Kutatóként szövettani mintákat elemzett Molnár Béla az MTA Molekuláris Medicina Kutatócsoportjában, miközben gyakorló orvosként a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú Belgyógyászati Klinikáján dolgozott. Munkája során merült fel benne a kilencvenes évek közepén, hogy számítógépen mennyivel kényelmesebben és pontosabban érhetne el eredményt, mint a mikroszkóp fölé görnyedve. A szövetminták elemzéséhez reagensekkel kell megfesteni a sejteket és a géneket, ám ezek egy idő után elbomlanak. Digitalizálva viszont hosszú évtizedekig lehetséges a kórtörténet követése, s így gyorsabbá is válik a betegségtípusok kutatása.

HÁZ HELYETT. Elsőként egy laboratóriumi mikroszkópot alakított át, ellátva azt digitális kamerával. A jó minőségű, több tízezerszeres nagyítás mellett olyan felbontásra volt szükség, amely az akkori asztali számítógépek kapacitását igencsak megterhelte: egy minta digitalizálása egy teljes napig is eltartott. Ma ez a művelet már csupán egyetlen percet vesz igénybe.

Fotó: Aknay Csaba

Molnár Béla programozni is tudott, ezért szabadidejében ő maga kezdte el megírni a szoftvert. Kísérleteiről és terveiről előadásokat tartott, felkeltve több diák érdeklődését, akik nála akarták írni a diplomamunkájukat, doktori értekezésüket. Egy PhD dolgozat bírálatán találkozott a műszertervező mérnök Virág Tiborral és a gyártókapacitással rendelkező ASK-M Kft. tagjaival. A Magyar Optikai Művek volt mérnökei, Szendrő Gábor és Bélafi Antal által alapított cég szakemberei nagy tapasztalattal rendelkeztek optikai műszerek gyártásában, így segítségükkel a célnak leginkább megfelelő hardvert sikerült kifejleszteni.

Cégalapításba Molnár Béla akkor kezdett, amikor a laborjában dolgozó diákok ösztöndíja lejárt, ám ő szerette volna, ha a számára oly fontos kutatások folytatódhatnak. Így hozta létre 1997-ben a 3D Histech Kft.-t. Az indulásban az is segítette, hogy a tervben lévő családi ház építésébe nem akart belevágni, mert a biztos befejezéshez nem volt elég pénzük. Családjával egyetértésben eladta a telket 3,5 millió forintért, s ebből finanszírozta berendezésük prototípusát. Ez már nem hasonlított mikroszkópra. A tárgylemezt be kell helyezni a szkennerbe, és a képet csak digitálisan lehet megfigyelni. Egy konferencián egy amerikai orvosi műszergyártó cég meggyőzőnek találta a megoldást, s vásárolt belőle egyet 150 ezer dollárét. Ebből finanszírozták a további fejlesztéseket. Akkoriban egyetlen kép 3 CD-nyi tárhelyet igényelt, ezért a könnyebb használhatóság érdekében az adatok tömörítése lett a fejlesztések egyik célterülete.

Molnár Béla elgondolása megelőzte korát, amit jól mutat, hogy legnagyobb mai riválisa, a kaliforniai Aperio Inc. csak két évvel később, 1999-ben alakult. Míg amerikai vetélytársuk a kockázatitőke-bevonást választotta, és a marketingre fordított óriási energiákat, addig a jóval szerényebb anyagi erőforrásokkal rendelkező 3D Histech meg akarta őrizni függetlenségét, és a piaci helyett a technológiai versenyben kívánt jeleskedni. Ennek köszönhető, hogy máig az ő eszközük készíti a leggyorsabb és a leginkább részletgazdag képeket.

Mivel nem engedhették meg maguknak saját kereskedelmi hálózat kiépítését, 2004-ben ötéves megállapodást kötöttek a Carl Zeiss optikai vállalattal, amely világszerte forgalmazni kezdte termékeiket – igaz, a saját márkaneve alatt. Ebből okulva 2009-ben elkezdték kiépíteni partneri- és szervizhálózatukat Európában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ázsia több országában, így Japánban, Dél-Koreában és Tajvanon is. Mivel készülékeiket olyan elismert egyetemek laborjaiban is sikerrel használják, mint a Havard vagy a Yale, a referenciák segítségével könnyebben vásároltak más kutatóhelyek, gyógyszergyárak is a kis magyar cégtől. A teljes önállóság a fejlesztéseknél is előnyös, mert így első kézből kapnak információt az igényekről. Európában például 1 milliméter vastag üveg tárgylemezeket használnak, a világ többi részén 0,8 és 1,2 milliméter között változik a vastagság, ezért a különböző fénytörési viszonyokhoz is adaptálni kellett a rendszert.

Bevételük szinte kizárólag exportból származik, és bár termékeik iránt a válság miatt kismértékben csökkent a kereslet, az idei első negyedévben már 35 százalékos bővülés tapasztalható. Az állami fenntartású kutatóhelyek megrendelései kissé visszaestek, de a gyógyszeripar egyre többet vásárol. Ennek oka többek között az, hogy számos országban, így nálunk is előírja a gyógyszerkassza, hogy a gyártóknak bizonyítaniuk kell a több százezer forintos, főként a rákkezelésben használt gyógyszereik hatékonyságát minden kezelt beteg esetében. A digitális mikroszkópiás eljárás ezt a folyamatot gyorsítja és egyszerűsíti, illetve jobban dokumentálhatók az eredmények is, hiszen azokat nem csak a tesztet végző látja, hanem bárkivel megoszthatók.

NEM ELADÓ. Ezek a fejlemények az egészségiparra koncentráló transznacionális vállalatok érdeklődését is felkeltették e terület iránt. A piacon egyebek közt megjelent a GE, a Philips és a Siemens, s e nagyágyúk közül többen is érdeklődtek a magyar cég iránt. A kutatóként és praktizáló orvosként egyaránt dolgozó tulajdonos azonban ragaszkodik vállalatához. Fontos számára a folyamatos befektetés, ezért is forgatják vissza szinte a teljes profitot a ma már évi közel 400 millió forintot fölemésztő fejlesztési tevékenységbe. A cég legfontosabb értéke Molnár Béla számára a kiváló kutatói gárda, közülük jó néhányan az alapítás óta együtt dolgoznak. Kívülről jött menedzsereket nem alkalmaz, az operatív irányítást maga látja el. Mint mondja, menedzseri készségeit kisvárdai kereskedő, agrárgazdálkodó szüleitől tanulta.

Újabb termékeket azért is kellett fejleszteni, mert a Zeissnek licenceket is értékesítettek, így régebbi termékeiket a német vállalat is gyártja már. Digitális mikroszkópokból világszinten 500–600 darab talál gazdára évente; az ár 10 és 200 ezer euró között mozog. A 3D Histech évente 100–150 berendezést értékesít, de ezek a mikroszkópoknál már jóval komplexebbek. A beszkennelt mintákat szoftveresen elemzik is, segítve a diagnózis felállítását. Lehetőség van online konzíliumokra, így máshol dolgozó szakemberek is bekapcsolódhatnak a munkába. Mivel a fejlett országokban már ma is súlyos probléma az orvoshiány, megteremtődött a lehetősége a diagnosztikai tevékenységek kiszervezésének. Magyarországon kevés kórház és kutatóhely engedhetné meg magának az ilyen drága műszereket, de a debreceni, pécsi és szegedi egyetemmel, valamint a budapesti Semmelweis egyetemmel együttműködik a cég. Tesztelésre adnak műszereket a hazai kutatóknak és orvosoknak, akik mindennapi munkájuk során szerzett tapasztalataikkal, ötleteikkel segítik a fejlesztéseket.

A további terjeszkedésnek még bőven van tere. A vállalat nevét is az adta, hogy az alapító három dimenzióban szeretné megvalósítani a vizsgálatokat. A digitális szövettani laborok rutinszerű működtetéséhez a szövetmintákat megfestő reagensek is nagyon fontosak, ezért keresik az együttműködést az ezeket fejlesztő kutatóhelyekkel és cégekkel. Szükség van egyedi megoldásokra, hiszen a globális nagyvállalatok, főként a fejlett országokban, keretszerződések alapján látják el a kórházakat műszerekkel, és így a csak egy-egy terméket gyártók hátrányba kerülnek. Molnár Béla hasznosnak tartaná, ha a gyorsan fejlődő egészségipar hazai cégei közösen tudnának megjelenni a világpiacon, megadva a lehetőséget egy innovatív, a globális szereplőkhöz felzárkózó magyar orvosi diagnosztikai nagyvállalat megszületésére.