Néha egyetlen napon múlik egy hosszú évtizedekre szóló, gyümölcsözőnek ígérkező üzlet. A szakmai legendárium szerint, amikor a rendszerváltást követően az egyik legpatinásabb magyar elektronikai vállalatnak, a Lehelnek egyszerre több kérője is akadt, az Electrolux ennyivel előzte meg a Whirlpoolt. Mire az amerikai befektetőjelölt képviselőjének a gépe Budapesten landolt, már csak azzal a hírrel szembesülhetett, hogy skandináv riválisa gyorsabb volt.

Porszívógyártás az Electrolux jászberényi üzemében. Fel kellene mérni a beszállítói igényeket.
Fotó: Kóhalmi Péter

Az elmúlt több mint 20 évben a befektetők persze egyéb módját is megtalálták annak, hogy megvessék a lábukat a magyar elektronikai iparban. A privatizáció mellett zöldmezős beruházásokra is szép számmal került sor. Ennek jó alapot adott egyebek mellett a magas színvonalú mérnökképzés, a hazai szakemberek jó innovációs készsége, de legalább ennyit számított az ország földrajzi közelsége a fejlett nyugat-európai piacokhoz. A befektetéseket tehát nem elsősorban a helyi piacszerzés indokolta, ezt alátámasztja az is, hogy az ily módon megtelepedett cégek közel 100 százalékban exportra termelnek.

MAGYAROK ÉS MULTIK
A magyar gazdaságot fenntartó ágazatok közül jelenleg is az elektronikai ipar a legerősebb pillér. A Központi Statisztikai Hivatal és az Eurostat adatai szerint az utóbbi 5-6 évben az iparág átlagosan közel 160 ezer főt foglalkoztatott. A feldolgozóipar bruttó kibocsátásának több mint a negyedét, az exportjának több mint a harmadát adta, közvetlen hozzájárulása a GDP-hez csaknem 3,6 százalék. Ezekkel a mutatókkal az említett időszakban megelőzi még a járműgyártást is.

A hazai elektronikai ágazat bér- és saját márkás termelést egyaránt magában foglal. Piaci szereplői között vannak nemzetközi nagyvállalatok és magyar tulajdonosi hátterű cégek is, túlnyomórészt szerződéses gyártók, köztük a Videoton, amely világméretekben is meghatározó szereplőnek számít.<#zaras_figyelo#>

„A szerződéses gyártás piacán igény van olyan cégekre, amelyek 5 és 20 millió euró közötti összvolumenű, sokféle termék nagyon rövid, akár egyhetes szállítási határidejű gyártására vonatkozó keresletet képesek kiszolgálni. Ehhez már komolyabb tőke kell, ugyanakkor a legnagyobbaknál egy ekkora igényű vevő nem tud kiemelt felső vezetői figyelmet kapni. A Videoton viszont ilyen cég” – mondja Lakatos Péter vezérigazgató. Hozzáteszi: javítani kell még a pozícióikat a saját beszállítóiknál, mert jelenleg nem kellően rámenősek ezen a területen.

Ha már a beszállítóknál tartunk, általános az a vélemény, miszerint a szakma hazai képviselői tőkeszegények, hiányzik a menedzsmenttudás és az innováció. „Vannak üdítő kivételek, de a nagyobb arányú kitöréshez sok még a teendő” – mondja Takács János, az Electrolux Lehel Kft. vezérigazgatója. Megjegyzi, ehhez azonban a kormányzat bevonásával hármas együttműködésre van szükség. Fel kell mérni, mely vállalatok milyen beszállítókat várnak. „A mi esetünkben jól jönne egy kompresszorgyártó, ez a részegység a hűtőgépek gyártási költségének 30-35 százalékát adja. Ráadásul az Electroluxon belül mi gyártjuk a legtöbb hűtőt, erre akár egy komplett gyárat is megérné létesíteni” – mondja Takács János. Úgy véli, a beszállítók keresése az iparpolitika szerves része kellene hogy legyen.

Az iparágban egyre többen vannak a saját márkás termékeket fejlesztő és gyártó hazai vállalatok is. Egyebek mellett az ő jövőbeni esélyeikről is szó esik az iparág első magyarországi konferenciáján, amelyet június elején közösen szervez az Amerikai Kereskedelmi Kamara és a Figyelő.

Noha az elektronikai bérgyártásra (EMS) Európában ismét lassuló növekedés vár, Magyarország eddig nyert az ágazatban zajló változásokon. Az európai bérgyártás 2011-ben 6,4 százalékkal növekedett, a nyugati felén 2,7, a keleti felén 9,2 százalékkal. 2015-re a régió aránya az európai EMS-iparon belül várhatóan meghaladja a 60 százalékot. Tavaly is több nagyobb volumenű beruházást hoztak ide a bérgyártók. Közülük a világ legnagyobb elektronikai bérgyártójának számító Flextronics magyarországi egységei már az anyavállalat teljes nemzetközi árbevételének közel a 10 százalékát termelik ki.

GLOBÁLIS VERSENY
Könnyűszerkezetes, gyorsan felépíthető és áttelepíthető csarnokokban folyik a termelés az elektronikai üzemekben, de átvitt értelemben sincsenek bebetonozva a befektetők. Míg az első években a fő cél az volt, hogy minél több kapacitást hozzanak Magyarországra, ma sok esetben ezek itt tartása a tét. A termelési folyamatok és a gyári helyszínek azonban egyre inkább globalizálódnak, a központban hozhatnak olyan döntést, amely egyik napról a másikra több ezer ember és az üzemnek helyt adó település sorsát változtathatja meg. Gondoljunk csak a Sony kivonulására Gödöllőről, vagy a Nokia globális átalakulását kísérő negatív változásokra a finn cég korábban meghatározó európai üzemének számító Komáromban. A hazai gazdaság és a foglalkoztatás szempontjából még kedvezőnek mondható a Philipsnek a tévégyártás eladásáról szóló globális döntése, hiszen a vevő, a tajvani TPV az eddig nyilvánosságra került információk szerint meg akarja tartani a székesfehérvári üzemet.

Magyarország szempontjából viszonylag szerencsésen alakult a legnagyobb európai szerződéses gyártó, az Elcoteq tavalyi csődje is. A finn cég több ezer főt foglalkoztató pécsi üzemének a legnagyobb megrendelését – amely a világ meghatározó hálózati eszközgyártójához, a kínai Huaweihez kapcsolódik – a baranyai város szomszédságában újra megnyitott cserkúti üzemben át tudta venni a Flextronics.

A fentiek ellenére további befektetésekkel is számol a Nemzeti Külgazdasági Hivatal (HITA). Tapasztalataik szerint jelenleg a legtöbb magyarországi megkeresés távol-keleti gyártók európai expanziós törekvéseiből származik – mondja Varga Eszter vezető tanácsadó. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a gazdasági válság miatt az európai piacot középtávon a legtöbb, elektronikai összeszerelést végző vállalat jelenleg nem tartja kedvező beruházási helyszínnek. Noha a kínai bérek növekednek, a multinacionális vállalatok erre a trendre nem a gyártás Európába való át- vagy visszahelyezésével, inkább a termelés még olcsóbb helyszínekre telepítésével válaszolnak. Ez elsősorban Malajziát, Vietnamot jelenti.

A HITA ezért az elektronikai gyártókkal folytatott tárgyalások során inkább az ellátási lánc egy másik elemét, a javítási tevékenységet célozza meg. Azzal érvel, hogy a Távol-Keleten gyártott elektronikai termékek javítását és karbantartását a szállítási költségek miatt olcsóbban elvégezhetik, gyorsabban kiszolgálhatják európai ügyfeleiket, ha Magyarországra telepítik a tevékenységet.

Mindemellett a hivatal bízik abban, hogy a válság elmúltával újraindítja termelését a Nokia vagy a Sony. Hisz továbbá abban is, hogy sikerül olyan mobiltelefon-, táblagép-, tv- és set-top-boksz gyártókat is hazánkba csábítani, amelyek még nem voltak jelen beruházóként.

A korábban csak szerelősori munkával jelentkező befektetők az utóbbi években nagyobb szaktudást igénylő termelést is hoztak Magyarországra. Ábrahám László, az amerikai National Instruments (NI) hazai leánycégének a vezetője szerint is egyre inkább abba az irányba kell elmozdulni, hogy valóban jövedelmező lehessen a gyártás, de úgy véli, ha lehet, meg kell tartani a korábbi egyszerű összeszerelést is, hogy foglalkoztatni tudjunk kevésbé képzett embereket is. Egy tavalyi kimutatás szerint gyártótól függően a szerelősoron dolgozók fizetése bruttó 100–120 ezer forint között mozgott, a kezdő mérnököké 220–230 ezer forint közé volt tehető.

ÁTTOLT PROBLÉMÁK
„A súlyponteltolódás miatt viszont a korábbi képzési rendszerünk nem elégséges. Több, nyelveket beszélő szakemberre, műszerészre, technikusra és tervezőmérnökre van szükség. Ezt ma már nem tudják az iskolák kielégíteni. A tervezett duális képzés ezt nem oldja meg, a problémákat egyszerűen átteszi az ipar nyakába” – húzza alá az NI vezetője.

Az iparági szereplők a további befektetések egyik fontos feltételeként említik a kiszámíthatóságot és a központi döntéshozókkal folytatott párbeszédet. Az előbbi lassan már két évtizede elvárás a Magyarországon bármilyen befektetést végrehajtó vállalkozások oldalán, az utóbbit azonban leginkább az elmúlt két év történéseiből hiányolják a cégek. Ebben az időszakban szerintük nem született olyan jogszabály – beleértve az ágazat által leginkább vitatott termékdíjtörvényt is –, amelynek előkészítése során lett volna érdemi egyeztetés a piac szereplőivel. Így nem tartják véletlennek, hogy ezt a jogszabályt már kihirdetésének napján, majd azt követően is többször módosítani kellett.