Az elszánt francia Léa, aki szegénységében sztriptíztáncosnőnek áll. És sokféle alakban, vadító parókákban a luxusprostituáltat megformáló Isabelle Huppert, Jeanne Labrune Különleges bánásmód című filmjében. Ám a bájos, nehézsorsú lányokkal a moziban venezuelai szegénynegyedbeli focista srácok versengenek, no, meg Pása, az orosz Alekszej Popogrebszkij Ezüst medve-díjas, Így ért véget a nyaram című thrillerének a hőse – így a harc kiélezett.

<#zaras_figyelo#>Ám a szervezők elképesztően gazdag válogatást kínálnak kisjáték-, animációs-, kísérleti- és dokumentumfilmekből is. Köztük van a fiatal Zomborácz Virág etűdje, az alkotó éppen most kapott Tehetség-díjat forgatókönyv-tervéért Cannes-ban. Látható továbbá egy vitriolos Orosz István-animáció, amely egy hajdani Lenin–Bogdanov sakkjátszmát rekonstruál.

Szórakoztatónak ígérkezik a netes kommentekből összeállított színpadi produkció a Weöres Sándor Színházban, ahogy a Pótkolbász, avagy Szurrogátum delikátesz című előadás is, amely Hamvas Béla műveiből és szelleméből építkezik. A színes zenei kínálatból kiemelkedik a gyönyörű hangú, szuggesztív soul-énekesnő, Andreya Triana koncertje, de szintén nagy várakozás előzi meg az erdélyi népi dallamokra dzsezzelő Impro-Víziók 2.2 és a Living Room duó fellépését. Az idén is lesznek zenés-fotós-videós workshopok, miközben számos etno- és underground zenei formáció deríti majd a kedvet a fesztivál tíz napja alatt szerte a városban. Feltűnően sok közöttük a színesen nemzetközi alkalmi társulás, ez a tény pedig izgalmas jam sessionöket ígér.
Mediawave • Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál, Szombathely • Június 2–11.


Színház
Véres vándorbordély
Nyugati színházi fesztiválokat járt már meg viharos sikerrel, legutóbb a Bécsi Ünnepi Heteken is bemutatták, mire a Trafó meghívására Budapestre is eljutott Mundruczó Kornél és Bíró Yvette legújabb közös munkája, a Nehéz istennek lenni sokkoló színpadi produkciója. Öt férfi kínoz és tart rettegésben négy prostituáltat két kamionban.

A Sztrugackij fívérek kisregénye nyomán készített színházi előadásban vér fröccsen, sűrű meztelenkedés hökkenti a nézőt, de mindez egy pillanatig sem öncélú: kemény ítéletet mondanak az alkotók az emberkereskedelem, a modern rabszolgaság e sajátos formájáról. A testi-lelki terror különös helyzeteinek lehetünk tanúi, ahol a függés, a félelem és a reménykedés egymást váltó megnyilvánulásai érzelmi hullámvasútba ültetik a szereplőket. Mi pedig kukkolunk, ha kétes is ez a szerep. Mindenki vérmérsékletétől függő indulatokkal figyeli a kegyetlen valóságshow-t. Vajon meddig képes az ember passzív néző maradni, mint a színen lévő idegen: az isten, aki némán szemléli teremtményei szélsőséges megnyilvánulásait?
SZÉKELY ANNA
Mundruczó Kornél–Bíró Yvette: Nehéz istennek lenni • A Trafó bemutatója külső helyszínen: Budapest, Gyömrői út 156. • Május 28., 29., 30., 31. és június 1., 2., 4., 22 óra


Kiállítás
A lehetetlen fétisei
Michaël Borremans belga festőművész Szakállat enni című gyűjteményes kiállítása nem szakállas poénok sorozatára épül: az abszurd felvetés mögött inkább finoman nosztalgikus képzetek rejlenek. A legnagyobb nemzetközi gyűjteményekben és múzeumokban megtalálható Borremans a belga–flamand hagyományból főleg Magritte költői nyelvközpontúságára épít, de komor színei és ecsetkezelése inkább a holland életképeket és Goyát idézik. A Műcsarnok tágas termeiben különösen hatnak e szellősen rendezett kisméretű vásznak: a hely patinája megfelelő párbeszédet alkot a festményeknek az 1930-as évek plakátjairól, illusztrációiból itt felejtett alakjaival. Ezek a rejtélyes szereplők hétköznapian értelmetlen rutinmozdulataik közben a megmagyarázhatatlant tolmácsolják a nézőknek. Ismeretlen funkciójú ruhák és maszkok, öltönyös ember-automaták és váratlan léptékváltások teszik nyugtalanítóvá e szégyenlős panoptikumot. A kiállítótér apszisában két, retro hangulatot árasztó behemót vetítőgép kattogása fokozza Borremans megfejthetetlen időélményét: ezek az analóg felvételek valójában megelevenedett festmények. S az eseménytelenség és a várakozás feszültségébe zárt alakok nem valóságosabbak, mint a művész piktúrájának hallgatag motívumai.
GYŐRFFY LÁSZLÓ
Michaël Borremans: Szakállat enni • Műcsarnok, Budapest • Június 26-ig


Film
Amerikai álom
Foga van a télnek a zord amerikai hegyvidéken. Belénk harap. Debra Granik csontkemény filmje egy olyan vidéki amerikai közösségben játszódik, ahol nem érdemes oktalanul érdeklődni eltűnt emberek, titkos üzelmek után. A száj néma; ha élni akarsz, farkastörvény a hallgatás. Mégis, ebben a nyers önfenntartási ösztönnel és a titkos drogfőzések kábulatában összetartott közösségben próbálja felderíteni Ree Dolly, egy tiszta arcú, 17 éves lány, hogy mi történt az apjával. Akinek nyoma veszett, miután kiszabadult a börtönből – házát, erdejét óvadékul felajánlva.

Ree már jó ideje egyedül gondoskodik két kicsi testvéréről és zavart anyjáról. Rejtély, miből meríti az erőt, és hogyan képes száraz lábbal átgázolni minden mocskon. De tudja, ha apja nem jelenik meg a tárgyaláson, amire beidézték, ők elvesztik az otthonukat. Zsigeri elszántsággal jár portáról portára, hogy kiderítse az igazságot. Félmondatokból, rúgásokból, spanglik füstöléséből lassanként összeáll a kép. A rendezőnő puritán filmes eszközökkel, zord képekkel és néhány horrorba illő fordulattal operálva teremti meg a neo-western különös atmoszféráját, árulások és bosszúk szövevényét, a vidéki, mélyben kallódó Amerika sajátos szubkultúráját.
Winter’s Bone – A hallgatás törvénye • Amerikai filmdráma • Rendező: Debra Granik • Főbb szereplők: Jennifer Lawrence, John Hawkes, Kevin Breznahan • 100 perc