Sokan meglepődtek, hogy azon a bizonyos első januári munkanapon Ed Yardeni egyáltalán be merte tenni a lábát munkahelyére, a Deutsche Bankhoz. A naptár immár 2000-et mutatott, s Yardeni az előző két évben azzal vált igazán ismertté, hogy a dátumváltás idejére a számítógépes rendszerek összeomlását vizionálta, ami recesszióba dönti az amerikai gazdaságot és a tőzsdéken is komoly besszt okoz. Amikor kiderült, hogy a dátumváltás zökkenőmentesen lezajlott, Yardeni lekicsinylő gúnyolódás céltáblájává vált. A nagy többség egy pillanat alatt elfelejtette, hogy Yardeni évekig a Wall Street fő megmondóemberei közé tartozott, s egészen jó találati aránnyal dolgozott. Megjósolta a kilencvenes évek nagy fellendülését, s 1997-től lett pesszimista a Y2K problémaként emlegetett „millenniumi bomba” kapcsán. Ebben az időben a tőzsdék estek is nagyokat az orosz, illetve az ázsiai válság miatt, így nimbusza sokáig töretlen maradt. A problémamentes dátumváltás azonban, úgy tűnt, lesöpri őt a porondról. Megítélése végül újra javulni kezdett, mert hihető volt az a magyarázat, amely szerint az ő vészmadárkodása is hozzájárult a dátumváltásra történő megfelelő felkészüléshez.

ROGER BABSON. Hallgatóságát 1929. szeptember 5-én figyelmeztette arra, hogy nemsokára óriási összeomlás várható a Wall Streeten.

AZ EGYÉNISÉG VARÁZSA. Yardeni felemelkedése és eltűnése egyáltalán nem példátlan eset. Guruk mindig is jöttek, mentek – bár, hogy javarészt honnan érkeztek, az változott (lásd külön) –, de a hírnév általában addig tartott, amíg az első durva tévedésbe bele nem szaladt valaki. A guruélet nem egyszerű. A helyes meglátáson kívül nyilván kell még valami a reflektorfényhez. Megadhatja ezt a hivatal és a pozíció (erre lásd példáinkat külön), de az elismertség természetesen „civilként” is kivívható. A magvas gondolatok mellett szükséges lehet hozzá egy megfelelő, kellően patinás intézményi háttér, netán jó médiakapcsolatok, no és persze az egyéniség varázsa. És ha valaki végre reflektorfénybe kerül, akkor onnantól kezdve folyamatos az elvárás, hogy mindig mindenben igaza legyen, ami általában nem szokott hosszútávon összejönni.

Abby Joseph Cohen, a Goldman Sachs stratégája egész sokáig bírta. Pedig az alacsony, törékeny, középkorú hölgy nem sokat vacakolt, amikor prognózisokat kellett készíteni: szinte teljes pályafutása alatt a piacok emelkedését jósolta. Valóban az elsők között jövendölte meg az új lendületet kapó, majd az 1990-es évek közepén begyorsuló tőzsdei fellendülést. Rendre születtek a jóslatai az újabbnál újabb rekordokat elérő emelkedésről, népszerűsége csúcsára pedig akkor ért, amikor az ázsiai és az orosz válság idején is vételre biztatott – s valóban ez volt a helyes befektetői magatartás. A dotcom lufiként elhíresült részvényár-robbanásnak azonban 2000-ben vége szakadt és méretes medvepiac vette kezdetét. Cohen nem tudott váltani, ezután is többször tett túlontúl optimista nyilatkozatokat a közelgő fordulatról – vesztére. Ezen balul elsült jövendölések miatt a piac elveszítette hitét a stratéga látnoki képességeit illetően. Az igazi bukta azonban még váratott magára. Cohen egyre kevesebbet szerepelt a médiában, de az még hírértékű volt, amikor 2007 végén a S&P 500-as index nagy emelkedését vizionálta a CNBC televízióban. A mutató viszont zuhant, s erre már munkáltatójánál is elszakadt a cérna: új embert neveztek ki a vezető előrejelző pozíciójába.

Cohent, fénykorában, a magyarországi befektetők közül is sokan figyelték és istenítették. A kilencvenes évek közepén – amikor az internet még közel sem volt olyan fejlett és elterjedt, mint napjainkban – külföldi hírtelevíziókból és jól értesült spekulánsoktól szerezte be információit a szemfüles befektető, amihez a közvetítő közeget az akkor még a Vörösmarty téren székelő Budapesti Értéktőzsde látogatói tere szolgáltatta. Itt lehetett felcsippenteni a jól értesültektől Cohen legfrissebb jóslatait.

A pesti befektetői társadalom nagyjából ekkor hallhatott először Ralph Acamporáról, az árfolyammozgások és az azt kísérő forgalom alakulásának vizsgálatát középpontba helyező technikai elemzés talán legelismertebb képviselőjéről is. Az ő ismertsége akkor szökött az egekbe, amikor 1995-ös, hihetetlennek tűnő jóslata bevált. A világ számos neves pénzintézeténél több mint negyven évet lehúzó szakember vette magának a bátorságot kijelenteni, hogy az amerikai Dow Jones tőzsdeindex az akkori 4,5 ezer pontos értékéről három éven belül 7 ezer pont fölé emelkedhet. Várakozása helyesnek bizonyult: a káprázatos növekedést két év alatt teljesítette a 30 nagyvállalat részvényeinek mozgását reprezentáló mutató. Ekkor – az elemzők közül elsőként – meghirdette a 10 ezer pontos Dow Jones indexet.

A sikerre és a nyereség bezsebelésére 1999 tavaszáig kellett várniuk az Acamporát követő befektetőknek, ekkor érte el ugyanis a mutató az álomhatárnak tartott értéket. Cohennel ellentétben Acampora ezt követően gyakran váltogatta pesszimista és optimista prognózisait – attól függően, hogy mit látott a grafikonokon. Több sikeres találat után az 1999-es emelkedést már kihagyta, borúlátó volt, a nagy 2001-es besszben pedig vételi jelzéseket is kiadott. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy elveszítse a tőzsdegurui státust, s lekerüljön a címlapokról.


FELHÍGULÁS. Az elmúlt években már nem akadt olyan stratéga, akit egy emberként tiszteltek volna a befektetők. Ebben bizonyára szerepet játszik a csalódás a korábbi megmondóemberekben, s az is, hogy hígult a szakma. Már nem csak a CNBC-ben tűnhet fel valaki, s a tőzsdei blogok és hírlevelek tengerében nehezebb „látszani”. Az utóbbi idők sztárjaiból azért egyvalaki biztosan kiemelkedik, mégpedig Jim Cramer. A szinte önkívületben részvényajánlásokat adó, tévéműsorban vitatkozó, bestsellereket író Cramernek fizetős weboldala is van, és legalább annyian utálják, mint ahányan odavannak érte.

 A gyors guruvá válás másik receptje: egy összeomlás pontos előrejelzése. Az utókor minden krach után hálával emlékszik vissza azokra, akik előre megjósolták az eseményt. Mindig vannak összeomlást várók, de akik éppen jókor és kellően hangosan mondják a magukét, azok lesznek halhatatlanok. Több mint nyolcvan évvel ezelőtt, a nagy világgazdasági válságot megelőzően Roger Babson neve vonult be a történelembe. Az üzletember 1929. szeptember 5-én figyelmeztette hallgatóságát arra, hogy nemsokára óriási összeomlásnak lehetnek tanúi a Wall Street befektetői. Nem sokkal az ominózus nyilatkozat elhangzását követően az amerikai tőzsdeindex 3 százalékos esést produkált, azt – az októberi piaci összeomlás előjeleként – el is nevezték Babson-törésnek.

Elég nehéz azonban elképzelni, hogy a tőzsdei pánikhoz vezető folyamatok ismerete mellett csak egyvalaki vegye észre a szakadást jelző tüneteket. Az amerikai Dow Jones tőzsdeindexszel egyetemben ugyanis a részvények értékeltségi szintje is addig nem látott magasságba lendült, mint ahogy az a hiteltömeg is, amit a lakosság használt fel részvényvásárlásaihoz. Ez nyilván nem mehetett a végtelenségig, és a folyamatok láttán többek fejében megfordulhatott a gondolat, hogy az óriási részvényállománytól idővel meg is kell szabadulnia a lakosságnak, ami drámai árfolyameséssel fog járni.

Az 1987-es krach megjóslójaként Elaine Garzarellire szokás emlékezni, aki éppen egy héttel a „fekete hétfő” előtt figyelmeztetett az 50 százalékos zuhanás lehetőségére. De sem Babson, sem ő nem maradt tartósan guru. Mindketten adtak néhány téves jóslást, és el is felejtette őket a média, noha Garzarelli a mai napig tanácsadásból él saját nevét viselő cége élén. Nouriel Roubini sorsa ma még bizonytalan, de egy biztos: a korábban kevésbé népszerű közgazdász professzor nyilatkozatai 2008 óta a gazdasági média vezető hírei között szerepelnek, ugyanis ő volt az, aki már három évvel korábban figyelmeztetett a lufiszerűen felfúvódó amerikai ingatlanárak veszélyeire. Ettől kezdve kísérte végig és kommentálta rendszeresen azokat a gazdasági folyamatokat, amelyek a pénzügyi-gazdasági krízishez vezettek, s a mai napig éreztetik hatásukat. A New York University professzora – akit a szinte pontról pontra megvalósuló jóslatainak köszönhetően Mr. Doom (Végzet Úr) becenéven is emleget a sajtó – manapság már az egyik legbefolyásosabb közgazdász, akinek a nyilatkozataira mindenki felkapja a fejét. Meglátásai továbbra is pesszimizmust tükröznek a világgazdaság növekedését illetően; persze kérdés, mi lesz, ha esetleg nem veszi észre időben a fordulatot.

VISSZATÉRÉS. Benne van a pakliban, hogy a Wall Street adott esetben majd rajta köszörüli a nyelvét néhány hónapig, de, ha így is lenne, valószínűleg élete végéig maradnának hívői. A korábbi nagy guruk későbbi pályafutása legalábbis erre utal. Yardeni – hasonlóan Garzarellihez – a saját neve alatt működő tanácsadócégben ma is kamatoztatja tudását és ismertségét. Ázsiója tavaly márciusban újra nőtt, amikor egyike volt azon keveseknek, akik a piac mélypontján nagy emelkedést vizionáltak. Legfrissebb prognózisai is optimisták, bár szerényebb növekedést valószínűsítenek. Acampora, a hajdani technikai elemző guru 2007-ben nyugdíjba ment, de néhány hónapja, közel a hetvenhez, reaktiválta magát, és egy technikai alapon befektető alapkezelőnek segít a döntések meghozatalában. A Bloomberg televíziónak éppen a minap nyilatkozott, s igen optimista hangot ütött meg. Szerinte a rossz hírek nagy részét a piacok beárazták, és a Dow Jones akár 23 százalékot is emelkedhet jövő júniusig. A már említett guruk, illetve ex-guruk közül jelenleg egyedül Abby Joseph Cohen nem aktív, ám esetében borítékolható, hogy – mint mindig –, most is a piac 20 százalékos emelkedésére számít a következő egy évre…