Csodával határos, hogy látszólag változatlan egyedsűrűséggel élték túl a gyíkok a bugaci fenyvest és ősborókást elemésztő, helyenként ötméteres lángokkal égő áprilisi erdőtüzet. Az ökológusok azzal magyarázzák a páratlan jelenséget, hogy a katasztrófa jeleire valószínűleg a homokba ásták magukat a hüllők. A szénné égett területen sajnos így sem maradt sok esélyük a túlélésre, mert megszakadt a tápláléklánc. Elégtek a rovarok, egyebek között a védett homoki futrinkák, a cincérek, hangyalesők, lepkék is. A Kiskunsági Nemzeti Park a kezelésében lévő csaknem 80 ezer hektár védett természeti területen, több mint 10 ezer hektár erdőn gazdálkodik, ebből mintegy 830 hektár fenyő és az ősborókás csaknem egésze elenyészett.

A leégett ősborókás. Csaknem félmilliárdba kerül a felújítás. Fotó: Kőhalmi Péter

KISZORÍTÁS
A vizsgálat vége előtt – lapzártánkkor – még megbecsülhetetlen kár évtizedekre megpecsételte az ősborókás sorsát, amelynek a természetes visszatelepülése újabb csoda lenne a gyíkok megmenekülése után. A hajdani bugaci erdős sztyeppterületen ugyanis a borókánál agresszívebb, nem őshonos fajok inváziójától tartanak a szakemberek, amelyek végleg kiszorítanák a térségre jellemző növénytársulásokat. A selyemkórónak vagy más néven vaddohánynak olyan erős a gyökérzete, hogy az alvó rügyekből akkor is újrahajt, ha elpusztul a szára. Az akácnak pedig még a megégett magja is képes 90-95 százalékban kicsírázni. Az újraerdősítéskor – a homok mélyművelése után – félő, hogy az agresszív fafaj eluralja a gyámoltalan facsemetékkel betelepített területet, ha nem védekeznek ellene.<#zaras_figyelo#>

Bár a természet tájsebeket begyógyító erejére méltán számíthatnak a szakemberek, becslések szerint kellő segítséggel is 30-40 évbe telik, amíg a boróka magától visszatelepülhet. Arról pedig, hogy a kiégett fenyőerdőt mivel pótolják, még javában vitáznak az erdészek és a természetvédők, mert az erdőtörvény rendelkezései alapján újra kellene telepíteni. Az amúgy állami tulajdonban lévő területen az erdőfelújítás költségét más-más értékre becsülik. Szabó Tibor József, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának igazgatója az alföldi viszonyok között, a hagyományos eljárásokkal végzett erdőfelújítás esetében hektáronként mintegy 4-500 ezer forintos költséggel számolt a károsodott faanyag letakarításán felül. Az akác és a hazai nyár sarjadztatásával viszont a felújítási költség az előbbi tizede is lehet.

Az ökológusok Bugac pusztát azonban olyan homoki erdős sztyepp élőhelynek tekintik, amely őshonos fafajokat, fehér és szürke nyárt is tartalmazott, ezek szintén károsodtak a tűzben. Ennek helyreállítása nem kérdés. A leégett terület 45 százalékát nyár, 21 százalékát borókás, 17-17 százalékát akác, illetve fenyves fedte.

Az újraerdősítés körüli vita főleg a fenyvesek körül bontakozott ki, amelyek nem őshonosak, hanem azokat a futóhomokot megkötő Alföld-fásítás keretében hozták létre. De sokan éppen a gyúlékony gyanta miatt a pusztai fenyveseket tartják a Homokhátság legfőbb veszélyének, mert a szemtanúk szerint a füves területen a bugaci tűz sem terjedt volna tovább. A védett természeti térségek esetében, amilyen a puszta, azonban arra is van mód, hogy a korábban fenyőkkel borított területeken őshonos fafajokból álló, elegyes erdőket hozzanak létre.

„Ezeknek az ültetvényeknek a helyére nem fogunk minden esetben erdőt telepíteni, hanem a nyírhomoki gyepeket, az erdős sztyepp élőhelyet igyekszünk újra létrehozni” – fejtette ki a Figyelőnek a borókásban tett miniszteri látogatáskor Boros Emil, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója. A nemzeti park vezetése másokkal összefogva olyan konstrukción dolgozik, amellyel a természet közeli állapotot állítják vissza. A jövőre kezdődő helyreállításhoz EU-s forrásokra is számítanak, és közmunka-mintaprogramot is indít a kormányhivatal.
Lapzártánkkor azonban még azt sem lehetett tudni, hogy mi vagy inkább ki idézte elő a húsvétvasárnap dél és 1 óra között észlelt tüzet. A helyiek összefüggést vélnek felfedezni az éppen arra táborozó fővárosi cserkészcsapat és a tábor közelében fellobbant lángok között, de ez nem bizonyított. Az eset mutatja, hogy az eddigi tűzvédelmi rendelkezések, módszerek fabatkát sem értek a hasonló katasztrófák megelőzésére, amely nem is volt előzmények nélküli a térségben. Bócsánál 1993-ban 1800 hektár égett le. A száraz, homokos vidéken ezért megelőzésként tűzpásztákkal, azaz növényzet nélküli csupasz földsávok kialakításával akadályozták meg az erdészek az esetleges tüzek terjedését.

A természetszerű (őserdei típusú) gazdálkodási koncepcióval azonban szemlátomást nehéz összeegyeztetni a mesterséges, tar tűzhatárolókat. Ezt ferde szemmel is nézik a természetvédők, és ha tehetik, hagyják a természetnek visszahódítani, de az aljnövényzeten továbbterjedhet a tűz.

„Erdészeti szempontból valóban szoktak alkalmazni különböző tűzpásztákat, ugyanakkor ez a védett területen a vegetáció károsítása miatt kevésbé előnyös megoldás” – ismerte el Boros Emil. Szerinte a területen előírásszerűek is voltak a tűzpászták, és a tűzoltóautók is be tudtak jönni oltani. (Ezt a megyei kormányhivatalban is megerősítették.) Ezzel azokra a vádakra válaszolt az igazgató, amelyek szerint az EU-pénzből épült kilátó azért égett porig az ősborókásban, mert a tűzoltók a járműveikkel meg sem tudták közelíteni.

Más forrásból úgy tudjuk, összesen 21 tűzoltóautó vonult ki, a nemzeti park dolgozói vezették fel őket, de a vízzel teli, többtonnás járművek számára keserves volt a célba érés. Próbálták menteni a kilátót a tűzoltók, de a viharos szélben végül nem tudták megvédeni.

OLTÁS HELIKOPTERRŐL
A természet közeli állapot visszaállítása így a bírálók szerint már az észérvekkel, okszerűséggel is ütközik, ha hiányoznak vagy nem megfelelőek az utak, a tűzpászták hiánya miatt nem lehet a bozót- vagy erdőtüzet feltartóztatni és eloltani. A bugaci tűz tapasztalatai alapján a szakember is úgy látja, sürgőssé vált a katasztrófavédelem technikai fejlesztése, mert a jövőben a helikopteres tűzoltásnak döntő lesz a jelentősége.

Azt a szemtanúk is megerősítették, hogy az előírásszerű négyöles, azaz 7,5 méteres út, tűzpászta csak az égő aljnövényzeten, gyepen képes megakadályozni a lángok terjedését, de ez a bugaci tűz nem ilyen volt. Ez a védőtávolság óránként 60-70 kilométeres szélnél szinte semmit sem ért.

„Képzeljen el akkora tüzet, amely a lombkorona felett lángol 5 méterrel” – szemléltette az egyik oltásban is segédkező dolgozó, aki szerint az erős szélben a koronatűz 80-100 méteres védősávon is átjutott volna. A borókásban a bozóttűz átterjedt a fenyőkre, a lombkoronába, a koronatűz ellen pedig nem véd a pászta.

Az elszenesedett facsonkokat látva sok egyéb tanulsággal is szolgál a bugaci táj. A védekezésben segítők szerint földi eszközökkel nem lehet megfékezni az ilyen lángoló poklot, csak a légi oltás volt hatásos.

A katasztrófavédelemnek sürgősen ki kell dolgozni a megoldást, hiszen Bács-Kiskun megye területének 22 százaléka erdő, tehát hasonló tűzeset bármikor előfordulhat – figyelmeztet Kerényi János országgyűlési képviselő, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja. Személyes tapasztalata van az erdőtüzek oltásában, mert nemcsak a bugaci védekezésben vett részt, de 1996-ban a hathektáros saját erdeje is leégett. A kormányhivatal része az erdészeti igazgatósági hatóság, amely Bács-Kiskun mellett Csongrád és Békés megye erdészeti szakigazgatási szervezete is. Ugyanakkor a januárban felállt új védelmi igazgatási rendszer szerint Kerényi János kormánymegbízott a Bács-Kiskun megyei védelmi bizottság elnöke is, amelynek feladata a katasztrófahelyzetek kezelése.  A szakember – a bugaci eset után – úgy látja, létre kell hozni olyan gyors reagálású egységet, amely képes azonnal, a levegőből nekikezdeni a védekezésnek.

A Kárpát-medencében is egyre gyakoribb szélsőséges időjárás miatt Boros Emil is arra figyelmeztet, hogy a klímaváltozással a természeti katasztrófák valószínűsége nő, fel kell készülni a légi oltásra.