Recesszió, súlyos gazdasági válság idején igazán rosszul a nagyon szegény és a nagyon gazdag ember jár. Előbbinek nincs mihez nyúlnia, nincsenek vésztartalékai, utóbbinak pedig sok pénze van, ezért sokat is veszíthet. Nincs könnyű helyzetben a leggazdagabbak vagyonát megőrizni, gyarapítani hivatott privát bankári szakma sem, hiszen már nem működnek a régi szabályok, újabb és újabb devizanemek, illetve egész eszközosztályok válnak erősen rizikóssá. Gondoljunk csak az euróra vagy éppen az övezet államkötvényeire.

Égbe törő bankszékház. Ismét a Credit Suisse lett a világ legjobb privát bankja. Fotó: Reuters

DEVIZANEM
Első kérdésként rögtön felmerül a devizanem kérdése. Hiszen csak az elmúlt fél évben, 2011 végén, 2012 elején jelentkezett erősebb forintriadalom, majd a legújabb kori görög dráma hatásaként egy májusi eurófélelem. Varga Szabolcs, az egymillió eurós belépési vagyonlimit miatt valóban a leggazdagabbakat kiszolgáló Bank Gutmann magyar irodájának a vezetője szerint a legfelső szegmensben nagy a diverzifikálás. Ezen a szinten már minden ügyfél több helyen, magyar és külföldi szolgáltatónál is tartja a pénzét. Ezért a cég ügyfeleinél nagy riadalom nem volt a válságok idején, ugyanakkor a devizák átsúlyozása folyamatosan érezhető. Az átcsoportosításban új elem, hogy nemcsak a forint, de az euró rovására is változtatnak az ügyfelek. Aki alapvetően Európában képzeli el a jövőjét, annak a Bank Gutmann azt javasolja, hogy a vagyonkezelés súlya legalább a portfólió 50 százalékáig euró maradjon, de a diverzifikált portfóliókba újfajta eszközök is kerülnek.

Milyen devizákba tudnak menekülni az ügyfelek? Esősorban amerikai dollárba, de a portfóliókban megjelent a kanadai dollár, a svéd korona, a szingapúri, az új-zélandi és az ausztrál dollár is, kisebb részben pedig a norvég korona, illetve a svájci frank (sőt, a kínai renminbi is, lásd keretes írásunkat!). Kállay András, az Erste Private Banking igazgatója az év eleji forintkivonások után ezúttal még kevésbé érzi az ügyfelek részéről a félelmet a forinttól, illetve az eurótól. Az Erste az egzotikus devizák iránt érdeklődő átlagméretű ügyfeleknek elsősorban olyan alternatív devizanemű kötvényalapokat ajánl, amelyek maguk diverzifikálnak. Kállay András szerint a devizanem-diverzifikációban az ügyfeleik körében még mindig kifejezetten kedveltek voltak mostanában a magas kamatfelárral kínált, euróban denominált magyar vállalati kötvények is. Ilyen van az OTP-nek, a Richternek, az MVM-nek is, ezekben ugyanis nemcsak a devizanem, de a hozam is vonzó.<#zaras_figyelo#>

KIÁRAMLÁS
Az idei évben túlzottan nagy vagyonmozgások nem történtek a szakmában. Kállay András szerint bár 2000 milliárd forint feletti onshore összvagyonról szólnak a kutatások, 1600 milliárdos lehet az a vagyon, amelyet az 50 millió forint feletti megtakarítással rendelkező ügyfeleknek kezelnek. Ez alatt a limit szerint tévedés privát banki szolgáltatásról beszélni. Az összes vagyon nem módosult tavaly, és az idén sem várható nagy mozgás – erősíti meg Karagich István, a hazai privát bankok működését tíz éve monitorozó Blochamps Capital Kft. ügyvezetője. Mint mondja, a szektor 2010-ig folyamatosan bővült, 2011-re azonban ügyfél- és szolgáltatói oldalról is telítetté vált, ahonnan akár erős koncentrálódási folyamat is elindulhat. Arról különböző becsléseket hallottunk
(50 milliárdtól egészen 150 milliárdig), hogy az év eleji pánik idején mennyi forintmegtakarítás távozott külföldre, de forrásaink egyaránt azt hangsúlyozták, hogy ez nem pusztán a privát banki vagyonokból ment ki. 

BEÁRAMLÁS
Forrásaink eltérően látták azt, hogy milyen növekedési potenciál van még a szektorban. „2008-ig el voltak kényeztetve a szektor szereplői” – mondta Varga Szabolcs. Hiszen a rendszerváltás után alapított magyar cégek egy részét már eladták tulajdonosaik, az ilyen kiszállásokból, illetve nagy ingatlanfejlesztésekből is keletkeztek magánvagyonok. Az elmúlt három évben azonban már nem nagyon képződtek új vagyonok, nincsenek ingatlanprojektek, megállt az M&A piac. Így a szolgáltatók egymás ügyfeleiért versenyeznek. Van emellett egy folyamat, ami egy kis pezsgést hozhat a piacra, ez pedig a családi vállalkozások első örökösödési hulláma. Sok magyar vállalkozás érkezik mostanában válaszúthoz. Nyugdíjaskorúak lesznek azok az egykori alapítók, akiknél eddig nem vált ketté a céges és a magánvagyon. Ám ha az alapító visszavonul, a nyugodt nyugdíjas évek miatt pénzt kell kivennie a társaságból, míg az új generációnak bele kell szoknia a tulajdonosi szerepbe, de adott esetben a vállalatvezetésbe is. Ebben a generációváltásban a tanácsadóknak, a jogászoknak és a privát bankároknak is bőven lehet feladatuk.

Az érintett magánszemélyek és családok köre azzal is bővülhet, hogy a ma jellemző 50 millió forintos privát banki limitekbe könnyű belenőni. A magas kockázatmentes hozamok idején egy 40 millió forintos ügyfél két-három év alatt pusztán a kamatokkal is nagyjából eléri ezt a szintet, de segít a középosztály megerősítését célzó adócsökkentés és a megtakarítások felértékelődése is. Igaz, ezzel a vagyonosodással párhuzamosan a privát bankok is folyamatosan emelhetik a belépési limitjeiket – jósolja Kállay András. Bár még nagyon távol vagyunk a nyugat-európai piacokon jellemző egymillió eurós alsó határtól, a szolgáltatók azért lépegetnek felfelé. Az 50 milliós limitek hamar felkúszhatnak a méretgazdaságosság miatt sokkal indokoltabb 70-80 millió forintos alsó határ fölé.

A válságban a kockázat definíciója is megváltozott. Korábban a rizikó azt jelentette egy államkötvénynél, hogy különböző lehet a volatilitás. Ma már az alacsony kockázatúnak gondolt kötvények a vissza nem fizetési esély miatt igen rizikósak. Ráadásul a Lehman Brothers 2008-as csődje után megint visszatért az elszámolási kockázat, vagyis a banki partnerektől való félelem. Sem az európai, sem az amerikai bankrendszer nem egészséges – mondja Varga Szabolcs –, ezért a klasszikus, hitelezési tevékenységet nem folytató privát bankok igyekeznek szűkíteni partnerbanki viszonyaikat. Szintén a kockázatkezelés része, hogy sokkal diverzifikáltabbak lettek a portfóliók, egy-egy eszközbe a nagyobb portfóliók esetén legfeljebb csak 1-2 százaléknyi vagyon kerülhet. A tranzakciós kiadásokat ez nem emeli meg lényegesen, hiszen így is nagyok a befektetési mennyiségek, de a privát bankok humánerőforrás-költségét igen, mert az elemzéssel és a minősítésekkel foglalkozóknak több lesz a munkájuk. A humánoldalon Karagich István pozitív folyamatokat lát, hiszen befektetési és szolgáltatási szempontból biztató, hogy a versenyben felértékelődik a privát banki tanácsadók szakmai felkészültsége, tudása. Erősödik továbbá a külső partnerek szakmai, oktatási, fejlesztési tevékenysége, s ez most már végre  nem csak az értékesítési tréningeket jelenti.

ÚJABB VESZÉLYEK
A szakemberek szerint a maximálás nélküli tranzakciós adó erősen ronthatja a hazai privát bankok pozícióját, a hazai iparág versenyképessége, de minimum a jövedelmezősége romlik. Ebben az üzletben hosszú távúak a kapcsolatok, bár az ügyfél viszonylag ritkán utal be pénzt és ritkán vesz ki, ellentétben a legjobban sújtott vállalati treasurykkel, kereskedelmi bankokkal, de ezek viszont itt is nagy összegűek. Kállay András szerint a tranzakciós adó mellett a legnagyobb aktuális veszélyt a szektorra azok a magas betéti kamatok jelentik, amelyek a rövid távú gondolkodás irányába viszik el az ügyfelek egy részét. Bár a meghirdetett feltételeknél az akciós betéteknek jellemzően meg van határozva egy felső összeghatár az ügyfelek részére, a gyakorlatban a bankok szívesen szabadítják fel ezeket egyedi ajánlat keretében, sőt, adott esetben a módosabb ügyfeleknek személyre szabott betéti ajánlatot is kínálnak.

KÖLTSÉGEK, HOZAMOK
A private banking díjai több tételből állnak össze. Vannak fix és vannak a vagyon adott százalékában meghatározott díjak, valamint talán a kölcsönösen leginkább kedvelt megoldás, a közös érdek meghatározása, vagyis a sikerdíj. Egy tipikus példával a benchmarkig (például az RMAX rövid távú magyar államkötvényindex hozamának eléréséig) egy alacsony vagyonarányos kezelési díj, körülbelül 0,5 százalék, felette pedig a pluszhozam 20 százaléka a privát banké, 80 pedig az ügyfélé. Vagyis ha a privát bank sokat keres, akkor az ügyfél annyival többet, hogy biztosan elégedett lesz, és örömmel fizet akár sokat is. Amúgy nagy a különbség a kimutatott és a valós költségterhelés között. Hivatalosan nem megy el a vagyonarányos díj egy százalékig, egy százmilliós ügyfél direktben nem fizet egymillió forintot. Más kérdés, hogy ha nem is tud róla, amúgy kifizet ennyit. Sőt van olyan szolgáltató, amely annyi üzletre beszéli rá az ügyfelet, hogy összességében 3-4 százalékpontot is elér annak vagyonán.

Globálisan erről nagyon pontos kimutatások vannak a szakmában – hangsúlyozza Karagich István. A kisebb (egymillió dollár alatti) ügyfeleknél 96 bázispont az éves díj, a százmillió dollárosaknál már csak 28 bázispont az átlagos díjterhelés. Az ügyfelek a hozamok tekintetében nem igazán számon kérők. A különböző be- és kifizetések, ügyletek kapcsán nem is feltétlenül áll össze egy olyan konkrét éves hozamszámmá a teljesítmény, mint korábban például a magánnyugdíjpénztáraknál. Kállay András szerint a jelenlegi 7 százalékos alapkamatnál forintban azért tipikus elvárásnak tekinthető a 10 százalék körüli hozam. Ezt rövid futamidőre jelenleg kiajánlják a betéti oldalon is, ahol az ügyfél ,,csak” banki kockázatot fut. Ugyanakkor a fejlett piacokon két számjegyű hozamot már csak kockázatos elemek beemelésével lehet hozni.