A bankmezőny alaposan szétszakadt az utóbbi évben. Korábban azoknak nőtt gyorsabban a profitjuk és a mérlegfőösszegük, amelyek dinamikus, profitéhes, sőt akár agresszív hitelpolitikával támadtak a legtöbb részpiacon, legyen az akár a lakossági devizahitelezés, akár a projektfinanszírozás, akár a vállalati szektor. Most pedig az vált érdemmé, ha valaki ebből kimaradt.
Tulajdonképpen így már mindegy, hogy ennek mi volt az oka: bölcs előrelátás és a kockázatok megfelelő árazása, erősebb anyabanki kontroll, vagy pusztán lomhaság a termékfejlesztésekben. Mindenesetre azok állnak most jobban, amelyek nagyjából megúszták az „idióta” strukturált termékeket, ahol arányaiban kevesebb volt az ügynöki értékesítés, és inkább a fiókban történt a kontrolláltabb sales, illetve ahol, ha a hitelintézet használt is ügynököket, komolyan vette, hogy a végső döntés megfelelő kockázatelbírálás mellett a bankban történik. No és persze felértékelődött a szigorúbb költségkontroll is, amely szintén segít az ínségesebb években vonal felett maradni.

Bár természetesen minden bank más és más konkrét ok miatt lett nyereséges vagy veszteséges, de alapvetően a mezőny két részén azok a hitelintézetek vannak, amelyek a gazdasági ciklus felívelő, illetve hanyatló szakaszában múlják felül a szektorátlagot. Hiszen a „kapzsiság” idején, amikor mindenki habzsolja a termékeket, hiteleket, összecsomagolt struktúrákat, nagyon mennek a dinamikus, bátor bankok, de a „félelem” időszakában felértékelődnek a fix bevételek, a megtakarítások vagyonkezelési díjai, a hitelkártyák, a folyószámlák.

LEHET NYERESÉGESEN MŰKÖDNI
A mezőny szétszakadása azt is jelzi, hogy még lakossági bankként sem volt lehetetlen 2011-ben nyereségesen működni. Az nem vitás, hogy a bankadó, a forintgyengülés, az ország rossz gazdasági helyzetével összefüggő nemfizetési ráták, illetve mindenekelőtt a végtörlesztés rettentő nehéz környezetet teremtett. A komolyabb veszteségek okairól már a Figyelő is beszámolt (Egy borzalmas év, Figyelő, 2012/5.; Mínusz 286 milliárd forint, Figyelő, 2012/16. szám).

Ahol azonban az egyebek rendben voltak, még profit is maradhatott (erről lásd keretes írásunkat). Végül egy érdekesség: miközben azt lehetne gondolni, hogy a bizalomra épülő bankszektorban kínos a veszteségekről beszélni, azt tapasztaltuk, hogy a siker kommunikálása is legalább ennyire érzékeny terület. Nem akarják ugyanis felhívni az állam figyelmét arra, hogy még ilyen erős elvonások mellett is lehet nyereséget realizálni.

Hosszabb távon persze a vállalati hitelezés szűkösségén az állam is veszít, ahogyan azon is, hogy miközben a kormány szeretne regionálisan is nagy magyar vállalatokat kinevelni, addig a magyar bankoktól annyi forrást vesz el, amellyel súlyos versenyhátrányba taszítja őket a térségben.

A négy nyereséges hitelintézet közös pontja a piaci átlagnál kedvezőbb hitel/betét mutató, a tőkeellátottság. Bernáth Tamás, a PwC pénzügyi szektorért felelős igazgatója szerint ugyanakkor az elemzésben külön lehet választani az OTP-t és az UniCredit–Citibank–Budapest Bank hármast. Hiszen miközben a piacvezető egykoron kapott egy hatalmas lehetőséget az örökölt pozícióval, és azt állandóan kiválóan használja ki, olykor komoly befektetésekkel és innovációkkal is őrzi, építi piaci helyzetét, addig a másik három hitelintézet most inkább a korábbi visszafogottság eredményét arathatja le. Vagyis nem nagy győzelmet aratott, hanem elkerülte a vereséget.

Lássuk most őket a nyereségük nagyságrendje szerinti sorrendben!<#zaras_figyelo#>

OTP: A CRM-guru
Az OTP nyilvános, a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett bank, befektetői előtt ingre-gatyára vetkőzik. Az OTP Bank nem a korábban elmulasztott lehetőségek miatt áll jól, hanem egyrészt a nagy és óvatosan kezelt állománya, másrészt az ügyfeleik pontos ismerete, harmadrészt az orosz leánybankja miatt. Nézzük ezeket sorban.

Csányi Sándor

A többmilliós aktív magyar ügyfélkör két szempontból is nagyon pozitív. Sok ügyfélre számolva pontosabbak a modellek, másrészt egy ekkora állományon egy minimális változtatás is rengeteget segít a profiton. Az óvatosságot jelzi a nagyon magas, 12 százalék feletti core tier rátájú tőkeellátottság és az, hogy a lakossági hitelállományon belül fele-fele maradt a forint- és a devizahitelek aránya. Ez a végtörlesztés évében nagyon sokat jelent, hiszen vannak olyan kisebb bankok, amelyeknek nominálisan szinte annyi devizahitelük volt, mint az OTP-nek. A végtörlesztési lehetőség mellett az is szétdobhatta a mezőnyt, hogy milyen volt a bedőlt hitelek fedezettsége és a céltartalékolás. Az OTP a lakosságon kevesebbet bukott, mint mások, míg a projektfinanszírozáson egyáltalán nem. Az OTP azt is remekül használja ki, hogy a magyar lakossági ügyfelek meglepően árérzéketlenek. Még a jelzáloghiteleknél is az volt a jellemző, hogy az ügyfelek többsége nem a kondíciók, hanem hűség alapján választ. Ráadásul egyes csilli-villibb bankoknál az lehet az ügyfél képzete, hogy ez biztosan drágább. Bár az OTP nem az olcsóbb bankok közül való, de annak tűnik, és az árazásai egészen zseniálisak. Akadt olyan beszélgetőpartnerünk, aki ebben is megvédte az OTP-t, mondván, az, hogy az ügyfelek lusták, és fogja őket a tehetetlenség, lerágott csont, és nem feltétlenül igaz. Az is lehet, hogy az ügyfelek tudatosan lojálisak, és ha azt látják, hogy a szóba jövő versenytársak éppen fiókbezárásokat, leépítéseket jelentenek be, vagy kolosszális veszteségeket kénytelenek elkönyvelni, esetleg azzal van tele a sajtó, hogy milyen kíméletlenül visszalépnek a korábbi hitelezési kapcsolatból, akkor valóban nem motiváltak a váltásra.

Végül Bernáth Tamás szerint elismerés illetheti a korszerű és részletes CRM-rendszere (ügyfélkapcsolat-kezelése) miatt is. Minden lekérdezésnél nagyon nagyok a számok, a bank sokat tud az ügyfeleiről, és hatékonyak az akciók, a keresztértékesítések. A hitelintézet hosszú távú célja, hogy a konszolidált profit felét már a külföldi leányok hozzák. 2011-ben az orosz piac futott meredeken fel. Az OTP nagyon sikeres az áruhitelezésben, ügynökeivel hatékonyan dolgozza meg a piacot, és ez a stratégia eddig nagyon bejött. A múlt évben a bank Ukrajnában is elkezdte hasonló tevékenységét, eddig biztatóan alakulnak a volumenek és az eredmény. A bank 28 milliárd forint osztalékot fizet. Ez éppen a százforintos részvényenkénti névértékkel egyezne meg, ha minden papír után járna osztalék, ám mivel a bank saját tulajdonában levő részvényekre nem jár, így a tulajdonosok részvényenként 102 forintot kaphatnak.

Patai Mihály

UniCredit: megfogott költségek
Az UniCredit története annyiban analóg az OTP-ével, hogy óvatos maradt a lakossági devizahitelekkel (érdekes módon így történt ez a lengyel piacon is, ahol az UniCredit a Bank Pekaóval van jelen). Mindkét bank 100 százalékot alig meghaladó, visszafogott hitel/betét mutatóval rendelkezik, ez sokkal kedvezőbb, mint a piaci átlag. Az UniCredit 2011-ben – a nyereségességet leszámítva – minden fontos mutatóban emelkedni tudott. Azt már nehezebb megmondani, hogy milyen karakteres területen volt erősebb a versenytársainál, de az biztos, hogy a kevesebb hitelezés és kockázatvállalás most jól jött. Hogy ez mennyire volt tudatos, nehezebb megítélni. Adódhat az erős anyabanki kontrollból, például költségkontrollból, de akár abból is, hogy ez a bankcsoport az elmúlt másfél évtizedben szinte permanensen valamilyen integráción dolgozott. Amikor pedig különböző szervezeteket kell összefésülni, akkor ennek a sikere a prioritás, és ez energiákat vonhat el az üzletépítéstől. Ami biztos: bár voltak ilyen kísérletei, de az UniCredit ügyesen kimaradt a rossz projekthitelek igazi veszteségeiből, a hitelportfóliójuk óvatos és mindenképpen jobb minőségű volt, mint a többié. A bank sokszor vezet akcióival a betétversenyben, de azért ezzel nehéz nyereségessé válni. A sok-sok korábban nem bevállalt kockázat mindenesetre most nem képez veszteséget, és erős a nyomás a működési hatékonyságra, a 47 százalékra csökkentett költség/jövedelem mutató is kedvező az iparágban. „Dobogós helyen maradtunk az eredményességben és a tőkemegfelelésben, ez az erős európai háttérrel együtt kiváló alap a további teljesítményekhez” – összegzett Patai Mihály, a bank elnök-vezérigazgatója. Az UniCredittől kérdésünkre azt is megtudtuk, hogy a hitelintézet 10 milliárd forintnyi osztalékot fizet anyabankjának, és csak az e feletti nyereséget forgatja vissza a hazai működésbe.

Citibank: Sűrű fillér
A nominális eredménylista harmadik és negyedik helyén amerikai hátterű bankok állnak. Forrásaink szerint mindez nem véletlen, hiszen a nehezebb időkben meghálálja magát a nagy múltú angolszász hitelintézetek szigorúbb kontrollja és a világmodelleken alapuló sztenderdizált termékek. Mit jelent mindez a gyakorlatban? A Citinél a központi döntéshozatal konkrét ügyek vagy akár terméktípusok esetében is sokszor inkább a „nem” döntéshez vezet. Úgy tűnik, hogy végül a messziről látott nagy kép volt a pontosabb, noha emellett másodlagos hibákat biztosan elkövettek, vagyis lemaradtak bizonyos profitokról. A bank mérete is azt mutatja, hogy nagyon nagy téteket nem tett a hitelintézet az asztalra, a jelzálogboomból például kimaradt, nem száguldott, de nincs is most gondja. Praktikusan a Citibank leginkább azzal érte el jó eredményeit, hogy néhány sikertermékre koncentrált, leginkább a fedezetlen hitelezésre, és ebben jó marzsok vannak.

Batara Sianturi

A lakosságnak a hitelkártyák mellett még számlavezetést és globális megtakarítási termékeket kínálnak (sok neves befektetési ház alapjai érhetők el az ügyfeleknek). Talán a leginkább a hitelkártyáknál domborított a bank, ahol a rendkívül dinamikus értékesítés ellenére is szigorú maradt a kockázatkezelés, bizonyos szint alá nem mentek be az ajánlatok. A hatékony risk managementben sokat segít a globálisan nagyszámú ügyfél, ilyen bázison jobbak, pontosabbak a modellek. A magasan árazott hitelkártyák eleinte nem termelnek nyereséget, de aztán annál többet, és a bank professzionális a folyamatkezelésben is, automatizáltan emeli a hitelkereteket, kockázatkerülő, az ügyfelet felhívja egy-egy nagyobb költésnél. Az ilyen nemzetközi sztenderd alapján használt kontrollok miatt alacsony a kártyacsalások, illetve a nemfizetés aránya. Ezzel nehéz nagyot nőni, de profitot hoz.

Batara Sianturi, a Citibank Magyarország elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy a magyar adózás előtti eredményét 2011-ben 26,4 százalékkal emelő Citibank azért is nagyon elégedett, mert kettős jubileumot jelentő év hozta a szép eredményt. A hitelintézet Magyarországon 2011-ben ünnepelte a 25 éves születésnapját, és az idei évben éppen 200 éves a Citi. A Figyelő azon kérdésére, hogy ez azt is jelenti, hogy a nyereséget visszaforgatják a magyar működésbe, Batara Sianturi elmondta: a Citibank Magyarország szervezeti struktúrájából adódóan az anyacég, a Citibank Europe Plc. szintjén történik az egyes fiókokban (a magyar bank fióktelepként működik) termelt profit menedzselése. Ugyanakkor a Citibank a jövőben is folytatja a befektetéseket a magyarországi üzlet fenntartható és nyereséges növekedésének támogatására.

Budapest Bank: a kkv-specialista
A szintén amerikai hátterű Budapest Banknál is a kockázatok elkerülése, a jó szűrők, egy profitábilis kkv-fókusz és a sok fix bevétel emelhető ki. A Budapest Bank is kisebb mértékben jelzáloghitelezett, ugyanakkor miközben a hazai bankok nagyon küzdenek a kisebb vállalati ügyfelekkel, addig a Budapest Bank ebben sikeres, a zsugorodó piacon is éppen bővíti portfólióját. A kkv-kra összpontosít a bank, de erős szűréssel. Márpedig a képletük azt mutatja, hogy amennyiben valaki nem ész nélkül növekszik, akkor a szegmensben lehet profit, ennyi jól hitelezhető magyar vállalkozás azért van.

Zolnai György

A Budapest Bank nem a mainstream vonalat követte, ezzel konjunktúrában kicsit gyengébben szerepelt, de a recesszióban, a stagnálásban relatíve jól, hiszen stabilan hozza a nyereségét. Egy rövid kísérletezés után nagyon jó érzékkel léptek messzire a projektfinanszírozástól, nincs szállodaportfóliójuk, de a számlacsomagjaik, a mikrohitelek, a minőségi befektetési termékek, a garanciák azért termelik a nyereséget. Zolnai György, a Budapest Bank elnök-vezérigazgatója is azt emelte ki, hogy a bank számára legfontosabb területeken (jelzálog-hitelezés, vállalati hitelezés, lízing, hitelkártya) növekedést tudott elérni. 2011-ben a megelőző évinél kevesebb céltartalékot kellett képezni, igaz, ezt ellensúlyozta a több állami elvonás. Mennyiben segítette a bankot az amerikai háttér, netán kint döntenek az egyes hitelekről? Aligha, de az segít az eredményeken, hogy amerikai szemmel ezekben az években ötször meg kellett gondolni minden egyes hitelkihelyezést. Az óvatosságon biztosan elcsúszott pár 100 millió forint profit, pár növekedési esély, de a kockázatokat a bank nagyon megfogta, és nagyon komoly előírások vannak a működésre, vagyis pozitív a költséghatékonyság. A Budapest Banktól kapott tájékoztatás szerint a hitelintézet nem fizet osztalékot a GE csoportnak, nyereségét teljes egészében visszaforgatja a magyar működésbe.