Gombhoz varrt kabátot az addig ingatlanok adásvételével foglalkozó Csóll Péter, amikor 2005-ben úgy döntött, hogy saját maga üzemeltetné az Eger sétálóutcájában lévő Stühmer édességboltot. A korábban a városi színházban is játszó, a vendéglátásban ugyancsak megfordult fiatalembernek mindig kedves volt a „jó illatú, jó hangulatú” üzlet, így az sem tartotta vissza, hogy semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett az édességkereskedelemben.
 

Fotó: Lakos Gábor

Ezután nekiállt kideríteni, ki birtokolja az üzlet nevét. A boltban már 40 éve édességeket árulnak, de nem volt világos, mi alapján mázolta át az akkori tulajdonos a kilencvenes évek elején az addigi jellegtelen, számozott cégtáblát. Mindez azért is érdekelte Csóll Pétert, mert a magyar édesipar legpatinásabb márkájáról van szó. A hamburgi Friedrich Stühmer a kiegyezés után telepedett le Budapesten, ő építette fel az ország első nagyüzemi csokoládégyárát. A ma már Frigyesként emlegetett alapító utódai alatt tovább fejlődött a vállalat, az 1941-ben átadott Vágóhíd utcai gyár akkoriban az egyik legkorszerűbbnek számított Európában. Az 1948-ban államosított üzemet a rendszerváltás után a Stollwerck vásárolta meg, a Stühmer név azonban nem képezte az üzlet részét, mert azt még a nyolcvanas években (más régi márkanevekkel együtt) megszerezte az államtól egy keletnémet származású, Magyarországon élő hölgy. Csóll Péter tőle vette meg a név használatának jogát.
 
NOSZTALGIA. Erre azért volt szüksége, mert nemcsak forgalmazni, hanem gyártani is akart csokoládékat, mégpedig a minőségi szegmensben. „Egy új márka felépítése horribilis összegbe került volna, sokkal előnyösebbnek tűnt egy régi, több generáció által ismert nevet újjáéleszteni” – vázolja gondolatmenetét az üzletember.
 
A Stühmer névvel adott volt a nosztalgikus irányvonal, és az első termékekkel is erre játszottak rá. A Korfu kockát egészen az ötvenes évekig vissza lehet vezetni, de a Százszorszépnek és a Melódiának is több évtizedes múltja van. Ezeket a Stollwercket megvásárló, más hagyományos márkáira (például a Tibire és a Cherry Queenre) koncentráló Bonbonetti már rég nem gyártotta, így szabadon használhatóvá váltak, ennek ellenére Csóll Péter mindegyiknél egyeztetett a céggel, és némi fájdalomdíj ellenében szerezte meg e neveket. „A Százszorszép volt a legnehezebb kör, hiszen ez volt a magyar édesipar első számú exportterméke hosszú időn keresztül” – jegyzi meg a cégvezető.
 
A csomagolások szintén régies hangulatú designjáról az első pillanattól saját tervező gondoskodik, de maguk a csokoládék egy ideig bérgyártásban készültek. A Korfu sikereinek hatására gondolta úgy az ügyvezető, hogy érdemes saját gyártóhelyet létesíteni. Az Eger melletti Novajban 2007-ben láttak munkához, egy korábbi vendéglő és bolt egybenyitásával alakították ki az üzemet, amely 2008 januárjában kezdett termelni. Eleinte kevés géppel rendelkeztek, ezért főleg manufakturális jellegű termékeket állítottak elő, ami az árszínvonalat is meghatározta. Erre a Százszorszép a legjobb példa, ennek kézzel ragasztott csomagolása szintén sok élőmunkát igényel.
 


Mivel azonban szélesebb vásárlóközönséget akartak elérni, a termelést több hullámban gépesítették, ami lehetővé tette olcsóbb, szeletes csokik előállítását is. A fejlesztéseket uniós támogatások is segítik, a jelenleg zajló, év végéig elkészülő beruházás 100 milliós költségének felét fedezi közösségi forrás. A hűtőalagutat is magában foglaló rendszer a több fázisban elkészülő termékek előállítására szolgál. Van olyan édesség például, amely egész és aprított mandulát, mogyorót és ostyát is tartalmaz, így gépi és kézi munkát egyaránt igényel.
 
Az említett egri mellett Gyöngyösön és Novajon rendelkezik a cég saját üzlettel. Egy rövid ideig a fővárosban is működött boltjuk, de nem tudtak megegyezni a bérbeadóval a folytatásról. A visszatérés napirenden van, de még keresik az ideális helyszínt. Emellett számos kiskereskedelmi lánccal is kapcsolatban állnak, termékeik nagy része ezekben talál gazdára, bár a tulajdonos nem titkolja, hogy nem egyforma eredményességgel. Elsősorban ott sikeresek, ahol a tehetősebb vásárlóközönségnek köszönhetően nagyobb a forgási sebesség, a minőségi alapanyagokból készülő termékek ugyanis csak mintegy féléves szavatossági idővel rendelkeznek. „Mire egy multinál polcra kerül, eltelik ennek majdnem a fele, az ár mellett ez is korlátozza a disztribúciót” – teszi hozzá az ügyvezető.
 
A saját üzletekben nincs ilyen probléma, hiszen ezekbe pont azért mennek az emberek, mert valami egyedit keresnek, amit nem találnak meg az üzletláncok szokásos kínálatában. A Stühmer-boltok ma már elsősorban a saját termékeket kínálják, de a választékbővítés jegyében tartanak különleges külföldi csokoládékat is.
 
A cég létrejötte óta minden évben képviselteti magát a kölni ISM édesipari világkiállításon, az ügyvezető ott szokta kiválasztani az import termékeket. A részvétel a tanulást, a trendekkel való ismerkedést is szolgálja, az üzletemberre mindig is az itt látottak gyakorolták a legnagyobb hatást, néhány szakmabeli régi motoros tanácsai mellett.
 
„A márkaépítéshez sok pénz kell, csak ennek birtokában érdemes ilyen üzlettel foglalkozni” – mutat rá Sánta Sándor, a Bonbonetti-csoport vezérigazgatója, a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke, aki a marketingtámogatás fontosságára figyelmeztette Csóll Pétert. Szerinte a Stühmer jó irányba indult a minőségi retro csokikkal, de hosszú távon a kiváló alapanyagok és a magas szintű technológia mellett a rengeteg tőkét igénylő márkakommunikációra is szükség van a sikerhez, különösen magasan árazott készítmények esetében.
 
VISSZA A JÖVŐBE. A válsággal eddig eredményesen küzdött meg a Stühmer Kft., amely tavaly is növelte árbevételét. Ez minden bizonnyal ebben az évben is így lesz, noha ezt az évet az üzletember összességében nehezebbnek gondolja 2009-nél. Ezt illusztrálja, hogy míg korábban esküvőkre és céges rendezvényekre rendszeresen kikölcsönözték a cég csoki szökőkútját, addig erre az idén egyetlen egyszer került sor. Hátravan azonban még az édesiparban mindig erősebb második félév nagyobb része, benne a karácsonyi szezonnal. A Stühmer több mint tízféle termékének állítja elő a szaloncukor-változatát, ezek igen népszerűek, nagy forgalmat generálnak.
 
A cégvezető reméli, hogy a következő év már kedvezőbb lesz, tervei valóra váltásához legalábbis szükség lenne a további forgalombővülésre. Úgy érzi, a múlt adta lehetőségek kimerülőben vannak, ezért most már olyan saját édességekkel akar előállni, amelyeknek nincs nosztalgikus előképük. Az eddigi irányvonal azt szolgálta, hogy az ismert fantázianevek révén a vásárlók ismét megbarátkozzanak a márkával. „A Stühmer nevet most már nemcsak a múlttal, hanem a minőséggel is azonosítják, így remélhetőleg az újdonságokat is megkóstolják majd” – bizakodik. Ha valóban így történik, az az ifjabb generációkat is a vásárlók közé vonzhatja. A másik előrelépési lehetőség Nyugat-Magyarország meghódítása, jelenleg ugyanis Budapest mellett a keleti nagyvárosok számítanak a legnagyobb Stühmer-fogyasztóknak, dacára a nyugati országrészhez képest szerényebb vásárlóerőnek.