A céges coaching nem működik

Management
Figyelő
2011-01-17 21:31
Hiába nyújt egy vállalat tréninget vagy coachingot a dolgozóinak, ha azok maguk nem akarják a változást – véli Mick Cope brit vezetési tanácsadó és író.

– Könyvei közül az egyetlen magyarul is kiadott a coachingról szól. Mi a leggyakoribb hiba ebben a folyamatban?

– Az, ha a coach akarja megoldani az ügyfél problémáját ahelyett, hogy segítene neki megtalálni a saját megoldását. És fordítva, ha az ügyfél a választ várja a coachtól, és nem maga akarja megtalálni azt. A legtöbb, amit a gyermekeimnek adhatok, ha képesek maguk is szülővé válni. A legnagyobb adomány, amit a coach nyújthat, ha az ügyfél a végén saját magát képes coacholni. Ám a coachok nem erre törekednek, egyrészt azért nem, hogy megőrizzék a saját felsőbbségtudatukat, másrészt, hogy folyamatos pénzáramlást biztosítsanak.

– Mennyi ideig tart a folyamat?

– Volt olyan ügyfelem, akinek egy ülés alatt sikerült megváltoztatni a kapcsolatát a fiával. Nem kell feltétlenül hosszúnak lennie, az a kérdés, tényleg akarja-e az alany a változást. Tud gitározni?

– Nem.

– Mit gondol, mi az egyetlen tényező, ami meghatározza, milyen gyorsan tanul meg valaki gitározni? Az, hogy mennyire komolyan akarja.

– Azért a tehetség is számít…

– A hetvenes években a brit punkrockot is olyan emberek teremtették meg, akik három akkordot tudtak játszani, de nagyon motiváltak voltak. A coaching nem formalizált folyamat, hanem segít valakinek megváltoztatni az életet. Bármilyen problémát hoz fel az ügyfél, nem az a valódi probléma. Sokféle technika és modell létezik, de csak egyetlen coaching kérdés: mi tart vissza? Akár fogyásról, új állásról, előléptetésről, vagy bármilyen változtatásról van szó.

– Magyarországon ezzel szemben többnyire a vállalat fizeti a coachingot a vezetők számára. Mennyire hatékony ez?

– Ha valaki nem akar megtanulni gitározni, de a cége fizet egy gitároktatót, akkor az alany csak színlelni fogja, hogy tanul, és ha egyszer a kurzusnak vége, soha többé nem gyakorol. Tapasztalatom szerint az ügyfél többnyire nem akarja a változást, így amit a legtöbb szervezetben coachingnak neveznek, az valójában teljesítménymenedzsment. Nagy-Britanniában sok céget láttam, amelyek nagy összeget kiadtak ilyen programokra, és végeredményben 5–10 százalékos javulást értek el, mert az emberek, akik részt vettek, nem akartak változást.

– Mi történik, ha éppen a coaching alatt ébred rá a menedzser, hogy karriert akar váltani?

– Egy önkormányzati cégnél, ahol coachingot tartottunk, később az egyik csoport résztvevőinek 43 százaléka kilépett. Egy motorgyártó vállalatnál egy hölgy, akit coacholtam, ráébredt, hogy rohammentős szeretne lenni, otthagyta az állását, és ma ezt csinálja.

– És a cég mit szólt ehhez?

– Mi értelme alkalmazni valakit, aki el akar menni? A legtöbb cég rabszolgaságon alapul, de ez egy felnőtt kapcsolat volt. Ha egy házasságban boldogtalanok a felek, mi értelme együtt maradni? Ha a szállodai recepciós nem elégedett az állásával, ugyan hogyan fogja kiszolgálni a vendégeket?

– A válság következtében sok vállalatnál az elbocsátottak munkáját is a maradóknak kell elvégezni. Hiába maradt meg az állásuk, nem boldogok: ugyanannyi fizetésért sokkal többet kell dolgozniuk. Mi a teendő?

– Ha a gyermekem boldogtalan, hiába veszek neki sok játékot, ez nem fog segíteni, előbb ki kell találnom, mitől boldogtalan. Miért demotiváltak ezek a munkatársak? Elsősorban a szervezet hangolja le őket, és a vállalat hiába hív drága vendégelőadókat és trénereket, ezek csak annyit érnek, mint egy ragtapasz. Én az év egy részét Spanyolországban töltöm, és sok párt láttam, akik azt hitték, ha odaköltöznek, az jót tesz a házasságuknak, és ott majd boldogok lesznek. Aztán elváltak. A külső megoldások nem oldanak meg belső problémákat. A cégek sok milliót költenek leadership programokra, ami után három hónapig kicsit másképpen viselkednek a vezetők, aztán ott folytatják, ahol előtte abbahagyták.

MICK COPE

■ 52 éves, menedzsment szerző, tanácsadó, MBA és PhD végzettsége van.
■ 24 évig dolgozott a BT-nél (korábban British Telecom); 11 éve függetlenítette magát, és a Wizoz tanácsadó céget vezeti. Nevesebb céges ügyfelei: BT, Honda, Zurich Financial Services, Unilever, BBC. Februárban indul az ő nevével fémjelzett coachképzés Magyarországon.
■ Hét könyvet írt tanácsadás, tudásmenedzsment és coach-
ing témákban; magyarul A coaching módszertana jelent meg. Felváltva él Nagy-Britanniában és Spanyolországban.
■ Nős, három gyereke van. Szabadidejében gitározik, motorozik.



– Sok cégnél ráadásul maga a főnök nyújt „coachingot” a beosztottainak. Ez működhet?

– Ön meg tudná tanítani a házastársát autót vezetni? Nem, mert magukkal cipelnek egy csomagot, a házasság aktuális gondjaival, és nem tudnak a vezetésre koncentrálni. A főnök generál egy csomó problémát. A menedzser dolga, hogy vezessen, a coachnak pedig abszolút ítéletmentesnek kell lennie. Erre a menedzser nem képes, hiszen őt a beosztottak teljesítményéért fizetik. A beosztott pedig nem lesz őszinte a felettesével, nem mondja el, miért boldogtalan a cégnél. Létrejön egy játszma. A gyermekeimnél használhatom a coaching technikáimat, de sosem leszek a coachuk.

– Ön nem titkolja a nyilvánosság előtt, hogy évekig alkoholista volt. Coach segített leszokni?

– Nem titkolom, mert szeretném bemutatni, hogy a coaching az őszinteségről szól. Miután nagyszerű coachok voltak az életemben, én magamat coacholtam, hogy leszokjam. Sok alkoholista megy az Anonim Alkoholistákhoz, de azzal az a gond, hogy az egyik függőséget a másikra cseréli, az ital helyett e találkozóktól függenek. Ha az ügyfél függ a coachtól, akkor a coaching megbukott. A folyamat célja, hogy az ügyfél függetlenedjen, és egyedül is képes legyen élni az életét.

– Egy ismerősöm felháborodott, mikor megtudta, hogy a főnökének egy háromnapos coachingra az ő egyéves fizetését elkölti a cég. Hogyan lehet ezt kezelni?

– Mondja el a cég, hogy mennyi értéket termel a tréning vagy coaching. Megvehetek egy kínai importgitárt 100 fontért vagy egy eredeti amerikait 2 ezerért, amelyek külsőre ugyanúgy néznek ki. Az a kérdés, nekem megéri-e a választás. Ha a cégek magasan fizetett trénereket alkalmaznak, meg kell tudniuk indokolni, miért éri meg. Persze el lehet titkolni az ilyesmit, de az elhallgatás mindig problémát generál, különben is, egy szervezetben nincsenek titkok, ezt bizonyítja a WikiLeaks-ügy is.

– Egy korábbi interjúban azt nyilatkozta, a vállalati tanácsadó programok 80 százaléka eredménytelen. Miért vallanak kudarcot?

– Mert nem alakítanak ki bizalmi kapcsolatot, nem beszélnek a kínos témákról, nem vizsgálják meg, tényleg akar-e változást a kliens. Egyszer dolgoztam egy hr-menedzserrel, aki utána kiragasztott egy plakátot az irodájában: soha többé ragtapaszt! Mert egy ragtapasz nem segít, ha nem kérdezik meg, mi okozza a problémát. A fogyókúrák többsége nem működik, pedig a diéta-iparág virágzik. Mert az első kérdés, amit fel kell tenni: miért vagy kövér? A tanácsadás is ilyen. Ne próbálj megoldást adni, először tisztázd: milyen döntések juttatták ide a céget?

– Ki az, akivel nem szabad egy tanácsadónak üzletet kötnie?

– Aki nem akar változást. A legtöbb ügyfél hazudik. A fitneszklubok tele vannak emberekkel, akik egy csomó pénzt fizetnek a bérletért, de nem lesznek fittek. A változás időt igényel, fájdalmas folyamat, meg kell változtatni a beidegződéseket. Én több mint 40 kilót leadtam az elmúlt években, de ehhez fel kellett adnom a korábbi szokásaimat, és tényleg kemény volt. Megkerülhetetlen kérdés: mi okozza a problémát, mi motivál, hogy így viselkedj?