Este nyolckor hívta fel Tolnay Lajost, a Magyar Alumínium (Mal) Zrt. elnökét a cégcsoportot finanszírozó egyik bank vezérigazgatója február 28-án, nem sokkal azután, hogy látta Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár nyilatkozatát az egyik tévéhíradóban. Ebben a politikust idézve az hangzott el, hogy miután a cég már nem akarja átadni részvényeit az államnak, nem tekinthetnek el a minimum 10 milliárdos bírságtól. Illés azt sem zárta ki, hogy a büntetés nagysága csődbe juttatja a vállalatot.

A következő napokban a Mal vezetőit sorra hívták a bankok és a beszállítók vezetői, kilátásba helyezve a megállapodások felmondását a csoport kétséges fizetőképessége miatt. Az energiaszolgáltató ennél is tovább ment: bejelentette, hogy március 24-én kikapcsolja az áramot és a gázt, ha a cég nem rendezi addig tartozását. A vállalat levele kerek-perec hivatkozik a bírság végrehajtásáról szóló Illés-nyilatkozatokra.

VESZÉLYEK. Az összes érintett számára nyilvánvaló, hogy a Malt rögtön padlóra küldené már egy néhány milliárdos bírság is. Sőt, az is elég, ha a bankok és a beszállítók nem finanszírozzák tovább a működést, jelenleg ugyanis az utóbbiak türelmére is szükség van a talpon maradáshoz. Ha úgy látják, hogy a cégnek nincs jövője – és azonnali fizetést követelnek –, akkor nem is lesz. A partnerek türelme eddig részben annak volt köszönhető, hogy a kormány, személyesen Orbán Viktor miniszterelnök is, célként hirdette meg a vállalat működőképességének, s ezáltal a munkahelyeknek a megőrzését. „Nem lehet második Ózdot csinálni” – fogalmazott a Figyelőnek Kossa György, a Mal állami felügyeletét ellátó bizottság vezetője is. Ezzel arra utalt, hogy a Mal bedőlése esetén legalább 6 ezer ember maradna munka nélkül Ajka térségében. Emellett az üzemterület és a tározók rekultivációja is az államra maradna, ami tízmilliárdos nagyságrendű tétel.

A bankok, beszállítók vezetői közül sokan úgy értékelték, hogy Illés nyilatkozatai fordulatot jelentenek a kormány hozzáállásában. „Egy német cégnek nem lehet megmagyarázni, hogy egy államtitkár keresztezi a kormány céljait, mert ott ez elképzelhetetlen” – utalt az egyik hitelezőre Tolnay Lajos. A politikusok sarkos bírálatait eddig aránylag nyugodtan viselő Mal-menedzsmentnél el is szakadt a cérna. „Eljutottunk arra a pontra, amikor már nem lehet tovább tűrni” – jelentette ki lapunknak Tolnay, aki a tározó északi falának leomlását jósoló korábbi Illés-nyilatkozatokat is a rémhír kategóriába sorolja, hiszen az újabb tragédia azóta sem következett be. Ezeket a támadásokat hasonlónak érzi azokhoz, amelyek a privatizáció kapcsán érték őket, hangsúlyozva, hogy a vállalatot nem személyes meggazdagodásuk forrásaként kezelték a tulajdonosok. A vállalások teljesítése érdekében átlagban csak 4,5 százaléknyi osztalékot vettek fel 1997 óta, pedig voltak 4 milliárd forintnál is nagyobb nyereséget hozó évek.

(A Mal üzleti kilátásairól, privatizációjának történetéről, valamint az ellentétek további okairól a Figyelő hetilap március 24-i számában vagy előfizetői hozzáféréssel olvashat.)

<#zaras_figyelo#>

NEM JÁRULTAK HOZZÁ. A Mal elnöke megengedhetetlennek tartja azt is, hogy az államtitkár összefüggésbe hozta a bírság behajtását a tulajdoni viszonyokkal – a részvények esetleges átadásával –, amit nyomásgyakorlásként értékel. (A felek közötti néhány további vitapontot lásd külön.) Tolnay szerint egyébként nem is volt konkrét felajánlás a részvények átadására, bár a korábbi megbeszélések során felmerült ilyesmi. Lapunk megkereste Illés Zoltánt, aki nyilatkozott is, de végül a környezetvédelmi államtitkárságot is magában foglaló Vidékfejlesztési Minisztérium sajtóirodája nem járult hozzá a közléshez. Arra hivatkoztak, hogy az államtitkártól idézett szöveg aránytalanul rövid.

Kossa György szerint a vállalat további finanszírozása szakmai vagy pénzügyi befektető, hitelfelvétel, illetve az állam szerepvállalása útján oldható meg. A szakember bízik benne, hogy a tulajdonosok időben meghozzák azt a döntést, amellyel a hosszútávú, biztonságos működés garantálható.

Ha a Mal túléli a jelenlegi finanszírozási helyzetet, akkor a cég elnöke szerint sikersztori is lehet belőle. Tavaly az első 9 hónapban 700 milliós üzemi eredményt termeltek, és ha nem történik meg a katasztrófa, akkor ez az év végére – állítja Tolnay – egymilliárd forint fölé kúszott volna. Az október 4-i gátszakadás azonban elvitte a profitot; a védekezés költségei, valamint a termeléskiesés miatt mínusz 100 és 200 millió közé tehető a 2010-es eredmény. Az árbevétel mintegy 5 milliárd forinttal, 33 milliárdra nőtt tavaly.

Kiengedik az utolsó néhány köbméter vörösiszapot. A Mal áprilistól „földnedves” mellékterméket bocsát ki. Fotó: MTI

REMÉNYEK. Az idei év nem indult jól. Az úgynevezett száraz gyártási technológiára való átállásig ugyanis csak erős korlátozásokkal dolgozhatnak. (A váltás teljes egészében áprilisban történik meg, s a lényege az, hogy a vörösiszap szárazanyag-tartalma 15-ről 50 százalékra nő.) Ez a termelés mennyiségére, összetételére, valamint a költségeire is kedvezőtlenül hat. Ennek következménye az első negyedévben egymilliárdos veszteség lesz, amit a menedzsment év végére szeretne nullszaldóra felhozni. Ezt megkönnyíti, hogy a vállalat piacait jelentő iparágakban már véget ért a válság, és tavaly sikerült jelentős áremeléseket elfogadtatni a vevőkkel. A védekezés és technológiaváltás 2,5 milliárdos költsége miatt a legtöbb tervezett beruházást el kellett halasztani. Egy olasz partner segítségével azonban Tolnay reményei szerint sikerül szeptemberig befejezni azt a fejlesztést, amelynek révén 8 ezer tonnával növelhetik a legértékesebb termékcsoportnak számító precipitátumok előállítását.

A cég helyzetét a bírságokon kívül alapvetően befolyásolják az ellene indított kártérítési perek, illetve az ezek miatt minden bizonnyal igencsak növekvő céltartalékolási kötelezettség. Ezeket a kockázatokat jelenleg senki sem tudja forintosítani, a cég értékét tekintve Tolnay Lajos ennek figyelmen kívül hagyásával vállalkozott – alsó hangon – egy 150 millió eurós becslésre. A bírósági eljárásokkal kapcsolatban a Mal-elnök arra hívja fel a figyelmet, hogy egyre több felperes vonja be alperesként az államot vagy valamely szervét. Az alapot azon szakértői vélemények adják, amelyek a gátszakadás okát a tározó alatti talajszerkezetben, a rendkívüli csapadékmennyiségben, valamint a víz elszivárgását megakadályozó résfalbezárásban nevezik meg. Az előbbi jelentette kockázatot a tározó építésének kezdetén az állami Alutröszt vállalta, utóbbit pedig a privatizációs szerződés írta elő az új tulajdonos számára.