Bukás a célegyenesben?

Figyelő
2012-06-26 16:29
A korszerű kemoterápiák, célzottan alkalmazható rákellenes vegyületek bővülő spektrumának köszönhetően lehetőség nyílik korábban befolyásolhatatlan kórképek eredményes kezelésére.
Az antibiotikumokkal szemben ellenálló (multirezisztens) baktériumok okozta szepszisek (fertőzések) mellett az ezredforduló óta tanúi lehetünk egy új járvány kifejlődésének, amely a legsúlyosabb alapbetegségben szenvedő, köztük onkológiai, hematológiai és transzplantált betegek életkilátásait is veszélyezteti. A kórokozó a Clostridium difficile nevű baktérium, amely elsősorban antibiotikummal kezelt betegek bélrendszerében szaporodik el, ahol toxinok termelése révén hasmenést, álhártyás bélgyulladást okoz. Szövődményes esetekben a halálozás meghaladja a 25-30 százalékot. A hazánkban bejelentett esetek száma 2009–2010-ben 3,3-szeresére nőtt. A becsült előfordulás elérheti az évi 5-10 ezret. 

Infúziókészítés. Hiába a személyre szabott kemoterápia, ha jönnek a baktériumok.

Az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság június 1–5. között Chicagóban megrendezett kongresszusán (ASCO) japán kutatók arról számoltak be, hogy a tüdőrák miatt kemoterápiával kezelt betegek hasmenését 22,2 százalékban Clostridium difficile toxin okozza. Ez annak ellenére igazolható volt, hogy a betegek korábban nem részesültek antibiotikumterápiában. Úgy tűnik, hogy a daganatgátló kezelés önmagában is hajlamosít a toxin okozta hasmenésre. Ugyanezen a fórumon amerikai orvosok mutattak rá, hogy az onkológiai betegek a Clostridium difficile fertőzés következtében esetenként 8 nappal több időt töltenek kórházban. A legsérülékenyebb betegcsoport számos kemoterápiás kezelésen, esetenként transzplantáción is túl joggal reménykedik a gyógyulásban, ám a fertőzés miatt a korábbi sikeres terápia ellenére belehalhat a szövődménybe. Akik a bélgyulladás első támadását sikeresen át is vészelik, visszaesésekkel számolhatnak. A kiújulás a fertőzöttek akár 20-60 százalékát is érintheti, lehetetlenné válik a további kezelés.

Az ECDC adatai szerint a Clostridium difficile járvány finanszírozása Nagy-Britanniában éves viszonylatban mintegy 340 millió euró, összeurópai szinten pedig elérheti az 1-3 milliárdot. Van azonban a kérdés gazdasági hatásainak egy másik olvasata is. Nem csak a daganatellenes vegyületek, jelátvivő utakat befolyásoló szerek vagy fehérjék drágák, sokba kerülnek a vérkészítmények, az antibiotikumok és a kezelés mellékhatásait enyhítő gyógyszerek is. Hasonló a helyzet a szerv- és őssejt-transzplantáció esetében is.

A fertőzés terjedését fékezi, ha körültekintőbben alkalmazzuk az antibiotikumokat, nagyobb súlyt fektetünk a higiénés feltételekre, a fertőzött betegeket elkülönítjük, és ügyelünk az infekciókontrollra. Ugyanakkor e kórkép gyógyszeres kezelésében eszközeink jelenleg korlátozottak. A rendelkezésre álló két-három clostridiumellenes vegyület hatásos ugyan, de nem képes a kórokozót a bélcsatornából kiirtani, így nem előzi meg a visszaeséseket sem. Nem megoldott azon betegek terápiája sem, akikben a fertőzés gyors lefolyású, és akár órák alatt válságos állapotot idéz elő. Biztató tény, hogy az Egyesült Államok után az Európai Unióban is forgalomba kerül olyan új, kifejezetten a Clostridium difficilére ható fertőzésellenes szer, mely a klinikai kutatások szerint eredményes a visszaesések megelőzésében, és ígéretes lehet a csökkent immunitású betegek kezelésében is.

A szerző a Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház I. sz. belgyógyászati osztály belgyógyász, infektológus, hematológus főorvosa