Fotó: Hartyányi Norbert

– Egy újabb pénzügyi befektetőt fogadott be a tulajdonosi körbe, de hogy is vannak pontosan az arányok? A Mid Europa Partners 49,05 százalékot vásárolt Öntől, ám még tulajdonos a Pine Bridge is – lehetséges, hogy kisebbségbe került?

– Átmeneti állapotban vagyunk, mert meg kell várnunk a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét, az új társunknak ugyanis van az ágazatban másik befektetése is. Én kivásárolom a Pine Bridge-et, és ha lezárul az ügylet, akkor azonos arányban leszek tulajdonos a Mid Europa Partnersszel, mindketten emelünk tőkét, a fennmaradó 1 százalék alatti részesedés pedig a dolgozóké marad. Stratégia szempontjából közösen irányítjuk majd a vállalatot, de az operatív vezetés nálam és az eddigi menedzsmentnél marad.

– Hasonló pénzügyi alapoknál rendszeresen panaszkodnak arról, hogy magyar magáncégek nem szívesen vonnak be idegen tőkét. A tulajdonosok félnek, hogy elveszik tőlük a „gyermeküket”. Ön nem fél?

– Nincs mitől. A partnernek nem az a célja, hogy engem leváltson, mert akkor nem is fektetne be. A Mid Europa Partners 2008 óta nézeget bennünket, és nyilván megvárták, miként szerepelünk a válságban. Kiálltuk a próbát, nagyobb piaci részesedést szereztünk. Most pedig szükségünk van a pénzükre, hogy tovább tudjunk nőni. A tranzakció a tőkeemelésekkel együtt legalább 20 millió eurós forrásbevonással jár, így tudunk majd cégeket felvásárolni a régióban, hogy terveink szerint a hatodikból a harmadik legnagyobb európai fuvarozóvá váljunk, azután tőzsdére menjünk.

– A Waberer’snek van leányvállalata Romániában, Lengyelországban, Szlovákiában, Spanyolországban, Németországban. Az Európai Unió éppen az ilyen nemzetközi cégeknek szeretne kedvezni a társasági adóalap harmonizációjával, de a magyar kormány ebben nem vesz részt. Mit szól ehhez?

– Azért utasítják el, hogy versenyképesebbek lehessünk…

– De nem vagyunk azok, hiszen a Világbank adatai szerint a vállalati nyereséghez viszonyított teljes adófizetést nézve az OECD átlagánál itt nagyobb a teher, s az új uniós tagállamok közül a legrosszabb helyen állunk.

– Hát ezen még kétségkívül javítani kell, de a kormányzatnak is ez a célja. Ugyanakkor az adóterheket iparáganként is érdemes vizsgálni, és a fuvarozó ágazatban nem állunk rosszabbul a visegrádi államoknál. S például – cserébe a tankolás „hazahozásáért” – a fuvarozók az idei évtől kezdve 6,50 forintot visszaigényelhetnek a jövedéki adóból.

– Eredetileg 8 forintot szerettek volna.

A választ és az interjú további kérdéseit a Figyelő e hét csütörtöki számában találja.

– Igen, de az unióban meghatározták a jövedéki adó minimumszintjét euróban, s az árfolyam úgy alakult, hogy többet nem lehetett kapni. Ehhez jön, hogy 2011-től a napidíj adómentes részét felemelték 25-ről 40 euróra, ami a sofőrjeink számára sokat számít.

– Keveset hallunk a csoport biztosítótársaságáról. Volt idő, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete felfüggesztette az engedélyüket, de aztán visszakapták. Így utólag is jó döntésnek tartja az alapítást?

– A Wabard már lassan egy éve szabályszerűen működik. A bankadó kedvezőtlenül érintett bennünket, de azért álljuk a versenyt. Annak idején jó döntés volt létrehozni, ám most már más a helyzet. A növekedési terveinket elvitte az Astra, ők váltak azzá a kedvező árfekvésű biztosítóvá, amivé mi szerettünk volna. Most már úgy gondolom, a kis biztosítóknak egyesülniük kellene a hosszú távú stabilitás érdekében. De az ügyfeleknek jót tettünk: folyamatosan csökkent a díjszint, amióta létezik a Wabard.

– Úgy tudom, nemrég hómotorozott Észak-Svédországban. Oda is vitte a menedzsmentjét, mint amikor megmászta a Kilimandzsárót?

– Ezúttal nem a sport volt a cél: üzleti tárgyaláson voltunk, és a partnerünk hívott meg a hétvégére 150 kilométeres hómotorozásra négy kollégámmal együtt. Fantasztikus volt a szűz hóban száguldani, alkalomadtán eltűnni egy buckában. A szálláshelyünkre is csak snowmobile-lal lehetett eljutni, és a szaunázáshoz léket kellett vágni a tóban…