Nagy botrányt váltott ki még 2008 októberében Horn Gábor szabad demokrata politikusnak az a javaslata, hogy virágkötő-tanfolyamok helyett inkább járulékcsökkentéssel kell a foglalkoztatottságot növelni. Az SZDSZ úgy szabta volna át a költségvetést, hogy az ismeretlen hatékonyságú felnőttképzési programoktól elvett volna pénzt, s azt adó- és járulékcsökkentésre fordította volna. Korabeli híradások szerint Matolcsy György rokonszenvezett az ötlettel.

Munkaerő-piaci átképzés. Szerény részvételi arány.
Fotó: Getty Images LEMARADÁS
Azt nem tudni, hogy ma, miniszterként is így van-e ezzel. Mindenesetre a hazai felnőttképzés és lifelong learning, azaz élethosszig tartó tanulás jegyében indított programokról a Figyelő megkeresésére a Nemzetgazdasági Minisztérium közölte, hogy a felnőttképzési pályázatok, programok eredményességét a végrehajtó intézményrendszer monitorozza, s értékeli hatékonyságukat. Erre vonatkozóan azonban lapunk nem kapott konkrét adatokat. Érvként elhangzott: a programok hasznosulását nem is lehet együttesen értékelni, mivel nyilvánvalóan más a célja egy a munkaerőpiacra való bejutást szolgáló kompetenciafejlesztő programnak, mint például a diplomások szakmai fejlődését támogató képzéseknek. „A gazdasági konjunktúra és a munkaerő-piaci kereslet változása döntően befolyásolja a képzési programok hasznosulását is” – olvasható az NGM lapunkhoz eljuttatott válaszában.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

Ezért döntött úgy a kormány, hogy az álláskeresők számára elérhető képzési programok közül 2011-től csak olyanokat támogat, amelyek bizonyítottan igazodnak a munkaadói igényekhez. Nemzetközi összehasonlításban mindenesetre igen kevesen vesznek részt idehaza felnőttképzési kurzusokon. A 25–64 éves népesség mindössze 2,8 százaléka, miközben Svédországban 24,5, Finnországban 23 százaléka, az EU-átlag 9 százalék fölött van. Az iskolarendszerű képzéseken még átlagos arányú a részvétel, a lemaradás a nem formális képzéseken való részvételnél szembetűnő. „Az EU országaiban többen kapcsolódnak be a lifelong learning programokba, de az egy főre jutó képzési órák száma alacsonyabb, mint hazánkban, tehát sokkal rövidebb képzéseken vesznek részt átlagosan” – adott magyarázatot a nemzetgazdasági tárca arra, miért vagyunk az uniós mezőny utolsó harmadában.<#zaras_figyelo#>

A téma egyik szakértője, Beke János, a Szent István Egyetem oktatási rektorhelyettese úgy látja, hogy a társadalom általános iskolázottsági szintje sem kedvez az élethosszig tartó tanulási programokban való részvételnek. Ugyanis a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, azokban az országokban nagyobb a felnőttképzési programok népszerűsége, amelyekben magas a diplomások és a szakképzettséggel rendelkezők aránya. Magyarország is illeszkedik a nemzetközi trendbe, mert a felsőfokú végzettségűek 23, a középiskolai érettségivel rendelkezők 11, a szakmunkások 5 s az ennél alacsonyabb iskolai végzettségűek mindössze 3 százaléka kapcsolódik be a programokba. Úgy fogalmazott: a hazai egyetemi szektorban folyó lifelong learning képzések elmaradnak nyugati társaikétól. Például a Szent István Egyetem 18 ezer hallgatója közül csak 250 diák vett részt nemzetközi csereprogramban 2011-ben. Ennek oka pedig az, hogy a jelentkezők egy szemeszterre pár száz euró támogatást nyerhetnek csak el. Ez nem fedezi a kinntartózkodás költségeit, s kevesen tudják azt teljes egészében maguk finanszírozni.

BIZONYÍTVÁNYHALMOZÓK
Az egyetemi programok iránt sajnálatosan sokan érdeklődnek a 25–35 éves korosztályból azok, akik nem tudnak vagy nem akarnak elhelyezkedni, s lényegében kurzusbizonyítványokat gyűjtenek. Ez főleg a társadalomtudományi diplomával rendelkezőkre igaz. „Ezzel párhuzamosan viszont szerencsére mutatkozik érdeklődés azok részéről is, akik már állásban vannak, s az a céljuk, hogy előrelépjenek, képezzék magukat” – hangsúlyozta Beke János. Szerinte javíthat a gyenge foglalkoztatási statisztikákon az, ha a vállalatok összefognak az egyetemekkel, s olyan – akár közös – kurzusokat indítanak, amelyekre garantáltan szüksége van a termelőszférának. A gödöllői Szent István Egyetem például a Boschsal kötött együttműködési megállapodást. Ennek keretében a gépészmérnöki szakon belül olyan szakirányú képzést alakítottak ki, amelynek kimeneti követelményei az Elektronikai Kft. elvárásainak is megfelelnek. A lifelong learning programok makroszinten akkor hasznosulnak a leginkább, ha valóban nem pusztán diploma- és bizonyítványhalmozás történik, hanem a képzés révén a résztvevők hasznosítani tudják tudásukat, azaz el tudnak helyezkedni, vagy feljebb tudnak lépni a ranglétrán.

Ráadásul a hazai felnőttképzési piacon is meglehetősen kaotikus állapotok uralkodnak. Mintegy 8500 cég foglalkozik ilyen tevékenységgel, ám közülük alig több mint 1500 akkreditált. A többi nemzetgazdasági szempontból meglehetősen rossz hatásfokkal működik, nemegyszer a piacról élve ügyeskedik. Azaz megszervez egy-egy kurzust, a pályázatával uniós támogatást nyer, majd a projektet szabályosan lezárja. Ám foglalkoztatási szempontból közel nullának mondható az eredményessége, mert nem ritka, hogy a piacon hasznosíthatatlan tudással vagy szakmával bocsátja el a hallgatót. Magyarország uniós forrásból lifelong learning felnőttképzési programokra összesen mintegy 150 milliárd forintot használhat fel. Az NGM közlése szerint a felnőttképzésre allokált források (pl. Lépj egyet előre, Új pálya programok) mintegy 90 százalékát sikerült támogatási szerződéssel lekötni, a lekötött források több mint 80 százalékát pedig ki is fizették. Ezalól kivételt képeznek a munkahelymegőrző támogatást képzéssel kombináló konstrukciók. Az ezekre tervezett forrásnak eddig mintegy 50 százalékát sikerült leszerződni.