Vércukorszintmérés. Rendszeresen ellenőrzött készüléket kell használni. Fotó: Getty

A 2-es típusú cukorbetegség felnőtt- és időskorban kezdődik, étrendi és életmódbeli előírások tartása mellett kezelése a betegek döntő többségénél tablettákkal történik. A kezeléstől remélhető, hogy a betegségre jellemző magas vércukorér-tékek normálishoz közeli tartományba kerülnek, s ennek révén várható, hogy késői szemészeti, idegrendszeri vagy veseeredetű szövődményei, illetve az érkárosodás elkerülhető. A diabéteszesek időszakos, rendszeres ellenőrzése a cukorbe-teg-gondozás keretében valósul meg, e téren sok feladat hárul a háziorvosokra és a diabétesz-szakellátási intézményekre. A betegek évente 3-4 alkalommal jelennek meg az ellenőrzésen, amikor is laboratóriumi vizsgálatokkal tisztázható a kezelés eredményessége. A gyógyszereket javarészt a háziorvosok rendelik el, havonkénti rendszerességgel.
 
A gyógyszerszedés tartósságának elemzése megdöbbentő eredménnyel zárult. Kiderült ugyanis, hogy a cukorbetegek átlagosan 50 százaléka a diabétesz kezelésére szolgáló tabletták szedését egy év után elhagyja. A felmérésben összehasonlításként analizálták a koszorúér-tágítást követően előírt, a vérlemezkék összecsapzódását gátló gyógyszer (Clopidogrel) szedési fegyelmét, amely jobb volt, és a koleszterincsökkentők (sztatinok) szedési szokásait, itt már sokkal rosszabb volt a helyzet.

A cukorbetegség kezelésében használatos tabletták (metformin, szulfonilurea) szedését a betegek 45,4–55,8 százaléka egy év után elhagyja. Jobb a helyzet a koszorúér-tágítást követő gyógyszernél (Clopidogrel: 73,2 százalék), legrosszabb a vérzsírcsökkentő gyógyszer tartós szedése esetén (sztatin: 26,3 százalék).

A cukorbetegek kezelésének eredményességéről időszakos laboratóriumi vizsgálatokkal kell meggyőződni. Az anyagcserehelyzetet jellemző legfontosabb paraméter a glikált hemoglobin (HbA1c), amelynek kezelési célértéke 7 százalék alatti, helyesebb azonban a 6–8 százalék kezelési céltartományról beszélni. A cukorbetegséghez meglehetősen gyakran társuló vérzsíreltérések kezelése a sztatintabletta napi szedését igényli. Alaphelyzetben a vér LDL-koleszterin-értékét 2,5 mmol/l alá kell csökkenteni annak érdekében, hogy a nagyérszövődmények (szívinfarktus, szélütés, alsó végtagi érszűkület) kialakulásának kockázatát csökkenteni lehessen. Szigorúbb a kezelési célérték akkor, ha a beteg már elszenvedte az említett betegségek valamelyikét, ez esetben ugyanis az ismétlődés kockázatát akkor lehet érdemben csökkenteni, ha az LDL-koleszterin értéke 1,8 mmol/l alá kerül.

A már említett Multi GAP vizsgálat 2009–11 közötti, évenkénti felméréséből kiderül, hogy a cukorbetegek körében a koleszterincsökkentők (sztatinok) használata gyakori volt (a betegek kb. 80 százaléka szedte a felmérés időpontjában). Az eredményesség azonban – a javuló helyzet ellenére – kívánnivalót hagy maga után.

A kezelés eredményességét mutató számok elgondolkodtatók. Nem a gyógyszerek hatékonyságában van a hiba, feltehető, hogy az adott készítmény és dózisának megválasztása, illetve a rendszeres gyógyszerszedés terén van még javítani-való. A betegcsoport átlagos HbA1c-értéke 7,2 százalék volt 2011-ben, ez elfogadható kezelési eredményességet tükrözött a vércukorértékek terén.

Kérdés, hogy milyen okok állhatnak a kicsit lehangoló magyar valóság hátterében. Az adatbázis-elemzésen nyugvó, ill. kérdőíves felmérésen alapuló tanulmány erre nem szolgáltathatott adatokat. Az általános orvosi tapasztalat révén azonban mégis megfogalmazhatók azok a körülmények, amelyek szerepet kaphattak a számadatok alakulásában.

Jól ismert, hogy a 2-es típusú cukorbetegség lappangva, évek alatt, tünetmentesen fejlődik, a felismerés gyakran véletlenszerű. Az számít kivételnek, ha panaszok viszik el a beteget az orvoshoz. Ezért van nagy jelentősége a szűrővizsgálatnak, amelyet veszélyeztetett egyének körében (általában 45 év felett, testsúlyfelesleg és családi halmozódás esetén) indokolt elvégezni. Széles körben tudatosítani kell, hogy a 2-es típusú cukorbetegség (a kevés panasz ellenére) nem ártalmatlan állapot, hanem komolyan veendő idült betegség, amelyet rendszeresen kezelni, ellenőrizni szükséges annak érdekében, hogy a késői érrendszeri szövődmények kialakulását vissza lehessen szorítani. Ehhez nemcsak a cukorbetegség elleni tabletták, hanem a koleszterincsökkentő készítmények rendszeres szedése is hozzátartozik.

A Multi GAP felmérés eredményét hazai és nemzetközi fórumokon ismertetve általános volt a vélemény, hogy a páciensedukáció terén további komoly erőfeszítésekre van szükség a helyzet javítása érdekében. A betegek rendszeres ellenőrzése, a tartós kezelés várható eredményének ismerete, a terápia bonyolultságának csökkentése, a kevés mellékhatással rendelkező készítmények használatának előtérbe helyezése, a megfelelő ártámogatás, az ismétlődő receptfelírás admi-nisztratív szabályainak enyhítése nagyban növelheti a cukorbetegek gyógyszerszedési fegyelmét.

A szerző a Fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház III. belgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosa, az MTA doktora