Miért lesz gázáremelés?

Van egy kedvenc pesti viccük a hazai földgázpiacot ismerő közgazdászoknak. A medve és a farkas odamegy a nyuszikához és így szólnak: „Nyuszika, dobókockázzunk! Ha 1-től 5-ig dobsz, akkor agyba-főbe verünk.” „És mi történik, ha 6-ost dobok?” – kérdez vissza nyuszika. „Akkor újra dobhatsz.” A poén után, amelyet egy másik változatában már Hofi Géza is klasszikussá emelt, az érintettek nevetése általában igencsak keserű, hiszen a vicc valójában kíméletlen tanmese a magyarországi földgázpiac állami szabályozásáról. A kockázatokat minden körülmények között a befektetők viselik, a nyereséget viszont egy törvényben meghatározott szint fölött elvonják tőlük. Nem a legvonzóbb perspektíva egy profitorientált vállalat számára. S különösen nagy pofon lesz, ha törvényre emelkedik a múlt hét csütörtökön nyilvánosságra hozott új gázár-szabályozás. Az érintett cégek vezetői állítólag a hasukat fogták, amikor a koncepció egy-egy részletét megismerték; igaz, ezúttal is kínjukban nevettek.

FIZIKAILAG LEHETETLEN. Az új árképlet egyik legmeglepőbb eleme, hogy az országot nagy részben ellátó földgáz-nagykereskedők számára elismert hatósági árban csak 60 százalékos súlya lenne a hosszú távú szerződések alapján érkező energiahordozóért fizetett összegnek, 40 százalékos súllyal viszont a holland gáztőzsde aktuális, napi árai jelennének meg. Mindez azért érdekes, mert a nagykereskedelmet ellátó E.ON Földgáz Trade Zrt. jelenleg egy 2015-ig szóló szerződés alapján veszi meg a hazai fogyasztás 80 százalékát adó orosz gázt a Gazpromtól. A szerződések gázszakmai egyszeregyének számító része a „take or pay” kitétel, vagyis az, hogy a lekötött mennyiséget akkor is ki kell fizetni, ha azt az E.ON esetleg nem venné át.

Az E.ON zsanai gáztározója. Hol a határ? Fotók: Lakos Gábor Ezért mondja Ságodi Attila, a KPMG energetikai és közüzemi tanácsadó részlegének partnere, hogy az új szabályozási feltétel teljesítésére „sem kereskedelmi, sem hálózati szempontból nincs lehetőség”, hiszen a Gazprom nem a nyugat-európai tőzsdéken aktuális napi árakon szállít, hanem hosszú távú megállapodások alapján. Ráadásul a nyugat-európai gáztőzsdékhez való hozzáférést biztosító vezetékek megközelítőleg a hazai gázfogyasztás 20 százalékát bírnák el, ám ennek a mennyiségnek is egy része előre le van kötve. Az E.ON egyik, név nélkül nyilatkozó szakembere a teljesíthetetlen feltételek alapján arra következtet, hogy az új szabályozás politikai megrendelésre készült, a végeredménytől haladt visszafelé, és úgy próbált valamilyen számítási modellt kialakítani az elérni kívánt számok mögé.

A holland gáztőzsdei ár 40 százalékos súllyal való figyelembe vétele mellett legalább ennyire meglepő, hogy a javaslat azon cégek esetében, amelyek az egyetemes, azaz a lakossági ügyfeleknek szóló szolgáltatásban vesznek részt, a korábbi 8 és 10 százalék közötti „elismert tőkemegtérülés” helyett most 4,5 százalékot vezetne be. „Ez önmagában olyan változás, ami nagyon erősen megfontolásra késztetheti a befektetőket, ugyanis már az alatt a megtérülés alatt van, amelyet más, kockázatmentes befektetések hozamával el lehet érni. Tényleg felmerül a kérdés, miért viselje valaki a hosszú távú működésben rejlő kockázatokat, ha ennél egyszerűbben is realizálhat ilyen szintű profitot” – értékeli e feltételt Ságodi Attila.

NYERÉSZKEDÉS ELLEN. Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter ezzel szemben múlt heti sajtótájékoztatóján így fogalmazott: „elfogadhatatlannak tartjuk – és ezt rengeteg konfliktuson keresztül nyilvánvalóvá is tettük –, hogy az egyetemes szolgáltatói piacokon nyerészkedjenek” az energiavállalatok. A szóban forgó cégek a miniszter szerint „egy biztos piacon” tevékenykednek, ezért el kell fogadniuk az alacsonyabb profitszintet. Fellegi azt is kiemelte, hogy a korábbi árképlet alapján az ármoratórium bevezetése nélkül az idén 15–20 százalékos gázáremelésre került volna sor. Ettől azonban a kormányzat „megvédte a lakosságot és a kisfogyasztókat”.

A gázpiaci cégek viszont úgy számolnak, hogy az idei ármoratórium miatt durván 50 milliárdos vesztesége keletkezett a szektornak. Információink szerint az E.ON – mint a legnagyobb szereplő – 10 milliárd forint körüli elmaradt bevételt sirathat. A gázár alapja az adott negyedéveket megelőző 9 hónap átlagos világpiaci olajára. Az Orbán-kormány által júniusban meghirdetett ármoratórium előtt pedig az átlagos olajár megközelítőleg 14 százalékkal emelkedett, miközben a dollár árfolyama ingadozott.

Ha kivonul az E.ON

Négy évvel ezelőtt vette át a Moltól a magyarországi földgáz-nagykereskedelmet az E.ON, ám több jel is utal arra, hogy az elmúlt időszak hazai kormányzati és egyéb fejleményei után a társaságnál betelt a pohár. A német energiamulti mindig olyan képet festett magáról, hogy a méretéhez és piaci súlyához képest nem rendelkezik erős lobbival. Most azonban, amikor a társaság úgy érzi, hogy ellehetetlenítik a működését, változhat a helyzet. Ahogyan egy energiapiaci szakértő fogalmazott, „a jelenlegi trendek alapján nem lesz üzleti racionalitása annak, hogy a hosszú távú gázszerződés 2015-ös lejárta után is az országban maradjon az E.ON”. A Népszabadság korábbi információját lapunknak is megerősítették, azaz reális opció, hogy a német társaság kivonuljon a magyarországi földgáz-nagykereskedelemből.

Az ilyen típusú hírek terjedését csak tovább gerjesztette az energiaóriás németországi központjában november elején megfogalmazott új stratégia, amely – konkrét országok megnevezése nélkül – arról szól, hogy beruházásait a cég átszervezné, és Németországon kívüli tevékenységében nagyobb súlyt helyezne Ázsiára. A bejelentésről szóló cikk a Der Spiegelben egyszerűen csak a Kifelé Európából címet kapta, érzékeltetve, milyen szándékok mozgatják az E.ON élén fél éve regnáló új vezetést.

A részleges gázáremelés – addig egyébként fegyelmezett – kormányzati kommunikációjába hiba csúszott, amikor Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infrastruktúráért felelős államtitkára a Hír TV-nek még a pontos tervek bejelentése előtt így fogalmazott: „Nyilvánvaló, hogy ha a válságadó is egyfajta költségelem, akkor azt az árképzésnél figyelembe kell venni.

Tehát nem tehetjük meg azt, hogy a veszteséget adóztatjuk.” Ezzel az államtitkár tulajdonképpen elismerte, hogy az energiaszektorra kivetett különadót az érintett gázszolgáltatók gyakorlatilag állami jóváhagyással hárítják majd át a fogyasztókra. A helyzet érdekessége: korábban Völner a médiában nyilatkozva még azt valószínűsítette, hogy az Orbán-kormány által bevezetett gázárstop akár egy-másfél évig is érvényben maradhat. Az új intézkedések azt mindenesetre elérik, hogy a lakossági fogyasztók több mint felénél ne változzanak a gázárak, sőt, azok – a minisztérium számítása szerint – egészen e kör 67 százalékáig csak 0,9 százalékkal nőjenek. Mindez úgy lehetséges, hogy a sávos áremelési rendszer logikája alapján a kisfogyasztók szükségletének egy részét is a gázt használó többi lakossági ügyfél fizeti meg.

KISZORÍTÁS. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a szolgáltatóknak a bejelentés értelmében jövő januárra, azaz mindössze néhány hét alatt át kell alakítaniuk teljes ügyfélkezelési rendszerüket. „Több százmilliós befektetés is lehet az SAP informatikai rendszerek módosítása, arról nem is beszélve: a tervek szerint a gázárak attól is függenének, hogy egy családban hány gyerek van. Nekünk jelenleg nincsenek ilyen adataink, és kérdés, miként tudjuk ezeket begyűjteni és ellenőrizni” – vet fel gyakorlati szempontokat az E.ON már idézett szakértője, aki csak háttérbeszélgetést vállalt lapunkkal, mivel a vállalat hivatalosan egyelőre csak visszafogottan kommunikál. „Az általunk megismert tervezetnek számos aggályos pontja van, ilyen a holland gáztőzsde árainak bevezetése a magyar szabályozásba, valamint az elismert árfolyam számítási módja. Ezekről szeretnénk egyeztetni a kormánnyal a közeljövőben” – tudatta lapunkkal Kutas István, a társaság szóvivője a hivatalos álláspontot.

A mostani változtatási tervek annyira drasztikusak, és a hosszú, egész nyáron és őszön át tartó gázár tárgyalások ellenére annyira egyoldalúak és önkényesek, hogy több piaci megfigyelő is úgy véli: azoknak nem lehet más céljuk, mint távozásra bírni az E.ON-t a földgáz-nagykereskedelem területéről.

További részletek a Figyelő 2010/47. számában. Gázpiaci orosz rulett címmel, külön cikk foglalkozik Orbán Viktor energiastratégiájával, amelyből kiderül többek közt: Orbán november végén Putyinnal is tárgyal majd.

Gázpiaci összeállításunk készítése során többször, telefonon és írásban is kerestük a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot. Kérdéseinkre sem e-mailen, sem telefonon, sem személyesen nem érkezett reakció. Bencsik Jánoshoz, a területért felelős államtitkárhoz intézett interjúkérelmünk is válasz nélkül maradt.

Mindazonáltal az egyes piaci szereplők esetleges kiszorítására irányuló, feltételezett szándékokról Fellegi Tamás még a múlt héten úgy nyilatkozott, hogy „a kormány nem folytat ilyen tárgyalásokat”. Ha mégis lenne ilyen törekvés, az igencsak rontaná az ország megítélését a nemzetközi befektetők körében, de kérdés, milyen hatással lenne a hazai gázpiacra, ha végül egy állami társaság venné át a német energiaóriás szerepét. „Visszatérnénk egy húsz évvel ezelőtti állapothoz – mutat rá Ságodi Attila –, ám nem látom ennek az előnyét Magyarország számára. Nem hiszem, hogy az állam képes lenne jobb szerződést kötni a Gazprommal, vagy más forrásokból olcsóbb gázt behozni.”