Miből lesz a gazdasági növekedés? Ha megnézzük a három lehetséges forrást, egyaránt kedvezőtlen a kép. Az első negyedév GDP-adatain látszik, hogy hiába lendült be a vártnál jobban a német növekedés, a magyar mégsem tud vele együtt felzárkózni. Ideje lenne leszámolni azzal a mítosszal, hogy a németek automatikusan húzzák magukkal a kelet-közép-európai régió országait. Magyarország a legszembetűnőbb ellenpélda erre. A kérdés inkább úgy vetődik fel – teszi hozzá Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője –, hogy ha a németek nem növekedtek volna ilyen erősen, akkor mi lett volna a magyar GDP-vel. Jóval nagyobbat zuhant volna még a legfrissebb negyedéves adatnál, az 1,5 százalékos visszaesésnél is. Németország építőipara például erős, viszont ehhez a magyar ipar nem nagyon tud kapcsolódni. Az autóipar ugyan jól megy, és a Mercedes, valamint az Audi új beruházásaival még jobban fog. Ezzel szemben az első negyedévben az elektronikai feldolgozóipar 20 százalékkal zsugorodott. Kiesett például a termelésből a Nokia komáromi és az Elcoteq pécsi gyára .

A kis- és középvállalkozásoknál egyenesen kiábrándító a kép. Bankhitelek híján a szektor alig-alig képes beruházásokra. Ennek azonban van egy még kellemetlenebb következménye is. Ha nincs beruházás, akkor nincs munkahelyteremtés, és nincs fogyasztásnövekedés sem. Így a következő 2-3 évben, ha lesz is némi gazdasági bővülés, az csak az exportnak köszönhető.

A belső keresletet az állam is csökkenti a megszorítások révén. A kérdést azonban ez esetben is vissza lehet fordítani. Ha tavaly az egykulcsos adó és a családi adózás révén nem hagy az állam 500-600 milliárd forintot a háztartásoknál, katasztrofális GDP-adatokat látnánk. Más kérdés, hogy a gazdaságba kiengedett milliárdok élénkítő hatását a svájci frank erősödése és a végtörlesztés gyakorlatilag semmissé tette. Mindenesetre a közelmúltban Mellár Tamás, a KSH egykori elnöke úgy jellemezte a kilátásokat, hogy míg 2010-ben Magyarországnak 2,5-3 százalékos volt a potenciális növekedési pályája, addig mára 0–1 százalék közöttire szorult vissza. <#zaras_figyelo#>

Megérett a modellváltásra a magyar gazdaság – szögezik le egy elemzésükben a Raiffeisen Bank közgazdászai. A külső kereslet immár nem képes húzni a GDP-t, a belső motorok pedig nem indultak be. A válság előtti időszak eladósodásra épülő modellje helyett a belső forrásokra alapozott növekedési szisztémára lenne szükség. Gyors sikerekben illúzió lenne reménykedni, egy gazdaság szerkezetátalakítása mindig lassú és fájdalmas alkalmazkodási folyamat eredménye.

A kormány tett erőfeszítéseket a munkaerő-kínálat növelésére, ezek azonban csak hosszabb távon hozhatnak eredményt. A foglalkoztatottak száma a magyar gazdaságban jelenleg körülbelül 100 ezerrel marad el a 2007 eleji, válság előtti szinttől. A felsőoktatás átalakítása, a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata, a közszféra karcsúsítása, a rugalmasabb munkaügyi szabályozás hosszú távon növelheti a munkaerő-kínálatot. Az elemzők becslései szerint a kormányzati ciklus végére a gazdaságilag aktívak száma így 4,4 millió fölé emelkedhet a jelenlegi 4,3 millióról. Fontos, hogy nőjön a dolgozni akarók száma.

A másik oldalon viszont ezzel párhuzamosan a keresleti oldalnak is bővülnie kellene. Ehhez arra van szükség, hogy a vállalkozások hitelhez és felvevőpiachoz jussanak. A bankrendszer mai állapotát nézve a hitel valószínűleg egy darabig még drága marad. A piachoz jutást szolgálta volna az egykulcsos szja, a családi adókedvezmény, valamint a nyugdíjpénztárak reálhozamának kifizetése. Ennek következtében a háztartások jövedelmi helyzete körülbelül 800 milliárd forinttal lett kedvezőbb. A magyar foglalkoztatottak munkából származó éves jövedelme durván 12 000 milliárd forint, a rendelkezésükre álló pedig mintegy 15 000 milliárd. A kormányzati élénkítés tehát körülbelül 5-7 százalékkal dobta meg a lakossági jövedelmeket. Ennek azonban jelentős részét felemésztette a forint árfolyamának gyengülése és a devizahitelek visszafizetése. A keresletélénkítésre alapozott gazdaságpolitika így hatástalan volt. A háztartások végtörlesztésre 700 milliárd forintot költöttek jövedelmükből, s további 300 milliárd forint hitelt vettek igénybe.

NINCS FORDULAT
A magas munkanélküliség és az alacsony foglalkoztatottság mellett napjainkra a vállalati hitelpiac teljes kiszáradása is a magyar gazdasági növekedés egyértelmű gátjává vált. Aki hitelt keres, az nem talál bankot, de amely mégis kínálna kölcsönt, az sem talál partnerre. A magyar bankrendszer gyengélkedésének pedig közvetlen hatása van a gazdasági növekedésre – derül ki egy a jegybank által a közelmúltban befejezett kutatásból. A belföldi bankok hitelezési aktivitása a régióban a leggyengébbek között van. Ha 2010 júniusához viszonyítunk, akkor a térségben minden más államban már emelkedik a vállalati hitelállomány, nálunk azonban továbbra is esik. Ez azt jelenti, hogy a régió más államaiban már bekövetkezett a hitelezésben a válság utáni trendforduló, nálunk azonban nem.

A cégek alig vagy csak nagyon nehezen jutnak hitelhez akár belső, akár külső forrásokból. Egyre kevésbé jelent megoldást az anyavállalati finanszírozás. A kölcsönt bizonyos mértékig helyettesítheti a szállítói hitel, azonban a magyar gyakorlatban ez inkább a körbetartozásokban nyilvánul meg. Az alternatív finanszírozási csatornák bezáródtak, éppen ez a magyarázata annak, hogy a bankokkal szembeni vállalati hitelkereslet nem csökkent komoly mértékben. A jegybank számításai szerint a bankok hitelkínálatának szűkítése kétharmad, míg a keresleti oldal egyharmad arányban felelős azért, hogy az elmúlt három évben a vállalati hitelállomány körülbelül 20 százalékkal esett vissza.

Ha feltételezzük, hogy a magyar bankrendszer nem szűkíti a hitelkínálatot, s nem is bővíti azt, csak kielégíti a keresletet, akkor a vállalatok hiteleinek kiáramlása összességében 1000 milliárd forinttal lett volna nagyobb az elmúlt 3 évben. Ennek eredményeképp a GDP szintje most 1-1,5 százalékponttal lenne magasabb. Ez azt jelenti, hogy évente átlagban 0,3-0,4 százalékponttal lett volna nagyobb a gazdasági növekedés. A vállalati kölcsönök állományának hitelkínálati okok miatti egyszázalékos visszaesése a GDP-t körülbelül 0,1-0,2 százalékponttal veti vissza.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

Ha ránézünk egy statisztikára, abból némileg meglepő módon az derül ki, hogy a vállalkozásoknak folyósított banki hitelek kamata nem is olyan magas. Ez azonban csalóka, hiszen a statisztikákba a megvalósult tranzakciók adatai kerülnek bele. Ha egy bank szigorítja a hitelképes vállalatok körét, akkor a kamatláb nem árul el semmit arról, hogy milyen áron tud ma egy vállalat forráshoz jutni. A bankrendszer által elvárt kamatláb és a tranzakciók tényleges kamata eltér egymástól. Ha egy bank 18-20 százalékon hitelezne egy kisvállalkozást, az nem venné fel, hiszen képtelen kitermelni annak költségét.

HITELSZŰKE
A múltban megfigyelhető, hogy a feltörekvő országok többségében a válságok lecsengése után általában egy-két éven belül beindul a gazdasági növekedés (lásd a grafikont). A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hitelezés a válság utáni második évben kezd el növekedni. Magyarországon a jegybank jelenlegi várakozásai szerint 2012–13-ig enyhén nő a gazdaság, a hitelállomány viszont meredeken esik. Ha így folytatódik, nemhogy 2, de 4-5 éven belül sem fordul meg ez a trend. Így már a hitelezés nélküli gazdasági növekedés állapotában vagyunk. Sőt, ha így folytatódik, akkor nem is lesz gazdasági bővülés, mivel a hitelezés tartós csökkenése megakadályozza azt. Ez is hozzájárulhatott az első negyedéves nagyon gyenge GDP-számokhoz.

A jelenlegi helyzetre a hitelszűke kifejezés a legmegfelelőbb. A kapacitások amortizációját még képes visszapótolni, azonban az új beruházások finanszírozását már nem segíti a hitelezés. Hitelösszeomlásról nemzetgazdasági szinten nincs szó, viszont néhány ágazatban, így például a kereskedelmi ingatlan finanszírozásában gyakorlatilag lehetetlen kölcsönhöz jutni. Az itt érdekelt vállalkozások sorra mennek csődbe. Ha a hitelezés még inkább beszűkül, előállhat az a helyzet, amikor az életképes vállalkozások már nem tudják amortizálódott kapacitásaikat sem megújítani. Így a gazdasági növekedési potenciál nagymértékben tovább esne.

Lapunk bankvezetőkkel folytatott beszélgetéseiből az rajzolódott ki, hogy a kereskedelmi bankok az exportra termelő vállalatokat, valamint a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari, az energetikai, illetve a kereskedelmi vállalkozásokat tartják a legkedveltebb hitelezési célpontnak. A pénzügyi szektor megítélése már kedvezőtlenebb. A lista végén az ingatlanszektor és az építőipar szerepel.

BETEG BANKOK
A magyar hitelintézeti rendszer betegsége persze csak részben az olyan belföldi, egyszeri hatásoknak tudható be, mint a bankadó vagy a végtörlesztés. Fontos tényező az alaptevékenységhez kapcsolódó vállalati és háztartási hitelportfólión elszenvedett jelentős hitelezési veszteség. Továbbá a külföldi érdekeltségű magyar bankok anyacégeinek meg kell felelniük az eurózónában szigorodó szabályozási feltételeknek. Fülöp András, a Deloitte vezető partnere szerint a magyar bankok jövedelemtermelő képessége nagyon gyenge, csak a legszükségesebb forrásokat adják az anyavállalatok. Ebben a helyzetben a külföldi tulajdonú magyar bankok kénytelenek szűkíteni tevékenységüket. Rövid távon ezt a vállalati hitelezés visszafogásával tudják a leghatékonyabban megtenni. A forráskivonásra jellemző, hogy az elmúlt 1,5 évben 12 milliárd euró hagyta el az országot a bankrendszerből. Ez durván 3600 milliárd forint, a külföldi források 30 százaléka. Kézenfekvő lenne, hogy a külföldről elapadó források helyét a belföldi megtakarítások vegyék át. A forráskiáramlás tempójánál azonban lényegesen lassabban képződnek a megtakarítások.

Sokat enyhíthet azonban a feszültségen, ha a gazdaságpolitika a lakossági megtakarítások szerkezetét próbálja meg optimálissá tenni. Így például célszerű lenne, ha visszaszorítaná az átlagnál nagyobb készpénztartást, ezzel segítve a bankrendszer vagy az állam finanszírozását – mondta lapunknak Nagy Márton, az MNB pénzügyi stabilitási szakterületének igazgatója.

Magyarország növekedési problémáit persze ez önmagában nem oldaná meg. Viszont egy apró lépés lehetne egy átgondolt és a gazdasági növekedést valóban segítő gazdaságpolitika felé.