Nem várt vége lett a Figyelő és a Heti Válasz szerdai Kötelező öngondoskodás II. című konferenciájának: nemcsak hogy nem kötelező már az öngondoskodás, vagyis a magán-nyugdíjpénztári tagság, hanem úgy tűnik, el is sorvad. Mert ki maradna továbbra is tag, ha Matolcsy György bejelentése szerint ezzel kitörli magát az állami nyugdíjrendszerből, vagyis nem kap állami nyugdíjat?

A szerda délutáni miniszteri bejelentés hírére az első reakció hangos morajlás volt a konferencián, aztán utalás arra, hogy ez lehetetlen, biztosan félreértett, elírt valamit a sajtó. Matits Ágnes nyugdíjszakértő rögtön közölte, hogy a lépés ellentmond a nemzetközi jognak. Azt is hozzátette, ha esetleg mégsem váltja be a kormány a nemzetgazdasági miniszter bejelentését, az akkor is megmarad a fülekben, és tovább rombolja a magánnyugdíjpénztárak jövőképét.
k_fn9_cikk_banner
S bár nem tudhattuk előre, hogy ezt hozza a nap vége, számos olyan lehetőséget vizsgáltak meg az előadók a konferencián, amelyek alkalmasak lehetnek (főleg kombinálva) az öngondoskodásra, s ha úgy esik, a magánnyugdíjpénztárak mögött maradó űr betöltésére. Mert többször is előkerült: vakhit abban bízni, hogy az állam majd mindenkiről gondoskodik.

A legjobb befektetés

A gyermek az egyik legjobb befektetés a jövőbe. De vajon tényleg így gondoljuk-e? Úgy tűnik, nem. A KSH elnöke, Vukovich Gabriella lehangoló magyar adatokat hozott: a tervezett gyerekszámnál 30 százalékkal kevesebb születik, a GYES és GYED idei változása miatt havi 11 százalékkal csökkent a születések száma. A meg nem született gyerekek és azok meg nem született gyerekei pedig nem fognak nyugdíjjárulékot fizetni, miközben egyre nő a nyugdíjas korúak száma, hiszen szerencsére hosszabb az életünk.

S bár még mindig érték a hagyományos családmodell, egyre kevesebben élnek házasságban és kapcsolatban is. Kutatások pedig azt bizonyítják, hogy a stabil, harmonikus családban élő gyermekek a gazdaság erősebb támaszai lehetnek, mint azok a társaik, akik egyszülős vagy változó összetételű családban nőnek fel.

Spéder Zsolt demográfus arra is felhívta a figyelmet, hogy csapda halasztani az első gyermek megszülését, mert ebből a halasztásból végül elég gyakran végleges mulasztás lesz.

Utasi Ágnes szociológus szerint a kötelező öngondoskodás mellé (már ha marad) a kötelező szolidaritást is oda kellene tenni, mert különben kimaradnak a rendszerből azok, akiknek nincs forrásuk, hogy a maguk jövőjét bebiztosítsák. Azt is kifejtette, kutatása szerint a bizalom hiánya miatt nő az egyedülállók száma, s ez inkább jellemző a városokban, mint vidéken. Arra is utalt, hogy talán nincs minden veszve, mert a magyar szinglik nagy része szeretne családot és gyermeket, tehát nem azért él egyedül, mert tudatosan ezt választotta.

Nyugdíj és gyerekvállalás

A Tárki vezető kutatója, Gál Róbert szerint ellentmondás van a rendszerben: miközben az állami nyugdíjat a befizetett járulék alapján állapítják meg, az valójában attól függ, hogy a közben megszületett gyermekek és azok gyermekei éppen mennyit fizetnek be a kasszába. Úgy vélte, ezért igazságosabb lenne, ha a nyugdíjban valamilyen mértékben kifejeződne a gyerekvállalás is.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a GDP-ben csak a gazdasági aktivitást mutatják ki, a háztartásit, például a gyereknevelést nem. Pedig az fontos értékteremtő. Jobban el kellene ismernie az államnak a családok erőfeszítéseit – vetette fel. Extrém példát hozott az általa „gyermekességi adónak” nevezett jelenségre: a gyermektelen nő magas nyugdíjat kaphat az alacsony nyugdíjat elérő nagycsaládos anya gyermekeinek befizetéseiből. S ezzel nem arra célzott, hogy a gyermekteleneket meg kellene adóztatni, inkább a nyugdíj igazságosságát kérdőjelezte meg.

Hajlunk rá, de még nem csináljuk

Az Aviva Életbiztosító vezérigazgató-helyettese, Zolnay Judit online megkérdezésük eredményeit ismertette. Az derült ki, hogy bár a többség még mindig az államtól várja, hogy gondoskodjon a nyugdíjáról, mégsem bízik abban, hogy idős korára ebből elég pénze lesz. S a válsággal ugyan nőtt a megtakarítási kedv, de ez nem jelenti azt, hogy akik nem bíznak az államban, mindnyájan öngondoskodásra rendezkednének be.

Az avivások azt is kiszámolták, hogy ma Magyarországon átlagban havi 45 ezer forintot kellene mindenkinek megtakarítania ahhoz, hogy nyugdíjas korára ne legyenek pénzgondjai (vagyis az aktív kori keresete legalább 70 százalékát megkapja).

Az ING Biztosító pénzügyi vezérigazgató-helyettese annak a véleményének adott hangot, hogy a sokat változó szabályokból adódó bizonytalanság nem támogatja az öngondoskodást, másrészt drágítja a befektetésekkel kapcsolatos tranzakciókat.

Drasztikusan nőhet a megtakarítási kedv

A Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének (BAMOSZ) elnöke, Vizkeleti Sándor valószínűsítette, hogy 2-3 évig még drasztikusan növekedhet a lakosság megtakarítási kedve. S ha nem lesz nyugdíjpénztár (vetette fel még a Matolcsy bejelentés előtt), többen fordulhatnak az önkéntes megtakarítások, így a nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz), a tartós befektetési számla (tbsz) vagy az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások felé. Az életbiztosításokat és az egészségpénztárakat is megemlítették páran.

bal_fn8_cikk_kapcsA Fundamenta vezérigazgatója, Gergely Károly szerint a lakástakarék-pénztár szintén alkalmas lehet a jövő bebiztosítására. Ő azt tartaná jó megoldásnak, ha a kormány leülne a szakma képviselőivel, és szektorsemlegesen közösen határoznák meg, hogy milyen megtakarítási formákat hogyan preferáljanak az öngondoskodás általánossá tételéhez. Ez az államnak is érdeke lenne, s megsúgta, szerinte erre hamarosan sor is kerül.
Matits Ágnes nyugdíjszakértő utalt rá, hogy például a nyugdíjpénztáraknál csak a havi befizetéseket kellene adókedvezménnyel támogatni, az év végi egyösszegűeket nem, mert azok inkább adóoptimalizálást, mint öngondoskodást takarnak.

Még mindig bíznak

Juhász Istvánné még a Matolcsy-bejelentés előtt tartotta előadását, s számos adattal érvelt a magánnyugdíjpénztárak mellett (hozamok, vagyon növekedése, távlatok, biztonság, stb.). Előrevetítette, hogy 2030-ra megtízszereződhet a jelenlegi több mint 3000 milliárdos magán-nyugdíjpénztári vagyon. Megemlítette, ha nem szüntetik meg őket, beszállhatnának az ingatlanfinanszírozásba vagy a forráshiányos kkv-k számára is nyújthatnának biztonságos keretek között hitelt. A 14 havi elvonás kompenzálására pedig azt szerették volna elérni, hogy miután letelt, utána 10 évig 9 százalékos legyen a magán-nyugdíjpénztári tagdíj (az októberig levont 8 százalék helyett).

A nemzetgazdasági miniszter bejelentésének hírére azt mondta a főtitkár, ez még csak egy bejelentés, nem törvény. Ha mégis az lesz belőle, borítékolta, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak.

Uniós javaslat áll a háttérben?

A Brokernet vezérigazgató-helyettese Farkas András még a bejelentés előtt utalt rá, hogy a kormány tulajdonképpen egy EU-s ajánlást teljesít azzal, hogy a magánnyugdíjpénztárakat visszaállamosítja. Az uniós úgynevezett Zöld Könyvben ugyanis ezt javasolják a kelet-közép-európai államoknak azért, hogy valamennyire stabilizálni tudják magukat.

A Fundamentától Gergely Károly pedig arra világított rá: ha az adósság törlesztésére használják fel a magán-nyugdíjpénztári vagyont, akkor az államadósságunk 57 százalékra csökkenhet. Ezzel együtt kisebbek lehetnek a későbbi törlesztőrészletek is, s fellélegezhet az ország. Ez pedig jelenthet akkora nyereséget, amire azt lehet mondani, megéri megtenni ezt a lépést. Még akkor is, ha emiatt visszaeshet az öngondoskodási kedv.