Ha a fukusimai erőmű már így épült volna meg, nincs katasztrófa – mutat Viktor Vagner főmérnök a novovoronyezsi új reaktorépület félig kész héjszerkezetére. Huszonhat méter magasra hozott fel az ipari lift. Állványokon lépkedünk be az óriási, májusban befejezett kupola alá, ahol két év múlva ilyenkor már fokozatosan növekvő teljesítménnyel kellene üzemelnie az 1200 megawattos 6. blokknak. A nyomottvizes reaktorok harmadik generációjának első ilyen nagy teljesítményű képviselőjét fogadja majd be a betonmonstrum.

Fotók: a szerző

Kirill Komarovnak, az orosz állami atomenergia-cég, a Roszatom vezérigazgató-helyettesének a jellemzése szerint ez a ma elérhető legkorszerűbb és legbiztonságosabb, úgynevezett 3+-os technológia. A pluszos megkülönböztetés a megnövelt aktív, valamint passzív, vagyis szükség esetén emberi közbeavatkozás, elektromosság és víz nélkül is működésbe lépő biztonsági újításokat jelöli. Mint amilyen a Vagner főmérnök által megemlített, kettős, vastag szigetelésű épületburok is, amely biztonságosan képes elvezetni a válsághelyzetekben kritikus mértékig felhevülő belső hőt.

A novovoronyezsi atomerőmű korábbi öt blokkja is prototípusnak számított a maga idejében, az itteni tapasztalatok alapján sztenderdizálta őket a szovjet, majd az orosz nukleárisenergia-ipar. Erre mondja Komarov azt, hogy az oroszok otthon kísérleteznek. Nem úgy, mint némely versenytársaik, amelyek csak külföldön építkeznek. A fiatal vezérigazgató-helyettesből, aki maga is már egy új generáció képviselője, árad az önbizalom. A moszkvai Atomekszpo kiállítás sajtóbeszélgetésén mind a kilenc hazai és tizenkilenc külföldi megrendelés, mind az építkezéstől a beruházás finanszírozásáig terjedő komplex ajánlattétel kapcsán hangsúlyozza, hogy erre ma csak a Roszatom képes, hasonlóval egyetlen konkurens sem büszkélkedhet. Hamvas István, a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója azért mindenesetre legalább öt ajánlatot vár a paksi bővítésre. A Roszatom mellett számítanak az amerikai Westinghouse-nak, a francia Arevának, a francia és a japán Mitsubishi közös vállalkozásának, valamint a dél-koreaiaknak az érdeklődésére is. (Az atomenergetika legnagyobb külföldi cégeiről lásd a keretest.) <#zaras_figyelo#>

KÍNÁLATI PIAC
Arról ugyanis Komarov már nem beszél, hogy a külföldi megrendelésekre a felduzzasztott holdingnak is nagy szüksége van. Ma az ágazatot a kínálati piac jellemzi, a fukusimai erőműbaleset alapvetően megváltoztatta a helyzetet. Azt megelőzően úgy tűnt, komoly lendületet vehet a nukleáris reneszánsz, és számos olyan európai országban is fontolgatni kezdték egy-egy új atomerőmű építésének a lehetőségét, ahol korábban, jellemzően az 1986-os csernobili katasztrófát követően, népszavazáson zárták ki ennek lehetőségét. Ilyen volt például Olaszország, ahol még a Berlusconi-kabinet hirdetett nukleáris programot, és Franciaországgal közös fejlesztésben gondolkodtak. De a nagy német energiaipari csoportok is leporolták terveiket, miután a korábbi atomstop-rendelkezést visszavonta a Merkel-kabinet. Eközben Kína is egyre intenzívebb fejlesztésbe fogott, az ázsiai óriásállamban márciusban 26 reaktor építése folyt. A fukusimai baleset előtt sokan attól tartottak, hogy az atomerőművi főberendezések gyártóinak nem lesz elegendő kapacitásuk, nem tudnak időben szállítani, mondjuk Paksra. Ehhez képest a japán katasztrófa ismét megosztotta az európai országokat. Jelenleg Nyugat-Európában csak Francia- és Finnországban folynak építkezések.

Ráadásul az elhúzódó gazdasági válság is visszafogta az igényeket. Oroszországban 2005-ben még úgy tervezték, hogy az elkövetkező negyedszázadban tartósan 4 százalék feletti növekedéssel számolva húsz új reaktorblokkra lesz szükség. Ebből lett most a Roszatomnak kilenc meg még további egy. Novovoronyezsben is például 2030 utánra halasztották a döntést, hogy megépüljön-e a 8-as és a 9-es blokk.

Kellenek tehát az új megrendelések. A becslések szerint az orosz állami nukleáris ipari csoport a következő 25-30 évben hatvan új atomerőművet építhet világszerte, s legalább 20 százalékos részesedésre tehet szert a nemzetközi nukleárisenergia-beruházásokban. Jelenleg pedig Ázsia után Kelet- és Közép-Európában van a leginkább konjunktúrája az atomnak. A románok és a bolgárok még csak fontolgatják, ám a szlovák–magyar határ közelében, Mohiban már folyik a 3-as és 4-es blokk építése, és szó volt Bohunicében is újabb egységekről. A cseh CEZ az osztrák határ melletti Temelínben tervez bővítést. És itt van persze Paks.

Az előkészületek nem most indultak el. Komarov maga is emlékeztetett arra, hogy tavaly már előzetes konzultációkat folytattak Magyarországon. „Elmondtuk, hogy milyen projektekben tudunk részt venni, milyen finanszírozási formákat tudunk elképzelni.”

FINANSZÍROZÁSI KÉRDŐJELEK
Nyilván ez az utóbbi a kulcskérdés, hiszen a műszaki paramétereket valószínűleg minden versenytárs tudja hozni. Induljunk ki abból, hogy például a Roszatom ma 4–5 milliárd dollár között épít meg egy 1000 megawattos erőművet. A szórás attól függ, hogy mi van az árban: mennyit kell fizetni a földterületért; egy vagy négy blokkot építenek-e egyszerre; milyen a szeizmográfia; tenger- vagy édesvizet használnak hűtésre; milyen ennek a hőmérséklete, s lehetne még hosszan folytatni. Paksot a hírek szerint két blokkal bővítenék, bár arról még nincs szó, hogy milyen ütemezésben. Novovoronyezsben például párhuzamosan kezdték el építeni a 6-os és a 7-es blokkot, az utóbbit később helyezik üzembe. A konstrukció lehetővé teszi, hogy az eredeti tervekkel szemben csak egy, igaz, megnövelt kapacitású hűtőtorony szolgálja ki a két blokkot. Kisebb földterület kell, 77 hektár, alacsonyabb a végszámla és a működési költség is, viszont az induló beruházás jóval magasabb.

Pakssal kapcsolatosan a legtöbbet használt előzetes becslés 3000 milliárd forint a két blokkra. Ez, némi ráhagyással, nagyjából megfelel a Roszatom 4–5 milliárd dolláros átlagárának, illetve annak, hogy a cseh Temelín két blokkját 2400–2700 milliárd forinttal tervezik. Az összeg a jelenlegi magyar GDP közel tizede. Nyilvánvaló, hogy Magyarországon egy ilyen léptékű beruházást a költségvetés nem tud felvállalni. A legalább tíz éven át tartó építkezés során sok százmilliárd forint már befektetett tőke kamatköltségét kell fedezni, miközben az áramtermelés még meg sem indult.

Több megoldás képzelhető el. Komarov utalt arra, hogy Törökországban a Roszatom például a beruházás teljes kockázatát és finanszírozását magára vállalva építkezik. Tizenöt évig tulajdonosok, a török állam pedig hosszú távra megállapított árakon veszi át az áramot. Erősen kérdéses persze, hogy a magyar állam hajlandó-e egy ilyen konstrukcióba belemenni, vagy akár csak a részleges privatizációba is. Sokkal valószínűbb, hogy az állam maga lenne a beruházó, amely megszervezi a finanszírozást. Szakértők szerint ez nem lesz egyszerű, hiszen az állampapírpiacon kialakult országkockázati felárak értelemszerűen felsrófolják a kamatköltségeket. Csak a kamatprémium például a temelíni projekt tőkeköltségéhez képest, úgy plusz 300 bázisponttal számolva, kilowattóránként akár 20 százalékkal is megdrágíthatja a hazai nukleáris energia termelési költségét.

Éppen az előnytelen piaci hitelfeltételek miatt lehet érdekes az orosz félnek az a kezdeményezése, amely szerint államközi hitelszerződés is elképzelhető a beruházás megvalósításában.

Kovács Pál, a fejlesztési minisztérium illetékes államtitkára a múlt héten a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kormányzótanácsi ülésén erre úgy reagált, hogy egy ilyen szerződés várhatóan a piacinál alacsonyabb kamatokat biztosítana, így „jelentős mértékben képes lenne elősegíteni a projekt finanszírozási lehetőségeit”.

Komarov ráadásul kent még egy kis mézet a madzagra. Amikor a Figyelő arról kérdezte, nem túl kevés-e, hogy 30 százaléknyira becsülik a magyar vállalatok lehetséges részesedését a paksi építkezésekben és a berendezések szállításában, miközben a cseheknél ez legalább 60 százalékosnak ígérkezik, a Roszatom vezérigazgató-helyettese komoly arccal kezdte ecsetelni az államközi együttműködés előnyeit. „Ha rendszerben gondolkodunk, rendszeres együttműködésben, ez a százalék magasabb lehet. De egy ilyen típusú együttműködéshez nagyon komoly alap kell. Mindenekelőtt a magyar és az orosz állam között. Ha kormányközi együttműködés alapján végezzük a finanszírozást, akkor a magyar cégek bevonására is nagyobb szükség van, s akkor készek vagyunk vállalni meghatározott részesedést.” Majd a biztonság kedvéért megint csak leszögezte: „Egyetlenegy konkurensünk sem képes ilyen ajánlatot tenni.”


BESZÁLLÍTÓK LEHETŐSÉGEI
A több méz tehát egy hosszabb távú elköteleződést jelentene a magyar ipar jelentős részének. Vagyis Paksot követően, illetve mellette az orosz, illetve harmadik országok nukleáris piacára is tudnának szállítani. Magyar vállalatok ma is jelen vannak berendezéseikkel az orosz atomenergetikai projektekben. Pontosabban a Roszatom-leány gépgyártó, az Atomenergomash 51 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik a Ganz Engineering és Energetikai Gépgyártó Kft.-ben, amely most is beszállítója az anyacég beruházásainak. Kóti Lóránt, a vegyes vállalat kommunikációs menedzsere szerint 9 erőművi szivattyút szállítanak az épülő rosztovi atomerőmű III-as blokkjába, atomerőművi átrakógép-részegységeket a leningrádi 2-es atomerőműbe, illetve nyolc szivattyút a kalinyingrádi területen épülő balti erőműnek.

Arról azonban, hogy ez az egész képlet nem ilyen egyszerű, a cseh ipar képviselői tudnak leginkább mesélni. A cseh atomipar komoly hagyományokkal rendelkezik, nem épült le az elmúlt húsz évben, sőt. Ezt jelzi a 60-70 százalékos tervezett részvételi arány is a formálódó temelíni projektben (részletesebben a keretesben). Az sem véletlen, hogy a Roszatom irodát akar nyitni Csehországban. „A cseh ipar számára nagyon fontos kérdés a temelíni bővítés. Miként az is, hogyan tud a jövőben bekapcsolódni a Roszatom más projektjeibe” – mondja Lukás Chmel, a hűtőtornyokat is gyártó CHV vezérigazgatója. Jövőre Csehországban minden szállítást végrehajtanak a klasszikus energetika terén, ezután nincs több megrendelés, új területeket kell találni. Nagy probléma lehet, ha Temelín nem épül meg, erre azért még mindig van jó esély.

Ám az atomenergetika bonyolult terület, komoly referencia kell minden megrendeléshez. Az orosz piacra egyébként is nagyon nehéz betörni: Novovoronyezsben büszkén mesélik, hogy a beruházás több mint 80 százalékban a hazai ipart erősíti. Leginkább azok a külföldi cégek tudnak együtt nyomulni a Roszatommal, amelyekben az orosz nukleáris energetika – leginkább többségi – tulajdonosként is érdekelt. Csehországban a Roszatom rakja össze a mozaikokat, egyre-másra vásárol be a szóba jöhető vállalatokba.

A döntés egy atomerőmű megépítéséről távolról sem csupán energetikai vagy környezetvédelmi, műszaki-biztonsági kérdés, miként annak idején a vadászgép-beszerzési tender sem csak a védelmi képesség megerősítéséről szólt. Távlati ipar- és gazdaságpolitikai, valamint politikai szempontokat kell mérlegelni.

Nem véletlen, hogy háttérbeszélgetéseken cseh atomipari szakértők nem cáfolják, hogy érzik az erős német ellennyomást. Ugyanis a cseh ipari kapacitások jelentős részének hosszú távú elköteleződése is a tét.

NYÍLT TENDER VAGY VERSENYTÁRGYALÁS
A paksi előkészületekkel már csak ezért sem érdemes sietni. Megfontolandó, hogy érdemes-e nyílt tendert kiírni, amikor a szóba jöhető indulók száma jól behatárolható, avagy célravezetőbb a meghívásos versenytárgyalás. Igaz, mint a cseh példa mutatja, a tender sokáig elhúzható. De az sem biztos, hogy az egész beruházást egyben kell tendereztetni. Lehet esetleg egy pályázatot kiírni az építkezésekre, egyet a főbb berendezések beszállítására, akár tovább darabolva a megrendeléseket. „Csak a nagyon gazdag országok engedhetik meg maguknak, hogy egy csomagban, kulcsrakész átadást várjanak el a nyertestől” – mondja erről a hazai atomipar egyik bennfentese.