Kis túlzással gyarmativá vált a hazai élelmiszer-külkereskedelem. Egyre nagyobb az importban a magasan feldolgozott termékek aránya, miközben egyre több alacsonyan feldolgozott árut exportálunk. Erre a hazai élelmiszer-termékpálya szereplői számára veszélyes folyamatra figyelmeztetett Éder Tamás, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (Éfosz) elnöke a Figyelő–Heti Válasz A paradicsom visszahódítása elnevezésű konferenciáján. Pedig a rendezvény éppen arra kereste a választ, hogyan lehet a hazai élelmiszereket minél jobb piaci helyzetbe hozni. A szakemberek több mintát, receptet is ajánlottak a hazai, esetenként magyar mércével ugyan nagy, de az EU-ban csak kisvállalkozásnak számító élelmiszer-ipari cégeknek. Jól mutatja a különbséget Éder Tamás szerint, hogy az első 10 német vágóhíd rangsorába, ahol a legnagyobb évi 15,5 millió, a legkisebb is 1,3 millió sertést vág le és dolgoz fel, a legnagyobb hazai vágóhíd, a Hungary Meat Kft. be sem kerülne. Az arányok a magyar ágazat súlyos méretgazdaságossági, hatékonysági problémáira figyelmeztetnek.

Mártonffy Béla (FruitVeB), Kecskeméti Attila (Magyar Termék Kft.), Szirmai S. Péter (Figyelő), Bárány László (Baromfi Terméktanács) és Raskó György (agrárközgazdász) kerekasztal-beszélgetése. Az ágazatban egyre nagyobb a koncentráció. Fotók: Bánkuti András

A feldolgozóipar csak nagy mennyiségű, homogén, jó minőségű és biztonságos élelmiszer szállításával tudna megfelelni a keresletnek, de ebben sok a tennivaló, mert tévhit, hogy e téren erősek lennének a hazai cégek. Csak a termelők, feldolgozók és a kereskedők közös érdekeken alapuló horizontális és vertikális szerveződései lennének képesek megbirkózni a feladattal. Égető a szükség emellett a feketegazdaság visszaszorítására is, mert Éder szerint ellehetetleníti a magyar élelmiszeripar jelenét és jövőjét. A nagy láncoknak megfelelni kívánó nagyobb vállalatoknak és a mikrovállalkozásoknak is más-más modellt javasolt a szakember. Előbbieknek a tömegtermékek piacán a hatékonysággal kell versenyben maradni. A kicsiknek viszont réspiacokra, a különleges keresletnek, például allergiásoknak, betegeknek, lelki, vallási okokból sajátos termékeket vagy bio-, vegetáriánus élelmiszert keresőknek kell versenyképes árut kínálni. <#zaras_figyelo#>

Abban azonban több megszólaló is egyetértett, hogy az élelmiszer stratégiai termék, amelyért nemcsak az ókorban háborúztak, hanem napjainkban is. Az arab világot lángba borító tavalyi arab tavasz forradalmait, éhséglázadásait is az élelmiszer-drágulás miatti elégedetlenség indította el. Ezért sem helyénvaló az érintettek szerint, hogy nem kezelik rangján az ágazatot.

Pedig Feldman Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára is nagy üzletnek tartja az élelmiszer-gazdaságot. Mintegy 3300 milliárd forintért értékesítettek itthon élelmiszer jellegű terméket a 2010-es statisztikai adatok szerint. Az már tavalyi adat, hogy 4,7 milliárd eurónyi élelmiszert hoztak be, a kivitel viszont 6,8 milliárd euró volt. Az alapanyagot közel 400 000 egyéni termelő, családi gazdaság és 13 000 társas vállalkozás állítja elő, de ahogyan haladunk felfelé az élelmiszer-termékpálya piramisán, egyre kevesebb a szereplő és egyre nagyobb a koncentráció. Körülbelül 8500 élelmiszer-ipari vállalkozás dolgozza fel a mezőgazdasági cikkeket, és a piramis csúcsán 20 kereskedelmi lánc értékesíti mindezek zömét. Feldman Zsolt a közvetítő kereskedői csatornák lerövidítésével több alternatívát is kínált arra, hogy az értékesítési láncban kevesebb jövedelmet szívjanak el a termelőktől. Ilyen lehetőség a kistermelői közvetlen értékesítés és a helyi piac, amellyel munkahelyeket lehet megőrizni vidéken, lassítva az elvándorlást a városba.

„A kereskedőket senki sem szereti, azt mondják, hogy erőfölényben vagyunk, visszaélünk a beszolgáló kiszolgáltatott helyzetével, diktátumokat alkalmazunk” – ezek után nevezte nevén a beszállítók és a kereskedők konfliktusainak okait Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. De azt is érzékeltette, hogy a vádak valótlanok. Arról, hogy például a Coca-Cola mennyire kiszolgáltatott, ugyancsak lehetne egy konferenciát tartani. Azzal azonban, hogy a magyar kisbeszállítók kiszolgáltatottságát meg kell szüntetni, egyetértett, bár tagadta, hogy rázúdult volna a kiskereskedelem a magyar piacra. Az élelmiszeriparban és a kiskereskedelemben is nagyjából fele-fele arányban van jelen a nemzetközi tőke. A vállalkozások számát tekintve a kereskedelemben is többségben vannak a kicsik. A tucatnyi országos kereskedelmi láncból három a nagy hazai, a hazai 40 000 élelmiszerboltból pedig csak 2000 a multiké. Nagy különbséget nem talált az előadó az arányokban a két ágazat között. Mi több, nemcsak a feldolgozóipar vesztett a válságban piacot, hanem a kereskedelem is.

Magyarországon az emberek 50 százaléka gondolja azt, hogy a jövő még rosszabb lesz. A jobb anyagi helyzetben lévő családok is késleltetik a költéseiket, jobban takarékoskodnak a jövőre –  idézett egy felmérés adataiból Ashley Hicks, a Tesco Global Áruházak Zrt. beszállítóból lett beszerzési igazgatója. A lánc üzleti eredményeit annak is tulajdonítja, hogy mióta John Cohen volt pilóta, a Tesco alapítója 80 évvel ezelőtt egy piaci standon árulni kezdett, azóta a társaság mindig figyeli, mit kívánnak a vevők. „Minél többször kérdezzük meg a vevőt, annál jobban megértjük, mit szeretne, és azt adjuk neki” – ábrázolta az üzleti modellt Ashley Hicks. Ha ugyanis a vásárlók érzik, hogy odafigyelünk a véleményükre, még többen választják a Tescót. Az ő kívánságuk volt például a 24 órás nyitva tartás, és hogy olyan bevásárlótáskát kapjanak, amit életük végéig hordhatnak.

A Tesco üzleti megfontolásból is támogatja tehát a helyi beszerzést, mert ezzel nem csak a magyar gazdaságot, a helyi beszállítókat segíti, a vásárló is azt kapja, amit szeretne.

Telt házas konferencia. Az élelmiszer stratégiai ágazat.

Ilyen Tesco-beszállítóként nőtt nemzetközi hírű céggé például a baromfiipari Master Good csoport vagy fejlődött országos nagyvállalattá az Univer-Product Zrt. A kis- és középvállalkozásokkal be tudnak mutatkozni a helyi beszállítói fórumokon. Ezzel a módszerrel lett partner például a vámosszabadi Hajnal Hús Kft. is, amellyel a pécsi regionális fórumon ismerkedtek meg a lánc beszerzői. Tavaly áprilisban már a cég kolbászait és töltöttáru-termékeit hat áruházukban kezdték árusítani, de ez év nyarától a tervek szerint a termékkör már az ország 118 Tesco áruházában lesz kapható. Hajnal László, a Hajnal Hús Kft. ügyvezetője tavaly februártól készült fel az országos beszállítói szerepre, amelyben a legnehezebb a Tesco GFS minőségbiztosítási rendszerének bevezetése volt. Idén novembertől várhatóan már a nemzetközi porondra is kilép a lánc nemzetközi hálózatában.

Az Alpok Aqua Kft. 2010 júniusában jelent meg a lánc beszerzői fórumán, októbertől kezdték árusítani az ásványvizeit. Az első évben 19 millió forint volt az Alpok Aqua Tescón keresztüli árbevétele, tavaly már megközelítette a 200 millió forintot. Az idén ők gyártották a Tesco saját márkás ásványvizeit is, de Bogár Attila ügyvezető szerint a szép történet megszakadhat, mert a gyengülő forint miatt úgy megdrágult az import-csomagolóanyag, hogy árat kellett volna emelni. Emiatt nem a cég nyert a legutóbbi beszerzési tenderen.

A leghatékonyabb beszállítók azonban a Tescón keresztül az országhatáron túlra is tudnak exportálni. A Master Good csoport mellett jó példa erre a borforgalmazó Weinhaus Kft. is, amelynek termékeit Közép-Európában is terítik. Több mint 10 éves az együttműködésük, és tavaly félmillió palack bort adott el a cég a Tesco-hálózaton keresztül közép-európai országokba.