Az antibiotikumokkal szemben ellenálló (multirezisztens) baktériumok okozta szepszisek (fertőzések) mellett az ezredforduló óta tanúi lehetünk egy új járvány kifejlődésének, amely a legsúlyosabb alapbetegségben szenvedő, köztük onkológiai, hematológiai és transzplantált betegek életkilátásait is veszélyezteti. A kórokozó a Clostridium difficile nevű baktérium, amely elsősorban antibiotikummal kezelt betegek bélrendszerében szaporodik el, ahol toxinok termelése révén hasmenést, álhártyás bélgyulladást okoz. Szövődményes esetekben a halálozás meghaladja a 25-30 százalékot. A hazánkban bejelentett esetek száma 2009–2010-ben 3,3-szeresére nőtt. A becsült előfordulás elérheti az évi 5-10 ezret. 

Infúziókészítés. Hiába a személyre szabott kemoterápia, ha jönnek a baktériumok.

Az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság június 1–5. között Chicagóban megrendezett kongresszusán (ASCO) japán kutatók arról számoltak be, hogy a tüdőrák miatt kemoterápiával kezelt betegek hasmenését 22,2 százalékban Clostridium difficile toxin okozza. Ez annak ellenére igazolható volt, hogy a betegek korábban nem részesültek antibiotikumterápiában. Úgy tűnik, hogy a daganatgátló kezelés önmagában is hajlamosít a toxin okozta hasmenésre. Ugyanezen a fórumon amerikai orvosok mutattak rá, hogy az onkológiai betegek a Clostridium difficile fertőzés következtében esetenként 8 nappal több időt töltenek kórházban. A legsérülékenyebb betegcsoport számos kemoterápiás kezelésen, esetenként transzplantáción is túl joggal reménykedik a gyógyulásban, ám a fertőzés miatt a korábbi sikeres terápia ellenére belehalhat a szövődménybe. Akik a bélgyulladás első támadását sikeresen át is vészelik, visszaesésekkel számolhatnak. A kiújulás a fertőzöttek akár 20-60 százalékát is érintheti, lehetetlenné válik a további kezelés.

Az ECDC adatai szerint a Clostridium difficile járvány finanszírozása Nagy-Britanniában éves viszonylatban mintegy 340 millió euró, összeurópai szinten pedig elérheti az 1-3 milliárdot. Van azonban a kérdés gazdasági hatásainak egy másik olvasata is. Nem csak a daganatellenes vegyületek, jelátvivő utakat befolyásoló szerek vagy fehérjék drágák, sokba kerülnek a vérkészítmények, az antibiotikumok és a kezelés mellékhatásait enyhítő gyógyszerek is. Hasonló a helyzet a szerv- és őssejt-transzplantáció esetében is.

A fertőzés terjedését fékezi, ha körültekintőbben alkalmazzuk az antibiotikumokat, nagyobb súlyt fektetünk a higiénés feltételekre, a fertőzött betegeket elkülönítjük, és ügyelünk az infekciókontrollra. Ugyanakkor e kórkép gyógyszeres kezelésében eszközeink jelenleg korlátozottak. A rendelkezésre álló két-három clostridiumellenes vegyület hatásos ugyan, de nem képes a kórokozót a bélcsatornából kiirtani, így nem előzi meg a visszaeséseket sem. Nem megoldott azon betegek terápiája sem, akikben a fertőzés gyors lefolyású, és akár órák alatt válságos állapotot idéz elő. Biztató tény, hogy az Egyesült Államok után az Európai Unióban is forgalomba kerül olyan új, kifejezetten a Clostridium difficilére ható fertőzésellenes szer, mely a klinikai kutatások szerint eredményes a visszaesések megelőzésében, és ígéretes lehet a csökkent immunitású betegek kezelésében is.

A szerző a Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház I. sz. belgyógyászati osztály belgyógyász, infektológus, hematológus főorvosa