A közgazdász azt mondja, egyes területeken most elkezdtek ugyan konkrét intézkedéseket hozni, de azok nem épülnek be egy komplex és a hatásokat erősen kifejteni képes csomagba. Bokros Lajos jó célnak nevezi, hogy dolgozzanak többen, de hibának tartja, hogy a kormány szinte kizárólag közmunkáról beszél, noha azzal nem lehet "fenntartható, versenyképes termékeket előállító, a költségvetésnek adójövedelmet eredményező munkahelyeket teremteni, csak költségvetési plusz kiadás keletkezik. k_fn9_cikk_banner

Az EP-képviselő szerint a kormány összekeveri az egymással összefüggő, de külön-külön feladatokat képviselő területeket, amelyeknél egyszerre kellene reformot csinálni. Átgondolatlanok a döntések, ezért egy adott területen felmerülő probléma megoldása olykor keresztezi más területeken fontos gondok megoldását, vagy újat generál. A konkrét intézkedések jelentős része ellentmond a céloknak, "és még azokon a területeken is, ahol a célokkal nagyjából egyet lehet érteni, a megoldás annyira silány, annyira erőszakos, hogy nem valószínű, hogy ezzel ebben a formában sokáig együtt fog tudni élni a magyar társadalom".

Bokros Lajos szerint a Széll Kálmán Terv céljai "május 1-jei jelszavak". A közgazdász meggyőződése, "hogy részben hozzá nem értésből, részben tudatos taktikai megfontolásból nem készítették el azokat a programokat, amiket kellett volna. Egyszerűen nem értik a problémák jellegét és súlyát, ha ugyanis értették volna, akkor 8 év alatt felkészülnek a kormányzásra". Szerinte a Fidesz nem akart szavazatokat veszíteni, ha kidolgozott volna "értelmes reformjavaslatokat, akkor az már rögtön megosztotta volna a választókat. Nincs olyan reform, ami mindenkinek használ, kárvallottja minden intézkedésnek van".

Az EP-képviselő szerint a jelenlegi kormányzati berendezkedés nem kedvez a szakpolitikai elképzeléseknek. "Végletesen centralizált, akarnoki irányításról van szó, ami egy központból történik, és minden egyes minisztérium próbálja előre kigondolni, hogy mit gondol a vezér. Csakhogy a vezérnek az álláspontja sajnos változik, akár reggeltől estig is. Egyszerűen félnek a kormányzat szakemberei olyan reformokat letenni az asztalra, ami esetleg nem találkozik a főnök változó ízlésével. Mozgó célpontra lőnek."

Bokros Lajos szerint tarthatatlan a gazdasági növekedésről és az államadósság csökkentéséről szóló kormányzati számítás, hiszen 2014-re 5,5 százalékos gazdasági növekedést várnak, amit csak úgy lehet előállítani, ha mesterséges túlkeresletet támasztanak, elsősorban költségvetési túlköltekezéssel a hazai gazdaság teljesítménye iránt. De ez ellentmond a másik célnak, a költségvetési egyensúlynak és az államadósság-csökkentésnek.

Ha Németországban nem bír a növekedés 3,5 százalék fölé menni, akkor nálunk mitől menne - teszi fel a kérdést a közgazdász. Szerinte ez csak akkor történhetne meg, ha a magyar export minősége olyan látványosan javulna, hogy a Nyugat elkezdeni kapkodni a magyar termékek iránt. Ezt azonban nem alapozza meg semmi, sem kutatás-fejlesztés, sem beruházási oldalról. "Tehát világosan látszik, hogy vasvillával összehányt düledező szénaboglyáról van szó, ami a legelemibb szakmai követelményeknek sem felel meg."

Bokros Lajos a devizahitelesek megmentéséről azt mondja, hogy a most körvonalazódó megoldás a feje tetejére állítja a piacgazdaság és a kapitalizmus alaptörvényeit, amit úgy hívnak, hogy szocializmus "és az, mint már láttuk, sehova nem vezet. Ha uralkodó felfogássá válik, hogy a nyereségeket lehet privatizálni, a veszteségeket pedig automatikusan társadalmasítjuk, akkor ez teljesen szétveri a közösség értéktudatát. Ha valaki hoz egy rossz döntést, annak a következményeit zömmel neki kell viselni. Nem volna igazságos, ha a lejárt lakáshitelek törlesztésébe beszálljanak olyanok is, akik rendesen fizetik a sajátjukat, vagy azért nem fizetnek lakáshitelt, mert nincs lakásuk. Ugyanis, ha ezeket a terheket az állam vállára tesszük, akkor az kiszorít más feladatokat, aminek a kárvallottjai lehet, hogy éppen ez utóbbiak lesznek.

Ha valaki nem tudja fizetni a hitelét, akkor az ő lakása a banké. Ha a pénzintézetek tulajdonosaivá válnak ezeknek a lakásoknak, akkor az a kérdés, hogy megelégszenek-e azzal, hogy mondjuk alacsonyabb bérért ugyanazt a lakást bérbe adják, mert akkor még mindig termelődik nekik valami bevétel – ami persze azt jelenti, hogy a hitel egy részét veszteségként le kell írni. Ebből nem feltétlenül következik a kilakoltatás, vagy ha nagy lakásról van szó, akkor fel lehet ajánlani egy kisebbet. Aki bebukta a lakáshitelét, annak összébb kell szorulni. Ez a kapitalizmus.

Az árfolyamrögzítés teljesen értelmetlen elképzelés, hiszen ez azt jelenti, hogy minden egyes svájci frank lakáshitelhez 30 vagy 50 forint állami támogatás kell. Hogyan osztjuk szét az így keletkezett veszteséget, vagy költségvetési többletterhet a társadalom tagjai között? - teszi fel a kérdést Bokros Lajos a Privátbankárnak adott interjúban.