Az új daganatellenes készítmények úgy érnek el eredményt, hogy mellékhatásaik súlyossága nem hasonlítható össze a korábbi kemoterápiás szerekével. E gyógyszerek a patológiai diagnosztika új ágát hívták életre, a molekuláris kórtant. Hagyományosan a patológia a daganatos betegség pontos természetét állapította meg. Az egyes daganatféleségeken belül azonban az azonos szövettani típus igen eltérő genetikai sajátosságokkal rendelkezhet, ami nemcsak a betegség lefolyását, hanem az új, ún. molekulárisan célzott gyógyszerek iránti érzékenységet/rezisztenciát is meghatározza. Egyre gyakoribb, hogy magát a diagnosztikus eljárást is „törzskönyvezik”, enélkül a kezelés nem írható fel a betegnek. Ilyen párhuzamos gyógyszer/diagnosztikum bevezetése az ellátásba a tüdőrák és a bőr festékes daganata esetében történt meg a közelmúltban.
 

Laboratóriumban. A célzott daganatkezeléshez „törzskönyvezett” diagnosztika kell.

Az új eljárások azonban az egészségbiztosítók számára is kihívást jelentenek, hiszen újabb költséggel terhelik a betegellátást. Ugyanakkor gazdaságilag hatékonyak, hiszen így biztosítható, hogy csak azok a betegek kapják a gyógyszereket, akiknek a legnagyobb esélyük van a hatékony kezelésre. Ezen eljárások biztosítók általi befogadásának feltétele Amerikában és Európában az, hogy a laboratóriumok magas színvonalon, minimális hibaszázalékkal végezzék el a szükséges vizsgálatokat. Ezért a laboratóriumokat nemzetközi és nemzeti körvizsgálatokban mérik fel, s tevékenységük hatékonyságát folyamatosan monitorozzák. E folyamat eredményeként az Európai Unió legtöbb országában az új célzott daganatellenes gyógyszerek befogadásával párhuzamosan gondoskodtak a diagnosztika biztosítók általi finanszírozásáról és a szükséges kapacitások kiépítéséről.

Hazánkban is törzskönyveztek olyan új daganatellenes gyógyszereket, melyeket a biztosító támogat, azonban a hozzájuk tartozó diagnosztikus kapacitások kialakítása, azok teljes finanszírozása a mai napig késik. A magyarországi molekuláris patológiai központok többsége részt vett és vesz nemzetközi ellenőrzésen, a szakma megszervezte a leggyakoribb vizsgálatok esetében a hazai teljesítmény-ellenőrzés első köreit. Azonban ez nem a felügyeleti szervek és az egészségbiztosító által történt, amelyek részéről sem szakmai, sem anyagi támogatást a patológiai szakma nem kapott. Több gyakori daganatféleség esetében (tüdő-, vastagbélrák) újabb kihívással néz szembe a molekuláris patológiai diagnosztika: az új gyógyszerek megjelentek a betegek elsődleges ellátásában. Ennek hatása a jelenlegi hazai körülmények között felbecsülhetetlen. Ez a változás jelentősen megemeli az ilyen vizsgálatok iránti igényt olyan körülmények között, amikor a finanszírozás kétséges, a szükséges kapacitások felmérése és kialakítása nem történt meg, és amikor az ellátórendszer minőség-ellenőrzése kialakulatlan. A betegek, az onkológus orvosok és az ellátást finanszírozó biztosító elemi érdeke, hogy ez a feszültség mihamarabb oldódjon, ellenkező esetben ez a betegek gyógyulási esélyeinek romlásához és a biztosító ilyen gyógyszerekre szánt amúgy szűkös forrásainak pazarlásához vezet.

A szerző egyetemi tanár, a Patológiai Szakmai Kollégium elnöke