A pénzügyi műveleteket sújtó tranzakciós adó szavazatszerzési szempontból jól eladható. Egyetlen ezrelék, mi az? Ha húszezer forintos az áramszámlám, majd ráteszek még húsz forintot. Ha kétszázezer forintos fizetést kapok, legfeljebb kétszázat lecsíp belőle az állam. A lakosság még akkor sem érzi súlyosnak az újabb terhet, ha vélhetően a magasabb díjakban majd ő fedezi az adónemet, nem pedig a közterhet technikailag befizető, de már 2011-ben is brutálisan veszteséges bankszektor.

Rajz: Getty Images

A korábban 130 milliárd, legújabban pedig már 280 milliárd forintosra tervezett tranzakciós adó legnagyobb problémája nem is ez, hanem a banküzlet zsugorodása és a magyarországi vállalati treasuryk ellehetetlenülése. No de hogyan is lett egyáltalán a korábban beígért 130 milliárd forintos adóból 280 milliárd? Egyszerűen a költségvetés végső tervezése során kellett még néhány milliárdot találni valahol, mire a nemzetgazdasági tárca sutba dobta a bankokkal kötött korábbi megállapodást. Az előző elképzelésekhez képest a jövő évi költségvetés kiadási oldalát 170 milliárd forinttal emelték meg. Ehhez viszont bevételek is kellenek. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint sem az adó vetítési alapját, sem pedig az egy ezrelékre tervezett adókulcsot nem kell megemelni. A tárca szerint tehát minden marad a régiben. Csakhogy ez valahogy mégsem stimmel, hiszen az akkori kalkulációk szerint 130 milliárd folyt volna be az új adóból. A válasz ismét csak egyszerű. Eltörlik a tranzakciós adó korábban megígért 30 ezer forintos plafonját. Vagyis, ha egy vállalat egymilliárdos pénzügyi műveletet hajt végre, egymillió forint lesz a tranzakciós adója, nem pedig 30 ezer. Cserébe viszont megszűnik a bankadó, amely jövőre az idei 120 milliárdról 60 milliárdra csökkent volna. Elemzői kalkulációk szerint a 30 ezres limit eltörlésével a 300 milliárd forint közeli bevétel simán teljesíthető, de nem elképzelhetetlen az sem, hogy végül 400 milliárd folyik be a büdzsébe. Más kérdés, hogy mi van a mérleg másik serpenyőjében.<#zaras_figyelo#>

VESZTESEK
A korlát eltörlése erősen érinti a nagy átutalásokat teljesítő vállalkozásokat. A tranzakciós adóval szemben az egyik legfőbb ellenérv mindvégig az volt, hogy hatására megemelkednének a bankrendszeren kívüli pénzmozgások. Az új adó lökést ad a készpénzforgalom növekedésének. Márpedig ez nemzetgazdasági szempontból kedvezőtlen hatású, visszafogja az amúgy is lanyha gazdasági növekedést. Ez csak az egyik hatás, de valószínű az is, hogy a nagyvállalatok banki tranzakcióikat külföldre viszik annak érdekében, hogy elkerüljék az új adót. Korábban éppen a vállalati ügyfelek itthon tartása érdekében szabták meg a felső limitet 30 ezer forintban. Érdekes analógiát mesél egy forrásunk: a nemzetközi kábítószer-kereskedelmet, a pénzmosást és a terrorizmust üldöző nemzetek fölötti szervezetek és hatóságok legfőbb eszköze, a legdurvább kiszabható büntetése, hogy a nem kellően együttműködő adóparadicsomokat, adatot nem szolgáltató államokat ki lehet zárni a nemzetközi pénzügyi vérkeringésből. Vagyis más országok bankjai nem fogadhatnak és nem utalhatnak pénzt ezen állam hitelintézeteinek. Egyik beszélgetőpartnerünk szerint Magyarország most önként erre az útra lépett, vagyis a nemzetközi pénzforgalomban elképzelhetetlen mértékű adójával kizárja az ország bankjait a nemzetközi vérkeringésből (lásd erről a keretes írást).

Ami egyfelől teher, az másfelől akár üzleti lehetőség is lehet. Az egyik hazai bank vezérigazgatója mesélte, hogy korábban hitelintézete beszüntette a vállalati ügyfeleknek a bankkártya-szolgáltatást, mert nem volt elegendő darabszám, inkább az anyabank euróalapú kártyáit kínálták az ügyfeleknek. Akinek ilyen lehetősége van, az biztosan nem fizet a jövőben sem tranzakciós adót. Ez a hitelintézet már megszerezte az autoritást, és bejáratott gyakorlat szerint nyit Budapestről anyabanki számlát a vállalati ügyfeleinek is. Vagyis, ami eddig az Ausztriában, illetve Szlovákiában számlát nyitó kisemberek vagy a Svájcban privátbankoló nagy emberek bevett gyakorlata volt, elérte a vállalati szegmenst is. A legtöbb magyar banknak van külföldi anyaintézménye, máshol is jellemző, hogy valamilyen szolgáltatás már nem Budapestről érkezik. Ezen mindenki gondolkodik, mindenki próbál felkészülni, keresik a határon túli megoldásokat, igyekeznek olyan konstrukciókat kitalálni, hogy ne legyenek adóalanyai az intézkedésnek.

TÁVOZÓK
A tevékenységre kivetett burkolt forgalmi adók nagy veszélye, hogy üzletet visznek el az országból, vagyis csökkennek a munkahelyek, lassul a gazdaság. Ráadásul, ha brutálisan elmért egy adónem, akkor védekező mechanizmusok is beindulnak. A tranzakciós adó miatt elsősorban a külföldi banki szolgáltatások igénybevétele, de még a vállalati treasuryk kiköltöztetése is megfelelő válaszlépés lehet. Ha a vállalati megtakarítás ezzel már szinte milliárdos, akkor a nagyobb magyar cégek megmozdulnak, és mennek Londonba, Frankfurtba, Amszterdamba, Pozsonyba. Ha pedig nincs magyarországi cash-management, akkor még kevésbé lesz hitelezés.

A kivándorlás még nem indult meg, egyelőre csak nagy a bizonytalanság, az ügyfelek kivárnak, nem tendereztetnek, olyan kérdésekkel próbálkoznak a bankoknál, hogy rögzítsék a díjakat, de ezeket a hitelintézetek manapság visszautasítják.

Sajnos az ingerküszöböt nagyon megpiszkáló adóval végül maga a kormány is rosszul járhat. Láthattuk korábban, ha brutális a hamburgeradó, a gyártók megtalálják azonnal a cukorpótlót, vagy ha eltúlzott a szerencsejáték-adó, akkor tönkremennek a játéktermek, de nem lesz meg a tervezett adóbevétel sem. Persze az egészségesebb élelmiszer vagy a kevesebb játékterem akár kormányzati cél is lehet, a Magyarországról külföldre kerülő banki szolgáltatás azonban aligha az.

Arra ugyanis beszélgetőpartnereink szerint semmi esély, hogy a bankok újabb adót nyeljenek be és fizessenek valamilyen rejtett zsebből, ezért azt átterhelik az ügyfelekre. A bankrendszer tavaly százmilliárdos deficittel zárta az évet. Valószínűtlen, hogy további veszteségeket elfogadnának a tulajdonosok. A mérték ugyanis valóban döbbenetes, a pénzintézeti szektor tavalyi díj- és jutalékbevétele megközelítette a 280 milliárd forintot. Érdekes módon ez pont annyi, mint amennyit most tranzakciós adó címen elvár a kormány. Nem véletlen, hogy a Magyar Bankszövetség közleményben tiltakozott a kabinet bejelentése ellen. A szakmai szervezet szerint ez ellentmond a kormány és a szövetség 2011 decemberében kötött megállapodásának és a közelmúltban lefolytatott szakmai egyeztetéseknek is. A hivatalos közlemény ugyan udvarias, de a magánbeszélgetéseken sorra elhangzik, sokkhatás a plafonmentes tranzakciós adó, hiszen volt egy még írásban is lefektetett megállapodás arról, hogy a banki terhekben eddig és ne tovább. Az is igaz, a legtöbben azért a legrosszabbnak gondolt végkifejletből indulnak ki, és valójában a jogszabály még módosulhat az önálló indítványokkal, de már mindenki elkezdett számolni.

NINCS ESZKÖZ
A bankárokat igazán nem vonták be a folyamatba. Igaz, egy nappal azelőtt, hogy a tranzakciós adó ötlete nyilvánossá vált, Pleschinger Gyula a Nemzetgazdasági Minisztérium adó- és pénzügyekért felelős Államtitkára behívta a bankvezetőket, és elmondta, hogy a kormány ezen gondolkodik, másnap pedig már jött a bejelentés. Forrásaink szerint mindez nem színjáték volt Pleschinger részéről, tényleg ő sem tudta, hogy ennyire előreszalad a politika.

Egyeztetések, tárgyalások azért voltak, a bankárok adtak ötleteket, elsősorban a külföldiekkel folytatott tranzakciók és a magyar állampapírpiac védelmében. Utóbbi azért került veszélybe, mert ha a kormány az értékpapírszámlákat mentesíti is a tranzakciós adó alól, a nagy külföldi befektetők a magyar állampapír-vásárlás előtt azért jellemzően utalnak pénzt magyar banki intézmény felé. Márpedig egy Goldman Sachs, Templeton, Pimco vagy hasonló méretű kötvénypiaci szereplőnél egy ezrelék vagy oda-vissza kétezrelékes pluszteher kizáró ok lehet.

MITÉVŐ LEGYEK?
Tanakodnak a bankárok, hogy mit lehetne tenni. A kormány nem tartotta be a szavát, pedig korábban még egy papírt is aláírt, ám úgy tűnik, a Brüsszelig futó távközlési cégekkel ellentétben a bankszektorból senki nem pereli be a kabinetet. Nemrégiben egy bankszövetségi ülésen felmerült, hogy kellene készíteni egy tanulmányt, amely elmagyarázná a politikusoknak, hogy milyen hatása lesz a tranzakciós adónak. Ám a legtöbb bankvezető csak mosolygott az ötlet naivitásán, a politikus ugyanis másképpen gondolkodik. Dehogy számol. Ultrarövid távú a gondolkodása, ma tömjük be a tátongó lyukat, hogy mi lesz holnap, majd ha odaértünk, kitalálunk valamit. Korábban, a bankadó bevezetésénél volt egy pillanat, amikor a Magyar Bankszövetség teljes vezetésének lemondása is felmerült, ám ekkor tett egy kisebb gesztust a miniszterelnök. A banki nyereségek kivégzése ugyan megmaradt, de a halálnembe, vagyis az adókivetés módjába volt beleszólásuk a hitelintézeteknek. Egy ilyen mértékű határozott jelzés most is indokolt lehetne, igaz, ilyen szándékról nem hallottunk.

Magyarország mindenesetre most nagyon szembemegy a világgal, hiszen miközben globálisan a bankrendszer megroggyant, és az államok segítségével konszolidálódik, itthon éppen a kormányzati döntések következtében kerül egyre kilátástalanabb helyzetbe.

Csakhogy ezzel sokat veszítenek a cégek is. Gondoljunk csak bele, hogy egy jól működő vállalati treasury versenyeztette a kereskedelmi bankokat, minden szolgáltatást attól a hitelintézettől vett igénybe, amelyik a legjobb árat vagy a legjobb szolgáltatást kínálta. Most óriási lesz a kapcsolati koncentráció, vagyis az ügyfelek egy bankkal maradnak kapcsolatban, hogy ne kelljen az intézmények között drágán utalgatni. Eltűnik a verseny. Igaz, az állam talán nem is bánja, ha koncentrálódik a piac, feltéve persze, ha ennek a központja valamelyik újabban preferált intézmény, például a TakarékBank lesz. Ami pedig a veszteseket illeti, az OTP még mindig nyereséges maradhat, de tőle mehet el a legtöbb profit. Mellette a végtörlesztéssel ellentétben a nemzetközi ügyletekben is aktív vállalati specialisták, az ING Bank, a Deutsche Bank és a BNP Paribas, illetve az amúgy lakossági üzletággal rendelkező Citibank üzlete kapná a tranzakciós adóval talán a legnagyobb pofont. Azok a bankházak, amelyek a leginkább segíthetik a magyar gazdaság devizaellátását.