Nagyon nem úgy alakult tavaly a hazai adósok helyzete, ahogyan azt a bankok, de legfőképpen nyilván maguk a megszorult hitelfelvevők remélték. Az évközi prognózisok még rendre azt vetítették előre, hogy a lakossági hitelportfóliók már lassabb ütemben romlanak tovább, így a rossz hitelek tetőzése valamikor 2010 vége felé jó eséllyel bekövetkezik. A friss statisztikák – a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai és a PwC decemberi gyorsjelentése – éppen ennek az ellenkezőjét igazolják: az elmúlt időszakban jelentős mértékben tovább romlott a helyzet. A késedelmes portfólió két év alatt körülbelül a 3-szorosára duzzadt, s ma már 10,5 százalékát teszi ki a teljes lakossági hitelállománynak. A számokból sajnos az is kiolvasható, hogy már nem csupán a legalacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozó családok küzdenek fizetési gondokkal. Az egyes adóscsoportok és hiteltípusok között persze nagy és egyre nagyobb különbségek vannak (lásd a grafikonokat), a problémák gyökere azonban közös, és egyformán kilátástalan a kifutásuk is.

POFON TÖBB OLDALRÓL. A várt javulás számos szerencsétlen tényező egybeesése miatt maradt el. Ezek közül az első és legfontosabb a munkanélküliségi ráta, amely – mint Bunna Gyula, a PwC igazgatója fogalmaz – a legerősebben korrelál a hitelek bedőlésével. Márpedig a munkanélküliség „felfelé” – vagyis az elbocsátások irányába – nagyon rugalmas, „lefelé” viszont roppant rugalmatlan. Hiába kecmereg tehát ki a globális gazdaság, ezen belül Magyarország is a válságból, és hiába tetőzött 11,8 százalékon tavaly tavasszal a hazai munkanélküliségi ráta, s volt „csak” 11 százalékos a mutató már a nyár végére, a leépített tömegek újbóli alkalmazása távolról sem automatikus. Ráadásul tipikus, hogy a munkahely elvesztésétől számítva 6–8 hónap is eltelik, mire egy adós első ízben elmarad a törlesztő részlet megfizetésével. A rendszeres havi jövedelem híján esetlegesen bedőlő hitelek egy része így még biztosan nem olvasható ki a statisztikákból, viszont szinte borítékolhatóan megjelenik majd az idei adatokban. Főleg akkor, ha közben a forint – elsősorban a svájci frankkal szemben – továbbra is aggasztóan gyenge marad.

Mondhatnánk persze azt, hogy volt már gyengébb is a hazai valuta – valószínűleg mindenki emlékszik még a 320 forintos euróra 2009 márciusában –, ám ez sovány vigasz a hazai hitelfelvevők túlnyomó többségének. Egyrészt azért, mert a legtöbbjüket nem az euró, hanem a svájci frank izgatja, márpedig az alpesi ország devizája az utóbbi hónapokban önálló életet él. Árfolyama a gazdasági krízis 2009. márciusi legsötétebb napjaihoz képest is bivalyerős – akkor 217-ig erősödött, tavaly szeptemberben és az év utolsó napjaiban viszont 225 fölé is izmosodott –, így már több mint hét hónapja szinte folyamatosan a korábban lélektaninak tartott 200 forintos szint táján, illetve a fölött mozog. Ez azért okoz különösen nagy problémát, mert a banki ügyfelek zöme a mainál jóval erősebb forintárfolyam mellett adósodott el.


Mint az a jegybank kimutatásaiból kiderül, a 2005 – a devizahitelek tömeges elterjedése – óta felvett kölcsönök több mint 70 százalékát 165 forintos svájci frank árfolyam mellett igényelték, több mint 90 százalékát pedig 175 forintnál olcsóbb frank mellett nyújtották a bankok.

További részletek a Figyelő hetilap 2011-es első számában.

<#zaras_figyelo#> Az MNB számítása szerint a 2005 óta felvett frankalapú jelzáloghitelek átlagos törlesztő részlete közel 36 százalékkal nőtt, de vannak adósok, akik már több mint 50 százalékkal fizetnek többet, mint a hitel felvételekor. Mindezért egyébként elsősorban nem a hazai gazdaságpolitika irányítóit kell okolnunk. A frissen megválasztott Fidesz-kormány prominenseinek volt ugyan néhány emlékezetes megnyilvánulása, amelyek nyilvánvalóan gyengítették a forintot, de azért a háttérben alapvetően nemzetközi tendencia áll: a frank tartós felértékelődése az euróval szemben.

ELNAPOLT SEGÍTSÉG. S ha ez nem lenne elég, akkor – a munkanélküliség és az árfolyam mellett – további körülmények is rendkívüli módon súlyosbítják a törlesztési gondokat. A már korábban átstrukturált jelzáloghitelekről egyre-másra derül ki, hogy átdolgozott feltételek, átmeneti könnyítés vagy lejjebb szállított törlesztő részletek mellett sem életképesek, vagyis az átütemezett tartozások nagy része újból megjelenik a késedelmes hitelek között. E tekintetben az elkövetkező fél év kritikus lesz, mivel az átdolgozott jelzáloghitelek közel felénél ekkor jár le az úgynevezett grace period, vagyis a könnyített időszak. Ezzel nagyjából párhuzamosan, 2011. április 15-én ráadásul a kilakoltatási moratórium is véget ér, de hogy mi következik ezután, azt egyelőre senki nem tudja. Nemzeti Eszközkezelő Társaság nem létezik – ez talán a múlt év legnagyobb beváltatlan gazdaságpolitikai ígérete –, így ennek híján továbbra is csak Orbán Viktor szavaiba kapaszkodhatnak a fizetésképtelen adósok. Ám a kormányfő karácsony előtti üzenete, amely szerint „a moratórium után sem találhatja senki magát az utcán csak azért, mert nem tudja törleszteni a lakáshitelét”, önmagában biztosan nem oldja meg a helyzetet. Főleg úgy nem, hogy a behajtással, követeléskezeléssel, árverezéssel foglalkozó cégek most ugyan szüneteltetik a tevékenységüket, de információink szerint a háttérben továbbra is csomagokban vásárolják fel a bankoktól a bedőlt hitelesek ingatlanjait. Egy alkalmas pillanatban pedig majd megtalálják a módját, hogy piacra is dobják azokat.