Árvízkárosult családoknak gyűjtött pénzt a napokban az egyik kereskedelmi rádió, s reggeli műsorában riporterei celebeket hívtak fel élő adásban, adakoznának-e. Felemás volt a mérleg, gyakori a dadogás. A jótékonykodás – szűrhette le a hallgató – a magyar gazdagoknak és híreseknek vagy nem magától értetődő kötelezettség, vagy legalábbis nem szeretnek és tudnak beszélni róla.

Kapolyi László. Megfelelő időben dönteni fog a vagyonáról.

Kapolyi László volt MSZP-s képviselő és az energiaágazatban érdekelt milliárdos üzletember ellenben nem habozott, amikor azzal kerestük meg, hajlandó lenne-e egy hasonló magyar felajánláshoz csatlakozni, mint amilyet a világ két legismertebb milliárdosa, Bill Gates és Warren Buffett indított útjára, felszólítva a leggazdagabbakat, hogy vagyonuknak legalább a felét akár még életükben vagy elhalálozásuk esetén jótékony célokra engedjék át. E mozgalomhoz eddig már negyven amerikai társukat nyerték meg (lásd a keretes írást). Kapolyi úgy válaszolt, ismeri a kezdeményezést, s részéről lenne készség részt venni egy hasonló magyar mozgalomban. Kijelentette: „Megfelelő időben meg fogom hozni a döntésemet, és azt kommunikálni fogom.”

LESÚJTÓ NÉPÍTÉLET. A közvélemény egyelőre nem hisz abban, hogy idehaza sok követője lesz. A FigyelőNet olvasói legalábbis pesszimisták gazdagjaink áldozatkészségével kapcsolatban: az internetes oldalon (fn.hu) feltett kérdésre adott válaszok alapján közel 80 százalékuk úgy gondolja, a magyar milliárdosok nem ajánlanák föl jótékony célokra a vagyonukat. Mintegy 10 százalékuk véli úgy, hogy azért akadhat néhány ilyen, s csak egy hajszálnyival többen jelölték meg azt a választ, hogy akár sok magyar milliárdos is hajlana erre.


Egy ilyen akcióra most nálunk is nagyon alkalmas lenne a pillanat, miként a gazdag amerikaiak is nagyon ráéreztek a társadalom közhangulatára. Az Egyesült Államokból induló, a világon végigsöprő válság ugyanis, miközben súlyosan érintette a gazdaságot, jó néhány bankot és a legmagasabb státusú amerikaiakat mintha nem kavarta volna fel túlságosan. A dollármilliomos háztartások száma tavaly ugyanis 16 százalékkal, 7,8 millióra emelkedett, a milliárdosok összesített vagyona pedig elérte az 1400 milliárd dollárt, azaz e kör 50 százalékkal gyarapodott 2008-hoz képest. A Moody’s legfrissebb kutatása szerint az amerikai GDP kétharmadát adó fogyasztás 37 százaléka jelenleg a legvagyonosabb 5 százalékhoz köthető, miközben ennél hajszálnyival fogyaszt csak többet az amerikai lakosság jövedelem szerint számított alsó 80 százaléka. A munkanélküliség ugyanakkor még mindig csaknem 10 százalékos, a becslések szerint pedig még az idén is több mint 2 millióan veszítik majd el ingatlanukat. Drámaian nyílik az olló szegény és gazdag között, ami komoly társadalmi feszültségeket okozhat.

Hasonló jelenségről alighanem idehaza is beszámolhatnának az elmélyültebb szociológiai kutatások, az elszórt egyéni felajánlások mégsem állnak össze nyilvános trenddé. Kuti Éva, az Általános Vállalkozási Főiskola (ÁVF) társadalomismereti tanszékének oktatója szerint egy ilyen mozgalom létrejöttének és sikerességének kulcsa az, hogy a kezdeményezőknek tekintélye, szavuknak súlya legyen. „Magyarország nem Amerika. Míg a tengerentúlon a sok pénz presztízst biztosít, nálunk a nagy vagyont gyanakvás övezi, ezért nem jár együtt a tekintéllyel” – fejtette ki lapunknak Kuti, hozzátéve, hogy a hazai nagyvállalkozók csoportja ráadásul sok szempontból megosztott, egymáshoz való viszonyukat korántsem a kölcsönös megbecsülés és az együttműködési szándék jellemzi.

Küllői Péter. Ha valaki tisztességesen szerezte a pénzét, nyíltan vállalhatja az adakozást.

Ráadásul,  ha adakoznak is a magyar milliárdosok, ezt – amerikai társaiktól eltérően – valószínűleg titokban teszik. Korányi G. Tamás, a Napi Gazdaság legvagyonosabb magyarokat listázó, A 100 leggazdagabb című kiadványának főszerkesztője szerint a leggazdagabb magyarok többsége kerüli a feltűnést, mivel egy-egy nagyvonalú akció után szinte megrohamozzák őket a nemes és kevésbé nemes célok jegyében kéregetők.  Küllői Péter, aki a kilencvenes évek végén a londoni CA IB befektetési bank részvénykibocsátásért felelős ügyvezető igazgatója volt, de már tíz éve a jótékonykodás határozza meg az életét, szintén úgy tapasztalja, sok magyar milliárdos a nyilvánosságot kerülve adakozik. Ám ő ezt nem feltétlenül tartja jó ötletnek. „Nagyon sok itthon a mutyivagyon, ezért ha valaki tisztességes úton szerezte a pénzét, azt azzal is hitelesen kommunikálhatja, ha nyíltan vállalja, hogy jótékony célokra költ” – vélekedik. Ő három társával 1996-ban létrehozta a Mosoly Alapítványt, amelynek azóta is igazgatósági tagja, 2002-től a Bátor Tábor Alapítvány igazgatósági elnöke, és még több más alapítványban tölt be fontos tisztséget (Bankárból adakozó – Figyelő, 2006/9. szám).

Rendkívül jó kezdeményezésnek tartja Gates és Buffett vagyonszétosztási akcióját, főleg azért, mert mindketten hiteles figurák, akiket évek óta a világ legnagyobb adakozói között tartanak számon. Küllői számára egyébként nem is kérdés, hogy szétossza-e a vagyonát. „Én már tíz éve eszerint élek” – mondta lapunknak. „Egyébként sem jó, ha a gyerekek készen kapnak mindent. A szülők feladata csak a lehetőségek megteremtése, hogy a gyerekek kiteljesedhessenek” – tette hozzá. Korányi arra mutat rá, hogy míg az angolszász kultúrkörben két évszázados hagyománya van a nagyvonalú adakozásnak, addig nálunk csak alig 20 éves, mivel a reformkor és a századforduló jótékonykodási divatján kívül itthon gyakorlatilag ismeretlen volt az amerikaihoz hasonló filantrópizmus. A rendszerváltás utáni legnagyvonalúbb adakozónk is amerikai, igaz, magyar származású: Soros György, aki a Forbes listája szerint élete során eddig mintegy 7,2 milliárd dollárt szánt jótékony célokra, hazai alapítványa 2007. végi megszűnéséig 40 ezer pályázat között szétosztva összesen mintegy 30 milliárd forinttal támogatta a magyar civil szférát.

MAGYAR FELAJÁNLÁSOK. Őt viszont idehaza is az ország két legvagyonosabbnak tartott embere követi, Demján Sándor és Csányi Sándor. Az OTP-vezére magánvagyonából 1 milliárd forinttal alapította meg a hátrányos helyzetű, tehetséges gyermekeket támogató Csányi Alapítványt. Demján pedig több kezdeményezést is elindított: 2003-ban alapította a Prima Primissima díjat, amelynek a hazai kultúra és tudomány erősítése a célja. A 10 évre szólóan felajánlott több mint 2 milliárd forintból évente díjazzák a nyerteseket. De ez még nem minden: 2006-ban 8 milliárd forint közhasznú felajánlást tett a szegény sorsú fiatalok képzésének segítésére, idén januárban pedig a Demján Sándor Alapítvány részeként elindította az Új Comenius Programot, amelynek keretében évente 460 millió forintot oszt szét pályázat útján nehéz körülmények között élő tehetséges hallgatók között.

Warren Buffett és Bill Gates egy jótékonysági rendezvényen. Kezdeményezésükhöz már negyven amerikai milliárdos csatlakozott.

A magyar felajánlásokra nem feltétlenül a lemaradók felkarolása, hanem inkább az jellemző, hogy egy-egy milliárdos a szívügyének tekint egy területet, és arra áldoz a magánvagyonából. Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója például az egykori óbudai gázgyár területén indít elit információtechnológiai és bioinformatikai magánegyetemet, ahol a tehetséges magyar fiatalok akár ingyen is tanulhatnak; a Fotex-vezér Várszegi Gábor pedig az agárdi Sándor Károly Labdarúgó Akadémiát teremtette meg a saját pénzéből. A művészetrajongó Kovács Gábor – aki többek között a Bankár Holding tulajdonosa – még 2002 őszén hozta létre 3 milliárd forintos alaptőkével kortárs képzőművészeket támogató magánalapítványát, s az így kialakított gyűjteménynek 2004 tavaszától az Andrássy úti KOGART Ház ad otthont. Az egyes becslések szerint a 10 leggazdagabb magyar közé tartozó Kovács egyébként optimista a hazai milliárdosok jótékonykodását illetően: „Meggyőződésem, hogy a profitmaximalizálásra törő globalizált világban már megjelentek azok az értékek és tendenciák, amelyek a jövőt jellemezni fogják. Kulcskérdés a vállalkozás fenntartható fejlődése és a profitmaximalizálás viszonyrendszere” – mondta a Figyelőnek Kovács, aki szerint a bőkezűbb adakozásnak leginkább az a gátja, hogy a magyar adórendben és örökösödési szabályokban még nem jelent meg az az eszközrendszer, amely az amerikai társadalom adományozó kedvét meghatározza.

Kuti Éva is elismeri, hogy van előrelépés a magyarok adakozási kultúrájában. Az utolsó elérhető (2004-es) kutatási adatok szerint ugyanis a felnőtt lakosság közel háromnegyede segítette valamilyen pénzbeli vagy természetbeni adománnyal a rászoruló magánszemélyeket és a különböző egyházi, állami és civil szervezeteket. Ugyanez az arány 1993-ban még csak 58 százalék volt. „Az adakozás kultúrája határozott fejlődést mutat, s ez a legmagasabb státusú rétegekre fokozottan érvényes” – teszi hozzá az ÁVF oktatója.

EGALITÁRIUS BEIDEGZŐDÉSEK. Ha kimutatható a javuló tendencia, akkor miért él erről a közvéleményben mégis teljesen más kép? Korányi G. Tamás szerint a látványos adakozás inkább a milliárdos családok második, harmadik generációjára jellemző. Akik a nagy vagyont megszerzik, azok legtöbbször jobban ragaszkodnak javaikhoz, a rendszerváltás óta pedig még nem telt el annyi idő, hogy a hazai második generáció a porondra lépjen. Ezzel Kuti Éva kevéssé ért egyet: a szociológusok nagyvállalkozókkal készített kutatási interjúi azt mutatják, hogy a gazdasági elit tagjai meglepően nagyfokú felelősséget éreznek az általuk foglalkoztatottak, valamint a szűkebb-tágabb környezetükben élő rászorulók iránt. Ennek oka a kutatók szerint az, hogy az első generációs magyarországi nagyvállalkozók jórészt még az előző rendszerben szocializálódtak, s így jótékonysági magatartásuk is annak egalitárius értékrendjében, beidegződéseiben gyökerezik.

A titkolózáson kívül a magyar és az amerikai adakozási szokások közti különbség az állam eltérő szerepével is magyarázható. Az európai országokban sokkal kiterjedtebb a szociális háló, mint az Egyesült Államokban, így az öreg kontinens gazdagjai szerint látványos, nagy összegű adományozásra kevéssé van szükség.