Andreas Treichl, az osztrák Erste Group elnök-vezérigazgatója mer nagyokat álmodni, és nem feltétlenül szívbajos akkor sem, ha politikai érdekkonfliktusokról van szó. Amint eldőlt, hogy a magyarországi Erste Bank topvezetői széke május végével megüresedik, nem kellett sokat várni, hogy izgalmas jelöltnévsor álljon össze. Erős János volt MFB-vezér, Simor András jelenlegi jegybankelnök, Bajnai Gordon ex-kormányfő és Farkas Ádám volt felügyeleti elnök is komolyabban szóba került Papp Edit távozó elnök-vezérigazgató lehetséges utódjaként. Ma már úgy tűnik, hogy a felsoroltak egyike sem lesz a magyar leánybank első számú vezetője, jóllehet úgy tudjuk, az elmúlt hetekben e négyfős listáról legalább két jelölt felkérését hosszasabban fontolgatta az osztrák bankcsoport vezére.

Rajz: Szántói Krisztián

A Treichl által – állítólag a közös vadászszenvedély okán is – jól ismert Erős János neve már a Papp Edit távozásának bejelentését követő napon felbukkant az Erste felső köreiben, ám hamarosan a bankon belülről és kívülről is olyan impulzusok érkeztek a vezérhez, hogy ez a személyi döntés végső soron nem lenne szerencsés. A történetet közelről figyelők meglátása szerint Treichl eleinte nagyon erősen „beleállt” az ötletébe, s úgy tűnt, még akkor is meghozza ezt a döntést, ha sokan támadják. A politikai szempont kifejezetten érdekes lett volna. Miért nevezne ki egy bank a kétharmados Fidesz-kormány idején egy masszívan a baloldalhoz kötött, legalábbis jellemzően annak kormányzása idején állami posztokat viselő bankszakembert?

A kérdés logikusnak tűnik, bár akadt olyan beszélgetőpartnerünk, aki arra is rávilágított, hogy Erős Jánosnak a jobboldalon is bőven vannak barátai. Ezen értelmezés szerint nem véletlen, hogy Erőst mintha a kormányváltás óta sem támadnák, s a nagy elszámoltatási hullám is elkerülte eddig az MFB-t. E logika szerint fontos jobboldali üzleti körök – például a lapunk által korábban bemutatott Simicska Lajos és Nyerges Zsolt (Csányi vagy Simicska – Figyelő, 2010/34. szám; Az irányító – Figyelő, 2010/23. szám) – kifejezetten jó viszonyt ápolnak az MFB vezetéséről a kormányváltást követően önként lemondó bankárral. Erős egyébként a Magyar Vívó Szövetség elnöke, és talán információértékű, hogy a szervezet honlapja szerint – az MFB, a Mol és a Magyar Villamos Művek mellett – a jobboldali kötődésűként számon tartott Közgép Zrt. is a szövetség támogatója.


POLITIKAI SZEMPONTOK. Mielőtt azonban elvesznénk Erős János kapcsolati hálójában, érdemes gyorsan leszögezni, hogy lapunk értesülései szerint ez az ötlet mára lekerült a napirendről. Az Erste magyar menedzsmentje erősen lobbizott e forgatókönyv ellen. Állítólag egy vaskos újságcikk-gyűjtemény is kikerült Bécsbe, alátámasztandó a jelölt negatív magyarországi megítélését. Sőt, forrásaink szerint – informális csatornákon keresztül – még a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) is jelezte, hogy nem tartja jó ötletnek ezt a megoldást.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

Korántsem volt ekkora a belső ellenállás Simor András és Bajnai Gordon neve hallatán.

További részletek a csütörtöktől kapható Figyelő hetilapban.

<#zaras_figyelo#>Kettejük közül a jegybank elnöke volt az esélyesebb potentát, annál is inkább, mert az ő esetleges felkérését politikai jellegű spekulációk is kísérték. Az ötlet támogatói szerint politikai gesztusként is be lehetett volna állítani Simor elcsábítását az MNB éléről, mondván: jó pontot szerezhet a bank, ha megszabadítja a kormányt az „ellenzéki” jegybankelnöktől. Mások azonban úgy érveltek, hogy ez a húzás – akárcsak adott esetben Bajnai személye – legalább ekkora politikai kockázatot is hordoz, amit az egyik legerősebb magyarországi banknak nem ajánlatos bevállalnia.

A felmerült jelöltek közül a legszélesebb támogatást Farkas Ádám élvezte volna, aki már a CIB, később az Allianz Bank, majd a PSZÁF élén is bizonyított. Konkrét megkeresést Farkas mégsem kapott, igaz, ez annak fényében teljesen érthető, hogy őt a közelmúltban öt évre az Európai Bankfelügyeleti Hatóság főigazgatói posztjára jelölték, és az Európai Parlament március 24-én már meg is szavazta a kinevezését.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

Papp Edit megüresedő széke miatt tehát jelenleg is több fejvadász „köröz” a piacon. Elvileg válogathatnának házon belülről is, mégsem valószínű, hogy a távozó vezérigazgató jelenlegi helyettesei közül kerüljön ki a befutó. A négy érintettből ketten vannak kimondottan üzleti területen. Sztanó Imre a lakossági üzletágat, Major János pedig a vállalati vonalat viszi, ám mindketten viszonylag frissek még a poszton, így számukra szokatlanul hirtelen jönne egy ekkora ugrás.

A zászló most leginkább egy idegenlégiósnak áll, aki az anyabanknál vagy más nemzetközi színtéren már bizonyított. Ha így lesz, az Erste is beáll azoknak a pénzintézeteknek a sorába, amelyek a gazdasági válság begyűrűzése óta szorosabbra fogták a gyeplőt a leánybankjaiknál, s a nagyobb kontroll konkrét vezércserékben – méghozzá „magyar helyett külföldit” típusú váltásban – is testet öltött. A nagybankok közül elsőként az olasz Intesa lépett erre az útra, amikor 2009 tavaszán leváltotta Török Lászlót, s helyére a cseh származású Thomas Spurnyt ültette a CIB vezérigazgatói székébe. A hároméves mandátummal Magyarországra küldött bankár feladata – kifelé nem kommunikált módon, de egyértelműen – a rendteremtés volt. Vagyis a korábbi, üzlet- és piacszerző topvezetői mentalitást új korszak váltotta fel a CIB-nél: az új vezérnek a kockázatokat a végsőkig redukáló szemlélete érvényesül.<#zaras_figyelo#>

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

Hasonló folyamatok zajlottak le a múlt év végén a Raiffeisen háza táján is. A bankot 21 éven át irányító Felcsuti Péter távozása ugyan tervezett volt, ám a vezércserére ez esetben is igaz, hogy egy emblematikus magyar vezető utódja – öt éves időtartamra szóló megbízatással – egy egészen más habitusú bankár lett, méghozzá az anyaországbeli központból, és nem a saját „akolból”. (Felcsutival a bankszektor aktuális folyamatairól ugyan tudtunk beszélni, de konkrétan a Raiffeisenről nem kívánt nyilatkozni lapunknak.) „Ha valaki több mint két évtizedig irányít egy bankot, akkor az új vezető szinte szükségképpen más szemléletet hoz” – válaszolták a bécsi központból a személycserével esetlegesen együtt járó stratégiai váltást firtató kérdésünkre. Ám hozzátették, a kiválasztási folyamatban nem az volt a vezérelv, hogy Felcsuti Péterhez képest más típusú vezetőt vagy mindenképpen külföldit találjanak, hanem olyasvalakit, aki a magyar piacot és a Raiffeisen-csoportot belülről is jól ismeri.


Mindenesetre ahány raiffeisenessel beszéltünk, annyiféleképpen látták „belülről” Heinz Wiedner kinevezésének mozgatórugóit, s a legtöbben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy Bécs szorosabbra akarta fűzni a szálakat a magyar bankkal. Egy biztos, a kockázatéhesebb üzletpolitika után nagy visszavágások történtek, és Wiedner folytatta a már Felcsuti által megkezdett válságkezelést. Az összehúzódáshoz, amelynek során 300 ember távozott, 25 fiók pedig bezárt, már egy kevésbé ötletelő vezér kellett. Olyasvalaki, aki a központhoz maximálisan lojális, kontroller típusú vezető, és aki – miként például a Világgazdaság című napilapban megjelent interjújában saját magát jellemezte – „unalmas” bankár szeretne lenni.

FELCSUTI PÉTER. A Raiffeisent 21 éven át irányító bankár távozása ugyan tervezett volt, ám utódja egy egészen más habitusú bankár lett, méghozzá az anyaországbeli központból.

SZOROSABB GYEPLŐ.A hazai bankszektor vezetői pozícióiban tehát éppen jönnek a külföldiek, és mennek a magyarok. Mindebből persze még nem következik, hogy az Ersténél is szükségképpen külföldi lesz az új vezér. „A jó menedzserek nemzetiségüktől függetlenül azok, s nem az állampolgárságon múlik, kiből lesz vezérigazgató” – válaszolták kérdésünkre az Erste Bank bécsi központjából. Ezt a véleményt természetesen a hazai szakemberek is osztják, de azt is megállapítják, hogy a jelenlegi klíma a külföldieknek kedvez. A kérdés ugyanis a legtöbb banknál úgy merül fel, hogy mi a központ célja: üzletet szervezzen-e az új ember, avagy „rendőr” legyen? A válságot megelőző években egyértelműen az előbbi feladat állt szinte minden bankcsoport üzletpolitikájának a fókuszában, s ehhez a beágyazott helyi vezetők képességeire volt inkább szükség.  Ahogyan informátoraink megfogalmazták, üzletfejlesztésre az „expatok” nem képesek, hiszen ahhoz elengedhetetlen az itteni viszonyok (a lobbik, a nagypolitika, az önkormányzatok, az állami cégek vagy a PPP-programok) alapos ismerete, s a legtöbb esetben nem kielégítő a magyarországi üzleti kapcsolatrendszerük és érdekérvényesítő képességük.

A külföldi versus magyar megkülönböztetés mellett ugyanakkor egy másik képzeletbeli tengely mentén az is mérvadó, hogy az adott csúcsvezető milyen üzleti területről (lakossági, vállalati vagy treasury oldalról) érkezik-e, netán valamelyik nem üzleti divízónál – például kockázatkezelési vagy pénzügyi vonalon – dolgozott korábban. Az elmúlt években igencsak felértékelődött a kockázatkezelés szerepe, s előny, ha a csúcsvezetőnek e téren is van tapasztalata. A törlesztési nehézségekkel küzdő adósok, a bedőlt projektek, a válsággal felerősödött számos üzleti és működési rizikó nem megfelelő kezelése a jelenlegi helyzetben életveszélyes. Ebből a szempontból nagyon nem mindegy az sem, milyen mértékben „égették meg” magukat az itteni érdekeltségek, s ebből fakadóan mennyire ingott meg a bizalom a magyar menedzserekben. Könnyen lehet persze, hogy a banki portfóliók – kifogástalannak nem mondható – minősége hasonló lenne akkor is, ha a válság előtti nagy profitvadászatban több nagybank élén is külföldi bankár ült volna. Az anyabankoknál most mégis levonhatják a konklúziót: a nagyobb szabadság nagyobb óvatlansággal járhatott, ezért külföldi „katonákra” van szükség.

HEINZ WIEDNER. A Felcsutit váltó vezérigazgató nem tagadja, hogy „unalmas” bankár szeretne lenni, s a környezete is kontroller típusú menedzserként jellemzi.

Különösen így van ez azoknál a bankoknál, ahol az anyacéggel való harmonikus kapcsolatot élesebb kulturális vagy viselkedésbeli ellentétek nehezítették. Intézmények vagy személyek említése nélkül forrásaink efféle példákra is rámutattak, és megjegyezték: a magyar bankárok sokszor önsorsrontó módon nem veszik komolyan az anyavállalatokat. Apróságnak tűnhet, de mégis, bizonyos nagyobb bankcsoportokat vizsgálva trendszerű, hogy a magyarok utoljára válaszolnak a központi e-mailekre, s akár még az onnan indított értelmes programokat is elszabotálják. „A magyar bankár azt hiszi, ha tíz éve ügyesen kavirnyál a hazai piacon, akkor mindent tud. Sok elbizakodott menedzser elvérzik azért, mert nem viseltetik kellő alázattal a tulajdonosok felé” – mondta erről egy szakmabeli.

VISZONYLAGOS ÖNÁLLÓSÁG. Persze a magyar leánybankok korábbi nagy önállóságáról is megoszlanak a vélemények. Az Erste Bankot belülről ismerő forrásaink szerint például még Kisbenedek Péter – Papp Edit elődje – sem volt annyira független és önálló, mint amennyire ez kifelé általában látszott. A szintén roppant autonómnak tartott Felcsuti Péter maga is árnyalta a róla kialakult képet. Az itteni Raiffeisen korábbi vezérigazgatója szerint ugyanis valójában a hazai bankok már a krízis előtti években sem voltak túlságosan önállóak. „Nem feltétlenül a válság, hanem a Bázel II. szabályoknak történő megfeleltetés hozott változást. Részben központi döntésekkel lett centralizáltabb a kockázatkezelés, részben pedig azzal, hogy bár helyszíni maradt a döntéshozatal, az meghatározott központi paraméterek alapján történt” – emlékeztetett Felcsuti. Vagyis az üzletben nem volt érdemi eltérés a hazai és a külföldi szándékok között. Az, ha egy itteni szereplőnél a korábbi kockázatéhesebb főnököt unalmasabb bankár váltja, nem magyar versus külföldi problematika, hanem egyszerűen most mást kell csinálni. A pénzintézeti piac defenzívvé vált, mindenhol csökkent a kockázati étvágy, s ebben a válság mellett a kormányzati gazdaságpolitika is benne van. Mindenekelőtt a bankadó, továbbá a kilakoltatási moratórium ügye.

S hogy az új helyzetnek mi lesz a következménye? Megszólalóink szerint nem sok jóra lehet számítani. A legsúlyosabb káros következmény ugyanis az, hogy nem lesz annyi hitel, amennyi a gazdaság növekedéséhez kellene. Felcsuti azt érzékeli, kicsit olyan a piac, mint húsz éve volt. „A legjobb ügyfelekért, a nagy multikért már versenyeznek a bankok, de a kis- és középvállalkozások nem kapnak hitelt, a lakosság pedig nem is kér.” A külföldi bankárok jellemzően azért kevésbé kockázatéhesek, mert folyton cserélődnek. Érdekeltségi rendszerük inkább az anyacég igényeinek kielégítéséhez kötődik, ebből fakadóan inkább banktisztviselők, mint kreatív, színes üzletépítők.

ANDREAS TREICHL. Az Erste Group első embere az itteni bank élére hazai jelölteket is fontolóra vett, ám alighanem idegenlégiós lesz a befutó.

Miért vált az Erste?

Januárban rebesgették először banki körökben, hogy új ember ülhet a magyarországi Erste Bank elnök-vezérigazgatói székébe. A pozíciót 2007 óta elfoglaló Papp Edit állítólag hosszabb távra tervezett – igaz, a hivatalos kommunikáció szerint a távozásáról önként határozott. Annyi bizonyos, hogy a vezércserét nem régóta készítették elő a bécsi központban, nem volt előre bejelentett menetrendje – ellentétben például a Raiffeisen Bankkal, ahol Felcsuti Péterről valószínűsíthető volt, hogy szerződésének lejárta után nyugdíjba vonul.

Nehéz belelátni, történt-e valami rendkívüli az Ersténél. Egy biztos: a tavalyi eredmény gyengére sikeredett, a 2009. évi 23,6 milliárd forintos nyereség 2010-re gyakorlatilag lenullázódott, mindössze 100 millió forint lett a plusz. Ez persze nem volt egyedi jelenség a hazai bankszektorban, és több okra is visszavezethető, ám a 48,8 milliárd forintról 67,8 milliárd forintra duzzadó céltartalékképzés mindenképpen rossz üzenet. Azt nem tudjuk, hogy Andreas Treichlnél, az anyabank elnök-vezérigazgatójánál mikor telt be a pohár, mindenesetre forrásaink a lehetséges indokok között több konkrét egyedi nagy ügyet is kiemeltek – egyebek közt egy friss, idei konfliktust. A történet egy külön misét is megérne, de röviden talán elég annyi: egy 20 milliárd forint feletti hitelről van szó, amelyet az Erste szervezett, de felesben beszállt az MKB is. A kölcsönt az a Nefrin Zrt. kapta, amely a Taverna-ingatlanokat (Beszállóvendégek – Figyelő, 2006/42. szám) birtokolta.

PAPP EDIT. Távozása kapcsán bennfentesek konfliktusokat is emlegetnek az osztrák anyabankkal.

Ismert szállodák és éttermek is találhatók portfólióban, így a Mátyás Pince, a Hotel Taverna, a Hotel Liget vagy a Pilvax Étterem. Az MKB egy adott ponton úgy ítélte meg, hogy a szerződés egyik kitétele alapján kiszállhat a hitelezésből, a saját részét átvétetve az Erstével. A felek ennek jogosságán az anyabankokat is bevonva vitatkoztak, majd választott bírósághoz fordultak. A Taverna-ingatlanok, illetve a Nefrin állítólag az Újpest FC-t is birtokló Dare-csoport kezében van. Külön érdekesség, hogy e csoportot két üzletember jellemzi, Kovács Péter ügyvéd, illetve Tolnai Sándor, aki korábban maga is az Ersténél dolgozott, projektfinanszírozási területen. A részleteket hivatalos csatornákon firtató kérdéseinkre sem az MKB-tól, sem az Erstétől nem kaptunk választ, ám úgy tudjuk, a tét óriási. Olyan svájci frank alapú óriáshitelről van szó, amelynek minőségét egyszerre rontja a frank elmúlt években tapasztalható erősödése és a hazai ingatlanpiaci leértékelődés.