– Alkotmányellenes tevékenységre hivatkozva mentették fel márciusban az AKI főigazgató-helyettesi székéből. Mi történt?

– A BBC Science Focus újságírója készített velem interjút tudományos munkásságomról, mivel MTA Akadémiai Díjat kaptam 2011-ben. Az élelmezés-, energia- és környezetbiztonság globális összefüggéseivel kapcsolatban került szóba a génmódosított, GM-növények terjedése szerte a világon. Állítólag ezzel azt sugalltam, hogy Magyarországon is GM-növényeket kellene termeszteni, ez viszont az alaptörvénybe ütköző cselekedet. Megjegyzem, az elmúlt években egy tucat hazai, külföldi publikációm is született (részben társszerzőkkel) e témában. A felmentésem okai talán a korábbi tudományos publikációim lehettek, mert egy olyan mondatot sem mondtam a 2011 decemberében elhangzott interjúban, ami korábbi tudományos publikációkban ne jelent volna meg. Ráadásul a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) vezetőivel kimondottan jó kapcsolatom volt, tagja voltam a miniszter tanácsadó testületének, az agrárgazdasági tanácsnak is. Meglepett az azonnali felmentés, mert a tárca vezetőitől nem kaptam semmilyen kritikát tudományos tevékenységemmel kapcsolatban. De nem vagyok GMO-lobbista, ahogyan ezt egy korábbi cikkben a VM rólam állította, akkor ugyanis nem kutatóintézetben, hanem génmódosított növényekkel foglalkozó cégnél dolgoztam volna.

Fotó: Kőhalmi péter

– Munkaügyi pert is indított?

– Igen, de lezárásáig erről nem beszélek.

– Úgy érzi, sérült a kutatók szabad véleménynyilvánítási joga?

– Soha nem voltam párt tagja, sem a politika által kinevezett vezető, mindig szakmai és tudományos alapon közelítettem meg a kutatást. Tudományos tanácsadói besorolású kutató voltam az Agrárgazdasági Kutató Intézetben. Tudományos tanácsadó egyébként csak MTA-doktori címmel rendelkező kutató lehet. Irányítóként a kutatóktól megköveteltem a tárgyilagosságot és a szakmai hozzáállást.

– Nem tartja álszentnek itthon GM-mentességről beszélni, amikor még a hazai állattenyésztés is használja, és az importélelmiszer egy része is génkezelt?<#zaras_figyelo#>

– Sem a kutatóintézet, sem én nem foglalkoztunk a GM-növények esetleges környezetvédelmi, humán-egészségügyi problémáival, kizárólag a gazdasági hatásait elemeztük. Ez a gazdasági hatás viszont érinti Magyarországot, hiszen a magyar állattenyésztők, így a hazai fogyasztók is élvezik a GM-szója globális termesztésének előnyeit. Például a takarmányozásnál a GM-szója tonnánként 50-70 dollárral olcsóbb a GM-mentesnél. Utóbbi 10-15 százalékos felárát általában sem az uniós, sem a magyar fogyasztók nem fizetik meg. Ez azt jelenti, hogy a GM-szója (szójadara és -liszt) felhasználása nélkül a hazai állattenyésztés nemzetközi versenyképessége tovább romlana, ráadásul olcsóbb import állati terméket vennének a magyar fogyasztók is, hiszen az EU-ban a takarmányozási célra felhasznált szójadara 90-95 százaléka GM-szójából készül.

– De a GM-mentes élelmiszerek piacán jobbak a magyar esélyek, hiszen nem az amerikai óriáscégekkel kell versenyezni.

– A GMO-mentességet nem szabad csak a termesztésre kihegyezni. Ha az Európai Bizottság engedélyezi egy GM-termék kereskedelmét, minden tagállamban forgalmazhatóvá válik, tehát nem tudjuk megakadályozni a GM-termékek behozatalát, forgalmazását, fogyasztását. Nem is kell jelölni az állati eredetű élelmiszereken, hogy akár GM-takarmánnyal etették az állatot.

– Kérdés, hogy Magyarország mikor tudja más, versenyképes növényekkel kiváltani a GM-szójalisztet. Van-e alternatíva?

– Jelenleg sokkal drágább a hazai fehérjenövény. A GM-szója hazai fehérjenövénnyel történő helyettesítését indokolt támogatni, elsősorban az innováció támogatása jöhet szóba.

– Van-e esélye a hazai élelmiszer-gazdaságnak olyan modern tudományos eredmények nélkül, mint a biotechnológia?

– Amikor a magyar élelmiszer-gazdaság versenyképességéről beszélünk, mindig a támogatásokról van szó, pedig a költség-jövedelem nemzetközi összehasonlítására kellene figyelni vagy speciális piacokra termelni. Amikor tömegterméket állítunk elő, akkor a világ leghatékonyabb exportőr országaival kell versenyezni, és bizony itthon, a gabonától kezdve az olajos növényekig bezárólag nagyon sok tömeg-, sőt árutőzsdei terméket állítunk elő és értékesítünk. Kizárólag feldolgozással tudjuk növelni a tömegtermékek hozzáadott értékét, miközben munkahelyeket és adóbevételeket is teremtünk.

– Vagyis a mezőgazdaság termelési értékének 90 százalékát adó nagyüzemi körnek, a gabona-hús vertikumnak vége, mert nem versenyképes?

– Aki ma növényt termeszt, az jövedelmet ér el, aki állatot tenyészt, az gyakran veszteséges. Az állattenyésztésben a jövedelem 30 százalékát a genetika, 30 százalékát a tartástechnológia, 30 százalékát a szaktudás, 10 százalékát pedig a szerencse adja. Nálunk az első három tényező szűk keresztmetszet, hogy a szerencsét ne is említsem. Szaktudásban óriási a probléma, de komoly fejlesztéseket sem tudtunk végrehajtani az állattenyésztésben. Az istállóknak a töredékét sikerült csak felújítani vagy zöldmezős beruházásban újat építeni, és a tenyészállatok genetikai színvonala is nagyon vegyes képet mutat.

– Mert nincs pénz. De a terméshozamokat, az élősúly gyarapodását, a takarmányhasznosítást tekintve is lemaradt a hazai mezőgazdaság?

– A naturális hatékonysági mutatók alapján is komoly az elmaradás a nyugat-európai konkurensekhez viszonyítva. Olyan beruházásokra, stratégiákra lenne szükség, amilyen a 7 éves sertéságazati program. Ezzel a tárca meg akarja duplázni az állatállományt. Komoly előrehaladást kell elérnünk a fizikai és szellemi infrastruktúra fejlesztésében.

– Az extenzív őshonos fajtákkal próbálkozó, a helyi piacra szállító kisgazdaságok képesek lesznek kihúzni az agrárszektor szekerét a kátyúból?

– A helyi piacok szerepe és jelentősége nő. A helyi piac segítséget nyújthat sok kisebb gazdaságnak abban is, hogy bekerüljön a kereskedelmi láncokba. Az is az előnye, ha helyben adják el az élelmiszert, hogy alacsony a szállítási költség és a szén-dioxid-kibocsátás, de az előrelépéshez hatékony helyi feldolgozásra és logisztikára is szükség van.

– Mit ajánl akkor a nagy vállalatoknak, ezek nem csinálhatnak kézműves kolbászt?

– Elsősorban magasabb hozzáadott értékű tömegterméket kell előállítani, versenyképes áron kül- és belföldi piacra egyaránt. A hatékonyság javítása, a termelési költségek csökkentése az egyetlen út a számukra. A kis élelmiszer-feldolgozók viszont termelhetnek helyi és regionális piacra, de nekik is versenyképesnek kell lenni, mert a fizetőképes kereslet a drágább termékek iránt évről évre csökken a pénzügyi-gazdasági válság elhúzódása miatt. A lokális termékek értékesítése keresleti oldalról tehát korlátozott, bár a kereskedelmi láncok is egyre inkább ráálltak erre is, kiegészítve kínálatukat. Csak hát folyamatosan kellene szállítani a megfelelő mennyiséget és azonos minőséget. Ennek megszervezése a termelők feladata.