– Ausztria és Németország munkaerőpiaca is megnyílt májusban a magyarok előtt. A technológiai iparágban sokan indulnak nyugatnak?

– A lakosság arányában a régióban nálunk van a legtöbb kiemelkedő informatikus tehetség. Aki a nyelveket és a szakmáját is jól tudja, egy-két évre havi milliós bérekért mehet ki nyugati cégekhez. Az ilyen munka azonban nem igazi kihívás. Így sokan mégis inkább itthon próbálnak saját ötletükkel boldogulni, abból kezdő – start-up – céget gründolni, vagy magyar gyökerű, de nemzetközi piacon sikeres társaságoknál fejlesztői állásokra pályázni. Ez utóbbi vállalkozásokra példa a LogMeIn, a Ustream, a Prezi.com, vagy a Gawker Media.

– Az informatikában ugyanakkor csak most indulnak újra az állami beszerzések. Mintha túl sokan lennének a húsosfazék körül, nemde?

– Lehetséges, hogy sokan kilincselnek megrendelésért. Kérdés, kapnak-e? Ismeretségi körömből és a sajtóból tudom, hogy az állam most valóban racionalizálni kívánja e költéseit. Több tízmilliárd forinttal csökken a büdzsé, és a kevesebb pénzt sokkal átgondoltabban, valóban korszerű, jól használható rendszerekre kívánják elkölteni.

– A magyar makromutatók már tavaly sem romlottak, például az államadósság szintje sem nőtt tovább. A forint erősödik. Ön szerint ez a jó gazdaságpolitika eredménye, vagy a világban tapasztalható optimizmus gyűrűzik be hozzánk?

– Én a vállalkozások és a beruházások ösztönzésében hiszek. Elsőként ebben kell előrehaladni. Üzletemberként én is először a bevételt, a nyereséget szeretném növelni, azután fognék a hitelterheim csökkentésébe. E téren jó jel, hogy mind az előző, mind a jelenlegi kormányzat kiemelten kezelte és kezeli a Mercedes, az Audi vagy az Opel nagyberuházásait. Ezek két éven belül a régió egyik leggyorsabban növekvő országává tehetik Magyarországot. Ehhez azonban a kis- és középvállalkozások segítése és más munkahelyteremtő lépések is kellenek. A nagyberuházások pozitív hozadéka azonban, hogy a cégkultúrában és a képzési rendszerben indukálnak fontos, évtizedes távlatban ható változásokat.

– A filmipar is nagy változások előtt áll. Megszűnik a Magyar Mozgókép Közalapítvány, jóval kevesebb filmre jut támogatás.

– Fiatal koromban a Balázs Béla Stúdióba is bejártam tanulni egy ideig, nagyon inspiráló volt ott a légkör. Mi a start-up világban az ilyen stúdiókat inkubációs központoknak mondanánk. Ezekre nagy szükség lenne a filmszakmában is, hogy a rügyező tehetségeket, a jövő Tarr Béláit kineveljék. A támogatások koncentrálásával ugyanakkor egyetértek. Andy Vajna Hollywoodból hozott szemlélete szimpatikus, komoly előrelépésnek tartom.

– Nem hiszem, hogy Tarr Bélát annyian ismernék, mint Vilmos herceget és újdonsült nejét. A médiafelhajtás óriási volt. Szakemberként milyennek találta a múlt pénteki egybekelésüket?

– Ilyennel 2001. szeptember 11-e óta nem találkoztam: a hazai munkahelyek többségében is megállt az élet az esküvő ideje alatt. A környezetemben is annyian foglalkoztak a kérdéssel, hogy én sem tudtam ellenállni, és belenéztem a ceremóniába. A jól megtervezett tündérmese bevonzotta, beszippantotta az embereket.

– A nagypolitika ismét Gyurcsány Ferenc nevétől hangos. Most nemcsak a vert baloldalt megosztó politikusként, de a sukorói beruházás gyanúsítottjaként is. Hogyan változott egy év alatt a politika és a média viszonya?

– Az erősen kétpólusú magyar sajtóban a választások óta a baloldali média szerepe, ereje csökken. A kávézók és a fodrászok is több jobboldali napilapot, hetilapot tesznek az ügyféltérbe. Az online médiát azonban kevéssé használják nálunk. Már létezik a Twitter diplomácia is: Barack Obama például Twitter-üzenetben köszöntötte Dmitrij Medvegyevet a felhasználók közt, amikor az orosz elnök tavaly megírta első bejegyzését a közösségi oldalra. Vagy Obama elnök két hete, rendhagyó módon, élőben adott interjút a Facebook-tulajdonos Mark Zuckerbergnek a Facebook Live-on.