L. Simon László. Három kulcsfontosságú poszt élén. Fotó: Bánkuti András
Utódját az új néven futó tárca (Emberi Erőforrások Minisztériuma) új vezetője, Balog Zoltán nevezte ki L. Simon László személyében. A friss államtitkár ismert szereplő a kultúrpolitikában, a parlament kulturális bizottságának és a Nemzeti Kulturális Alapnak (NKA) is az elnöke. Államtitkárként mindkét pozíciót megtartja, előbbit szó szerint, utóbbit névleg nem, csak gyakorlatilag. Kinevezése másnapján ugyanis törvénymódosító javaslatot nyújtott be képviselőtársával együtt. A jelenlegi törvényi szabályozás szerint a kultúrát felügyelő miniszter az NKA elnöke, de ezt a posztot át is ruházhatja. A módosító javaslat szerint a jövőben ezt nem tehetné meg, viszont egy alelnöki státust létrehoznának. Ha ezt elfogadja a parlament, Balog Zoltán lesz az NKA elnöke, L. Simon László pedig az alelnök. Ezzel pedig három kulcsfontosságú kultúrpolitikai poszt lesz az övé. „Dinamikusabb leszek”
Több pénzt és gyorsabb döntési mechanizmust ígér az új kultúráért felelős államtitkár. L. Simon László egyértelművé tette: a miniszterrel közösen irányítják a Nemzeti Kulturális Alapot (NKA).
– Alighogy kinevezték, felmerült, hogy maradhat-e az NKA élén. Egy gyors törvénymódosítással úgy néz ki, igen. Nem tartja összeférhetetlennek új tisztségével?
– Az NKA elnöke eddig is a miniszter volt, csak ezt a jogkörét átruházta. A törvényjavaslat arról szól, hogy a jövőben ezt ne tegye meg, a miniszter legyen az elnök, munkáját pedig alelnök segíti. A törvényjavaslatban nincs nevesítve, hogy az alelnöknek a kulturális államtitkárnak kell lennie. Más kérdés, hogy mi ezt a jelenlegi helyzetben egyértelművé tettük. 1993 óta mindig politikai kinevezett állt az NKA élén, gondoljon például a Horn-kormány kulturális helyettes államtitkárára, Török Andrásra.
– Miért van akkor szükség külön NKA-ra, ha ugyanazok a politikusok döntenek ugyanarról a forrásról?
– Az államtitkárság dolga az állami intézmények felügyelete és működtetése, a Nemzeti Kulturális Alapé pedig a kulturális élet projektjeinek finanszírozása elkülönített pénzalappal – ezekről szakmai delegáltakból álló kuratóriumok döntenek. A törvénymódosítás az NKA-nak sem a pénzügyi, sem a szakmai függetlenségét nem érinti. Az NKA elnöke, mint említettem, eddig is politikai delegált volt, a kuratóriumban pedig most is és ezután is a szakmai szervezetek küldöttei ülnek. Kultu-rális bizottsági elnökként eddig is én felügyeltem az NKA-t, ez sem változik. Nincs tehát alapja annak a vádnak, hogy a törvénymódosítás révén csorbulna a szakmaiság.
– Van olyan terület a kultúrában, amely nagyobb hangsúlyt kap jövőre?
– Minden területre több pénz kell. Ahova most mindenképpen forrást kell tennünk – a levéltári rendszer átalakítása miatt –, az a Magyar Nemzeti Levéltár. Rendszerszinten be kell építeni azokat az összegeket, amelyeket az idén a kormánytar-talékból kaptak a zenekarok. Erre nem lesz 1,38 milliárd forint, de bőven félmilliárd fölötti forrással számolunk. Nincs olyan terület, ahol ne lenne jogos forrásigény. Én azonban úgy számolok, hogy jövőre még az NKA-n keresztül is jobban tud-juk finanszírozni a kultúrát.
– Ezt hogy tudja elérni?
– Balog Zoltán miniszterrel mindent egyeztetek. Ő is elkötelezett e mellett, és a kormányülésen ő küzd meg a költségvetési tételek emeléséért.
– A kormány első két évének kultúrpolitikájában eddig is részt vett parlamenti bizottsági elnökként és az NKA vezetőjeként. Milyen pozitív eredményeket tudna kiemelni?
– A világörökségi törvény elfogadása komoly eredmény, de az ezzel kapcsolatos feladatokkal még bőven van tennivaló. Elfogadtuk a nemzeti emlékhelyekről szóló módosítást; itt szintén vannak megoldatlan feladatok, pedig a költségvetési források is a rendelkezésünkre állnak. Jónak tartom az előadó-művészeti törvény módosítását, de van még mit csiszolnunk rajta. A megyei múzeumoknak visszaadtuk a régészeti feltárási jogot, de kérdés, hogy az átalakuló múzeumi rendszer-ben ez hogyan működik tovább. Nem azzal van baj, amit megcsináltunk, hanem azzal, amire nem maradt pénz és energia. Dinamikusabbak lehettünk volna; ezt a dinamizmust mostantól számon kérhetik rajtam. A magyar államigazgatás nehe-zen mozdítható, de nekünk képesnek kell lennünk gyorsítani azt az összetett egyeztetési folyamatot, amely a területünk életét meghatározza.
– Egy friss esemény: a Budapesti Kamaraszínház lehúzta a rolót az évad végén, mégis hallani olyan verziókat, hogy működhet tovább. Mi az igazság?
– A Budapesti Kamaraszínház ügye még nem lezárt. Van arra szándék, hogy megoldást keressünk a helyzetre, bár úgy vélem, az államnak nem feladata, hogy kis fővárosi színházakat tartson fenn. Ha meg is tudjuk menteni a színházat, hosz-szú távon akkor sem gondolom, hogy az államnak kellene fenntartania. Viszont a Budapesti Operettszínházat a jövő évtől át kell hozni az államhoz, ez ügyben tárgyalunk majd a főpolgármester úrral. A nagy, egyedüli helyzetben lévő, tiszta profilú intézményeknek – mint amilyen a Nemzeti Táncszínház, a Nemzeti Színház, a Magyar Állami Operaház – az államnál a helyük.
– Azt nyilatkozta, váltást vár a Nemzeti Színház élén. Ez egy kódolt üzenet a jelenlegi igazgatónak, Alföldi Róbertnek, hogy hiába indul az új pályázaton?
– Szó sincs kódolt üzenetről, megelőlegezett döntésről. Várhatóan többen indulnak, és meglátjuk, melyik pályázat bizonyul a legmeggyőzőbbnek. Azt a jogot azonban egyetlen kulturális kormányzattól sem lehet elvitatni, hogy mérlegelje, kit lát alkalmasnak egy kiemelt nemzeti intézmény vezetésére.
– Mi lesz a Trafó sorsa? Az eddigi igazgató búcsúbulival távozott, a kinevezett új vezető, Bozsik Yvette mégsem vállalta a feladatot. Mikor lesz új vezető az intézménynél? A Fővárosi Önkormányzat felügyeli majd, vagy a minisztériumhoz kerül?
– A Trafót a Fővárosi Önkormányzat tartja fenn, ez így is marad, ezért a vezetőválasztásról nem az én tisztem nyilatkozni. Azt viszont le kell szögeznem, hogy mélységesen felháborítónak tartom a kiváló táncművész, Bozsik Yvette ellen indított rágalomhadjáratot. Ebből is látszik, hogy a kultúrharcot nem mi generáljuk, hanem egy szűk értelmiségi kör, amely úgy véli, hogy a politikai és egyéb körülmények változásától függetlenül mindig az ő kedvezményezettjeinek kell betölteniük a vezető pozíciókat a kultúra területén. Én viszont a kultúrharc felszámolásában, egymás értékeinek elismerésében, az alkotás jó feltételrendszerének megteremtésében vagyok érdekelt.