Iszap és pergőtűz

Figyelő
2011-03-22 12:01
Kiélesedett a konfliktus a Mal Zrt. és a környezetvédelmi államtitkár között, ami a cég működését veszélyeztetheti.

Este nyolckor hívta fel Tolnay Lajost, a Magyar Alumínium (Mal) Zrt. elnökét a cégcsoportot finanszírozó egyik bank vezérigazgatója február 28-án, nem sokkal azután, hogy látta Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár nyilatkozatát az egyik tévéhíradóban. Ebben a politikust idézve az hangzott el, hogy miután a cég már nem akarja átadni részvényeit az államnak, nem tekinthetnek el a minimum 10 milliárdos bírságtól. Illés azt sem zárta ki, hogy a büntetés nagysága csődbe juttatja a vállalatot.

A következő napokban a Mal vezetőit sorra hívták a bankok és a beszállítók vezetői, kilátásba helyezve a megállapodások felmondását a csoport kétséges fizetőképessége miatt. Az energiaszolgáltató ennél is tovább ment: bejelentette, hogy március 24-én kikapcsolja az áramot és a gázt, ha a cég nem rendezi addig tartozását. A vállalat levele kerek-perec hivatkozik a bírság végrehajtásáról szóló Illés-nyilatkozatokra.

VESZÉLYEK. Az összes érintett számára nyilvánvaló, hogy a Malt rögtön padlóra küldené már egy néhány milliárdos bírság is. Sőt, az is elég, ha a bankok és a beszállítók nem finanszírozzák tovább a működést, jelenleg ugyanis az utóbbiak türelmére is szükség van a talpon maradáshoz. Ha úgy látják, hogy a cégnek nincs jövője – és azonnali fizetést követelnek –, akkor nem is lesz. A partnerek türelme eddig részben annak volt köszönhető, hogy a kormány, személyesen Orbán Viktor miniszterelnök is, célként hirdette meg a vállalat működőképességének, s ezáltal a munkahelyeknek a megőrzését. „Nem lehet második Ózdot csinálni” – fogalmazott a Figyelőnek Kossa György, a Mal állami felügyeletét ellátó bizottság vezetője is. Ezzel arra utalt, hogy a Mal bedőlése esetén legalább 6 ezer ember maradna munka nélkül Ajka térségében. Emellett az üzemterület és a tározók rekultivációja is az államra maradna, ami tízmilliárdos nagyságrendű tétel.

A bankok, beszállítók vezetői közül sokan úgy értékelték, hogy Illés nyilatkozatai fordulatot jelentenek a kormány hozzáállásában. „Egy német cégnek nem lehet megmagyarázni, hogy egy államtitkár keresztezi a kormány céljait, mert ott ez elképzelhetetlen” – utalt az egyik hitelezőre Tolnay Lajos. A politikusok sarkos bírálatait eddig aránylag nyugodtan viselő Mal-menedzsmentnél el is szakadt a cérna. „Eljutottunk arra a pontra, amikor már nem lehet tovább tűrni” – jelentette ki lapunknak Tolnay, aki a tározó északi falának leomlását jósoló korábbi Illés-nyilatkozatokat is a rémhír kategóriába sorolja, hiszen az újabb tragédia azóta sem következett be. Ezeket a támadásokat hasonlónak érzi azokhoz, amelyek a privatizáció kapcsán érték őket, hangsúlyozva, hogy a vállalatot nem személyes meggazdagodásuk forrásaként kezelték a tulajdonosok. A vállalások teljesítése érdekében átlagban csak 4,5 százaléknyi osztalékot vettek fel 1997 óta, pedig voltak 4 milliárd forintnál is nagyobb nyereséget hozó évek.

(A Mal üzleti kilátásairól, privatizációjának történetéről, valamint az ellentétek további okairól a Figyelő hetilap március 24-i számában vagy előfizetői hozzáféréssel olvashat.)

<#zaras_figyelo#>

Magánosítási sztori

Az ajkai timföldgyárat 1997-ben a Horn-kormány adta el. Az első fordulóban a győztes megörökölt volna 4,8 milliárd forint adósságot is, de senki nem pályázott. A második, szintén nemzetközi körben két ajánlat érkezett, a később a Malba olvadt Inotai Alumínium Kft.-é (ez Tolnay Lajos és társai tulajdonában állt), illetve egy norvég–szlovák konzorciumé. Utóbbi mintegy 300 millió forintnak megfelelő összeget kínált, de ajánlata 8 ponton érvénytelen volt, elfogadása többmilliárdos kiadással járt volna az állam számára. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. győztesnek nyilvánította az Inotai Alumínium pályázatát, ami 10 milliós vételárat és 430 millió forintnyi hitel átvállalását tartalmazta. Az állam elengedett 4,35 milliárdnyi tartozást, de a céget az Ernst & Young könyvvizsgáló cég üzleti alapon így is mínusz 750 millió forintra értékelte. A vevő 900 ember foglalkoztatását, 3,6 milliárd forintos környezetvédelmi és 5 milliárdos technológiai beruházást is vállalt. Mint Tolnay Lajos elmondta, a környezetvédelmi beruházást végül kedvezőbb áron, 1,17 milliárdért hajtották végre, a létszámot és a fejlesztéseket viszont túlteljesítették. Az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága 1999-ben kevesellte a vételárat a jegyzett tőke nagyságához viszonyítva, de az operatív vezetés ezt nem tartotta reális bírálatnak, figyelembe véve a korábbi magyar és keletnémet alumíniumipari privatizációs tapasztalatokat és az iparág helyzetét. A vagyonkezelő kitért arra is, hogy nem tolongtak a cégért a jelentkezők, amelyek közül válogatni lehetett volna. A hangsúly emellett nem a vételár nagyságán, hanem az iparág teljes vertikumának fenntartásán volt, az ajkai timföld nélkül ugyanis az inotai kohót sem lehetett volna működtetni.



NEM JÁRULTAK HOZZÁ. A Mal elnöke megengedhetetlennek tartja azt is, hogy az államtitkár összefüggésbe hozta a bírság behajtását a tulajdoni viszonyokkal – a részvények esetleges átadásával –, amit nyomásgyakorlásként értékel. (A felek közötti néhány további vitapontot lásd külön.) Tolnay szerint egyébként nem is volt konkrét felajánlás a részvények átadására, bár a korábbi megbeszélések során felmerült ilyesmi. Lapunk megkereste Illés Zoltánt, aki nyilatkozott is, de végül a környezetvédelmi államtitkárságot is magában foglaló Vidékfejlesztési Minisztérium sajtóirodája nem járult hozzá a közléshez. Arra hivatkoztak, hogy az államtitkártól idézett szöveg aránytalanul rövid.

Kossa György szerint a vállalat további finanszírozása szakmai vagy pénzügyi befektető, hitelfelvétel, illetve az állam szerepvállalása útján oldható meg. A szakember bízik benne, hogy a tulajdonosok időben meghozzák azt a döntést, amellyel a hosszútávú, biztonságos működés garantálható.

Ha a Mal túléli a jelenlegi finanszírozási helyzetet, akkor a cég elnöke szerint sikersztori is lehet belőle. Tavaly az első 9 hónapban 700 milliós üzemi eredményt termeltek, és ha nem történik meg a katasztrófa, akkor ez az év végére – állítja Tolnay – egymilliárd forint fölé kúszott volna. Az október 4-i gátszakadás azonban elvitte a profitot; a védekezés költségei, valamint a termeléskiesés miatt mínusz 100 és 200 millió közé tehető a 2010-es eredmény. Az árbevétel mintegy 5 milliárd forinttal, 33 milliárdra nőtt tavaly.

Kiengedik az utolsó néhány köbméter vörösiszapot. A Mal áprilistól „földnedves” mellékterméket bocsát ki. Fotó: MTI

REMÉNYEK. Az idei év nem indult jól. Az úgynevezett száraz gyártási technológiára való átállásig ugyanis csak erős korlátozásokkal dolgozhatnak. (A váltás teljes egészében áprilisban történik meg, s a lényege az, hogy a vörösiszap szárazanyag-tartalma 15-ről 50 százalékra nő.) Ez a termelés mennyiségére, összetételére, valamint a költségeire is kedvezőtlenül hat. Ennek következménye az első negyedévben egymilliárdos veszteség lesz, amit a menedzsment év végére szeretne nullszaldóra felhozni. Ezt megkönnyíti, hogy a vállalat piacait jelentő iparágakban már véget ért a válság, és tavaly sikerült jelentős áremeléseket elfogadtatni a vevőkkel. A védekezés és technológiaváltás 2,5 milliárdos költsége miatt a legtöbb tervezett beruházást el kellett halasztani. Egy olasz partner segítségével azonban Tolnay reményei szerint sikerül szeptemberig befejezni azt a fejlesztést, amelynek révén 8 ezer tonnával növelhetik a legértékesebb termékcsoportnak számító precipitátumok előállítását.

A cég helyzetét a bírságokon kívül alapvetően befolyásolják az ellene indított kártérítési perek, illetve az ezek miatt minden bizonnyal igencsak növekvő céltartalékolási kötelezettség. Ezeket a kockázatokat jelenleg senki sem tudja forintosítani, a cég értékét tekintve Tolnay Lajos ennek figyelmen kívül hagyásával vállalkozott – alsó hangon – egy 150 millió eurós becslésre. A bírósági eljárásokkal kapcsolatban a Mal-elnök arra hívja fel a figyelmet, hogy egyre több felperes vonja be alperesként az államot vagy valamely szervét. Az alapot azon szakértői vélemények adják, amelyek a gátszakadás okát a tározó alatti talajszerkezetben, a rendkívüli csapadékmennyiségben, valamint a víz elszivárgását megakadályozó résfalbezárásban nevezik meg. Az előbbi jelentette kockázatot a tározó építésének kezdetén az állami Alutröszt vállalta, utóbbit pedig a privatizációs szerződés írta elő az új tulajdonos számára.