Az eredmény ismeretlen

Százmilliárdok felnőttképzésre
Figyelő
2012-06-05 21:35
A 2004-es uniós csatlakozás óta százmilliárdokat költött Magyarország felnőttképzési programokra. Ezek makrogazdasági hasznát azonban eddig senki sem mérte fel.
Nagy botrányt váltott ki még 2008 októberében Horn Gábor szabad demokrata politikusnak az a javaslata, hogy virágkötő-tanfolyamok helyett inkább járulékcsökkentéssel kell a foglalkoztatottságot növelni. Az SZDSZ úgy szabta volna át a költségvetést, hogy az ismeretlen hatékonyságú felnőttképzési programoktól elvett volna pénzt, s azt adó- és járulékcsökkentésre fordította volna. Korabeli híradások szerint Matolcsy György rokonszenvezett az ötlettel.

Munkaerő-piaci átképzés. Szerény részvételi arány.
Fotó: Getty Images LEMARADÁS
Azt nem tudni, hogy ma, miniszterként is így van-e ezzel. Mindenesetre a hazai felnőttképzés és lifelong learning, azaz élethosszig tartó tanulás jegyében indított programokról a Figyelő megkeresésére a Nemzetgazdasági Minisztérium közölte, hogy a felnőttképzési pályázatok, programok eredményességét a végrehajtó intézményrendszer monitorozza, s értékeli hatékonyságukat. Erre vonatkozóan azonban lapunk nem kapott konkrét adatokat. Érvként elhangzott: a programok hasznosulását nem is lehet együttesen értékelni, mivel nyilvánvalóan más a célja egy a munkaerőpiacra való bejutást szolgáló kompetenciafejlesztő programnak, mint például a diplomások szakmai fejlődését támogató képzéseknek. „A gazdasági konjunktúra és a munkaerő-piaci kereslet változása döntően befolyásolja a képzési programok hasznosulását is” – olvasható az NGM lapunkhoz eljuttatott válaszában.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

Ezért döntött úgy a kormány, hogy az álláskeresők számára elérhető képzési programok közül 2011-től csak olyanokat támogat, amelyek bizonyítottan igazodnak a munkaadói igényekhez. Nemzetközi összehasonlításban mindenesetre igen kevesen vesznek részt idehaza felnőttképzési kurzusokon. A 25–64 éves népesség mindössze 2,8 százaléka, miközben Svédországban 24,5, Finnországban 23 százaléka, az EU-átlag 9 százalék fölött van. Az iskolarendszerű képzéseken még átlagos arányú a részvétel, a lemaradás a nem formális képzéseken való részvételnél szembetűnő. „Az EU országaiban többen kapcsolódnak be a lifelong learning programokba, de az egy főre jutó képzési órák száma alacsonyabb, mint hazánkban, tehát sokkal rövidebb képzéseken vesznek részt átlagosan” – adott magyarázatot a nemzetgazdasági tárca arra, miért vagyunk az uniós mezőny utolsó harmadában.<#zaras_figyelo#>

Kié lesz az uniós kasszakulcs?
Ellentmondásos hírek keringenek arról, hogy Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár átveszi-e az uniós kasszakulcsot. Azaz a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól a Miniszterelnökséghez kerül-e az uniós pályázatok és pénzfelhasználás feletti irányítási és ellenőrzési jog. Erről a Magyar Nemzet írt a múlt héten. Érdeklődésünkre a kormányhoz közel álló egyik informátorunk úgy vélekedett: marad a status quo, vagyis Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter viszi továbbra is a területet, legalábbis hivatalosan. Koordináció persze emellett lehet a Miniszterelnökséggel, de a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nem kerül Lázár János felügyelete alá.

Ennek némileg ellentmond az, hogy az államtitkár a Fidesz képviselőcsoportja előtt arról beszélt: a következő időszak egyik legfontosabb feladatának azt tartja, választókerületenként mérjék fel, mekkora a rendelkezésre álló, de fel nem használt közösségi forrás. „Az uniós pénzek felhasználásának ilyetén feltérképezése elég furcsa, hiszen Lázár Jánosnak mint a központi adminisztráció fejének nem választókerületekben, hanem országban és egységes közigazgatásban kellene gondolkodnia” – fogalmazott egy névtelenséget kérő uniós szakértő. Más kormányközeli forrásból úgy értesültünk, Lázár szabad kezet kapott hatásköre kialakítására. Ha tehát felvállalja, hozzá kerülhet az uniós pénzfelhasználás ellenőrzése is. „Ebbe azonban lesz beleszólása a Nemzeti Fejlesztési és a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetőinek is. A totális átrendezésben kövek hullanak, nem tudni, a hatáskörök átrendezésének szándéka milyen lavinát indít el” – fogalmazott szimbolikusan egyik informátorunk. Úgy tudjuk, már korábban is fideszes belharcok akadályozták meg azt, hogy Molnár Ágnes fejlesztéspolitikai koordinációért felelős államtitkár legyen Fellegi Tamás utóda.

Cseppet sem ellendrukkeri szemszögből egy másik forrásunk megjegyezte: „Az új szerep Hódmezővásárhely volt polgármestere számára halálos ölelés lehet.” Míg korábban ugyanis egyértelműen képviselhette és képviselte is a vidéki fideszesek érdekeit, s a pártszempontok maximális érvényesítése volt frakcióvezetőként is a feladata, államtitkári minőségében ezt a szerepkört félre kell tennie, s összkormányzati érdekeket szükséges megjelenítenie. Biztos, hogy a korábbiaknál szélesebb gazdasági és politikai nyomásnak s kritikának lesz kitéve. Informátorunk szerint ennek fényében kell értékelni azt a tényt, hogy Orbán Viktor kormányfő maga kérte el a hódmezővásárhelyiektől polgármesterüket. Az elemző szerint ez arra utal, hogy Lázár nem égetett fel minden hidat maga mögött. Ha az új szerepkör nem válna be, van visszaút Hódmezővásárhelyre vagy akár a Fidesz frakcióvezetői székébe is.

A téma egyik szakértője, Beke János, a Szent István Egyetem oktatási rektorhelyettese úgy látja, hogy a társadalom általános iskolázottsági szintje sem kedvez az élethosszig tartó tanulási programokban való részvételnek. Ugyanis a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, azokban az országokban nagyobb a felnőttképzési programok népszerűsége, amelyekben magas a diplomások és a szakképzettséggel rendelkezők aránya. Magyarország is illeszkedik a nemzetközi trendbe, mert a felsőfokú végzettségűek 23, a középiskolai érettségivel rendelkezők 11, a szakmunkások 5 s az ennél alacsonyabb iskolai végzettségűek mindössze 3 százaléka kapcsolódik be a programokba. Úgy fogalmazott: a hazai egyetemi szektorban folyó lifelong learning képzések elmaradnak nyugati társaikétól. Például a Szent István Egyetem 18 ezer hallgatója közül csak 250 diák vett részt nemzetközi csereprogramban 2011-ben. Ennek oka pedig az, hogy a jelentkezők egy szemeszterre pár száz euró támogatást nyerhetnek csak el. Ez nem fedezi a kinntartózkodás költségeit, s kevesen tudják azt teljes egészében maguk finanszírozni.

BIZONYÍTVÁNYHALMOZÓK
Az egyetemi programok iránt sajnálatosan sokan érdeklődnek a 25–35 éves korosztályból azok, akik nem tudnak vagy nem akarnak elhelyezkedni, s lényegében kurzusbizonyítványokat gyűjtenek. Ez főleg a társadalomtudományi diplomával rendelkezőkre igaz. „Ezzel párhuzamosan viszont szerencsére mutatkozik érdeklődés azok részéről is, akik már állásban vannak, s az a céljuk, hogy előrelépjenek, képezzék magukat” – hangsúlyozta Beke János. Szerinte javíthat a gyenge foglalkoztatási statisztikákon az, ha a vállalatok összefognak az egyetemekkel, s olyan – akár közös – kurzusokat indítanak, amelyekre garantáltan szüksége van a termelőszférának. A gödöllői Szent István Egyetem például a Boschsal kötött együttműködési megállapodást. Ennek keretében a gépészmérnöki szakon belül olyan szakirányú képzést alakítottak ki, amelynek kimeneti követelményei az Elektronikai Kft. elvárásainak is megfelelnek. A lifelong learning programok makroszinten akkor hasznosulnak a leginkább, ha valóban nem pusztán diploma- és bizonyítványhalmozás történik, hanem a képzés révén a résztvevők hasznosítani tudják tudásukat, azaz el tudnak helyezkedni, vagy feljebb tudnak lépni a ranglétrán.

Ráadásul a hazai felnőttképzési piacon is meglehetősen kaotikus állapotok uralkodnak. Mintegy 8500 cég foglalkozik ilyen tevékenységgel, ám közülük alig több mint 1500 akkreditált. A többi nemzetgazdasági szempontból meglehetősen rossz hatásfokkal működik, nemegyszer a piacról élve ügyeskedik. Azaz megszervez egy-egy kurzust, a pályázatával uniós támogatást nyer, majd a projektet szabályosan lezárja. Ám foglalkoztatási szempontból közel nullának mondható az eredményessége, mert nem ritka, hogy a piacon hasznosíthatatlan tudással vagy szakmával bocsátja el a hallgatót. Magyarország uniós forrásból lifelong learning felnőttképzési programokra összesen mintegy 150 milliárd forintot használhat fel. Az NGM közlése szerint a felnőttképzésre allokált források (pl. Lépj egyet előre, Új pálya programok) mintegy 90 százalékát sikerült támogatási szerződéssel lekötni, a lekötött források több mint 80 százalékát pedig ki is fizették. Ezalól kivételt képeznek a munkahelymegőrző támogatást képzéssel kombináló konstrukciók. Az ezekre tervezett forrásnak eddig mintegy 50 százalékát sikerült leszerződni.