a szerb jegybank elnökeként. Egyszerre volt kőkemény és liberális.

Bankszakmai karrierje a kilencvenes évek közepén, a Deutsche Bank frankfurti központjában indult el. Négy éven át Közép- és Kelet-Európáért felelős területi vezetőként dolgozott, s ebbéli minőségében a rendkívül szétaprózott szerb bankrendszerrel, vagyis mintegy száz helyi bankkal tartotta a kapcsolatot. Egy elmaradt fizetésemelést azonban zokon vett, és átigazolt az egyik legnevesebb nemzetközi tanácsadó cég, a McKinsey & Company frankfurti filiáléjához. Másfél éves ottani karrierje alatt német, lengyel és bolgár banki projektekben, stratégia-alkotásokban, felvásárlásokban, valamint tőzsdére lépésekben vett részt. Sok magyarországi bankárral is innen datálódik a kapcsolata. A nemzetközi projekteken ugyanis találkoztak a tanácsadó cég munkatársai, s ma már a magyar bankvezetők között is igen gyakori a McKinseynél szerzett előélet.

Szerbiában mindeközben igen intenzív volt a belpolitikai élet, folyt a délszláv háború, majd forradalmi változások zajlottak. Az 1995-ös daytoni béke lezárta ugyan a háború első, négyéves szakaszát, de 1999 elején a koszovói események miatt már a NATO bombázta az országot. Ez idő alatt mindvégig Szlobodan Milosevics határozta meg a szerb politikát, mígnem 2000-ben elsöpörte őt az Otpor – az Ellenállás nevű szerb ifjúsági mozgalom – vezette népfelkelés. Jelasity Radován ezt követően Mladjan Gyinkics frissen kinevezett jegybankelnök hívására tért vissza Szerbiába, ahol magyar állampolgárságát megőrizve felvette a szerb állampolgárságot, majd 2001. január 1-jétől a belgrádi jegybank második embereként folytatta pályafutását.

KERESZTTŰZBEN. Barátai szerint hamar belekóstolhatott abba, milyen is az, ha valaki a politika és a média kereszttüzébe kerül. Forrásaink szerint a liberális, nyugatbarát G17 Plusszal (az előbb civil szervezetként majd pártként működő tömörülésről lásd bővebben a keretes írást) nagyon élesen szembeszállt a nacionalistább, régebbi szerb politikai és közgazdasági elit. A Jelasity nézeteihez is közel álló G17 Plusz neoliberális téziseivel ráadásul más, amúgy nyugatbarát üzleti körök is vitatkoztak. Jelasity ellen kifejezetten kijátszották a magyar kártyát, vagyis azzal is támadták, hogy nem hazai szerb, nem beszél elég jól szerbül. Mindez az ő esetében nem volt igaz, legfeljebb valamilyen idegennek tűnő nyelvjárásról, dialektusról lehetett szó. A szerb ugyanis Jelasity anyanyelve, és mint említettük, iskoláit is mindig anyanyelvi közegben végezte.(A „magyar csoport” annyiban volt meghatározó a jegybankban, hogy bizonyos időszakokban kifejezetten sok magyarországi szerb volt a központi bank vezetésében).

Gyinkics 2003 júliusában lemondott, utódjául a belgrádi parlament a bolíviai–szerb Kori Udovicki közgazdászt nevezte ki. Ebből hamarosan botrány lett. Bebizonyosodott ugyanis, hogy több honatya is dupla kártyával szavazott, a csalás nélkül pedig az elnök nem kapta volna meg a minimálisan szükséges 126 voksot. Udovickinek így fél év után, 2004 februárjában távoznia kellett, s ezzel megnyílt az út Jelasity előtt. Az ekkor éppen frissen felállított parlament nemcsak őt, mint a jegybank új elnökét szavazta meg, de a teljes jegybanki tanács is lecserélődött.

Jelasity békés átmenetet hirdetett, nem fordult szembe elődje intézkedéseivel. Ebben az időben a szerb nemzeti bank is már a globálisan divatos inflation targeting, azaz inflációkövető politikát folytatta, vagyis Jelasity legfontosabb feladata az árstabilitás megőrzése maradt, mint ahogy erről a lapunknak adott akkori interjújában is beszélt (Tizenöt-húsz kemény év – Figyelő, 2004/17. szám). Helyzete annyiban azonban más volt, mint például a magyar elnöké, hogy Szerbiában a jegybanknak szélesebb a feladatköre. Sok, itthon a pénzügyi felügyelethez tartozó hatósági feladatot is ellát. Sőt, Szerbiában még az állami pénzverde, illetve pénznyomda is a jegybanké, valamint ez az intézmény állítja ki az útleveleket és a személyi igazolványokat is. Szintén helyi specialitás, hogy a szerbek hagyományosan márkában, majd euróban, de mindenképpen idegen devizában tartalékoltak, a dinárárfolyam stabilitása tehát kulcsfontosságú volt a bizalom megőrzése, illetve helyreállítása érdekében.

Az Erste Banknál Erős János, Simor András, Bajnai Gordon és Farkas Ádám neve is felmerült Papp Edit elnök-vezérigazgató utódjaként.

Jelasity mindvégig egyszerre volt rendkívül liberális és kőkemény. A bankrehabilitációs szervezet alelnökeként segítette a bankszektor és más ágazatok privatizációs folyamatait, de emellett nagyon fontosnak tartotta a pénzintézetek munkájának szigorúbb ellenőrzését is. Az ő feladata volt többek között a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és az Európai Unióval kötött szerb egyezség kitárgyalása, majd betartatása. Nagyon következetesen figyelt a megállapodás minden pontjára, így olykor kifejezetten kemény volt a bankokkal szemben. Munkáját könnyítette, hogy – ellentétben Magyarországgal – Szerbiában a nyugatbarát politikai erők tisztelettel néztek az IMF-re. Elismerték, hogy belülről, a külső kényszer nélkül nem sikerülne a felelősségteljes és transzparens gazdaságpolitikai viszonyok kialakítása.

JOGOS ÓVATOSSÁG. Azt lehet tehát mondani, hogy az a politikai oldal, ahová Jelasity is tartozott, mindvégig jó viszonyra törekedett a nemzetközi szervezetekkel. A jegybankelnököt ugyan sokan támadták a pénzügyileg nyugodtabb években, számon kérvén rajta, miért követel szuperbiztonságot a szerb bankoktól, miért írja elő, hogy az ottani bankok a nyugat-európaiakhoz képest kétszeres, háromszoros tőkemegfelelési mutatóval működjenek. Jelasity valóban kemény volt: alelnöki és elnöki regnálása alatt a szerb jegybank összesen 23 bankot és 24 biztosítótársaságot záratott be. Nem volt kíméletes saját intézményével sem; hat év alatt a központi bank 35 városban lévő 170 fióktelepét csukták be, 5500 fős létszámát pedig 2150 főre apasztották.

A szakember tudta, hogy az ország ismert politika különutassága és elszigeteltsége miatt a szerb bankrendszer nem támaszkodhat az európai pénzügyi mentőövekre, ezért nagyon biztonságosnak kell lennie. Az élet a válság idején, 2008-ban és azt követően őt igazolta, mert bár Szerbiának ismét az IMF-hez kellett fordulnia egy hitelkeretért, az ország bankrendszere nem került veszélybe. Jelasity szerepe fontos volt továbbá a bank- és biztosítási szektor stabilizálásában és konszolidálásában. A szerb jegybankelnök is küzdött a bankszektor fokozódó devizahitelezési aktivitása ellen, sokszor vázolta a lakosságnak is, milyen kockázatokkal jár az eladósodás. Végül a folyamat Szerbiában nem vezetett akkora problémához, mint nálunk. Elsősorban azért nem, mert a lakosság pénzügyi gondolkodása mindig is devizaközpontú volt. Ugyanakkor, és ez részben a jegybank felügyeleti jogköréből is fakadt, Jelasity mindig igyekezett a mezei banki ügyfelek számára is érthetően kommunikálni, számukra is lefordíthatóan tanácsokat adni, például a devizahitelekkel kapcsolatban. A vajdasági magyarok körében ezért is, no és persze kifogástalan magyar nyelvhasználatának köszönhetően is kifejezetten népszerű volt.

Politikai körökben már nem feltétlenül. Jegybankelnöksége alatt, még 2005-ben érte a legélesebb támadás, amikor is a Kurir című belgrádi lap cikksorozatban kezdte ki nagy értékű ingatlan-vásárlását (erről bővebben lásd a keretes írást). Népszerűségét és szakmai elismertségét azonban nem törte meg az affér. Mandátumát 2007-ben öt évre meghosszabbították, de 2010 márciusában végül személyes okokra hivatkozva lemondott.

Távozásának valódi okát Mirko Cvetkovics szerb kormányfő sem tudta meg, de kifejezte miniszterelnöki sajnálatát, és megerősítette: bár voltak súrlódásaik, azokat mindig meg tudták oldani. Valóban, Jelasity, bár sokszor jelezte kritikai észrevételeit a szerb politikai erőkkel szemben, mindig hangsúlyozta azt is, hogy mindenkinek tennie kell a saját dolgát. Ennél élesebben nem avatkozott a kormányzati politikusok ügyeibe, amúgy markáns monetáris elképzelései mellett talán ezért is tudott nagyjából egy évtizeden át együtt dolgozni a szerb politikával.

Lemondását követően az összeférhetetlenségi szabályok szerint hat hónapos szektor-moratórium kötötte, vagyis 2010 őszéig nem vállalhatott munkát a bankrendszerben. Tavaly decemberben azonban már elszegődhetett az UniCredit-csoporthoz: a bécsi regionális központban vállalt állást. Közép- és kelet-európai térségbeli feladatot kapott, de igazán meg sem melegedhetett alatta a széke. Ottani kollégái számára így nem is egyértelmű, pontosan mi volt a mandátuma, következésképpen szakmailag nem is óhajtották értékelni a munkáját az általunk megkeresettek. Ugyanakkor ennél a banknál is, miképpen korábbi munkahelyein, nyitott, kellemes emberként írták le. Ezúttal tehát innen sikerült elcsábítania őt az Erstének, amely különböző fejvadászokkal, személyzeti tanácsadó cégek segítségével, nagy erőkkel kereste Papp Edit utódját.

REBESGETTÉK. Jelasity neve amúgy már egyszer 2006-ban, majd 2010 júliusában is felmerült egy nagyon komoly hazai bankvezetői poszt, az MNB elnöki pozíciója kapcsán is. A Figyelőnek még 2006-ban határozottan cáfolta ezt az eshetőséget: „Kizárt. Nem vagyok része a magyar politikai közegnek, márpedig nem ismerek olyan országot, ahol a Marsról hoznának elnököt a jegybank élére. Másrészt úgy vélem, mindenkinek tartania kell magát egy országhoz, én pedig úgy döntöttem, hogy a szerb nemzeti bank elnöke leszek. Ezek után ez más országban nem nézne ki jól.” (Egy csésze kávé – Figyelő, 2006/27. szám). Amikor tavaly Simor András lehetséges utódjaként emlegette a sajtó, ismét következetesen tagadta az értesülést. Sőt, deklarálta: nem azért mondott le a jegybanki pozíciójáról, mert egy másik jegybanknál szeretné folytatni, hanem kifejezetten a magánszférába készül. Tartotta a szavát, jegybankelnökként valóban egy ország mellett kötelezte csak el magát, és valóban a privát szektorba váltott. Kereskedelmi banki vezetőnek végül a másik hazai pályájára, Magyarországra szegődött el, amelyhez saját korábbi nyilatkozatai, illetve baráti körében is hangoztatott véleménye szerint éppen ugyanolyan kötődés fűzi, mint Szerbiához. A két ország között utazgatva, gyakran mondogatta: „Otthon voltam, hazajöttem.”