Professzionális hírszerzőket is megszégyenít a japán élelmiszer-biztonsági figyelőrendszer, amelynek célkeresztjébe néhány hónapja Magyarország is belekerült. Ez akkor történt, amikor Ángyán József államtitkár megjegyezte: a piacvezető húsipari társaság lengyel húsból készít hungarikumot. Alig négy óra elteltével a japán fél már számon is kérte itteni partnerétől, mit takar ez a kijelentés – amelyről amúgy utóbb kiderült, hogy nem volt helytálló. Ebből is látszik, hogy egy rosszul sikerült nyilatkozat miatt a megrendelők akár fél napon belül leállíthatják az importot.<#zaras_figyelo#>
(A cikk további részét a csütörtöki Figyelőben vagy előfizetői hozzáféréssel olvashatja.)

„Végzetes öngólt lehet rúgni, felfüggeszthetik egy cég vagy az egész ország szállítási jogosultságát” – figyelmeztet Kovács László, a Pick Szeged Zrt. vezérigazgatója. Szerinte a lapunk által kirobbantott fuzárium-ügy (Robban a toxin-bomba – Figyelő, 2011/19. szám) olyanná válhat, mint a dioxin-botrány, csak nem német, hanem magyar vonatkozásban. Ha súlyosságban nem is, az élelmiszerek széles körét érintő kockázat miatt mindenképpen.

Sertéstelep. A szennyezett takarmány is veszélyes lehet.
Fotó: MTI

DRÁGA BIZTONSÁG. Unger András, a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft. igazgatója megerősíti a fogyasztóvédői aggodalmat, miszerint az erősen szennyezett takarmánnyal táplált állatok tejével és húsával a gombafertőzött gabonában lévő méreganyagok, a mikotoxinok egy része be tud jutni az emberi szervezetbe. Ezek a toxinok nagy mennyiségben fogyasztva rosszullétet, illetve egyebek mellett immunrendszeri és vérképzőszervi elváltozásokat okozhatnak.

A termelőnek tehát nem ártana meggyőződni arról, hogy terméke mikotoxin-mentes, de ezt a csupán belföldi piacra szállító tej- és húsüzemek – ha a partner külön erre vonatkozó igazoló okmányt nem ír elő – általában nem vizsgálják. Miként azt Zsarnóczay Gabriellától, az Országos Húsipari Kutatóintézet Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetőjétől megtudtuk, a hús esetében a jogszabályok sem kötelezik a gyártót a mikotoxin vizsgálatára.

Nem jellemző, hogy e hatósági feladatnak tekintett ellenőrzést a cégek a saját biztonságuk érdekében megrendelnék. Speciális, nagyon drága, tej- és hústermék esetében mintánként akár százezer forintot meghaladó eljárásról van ugyanis szó. Az élelmiszer-vállalkozók többsége ezért inkább az állami monitoringra hagyatkozik. Ha probléma adódna, a hatóság úgyis felhívja erre az érintett feldolgozó üzem figyelmét.

Gabonatárolás. A szárítás sem segít. Fotó: Jim Richardson

Szigorú önellenőrzést írnak viszont elő az országos kereskedelmi hálózatok a nekik szállító tejüzemek részére. Csak akkor veszik át a megrendelők a terméket, ha a partner egyebek között a mikotoxin-szennyezést is rendszeresen vizsgálja. Az exportáló, főleg a Japánba szállító cégeknek szintén be kell mutatniuk a megrendelőknek a minden évben kétszer elvégzett, a mikotoxinokra is kiterjedő vizsgálati eredményeket. Az orosz vevők ugyancsak megkövetelik az átfogó monitoring vizsgálatot egyebek között nehézfém- és növényvédőszer-tartalomra a hús és húskészítmények, valamint a tej, tejtermékek, tejpor esetében.

A tavaly óta megugrott mikotoxin-kockázatot a piaci szereplők a saját bőrükön is érzik. A partnerek a korábbinál is nagyobb gondosságot követelnek, s ezzel keményen vizsgáztatják a gyakorlatban a toxinok kiszűrésére hivatott minőségbiztosítási rendszereket. A feladat nehéz, de nem lehetetlen. Bognár Lajos, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal megbízott elnöke a lapunknak adott interjúban jó példaként említett olyan magyar cégeket, amelyek a minőségbiztosítási rendszerrel garantálni tudják a végtermék toxinmentességét (Hatósági vizsgálat indul – Figyelő, 2011/20. szám). Információnk szerint ez a helyzet például a Fornetti és a Pick Szeged Zrt. esetében. Utóbbinál a különböző húsrészekből folyamatosan vett minták szúrópróbaszerű ellenőrzésére épül a vizsgálat, amely kideríti, hogy a beszállított nyersanyag megfelel-e a hazai és az export előírásoknak. A méréseket hatósági és akkreditált laboratóriumban végzik, hogy a hiteles eredménnyel adott esetben fel tudjon lépni a feldolgozó a beszállítójával szemben.

„Amikor értesültünk arról, hogy nagyobb a takarmányokban a toxinszennyezés kockázata, a saját érdekünkben elvégeztettük az ellenőrzést” – mondja Kovács László, a Bonafarm-csoporthoz tartozó Pick vezérigazgatója. Az amúgy is kötelező takarmányvizsgálatok mellett az állattartókig újra monitorozta a cégcsoport a saját, zárt rendszerében az élelmiszerláncot. Így könnyebb a nyomon követés a szántóföldtől az asztalig, mert belső integrációban állítják elő a takarmányt, amelyet a saját hízótelepeken használnak fel, az állatokat pedig a csoport húsüzeme dolgozza fel. A belső vizsgálat eredményét a Bonafarm a honlapján publikálta, megnyugtatva az érdeklődőket, hogy termékei a külföldi és a hazai előírásoknak is megfelelnek.

KIVÁLASZTÁS. Bálint Tibor volt országos főállatorvos nem érti, miért kell a két-három évente menetrendszerűen előforduló fuzárium ügyét így felkapni. Szerinte az erősen csapadékos évek után természetes az előfordulása, legfeljebb az egyik fuzáriumos tételt cserélhetik le a másikra az állattartók. „Ez azonban olyan, mint a szovjet hadseregben a fehérneműcsere: az első sor cserél a másodikkal” – ironizál a szakember.

Növeli a szennyezés kockázatát, hogy a fuzárium gombával fertőzött takarmányban a méreganyag mennyisége a tárolás során is növekedhet, mert a gombatoxinok tovább termelődnek. Mivel a legtöbb mikotoxin hőálló, szárítással nem lehet ártalmatlanítani a takarmányban. A fuzáriumos eleséget fogyasztó állatok lassan fejlődnek, extrém esetben tönkre is megy a méregtelenítésben részt vevő májuk, veséjük.

Bálint Tibor élettani szempontból megerősíti a Figyelőben korábban megszólalt állattartók tapasztalatait. Teljesen ugyan nem ürül ki a méreganyag a szervezetből a kevésbé fuzáriumos évjáratokban sem, de a haszonállatok közül a hízósertést, baromfit hamarabb levágják annál, hogy a mikotoxin felhalmozódhasson bennük. Az ex-főállatorvos a praxisa során nem is találkozott olyan esettel, hogy a levágott állat húsában kimutatták volna a mikotoxint.

Kovács Sándor az Országos Élelmiszervizsgáló Intézetben – a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszer- és Takarmány-biztonsági Igazgatóságának elődjénél – volt korábban laboratóriumvezető. Ő is egyetért azzal, hogy a fuzáriumos takarmánnyal etetett állat szervezetébe bekerül a mikotoxin, de a méreganyag többségét képes kiválasztani. Így annak csak egy része szívódhat fel, főleg a májban, vesében, a belsőségekben. Az izomszövetbe csak a beteg állat vágása során ott maradó vérből rakódhat le csekély mennyiségű méreganyag. De a szakember szerint azért sincs ok aggodalomra, mert a hatósági vizsgálatok során mérik a hús mikotoxin-tartalmát is. Ha feltűnő, határérték feletti szennyezésre bukkannának, akkor az előírások szerint az állat tenyésztőjénél is fel kell deríteni, mi okozta a magas értéket. Ilyen kirívó eset előfordulására azonban Kovács Sándor sem emlékszik.