Egy perc alatt ötven érvet lehetne hozni arról, hogy miért lenne káros, ha a görögök kilépnének az eurózónából – mondja Kuti Ákos, az Equilor Ztr. vezető elemzője. A legfontosabb ezek közül az, hogy a kilépés nem oldana meg semmit. Sem a görögök problémáját, sem az eurózóna válságát. Ellenben nyitna számos új frontot. A kilépés lehetőségét azonban mindenképpen érdemes lenne modellezni és megvizsgálni. Erre ugyanis nincs kidolgozott forgatókönyv, még a technikai kérdések sem tisztázottak. Egyes elemzések szerint a vagyonok, megtakarítások akár negyedére is leértékelődhetnek. A gyenge drachma pozitívuma, hogy még versenyképesebbé válna a görög idegenforgalom és az alig létező görög ipar. Kuti Ákos szerint, mire kialakulna az új görög fizetőeszköz melletti normális működés, s ez eltarthat akár 2-3 évig is, addig a görög gazdaság két számjegyű recesszióba süllyedne.

Merkel kancellár és Lagarde IMF-vezérigazgató karikatúrája. Euró kell a görögöknek, megszorítás nem. Fotók: Reuters

A görög helyzetnek bőven vannak negatív magyar aspektusai is, jóllehet nálunk egyelőre inkább a pozitív folyamatok dominálnak. A külföldiek állampapír-állománya újabb és újabb csúcsokat dönt, 4200 milliárd forint felett jár. Elek Péter, a Dialóg Befektetési Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója szerint annak, hogy Magyarországra eddig nem gyűrűzött be igazán az újabb görög pánik, több oka is van. A külföldi befektetők és elemzők – talán érdemtelenül is, de – boldogan fogadták az uniós zöld lámpát a hiteltárgyalásokhoz. A görög probléma talán még egy kicsit el is felejteti a döntéshozókkal hazánkat. Brüsszel már nem tili-tolizik annyit Magyarországgal, lényegesen nagyobb bajok vannak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a klasszikus carry trade célpontok közül ma már messze Magyarországon van a legjobb nominális kamat, verjük Törökországot és Romániát is. A kormányzati személycseréknek is lehet olyan olvasatuk, hogy ez segítheti a gyorsabb hitelmegállapodást. Igaz, belföldről nézve úgy tűnik, csak egy valóban nagy baj, például a görögök eurózónából történő kilépése gyorsíthatná fel igazán azt a folyamatot, amely az IMF-megállapodásig vezetne. Ebben az esetben tényleg meglenne a határozott szándék a magyar miniszterelnökben, hiszen a görög kilépésnek biztosan minden feltörekvő piacra rendkívül negatív következménye lenne.<#zaras_figyelo#>

Az Equilor elemzői továbbra is a megállapodás megkötésére számítanak, ez a közeljövőben 280 és 310 forint között tarthatja az eurót. Ám Németh Dávid, az ING Bank vezető elemzője szerint, ha a görög és a spanyol veszélyforrások valamelyike vagy akár mindkettő megvalósul, könnyen olyan helyzet alakulhat ki, mint a Lehman Brothers csődje idején. Ismét válságba kerülhet az európai bankrendszer. Ez közvetlenül érintené a Magyarországon is jelen lévő külföldi bankokat. Fontos különbség azonban, hogy akkor a válság kitörése felkészületlenül érte nemcsak a bankrendszert, de a pénzügyi hatóságokat, az európai államok kormányait és jegybankjait egyaránt. Mára számos válságkezelő eszközt dolgoztak és próbáltak már ki. Így a hatás súlyos, de talán nem végzetes lenne az európai és a magyar növekedésre.

Az Európai Központi Bank egyre erősebben sodródik a harmadik nagy monetáris lazítás felé. Ha a görög vagy a spanyol helyzet élesedik, biztosra vehető, hogy felgyorsítják a folyamatot. Ez enyhítheti a Magyarországgal szemben szinte biztosan kiújuló bizalmatlanságot. A 80 százalék körüli magyar GDP-arányos államadósság régiós szinten továbbra is igen magas. A kormány ugyan elkötelezett a költségvetési hiánycélok betartása mellett, viszont a forint árfolyamának esetleges további leértékelődése súlyos milliárdokkal terhelheti meg a büdzsé kamatkiadásait.

Elemzői becslések szerint, ha beütne a görög krach, és erre rásegít egy spanyol bankválság, az minimum egy százalékkal veti vissza az eurózóna gazdasági növekedését. Borítékolható, hogy ez a hatás nálunk is megjelenik. Így az egyelőre a recesszió szélén táncoló magyar gazdaság mélyen elmerülne a gazdasági visszaesés hullámaiban. Az európai kereslet csökkenése mellett a banki hitelezési csatornák bedugulása még a jelenleginél is jobban visszafogná a növekedést. Kizárt, hogy bekövetkezzen az idei második fél évre várt valamelyes javulás a konjunktúrában és így a GDP-ben.

Nem mindegy az sem, hogy milyen módon válna le Görögország az eurózónáról. Ha kilépnek, valószínűleg adósságuk nagy részét nem tudják majd törleszteni. Ha ez kontrollált formában zajlik le, akkor a veszély kisebb. Ha egész egyszerűen bejelentik, hogy nem fizetnek senkinek semmit, akkor Európában óriási finanszírozási válság robbanna ki. A Görögországban jelen lévő európai hitelintézetek portfóliója drasztikusan romlana. Az európai anyabankok kénytelenek lennének tőkét emelni azokban. A tőkehiányt nem valószínű, hogy magánbefektetők szívesen finanszíroznák. Így ismét az egyes tagállamoknak kellene nagybankjaik segítségére sietniük, ez megint csak az államadósságot s így annak finanszírozási kockázatát is növelné. Görögországban jelentős érdekeltségük van a francia bankoknak, amelyek közül Magyarországon például a BNP Paribas van jelen.

Öröm az ürömben, hogy viszonylag kedvező vagy legalábbis a nagy megrázkódtatásokat tompító hatásai is lehetnének az európai adósságválság kiújulásának. Ha nagyon megráznák a forintot és a kötvénypiacot az események, ennek feltehetően meglenne az a hatása, hogy a kormány igyekezne felgyorsítani az IMF-tárgyalásokat. Érdekében állna, hogy minél előbb ott legyen a védőháló az államadósság finanszírozása alatt. Ebben a helyzetben a magyar jegybank talán el tudná kerülni a nagyarányú kamatemelést. Fokozatosan, demonstrálva elkötelezettségét, növelné kamatait, ha szükséges lenne. A jegybanknak ilyen helyzetben a pénzügyi stabilitás szempontjait kell előnyben részesítenie. Más kérdés, hogy kényszerű kamatemeléseivel megfojtaná az amúgy is a recesszió szélén imbolygó magyar gazdaságot.

Választási pillanatkép Athénban. Nem vidámak a kilátások.

Feltehető az is, hogy a finanszírozási válságtól megriadt befektetők kereslete kisebb lenne a magyar államadósságot megtestesítő állampapírok iránt. Ezek hozama szinte biztos, hogy 9 százalék fölé emelkedne, esetleg elérné a 10 százalékot is. Ez hosszú távon nem fenntartható szint, a költségvetés kamatkiadásai rendkívül megnőnének. Egyenes út vezetne az eladósodáshoz, egy adósságspirál kialakulásához.