A Political Capital elemzője látszatreformnak nevezi a változtatásokat, mert „a törvénymódosítás következtében az önkormányzati berendezkedés nem változott, a jövőben sem lesz egyetlen önkormányzattal sem kevesebb, mint eddig, és az önkormányzati hatáskörök megváltoztatására sem történt semmiféle előterjesztés”.
k_fn9_cikk_banner
Ráadásul jelentős költségcsökkenést sem lehet remélni, ugyanis, különösen vidéken a képviselő-testületek alacsony tiszteletdíjért vagy díjazás nélkül dolgoztak. És hét képviselői létszám is körülbelül 30 százalékkal fog majd csökkenni.

A parlamenti többség által most érvényesített változások az elemző szerint „a Fidesz, bár nem iktatta ki teljesen az arányosságot sem, egyértelműen a többségi elvet részesítette előnyben. A tízezernél nagyobb lélekszámú településeknél és a fővárosi kerületekben ugyanis eddig körülbelül hatvan-negyven volt az egyéni körzetből és a kompenzációs listáról bejutott képviselők aránya, most ez az arány átlagosan hetvenkettő-huszonnyolcra változott”.

Vagyis most még többet ér a győztesre, és még kevesebbet a vesztesekre leadott szavazat, mint eddig, de ez csak a tízezer fölötti településekre és a fővárosi kerületekre igaz, például a megyei közgyűlések meg a fővárosi közgyűlés esetében megmaradt az eddig is működő arányos szisztéma, pártlistákra szavazhatunk ugyanúgy, mint eddig...kivéve a megyei jogú városokra, ahol sem most, sem azelőtt nem szavazhattunk pártlistára.

Tehát „a nyolcmillió választó között vannak 1,6 millióan, a megyei jogú városok lakói, akik a pártpreferenciáikat csak a polgármesterjelölt és egyéni jelöltek pártállásán keresztül tudják kifejezni. Ezért amikor az önkormányzati választások éjszakáján – általában ez a tévéműsorok legemlékezetesebb pillanata – megmutatják, milyen színűre változott a Magyarország-térkép, 2002-ben például szinte az egész tűzpiros lett, 2006-ban pedig narancssárga (…) ebbe több mint másfél millió választójoggal rendelkező magyar állampolgárnak esélye sem volt beleszólni. És ez most is így lesz” – véli László Róbert.

„A mindenkori győztest tovább erősíti, hogy ezentúl relatív előnnyel is könnyűszerrel lesz biztosítható a kényelmes többség.” Az egyfordulós önkormányzati választáson ugyanis az egyéni jelölt, ha begyűjti a legtöbb szavazatot, övé az egyéni mandátum. Vagyis átlagosan már akár harminc-negyven százalékos eredménnyel is meg lehet szerezni az összes mandátum több mint hetven százalékát

(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)