Mire is gondolok? Nem lehet úgy bevezetni a banki különadót vagy a tranzakciós adót, hogy abból egyszerűen befolyik a százmilliárdos adótétel, és minden más változatlan marad, például a hitelezés volumene is. Nem! A rendszer összes elemére hat a változtatás, és az eredő összességében könnyen lehet negatív is! A kiszámíthatatlan gazdasági és főleg szabályozói környezet azt eredményezheti, hogy a bankrendszer összes szereplője rosszul jár. A hitelező bankoknak veszteségük keletkezik, a hitelfelvevő vállalatok hitelkínálat hiányában bedőlnek, tulajdonosok és munkavállalók elveszítik az állásukat, és mivel a gazdaság így nem növekszik, az állam is kevesebb adóbevételhez jut.<#zaras_figyelo#>

A bankokat nem büntetni kell, hanem ugyanolyan vállalkozásként kell elképzelni, mint akár egy péküzemet, amelynek vannak tulajdonosai, alkalmazottai, beszállítói, vevői, gazdasági szükségszerűségei és felügyeleti szervei (ÁNTSZ, Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság). Ha a pékség rossz minőségű kiflit gyárt, túlságosan vizezi és emiatt a fogyasztóvédelem megbünteti, az teljesen rendben van. Azt már nehéz elviselni, ha azt mondják a péknek, hogy holnaptól 5 forintért adod a kiflit és kész, annak ellenére, hogy a nullszaldó is 9 forintnál jön ki. A bankszektornak is szabályozott keretek között kell működnie; erre valók a felügyeleti szervek (PSZÁF, GVH vagy ismét a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság). Továbbá kiszámíthatónak kell lenniük a törvényi kereteknek is. Ha ez nincs meg, akkor a tulajdonos ugyanezen tevékenységét máshol fogja végezni. Igen, akár a hitelezést is.

SÚLYOS VISSZAESÉS FENYEGET.
A hazai bankszektorra a szektorális különadóval extra terhet rótt az állam, majd további folyamatos törvényi szabályozással olyan veszteséget okozott, amely a tulajdonosokat tőkepótlásra kényszerítette (végtörlesztés fix árfolyamon, árfolyamgát és most a kérdéses formában megvalósuló tranzakciós adó). Ezek után nem lehet azon csodálkozni, hogy a bankok hitelezési aktivitása csökkent. Ha a szabályozó és a felügyeleti szervek olyan felróható magatartásért büntették volna a szektort, ami jogos (árazási kartell, tisztességtelen piaci magatartás, erőfölénnyel való visszaélés), azt tudomásul lehetett volna venni, de az ad hoc és váratlan akciókra természetes válasz a szektor részéről az alaptevékenységük, vagyis a hitelezés visszafogása.

Szerintem a szektort sújtó kormányzati intézkedések nélkül is jelentősen csökkent volna a hitelezés aktivitása, egész egyszerűen azért, mert a kockázati szintek is megváltoztak, és a bankok kockázati étvágya is jelentősen visszaszorult. Ez mind a volumenekre (kevesebb hitel), mind az árazásra (drágább hitel) igaz. A kockázati kiadások növekedése és ezzel összefüggésben a forrásköltségek drágulása miatt a hitelek kamatai is jóval magasabbak, amit már egy kis- és középvállalat nem képes bevállalni. Ma már nemcsak arról van szó, hogy a bankok legfeljebb a meglévő és általuk jól ismert ügyfeleiknek hajlandók hiteleket nyújtani, például meghosszabbítani egy évfordulóval lejáró rulírozó hitelt, hanem ezeket a hitelkereteket is sok esetben csökkentik. Ez kezdetben akár racionalizálásra is tudja bírni a kkv-kat, de közép- és hosszú távon már a vállalkozások létét fenyegeti.

ELMEHET AZ ÜZLET.
Végül itt van a mai napig nem tisztázott tranzakciós adó. Kérdés még, hogy konkrétan milyen tranzakciówtípusokra róják ki, és valójában ki fizeti. Ám egy biztos, sem a bankoknak, sem az ügyfeleknek nem tesz jót, és sajnos az sincs kizárva, hogy nemzetgazdasági szinten is többe kerül a leves, mint a hús. Hiszen a multik/nagyvállalatok könnyen máshová viszik a tranzakcióikat, vagy másnál helyezik el a rövid devizabetéteiket. A gyakorlatban a nagy cégek naponta megversenyeztetik a hazai bankokat a rövid devizabetét-kamatokra, és nagyon sűrű az egyes bankok közötti utalás. Ha marad a jelenlegi elképzelés, akkor egyezrelékes többletköltségnél már nem éri meg a devizabetét határon belüli tartása. Ezzel a bankok devizaforrásai csökkennek, ezek forrásköltsége megdrágul, így a hitelezés is drágább lesz, és ez tovább bünteti majd a lakossági és vállalati szektort, vagyis azokat az ügyfeleket, akik a magyar bankoknál maradnak. A kormányzat vállalati hitelezést és növekedést szeretne. Annál nagyobb támogatást azonban nem adhatna a kkv-szektornak, mint egy kiszámítható és következetes – sokkszerű meglepetéseket nem okozó – gazdasági, politikai és jogi környezet. Ezzel ugyanis a kockázati költségek és emiatt a kamatszintek is csökkennének, a hazai kkv-k így akár 7 százalékon is tudnának forinthitelt felvenni. Varázslatos lenne, de nagyon messze vagyunk most ettől. Egyre messzebb.

A szerző a Magyar Vállalkozásfejlesztési Intézet Kft. ügyvezetője