Amikor egy társasházban éppen nem működik a lift, ömlik a gáz, ráadásul a tetőcserepek is megindultak, akkor elég különös, ha eközben a közös képviselő körbejár, és arról győzködi a lakókat: ideje lenne a fehér virágokat sárgákra cserélni. Ezt az abszurd párhuzamot használta egyik beszélgetőpartnerünk, amikor Tarlós István főpolgármester legújabbkori aktivitását értékelte. Ezen analógia alapján aligha kérdéses, hogy miközben súlyos megoldatlan feladatok és kezeletlen konfliktusok vannak a fővárosban, pótcselekvésnek számít, ha Tarlós olyan jelképes ügyekkel szerepel mostanában a médiában, mint Budapest zászlója, vagy a fővárosi közterületek névadása, átkeresztelése.

Fotó: Getty Images

PÓTCSELEKVÉS? Ez annál is szembetűnőbb, mert közben a sokkal lényegesebb városüzemeltetési reformban fél év után már törések és csúszások észlelhetők. Mint azzal a Figyelő is többször részletesen foglalkozott, a főváros két nagy holding, a Budapesti Közlekedési Központ Zrt. és a Budapesti Városüzemeltetési Központ Zrt. alá rendezve kívánja kialakítani a korrupciómentes, a szinergiákat jobban kihasználó és mindenekelőtt kevesebb közpénzt elnyelő fővárosi cégstruktúrát. Az eredeti terv szerint 2011 júliusától már mindkét holding alkalmas lehetett volna minden feladatának ellátására, de cégjogi nehézségek lassítják a folyamatot, legalábbis a hivatalos magyarázat szerint. György István, városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes szerint a szándékok ugyan továbbra is töretlenek, de inkább csak őszre vagy az év végére állhat fel teljes körűen a modell. Az átalakítás megy tovább, igazán komoly eredmények a ciklus második felére várhatók. (A fővárosi közlekedés helyzetéről szóló cikkünket lásd a lap 25–27. oldalán.)


Ám a koncepciót, s főleg annak egyes vezetőit az első pillanattól kezdve intenzív támadások érték. Olyannyira, hogy immár nehéz megmondani, végül is meg tud-e valósulni az eltervezett működtetés.

A csütörtöktől kapható Figyelő címlapsztorijában további részleteket olvashat arról is, hogyan keveri a Budapest-kártyát a főpolgármester a kormány, a kerületek és a fideszes gazdasági lobbik szorításában.

<#zaras_figyelo#>György István februárban állt ki a sajtó elé azzal, hogy László György, a városüzemeltetési holding akkori vezérigazgatója és Tölgyesi Balázs, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. vezérigazgatója (korábbi vezér-helyettese) totális támadás alatt áll. A főpolgármester-helyettes akkor ezt azzal egészítette ki, hogy lövik már Szőke Lászlót, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. vezetőjét és Pető Györgyöt, a Fővárosi Biztonsági Iroda főnökét is. (Ezzel az üggyel a Magyar Narancs két hete címlapsztori keretében foglalkozott).

A fenti ötösnek, vagyis a nyilatkozónak és a négy cégvezetőnek meghatározó szerepe volt az üzleti kérésektől deklaráltan mentes új holdingkoncepció kidolgozásában. Tarlós felkérésére György István vezetésével egy munkacsoport már két évvel a tavaly októberi választások előtt megkezdte az új városüzemeltetési modell kidolgozását. Az egyik kulcsszereplő László György volt, de részt vett a munkában Tölgyesi Balázs is. A felkészülés utolsó hónapjaiban – Tarlós bizalmasa, Pető György mellett – ellenszolgáltatás nélkül csatlakozott a munkacsoporthoz az önkormányzati szakértői tevékenységet is végző IFUA Horváth & Partners tanácsadócég néhány vezető munkatársa is. Úgy tudjuk, a szintén megtámadott Szőke László ebben a körben nem volt benne. Az egykori MDF-es politikus talán azzal vált célponttá, hogy sógora a legerősebben támadott László Györgynek.

A csapat arra készült, hogy amint helyzetbe kerül, a lehető leggyorsabban érdemi lépések születhessenek. Így is történt. Az októberi választás után egy hónapon belül, gyakorlatilag az első érdemi közgyűlésen, minden fővárosi cég alapító okirata módosult. A zrt.-ként működő társaságok igazgatósága megszűnt, felügyelőbizottsága átalakult, első számú vezetője – a BKV-t leszámítva – kicserélődött. És valóban megalakult a két holding, megkezdődött a múlt ügyeinek átnézése. Mindez rengeteg érdeket sértett. Ám úgy tudjuk, annak hátterében, hogy a céltáblává vált új vezetők közül László György és Tölgyesi Balázs április elsejétől már nincs a helyén, nem is elsősorban a pozíciókból kirobbantott baloldaliak, hanem jobboldali körök állnak.



TISZTÁLDOZATOK. Tölgyesi Balázst a főpolgármester mentette fel, László György pedig úgymond magánéleti okokkal indokolva távozott. Az utóbbi meghatározás azonban a több forrásból is megerősített történet szerint igencsak eufemisztikus leírása a történteknek. Csak annyiban igaz, hogy Lászlót egy, a számítógépéről vélhetően még előző munkahelyén, a Főtávnál lelopott magánfájl nyilvánosságra hozatalának fenyegetésével késztették lemondásra (a gyakorlatról lásd Mélyhűtött dossziék című keretes írásunkat). Egyébként Tarlós István maga sem hagyott kétséget a felől, hogy az a bizonyos magánok a közügyekhez is kötődik, hiszen a Magyar Nemzetnek azt mondta: László és Tölgyesi ellen „hat feljelentés van érvényben, amelyek még az előző ciklusban folytatott tevékenységüket érintik. Egyikük esetében hét-nyolc évvel ezelőtti ügyekről is szó van. A helyzetük tarthatatlanná vált.” Tény, mindketten előzőleg is fővárosi cégnél dolgozó vezető munkatársak voltak. E vállalatok, a közterület-fenntartó, illetve a Főtáv korábbi vezetőivel szemben induló eljárásokban főszerepet tulajdonít nekik a sajtó, ugyanakkor – okkal, vagy ok nélkül – több, ismeretlen tettes ellen zajló nyomozásban őket is betámadták. Tölgyesi Balázsnál neccesebbnek, László György esetében komolytalanabbnak tűnnek a vádak.

Tarlós István szokatlanul keményen és direkt stílusban tárgyalt a jobboldal csúcsfejeivel, a gazdasági háttér­emberek mellett vezető politikusokkal is.
Fotó: Hartyányi Norbert

A valódi indokokat illetően innentől csak a háttérbeszélgetésekből kirajzolódó következtetésekre és feltételezésekre lehet hagyatkozni. Tarlós István folyamatosan, minden belső fórumon azt hangoztatja: tőle személyesen Orbán Viktor kérte, hogy ne engedjen semmilyen üzleti lobbicsoport kéréseinek, s ő ehhez tartja magát. A vezetői leváltások történéseivel párhuzamosan ugyanakkor hallottunk Tarlós István és Simicska Lajos, de György István és Nyerges Zsolt közötti egyeztetésekről is. Simicska és Nyerges a jobboldali üzleti körök legbefolyásosabbnak tartott képviselői széles ágazati és földrajzi régiókon átívelő üzleti fókusszal. (Simicska Lajosról lásd Csányi vagy Simicska: Ki az úr a magyar gazdaságban? című írásunkat a Figyelő 2010/34. számában, Nyerges Zsoltról pedig Az irányító című elemzésünket a 2010/23. számban.) A kifejezetten az önkormányzati szférában erős gazdasági-politikai lobbi kapcsán különböző forrásaink még Győri Tibor, Csutora László és Bártfai Beatrix szerepét hangsúlyozták (lásd Fontos emberek című keretes írásunkat lásd alább).

<#zaras_figyelo#>A fővárosi vezetők a Figyelőnek azt mesélték ezekről a telefonos megbeszélésekről és találkozókról, hogy tényleg nem születtek lényeges megegyezések. Ugyanakkor az érintett feleket jól ismerőktől olyan véleményt is hallottunk: kizárt, hogy ilyen fontos találkozóknak ne lenne hozadékuk. Azt többen is megerősítették, hogy Tarlós István szokatlanul keményen és direkt stílusban tárgyalt a jobboldal csúcsfejeivel, a gazdasági háttéremberek mellett vezető politikusokkal is. Ahogy hallottuk, a főpolgármester a Fidesz országos vezetésében már szinte mindenkivel összeveszett, talán Orbán Viktort és Kövér Lászlót leszámítva. Utóbbiakon kívül a bizalmi körébe egyedül Szijjártó Pétert engedi be, akiről elhiszi, hogy valóban a miniszterelnök akaratát tolmácsolja.

Akárhogyan is zajlottak le az ominózus találkozók, a kipécézett vezetők elmentek. Forrásaink szerint az említett gazdasági kör nem titkolta, hogy László Györggyel nincs kibékülve, de úgy tudjuk, Tölgyesi Balázs neve nem hangzott el. Ő állítólag egy másik, amúgy szintén jobboldali érdekkörnek feküdt keresztbe. Arról csak sejtéseket hallottunk, hogy László György a 30 milliárd forintra tervezett, de elnapolt távfűtési körvezeték kapcsán ment volna szembe egy gazdasági érdekcsoporttal. Ő és Kovács Lajos korábbi Főtáv-vezérigazgató nagyon élesen ütköztek össze. Az amúgy még Hagyó Miklós korábbi főpolgármester-helyettes által kinevezett Kovácsnak pedig erős jobboldali kapcsolatai is voltak. Tölgyesi Balázsnál két egymással egyenértékű sejtés merült fel lehetséges fekete pontként. Az egyik szerint a közterület-fenntartó élére sokáig egy másik, igen erős politikai hátszéllel bíró, szintén ott dolgozó embert vártak, ő azonban végül nem futott be, ráadásul Tölgyesi utóbb el is távolította a vállalattól. A másik vélekedés szerint néhány üzleti szerződés alá nem írása volt a kiváltó ok.


FELSZÍNI CSEND. Valamekkora külső nyomás tehát biztosan nehezedett Tarlósra, de a főpolgármestert valóban az is zavarta, hogy a sajtó több feljelentés kapcsán előszedte a két vezető felelősségét a korábbi szerződések ügyében. Ráadásul úgy interpretálták mindezt, mintha Tarlós bizalmi embereiről lenne szó, ami nem volt helytálló.

Azt közvetlenül semmiképpen nem lehetett tapasztalni, hogy a leváltott vezetők helyére valamely gazdasági érdekcsoport emberei kerültek volna, hiszen a Tarlós-stáb tagjai léptek elő. A Budapesti Városüzemeltetési Központ Zrt. új vezérigazgatója az addigi helyettes, Bán Tamás lett, aki régebben a Kész Holdingnál, a Gazdasági Versenyhivatalnál, a Paksi Atomerőműnél és a Magyar Villamos Műveknél is dolgozott. Ő ugyanúgy a csapat tagja volt, mint Klug Lajos, aki a városháza közmű és környezetvédelmi osztályvezetői posztjáról lépett elő a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. élére. Mint háttérbeszélgetéseink során hallottuk, a lobbisták Bán Tamás kinevezését mindenesetre elfogadták. Mellette nagyon fontos ember Harangi Csaba, a Fővárosi Vízművek egykori vezérigazgatója, aki ma a vízi közművekért felelős igazgató, és aki László György távozása után talán a legjobban átlátja a holding-koncepciót.

György István szerint a mindenkori kormányzatnak politikai hovatartozástól függetlenül kiemelt módon kell kezelnie országa fővárosát.
Fotó: Kőhalmi Péter

A másik két megtámadott, vagyis Szőke László és Pető György körül most éppen csend van, legalábbis a felszínen. Utóbbi azonban forrásaink szerint szintén sokaknak szúrhatja a szemét, akár szocialista és kémelhárító múltja, akár nem éppen lányregényekbe illő stílusa miatt.

Külső szemmel mindenesetre úgy néz ki, hogy Budapest politikai, és nem utolsósorban gazdasági érdekcsoportok marakodási területe lett, és Orbán Viktor, a nagyfőnök valamilyen megfontolásból nem tesz kellő eréllyel rendet. Miért nem kezeli a nagypolitika hatékonyabban a fővárost? Az egyik lehetséges értelmezés szerint a Fidesz gyanakodva tekint Budapestre. Tavaly október óta több váratlan fordulattal kellett az országos pártvezetésnek szembenéznie. Belső forrásunk szerint őszinte meglepetést okozott a csapatban, mennyire kétségbeejtő a főváros pénzügyi helyzete. A következő meglepetés a jobboldalon az volt, hogy Tarlós István mennyire határozottan és mennyire a saját politikai oldalra címezve üzent a gazdasági lobbiköröknek. Végül az is kiderült, milyen sokat számít, hogy Tarlós nem Fidesz-tag és nincs ott a parlamentben, míg a fideszes kerületi polgármesterek némelyike igen. Így utóbbiak a frakciókormányzás jegyében furcsa módon nyúlhattak bele az amúgy is szegény főváros zsebébe. Némely városi vezető csalódott: „Orbán azt kérte tőlünk, hogy a fővárosban ne legyen korrupció; a kérését teljesítjük, előbb-utóbb akár meg is védhetne minket” – mondta a Figyelőnek egy háttérbeszélgetésben az egyik fővárosi cégvezető, aki szerint a miniszterelnöktől amúgy nem idegen az a gyakorlat, hogy kicsit hagyja az indulatokat forrni, csak azután lép.

A JÖVŐ A TÉT. „Kellő higgadtsággal kell tekinteni a történetre” – véli György István. A városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes szerint London és Isztambul példája is azt igazolja, hogy a mindenkori kormányzatnak politikai hovatartozástól függetlenül kiemelt módon kell kezelnie országa fővárosát. Ugyanakkor az is érthető, hogy mindenkinek meg kell vívnia a saját csatáját; nem lehet folyamatosan nyöszörögni, és kevés kivételtől eltekintve nincsenek olyan problémák, amelyek ne lennének saját erőből megoldhatók.

Más forrásaink azonban élesebbnek látják a konfliktust. A hatalmi harcok alapvetően pénzek feletti rendelkezésről szólnak, mint mindig a politikában, de Tarlóst nagyon keményen, olykor nemtelenül is támadják. Erre predesztinálja a politikai múltja is. „Egyszer csak rámutat a Viktor egy volt SZDSZ-esre, és ő lesz a király Budapesten. Demszky nem volt elég? Az SZDSZ pártként már kimúlt, de a szellem tovább kísért” – ilyeneket mondanak az ős-fideszesek. Azt is hallani, hogy a kormánypártban van egy lobbi, amely szerint Tarlósra túl nagy a kabát, és mivel a következő választáson Budapest, vagy legalábbis az önálló többség, könnyen kicsúszhat a Fidesz kezéből, érdemes lenne a fővárosi autonómiát csökkenteni. Tarlós környezetében ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozzák: kár lenne elfelejteni, hogy a főpolgármester több szavazatot kapott Budapesten, mint a Fidesz.

Két elképzelés is erősen tartja magát. Az egyik szerint a város vagyonáért a következő ciklusban már valamely kormányszerv, például egy Budapest Minisztérium felel majd, de az is hírlik, hogy legközelebb már nem is lesz közvetlen főpolgármester-választás. Igaz, a Belügyminisztériumban kidolgozott önkormányzati koncepció éppen a fővárost erősítené a kerületekkel szemben, összevont szuperkerületekkel, kerületmentes fővárossal, vagy harmadik lehetőségként új feladatmegosztással. Tarlós, mint arról a napokban az Inforádiónak nyilatkozott, e változatok közül leginkább az utolsót pártolná.