– A Brokernet tőzsdére készül, és a korábbi hírek arról szóltak, hogy június elejére kiválasztják a parkettre lépés forgalmazóját is. Meg lehet már nevezni ezt a céget?

– Még nincs döntés. Az első fordulóban minden meghívottat meghallgattunk, három cégre szűkítettük a kört, és június végén döntünk. A menetrend azonban még nem biztos. Van egy forgalmi és egy eredményességi tervünk, ha ezeket nem teljesítjük, vagy ha rossz a tőzsdei környezet, akkor nem megyünk tőzsdére. Tavaly például a tervezett 5 milliárd helyett csak közel 2 milliárd forint lett a nyereségünk – igaz, így sem cserélnék senkivel a piacon. Az idei első negyedévben viszont a bázishoz képest négyszeres nyereséggel működtünk. Tavaly sok költséget optimalizáltunk, így 2010 lehet a cég eddigi legjobb éve. De a tőzsdére lépés sok mindentől függ.

– Az említett négyszeres nyereség alapján akár 8 milliárd forint is lehet a Brokernet idei profitja?

– Nem hiszem, hogy az első negyedéves négyszerezést minden negyedévben meg tudjuk ismételni, de még ez is benne lehet a pakliban, ha a piac is úgy akarja. A realisztikus cél azonban 4 milliárd forint.

Fotó: Hartyányi Norbert

– A 2010-es eredményt mindenképpen megvárják a döntéssel?

– Ha minden jól alakul, akkor nem feltétlenül. Ami biztos: a Brokernet már kész a tőzsdére lépésre, a kérdés, hogy a tőzsde most előnyös-e a Brokernetnek.

– Melyik börzéről beszélünk?

– Szó volt más tőzsdékről is, de jelenleg a hazairól van szó.

– Ha más parkett is képbe kerül, az mit jelent? Külföldi tőzsde önállóan, vagy párhuzamos jegyzés a magyar mellett?

– Ez egy lehetséges nemzetközi együttműködéstől függ, de erről még nem mondhatok többet.

– Miért van szükség a tőzsdére menetelre?

– Nemzetközi terjeszkedésbe szeretnénk fogni. A rendszereink, az anyagaink, az embereink, a logisztikánk fejlettebbek, mint a nyugati konkurenciáé, de eddig nem volt erőnk ezt multiplikálni. Pedig kaptunk már megkeresést Romániából és Oroszországból is, csak nem álltunk rá készen. A legegzotikusabb megkeresés – igaz nem volt túl konkrét –, Kínából érkezett. Utóbbiból végül nem lett érdemi tárgyalás, azt a piacot valószínűleg nem is értenénk. Viszont az év második felére a rendszereink multiplikálhatók lesznek. Tőlünk keletre jóval fejletlenebb az életbiztosítási piac, de bizonyos szempontból nyugatra is. A lényeg, hogy az idén karácsony előtt be akarunk mutatni egy új rendszert, amelyet szeretnénk keletre, délre, északra multiplikálni, ehhez pedig sok tőke kell. Ha ezt a saját magyarországi forrásainkból mobilizálnánk, az ártana az itteni fejlődésünknek, ezért van szükség a tőzsdei forrásbevonásra.

– Tehát mindenképpen tőkét szeretnének bevonni a tőzsdéről. Mennyit? Nyugatra is mennek?

– A nyugati indulás nehezebb, egy magyar cég például Ausztriában sok idő után lesz csak hiteles. Ők a nyugatiak, mi a keletiek, úgy érzik, mindenben fejlettebbek, pedig ez ma már nem így van. Keleten más a hozzáállás.

– És mi a helyzet a tőkeemelés mértékével?

– Ha a két automatizálási rendszerünk év végére elkészül, akkor a tőzsdei bevezetés után 5 milliárd forinttal el tudnám képzelni a nemzetközi indulást. Kár lenne elaprózni.

– A kibocsátás lényege a tőkeemelés lesz, vagy a jelenlegi tulajdonosok egy nagyobb exitre is kihasználnák a börzét?

– A jelenlegi tulajdonosok nem érdekeltek a nagyobb kiszállásban, de ahhoz, hogy tőzsdére tudjunk menni, értékesíteni kell valamennyi részvényt. Nagyjából a teljes mennyiség 40 százalékát.

– A válság évének nevezte 2009-et. Gondolom, a hitelközvetítés nagyon megcsappant, a biztosításközvetítés talán kevésbé. Hogy néztek ki tavaly a számok?

– A globális válság elején a hazai piacon még semmit sem éreztünk. Aztán a nemzetközi krízis magyar dimenziót is kapott – volt néhány hónap 2009 elején, amikor a világ Magyarországra figyelt –, akkor átmenetileg meggyengült, összességében 30 százalékkal csökkent a forgalmunk. Ebből a Bankbroker valóban a csoport többi tagjánál jobban, 45 százalékkal esett. A hiteleknél ugyanis a kereslet és a kínálat is megcsappant. Ugyanakkor befektetési szempontból nagyon előnyös időszak volt, alacsony szintről fokozatosan emelkedtek az árak, és mi éppen ekkor indítottuk el az alapkezelő águnkat, amely nagyon jól fejlődött.

– Még túl sem jutottunk a válságon, a pénzügyi szektort máris újabb csapás sújtja: a kormány által bejelentett 200 milliárd forintos banki különadó. A hitelkihelyezésben közvetítőként a Brokernet is jelen van, így, bár még nem minden részlet világos, feltehetően Önöket is érinti majd ez az állami elvonás. Hogyan készülnek erre?

– Nem tudjuk még, konkrétan mit is jelent majd ez a pénzügyi szféra egyes ágaira, képviselőire nézve. Úgy gondolom azonban, hogy az ágazatunk legerősebbjeként, partnereinkkel együttműködve meg tudunk és meg is fogunk felelni az új kihívásoknak – mint eddig is, nem kevés alkalommal.

– Az ügynöki létszám a válságidőszakban hogyan alakult?

– A tapasztaltabbak, a törzsgárda szinte meg sem moccant, míg a kezdők úgy egyharmad része fluktuált.

– Hányan vannak most?

– Hatezer embert tartunk nyilván, ebből 3–4 ezren mutatnak minden hónapban aktivitást. Ennek a fele az igazi törzsállomány, nekik már szép ügyfélkörük van.

– Ügynökeik motiváltsága legendás. Egyszer egy barátom előadást tartott egy Brokernet-rendezvényen. Mesélte, hogy ilyet még soha nem látott: az ügynökök annyira információéhesek voltak, hogy a kezdés előtt biztonságiak tartották az ajtót, a nyitás után pedig az emberek tódultak be a legjobb helyekre. Hogyan érik el ezt a motiváltságot?

– Az életbiztosítás nem olyan, mint az egyszerű pénzügyi konstrukciók, ezeket meg kell értetni. Az ügyfél önmagától általában nem köt ilyen biztosítást, pedig sokaknak alapvető szüksége lenne rá. A nyugdíjprobléma óriási, 15–25 év múlva sokan lesznek nagy gondban. A minimálbéres vállalkozók ma még erősek, okosak, de a mostani havi jövedelmük töredéke lesz majd a nyugdíjuk. A tanácsadóinknak ilyen emberekkel kell megértetni, hogy húsz év múlva talán már nem lesznek ekkora tigrisek a szakmájukban. Adódhat egészségi problémájuk, vagy jöhet a fiatal konkurencia, és akkor már nehéz lesz fordítani. Az átlagos ügynöknek ezzel együtt csak öt-hat tárgyalásból lesz egy kötése. Mindezek után, ha olyan előadást kapnak, amely ezt az arányt javítja, azért nagyon hálásak, mert így drámaian javul a kereseti lehetőségük. Én is ügynökként kezdtem a pályámat húsz évvel ezelőtt és meg vagyok arról győződve, hogy ma már a kötési arányom közel egy per egy lenne.

– Vagyis minden tárgyalásán el tudna adni egy életbiztosítást?

– A modern életbiztosítási megoldások remek termékek, és én nagyon lelkesen tudok róluk beszélni. Szívesen segítek abban, hogy mire és hogyan kell ezeket használni. Sok ember viszont nem érti e konstrukciók költségstruktúráját, vagy azt, hogy az mit jelent számukra a futamidő alatt. Az életbiztosítás futamideje alatt díjat vonnak le, ennek a hozamra vetített szintjét ma már szépen jelzi a teljes költség mutató, a TKM. A költségek viszont a befektetés elején jelentkeznek, és csak a végére hígulnak fel. A unit-linked (befektetéshez kötött életbiztosítás – A Szerk.) a legmodernebb termék, viszont annak, aki korán kilép, a hagyományos életbiztosítással megegyezően sok év költségét kell lenyelnie idő előtt. Az tehát veszít, aki nem arra használja az életbiztosítást, amire való. Akik ellenben végigcsinálják, megkapják azoknak a bónuszát is, akik korán kiléptek. Ez nehezen kommunikálható. A média egyes felületein pedig esetenként olyan kijelentések hangzanak el a biztosításokról, hogy a szakmabeliek haja az égnek áll. Pedig ez az egyetlen igazán működő hosszú távú előtakarékossági megoldás.

– Az öngondoskodás, az előtakarékosság fontos, de hogy ennek az egyetlen módja a unit-linked lenne, erős túlzásnak tűnik.

– Én szívesen meghallgatok bárkit, hogy milyen más lehetőség létezik. Mi mást javasolhatnék annak, aki 15–20 év múlva nyugdíjba megy?

– Elmehet az ügyfél a bankba, havonta utalhat meghatározott összeget befektetési jegybe, vagy komolyan lehet venni az önkéntes pénztári befizetéseket is.

– Helyes, amit mond, de soha senki nem látott még ilyen ügyfelet. A banki termékek nem ilyen hosszú távra valók. De a nagyobb gond az, hogy egy ilyen előgondoskodási stratégia pénzügyi és piaci ismereteket, valamint nagyfokú következetességet kívánna meg, és ez már csak nagyon kevés emberre jellemző. Ez tehát csak elméletileg működik, a gyakorlatban nem. Normál esetben az emberek annyi pénzt költenek el, amennyit keresnek, mert a jövedelmükhöz igazítják az életszínvonalukat. Ha nem hívja fel valaki az ügyvéd, az orvos, az építész figyelmét az előgondoskodásra, akkor elkölti a pénzét. Éppen ezért a hosszú távú megtakarításokat az államnak általánosan támogatnia kellene.

– Az államnak van ilyen aktivitása: adókedvezmények, tartós befektetési számla és egyebek. Azt sem hiszem, hogy mindenki feléli a jövedelmét. A lakossági megtakarítások nőnek, nyilván sokan gondolnak a jövőjükre. De kanyarodjunk vissza a Brokernethez. Amint az életbiztosításokat értékesítő ügynökök megkapták a jutalékukat, már nem feltétlenül érdekeltek az ügyfél gondozásában, sokkal inkább abban, hogy új irányba tereljék, megint eladjanak valamit neki…

– Egy jó tanácsadó nem tesz ilyet, és ne felejtsük azt sem, hogy rendszerint azonos közösségekben élnek ügyfeleikkel és személyesen ismerik egymást. Úgy lesz a közvetítőnek új ügyfele, ha a régiek elégedettek vele, és ajánlják. Persze, ahol sok ügynök dolgozik, mindig lehet pontatlan kommunikáció, de a rendszer egésze pontos. Megfelelő nyilatkozatokkal, vastag betűs kiemelésekkel tájékoztatjuk a klienseinket. Visszahívjuk az ügyfeleket kontrollhívással, véletlenszerűen teszteljük őket, sőt a biztosítók is megteszik ezt. Megkérdezzük, mennyire elégedett az ügynökkel, érti-e a terméket, nem okoz-e neki gondot a díjfizetés. Az átforgatás (amikor egy olyan ügyfelet, aki után egy ügynök már megkapta a jutalékát, az újabb jutalék reményében átterel egy újabb szerződésbe – A Szerk.) szigorúan tilos nálunk, ez egy nagy baki volt a Figyelőben megjelent cikkben (Csúcsragadozó – Figyelő, 2009/33. szám). Miénk a piac 50–70 százaléka, nem tehetünk ilyet. Nem állítom, hogy soha egyetlen esettel sem találkoztunk, de felügyeleti ellenőrzés is igazolja, hogy ez rendkívül ritka. Ha mégis előfordulna, a közvetítő hamar tetten érhető – a jutalékát és az engedélyét is elveszíti. A győztesről egyébként ne a futottak még kategóriából kérdezzék a többi versenyzőt! A szóban forgó cikk 4–5 téves információn alapuló ferdítést is tartalmazott. Nem biztos, hogy a nyertes doppingol, lehet, hogy csak többet edz, a gyengébbeknek pedig savanyú a szőlő, de az is lehet, hogy a szakmai berkeken kívül már kevés a pontos információ. Ott van például az az állítás, hogy a biztosításközvetítők az éves ügyfélbefizetések 180 százalékára rúgó jutalékért dolgoznak. Ez képtelenség.

– Ön szerint mi a reális jutalékszint?

Az interjú további részletei a csütörtöktől kapható friss Figyelő hetilapban, a 2010/25-ik számban olvashatók.

<#zaras_figyelo#>– Már ez az éves kivetítés is hiba, hiszen különböző termékmegoldások és futamidők más-más mértékű jutalékkal, jutalékfizetési ütemezéssel és visszaírási szabályokkal járnak, nem is beszélve arról, hogy a jutalékot a biztosítótársaság fizeti, nem az ügyfél. Az utóbbi számára az adott konstrukció költségei a fontosak, vagyis az, mikor és mibe kerül az neki valójában. A biztosító végül is a futamidő alatt levont költségekből fedezi a jutalékot, de előbb magas előfinanszírozási terhei keletkeznek. Ez a biztosítótársaságra tartozik, és a működésének sajátossága, amióta ez az üzletág létezik. Az ügyfélnek az őt terhelő költségek mértékét kell tudnia, és azt, hogy a futamidőre jutó költségeket levonják akkor is, ha korábban megszakítaná azt. Számára az igazi mutató a TKM, nem az, hogy a biztosítótársaságnak mikor mennyibe kerül egy adott szerződés szerzési és fenntartási jutaléka, amely egyébiránt a hosszabb távú életbiztosítások esetében átlagosan az éves díj 95 és 130 százaléka közé esik – hazánkban, külföldön, hagyományos, unit-linked vagy éppen az új RPVA konstrukciók esetén egyaránt. Ennek felső szférája azonban csak magas forgalom és minőség mellett reális jutalékszint.

– Az említett cikkünkben mi nem azt írtuk, hogy a jutalékszint 180 százalék, hanem azt, hogy adott esetben akár annyi is lehet. Amúgy a logikáját csak akkor fogadnám el, ha az ügynök is, mondjuk, 15 évre vetítve kapná a jutalékát. Ha rögtön megkapja, akkor az éves befizetésre vetítés informatívabb.

– Sem az ügynökség, sem a tanácsadó nem élhet azonnal a jutalékkal. A jutalékból visszaírási és ügyfélápolási tartalékot kell elkülöníteni, képzési rendszerre, infrastruktúrára fejlesztésre és üzemeltetésre is kell fordítani. A legdrágább valóban maga a tanácsadó, de magas költségekkel és számos eredménytelen terminussal is jár a munkája. Arról nem beszélve, hogy két évig a jutaléka 100 százalékával felel a munkája minőségéért. Egyébként nincs lényegi különbség a biztosítók saját hálózatai és az ügynökségek között. A Brokernetnél viszont a jutalék egyharmada csak a második és harmadik évben esedékes. Sőt, 2008 tavaszától a biztosítókkal is így szerződtünk – elébe menve e várható szakmai irányzatnak. A jutalék több évre porlasztásának azonban vannak ésszerű határai. A jó tanácsadó folyamatos kapcsolatban áll az ügyféllel, ha sok évre elosztva kapna csak jutalékot, az a telefonköltségekre sem lenne elég. Tény, hogy az új szerződéskötésekből finanszírozza mindenki a régi ügyfelek ápolását is. A pénzügyi és biztosításközvetítők által végül is realizálható nyereség/forgalom arány nem különbözik a más iparágakra jellemzőtől.

– Idealisztikusan hangzik, hogy az első két évben zsebbe kerül a 20 éves jutalék, de az ügynök további 18 éven át kiteszi a lelkét értem.

– Ha Ön elégedett velem, akkor tovább ajánl engem az ismerőseinek, azaz az állományom elégedettsége generálja az új ügyfeleket. Ha egy közvetítő elhagyja a Brokernetet, új tanácsadót rendelünk az ügyfele mellé, illetve külön erre a feladatra specializált és fizetett csoport is gondoskodik a már meglévők elégedettségéről. Ha ügyfelünk felhívja az ügyfélszolgálatot, bármikor garantáljuk a személyes konzultációt vagy ügyintézést – a közvetítői jutalékért tehát a teljes futamidő alatt helyt kell állnunk.

– Hány szerződést kötöttek a fennállásuk során?

– Körülbelül 300 ezret.

– Hányan szakítják meg közülük évente a biztosítást? Egy tízéves unit-linked eladásánál mennyien maradnak végig ügyfelek?

– Évi átlag 4–5 százalék a kihullási arány, nemcsak nálunk, ez a világon mindenütt nagyjából így van. Így a kitartók aránya például 15 éves futamidő esetén száz szorozva 0,95 a tizenötödikennel, vagyis nagyjából az ügyfelek fele leamortizálódik a futamidő végéig.

– Összességében így is jó terméknek mondható a unit-linked? Hiszen az ügyfelek fele jut csak el a végéig.

– A következetesebb 50 százaléknak biztosan jó, mert megkapják a többiek kamattal növelt bónuszát is. Az életbiztosítást egyszerű felületesen támadni, de amire kitalálták, arra nagyon előnyös.

– Azt mondja, egyszerű támadni az életbiztosítást. Azt is mondta, az Ön találati aránya egy per egy…

– Én már régóta nem értékesítek aktívan. Bár az ismerősi körömben sok szerződés születik, mert meg tudom értetni az emberekkel, hogy szükségük van az életbiztosításra.

– Értem. Viszont azt szerettem volna ezzel a felvezetéssel kérdezni, hogy sok kritika érte az értékesítésüket…

– Kitől? Nagyon fontos, hogy kitől. Attól, aki kevésbé sikeres?

– Nem feltétlenül a versenytársaiktól, hanem például a független pénzügyi újságíróktól. Még egyszer nekifutva a kérdésnek, azt mondta, mindenkinek el tud adni életbiztosítást. Sok kritika érte Önöket éppen azért, hogy olyanoknak is lenyomják azt a torkán, akiknek erre nagyon nincs szüksége. Főleg a kapcsolt termékekre gondolok. Valaki lakáshitelt keres, majd hirtelen unit-linked szerződő lesz. Nagy-Britanniában is komoly gond lett abból, hogy sokan jelzáloghitelt vettek fel az ingatlanjaikra, csak azért, hogy a pénzt megforgathassák.

– Az igazság az, hogy nem igazán ért minket kritika az Önök lapján kívül, és talán az sem történt volna meg, ha jobb a kommunikáció. Ez a mi hibánk. De a hitelopciós biztosításokra visszatérve: nálunk ez fordítva működött. A Brokernet minden szerződésén ott van a kitétel: hitelből ne fektess be! A hitelopciós ügyfelek előbb az életbiztosítást kötötték meg, utána, ha úgy alakult az élethelyzetük, folyamodhattak hitelért. Ez a hitelopciós ügyfélállomány a legstabilabb, ők a legjobb díjfizetőink. Relatíve alacsony összegű, de kedvező svájci frank hitelt vehettek fel, és a megoldással ma is elégedettek lehetnek.

– Nem tudom, az-e a legjobb mérce, ha az ügyfelek jó díjfizetők. Szerintem azt kell nézni, jól jártak-e, az igényeiknek megfelelő terméket kaptak-e. Találkoztam olyan ügyféllel, aki mint pénzügyi újságírót megkérdezett, miként tudna a legkisebb önerő nélkül olcsó lakáshitelt  felvenni. Amikor megmutatta az ügynöke ajánlatát, nem hittem a szememnek: egy unit-linked terméket akartak eladni neki. Vagyis hitelt keresett, és életbiztosítást ajánlottak neki.

– Lehet, hogy találkozott egy rossz közvetítővel? Senki sem zárhatja ezt ki teljesen, de nem történhet nagy hiba, ha az ügyfél legalább a zárónyilatkozat vastagon szedett részeit elolvassa. Egy céget nem az minősít, történnek-e hibák, hanem az, hogy ez milyen gyakran fordul elő, miként kezeli ezeket, és mit tesz a további hibák elkerülése érdekében. Az elmúlt évben a legmodernebb nemzetközi ügykövető rendszert vezettük be minőségbiztosítási céllal. Sok mindenben együttműködtünk a pénzügyi felügyelettel is. A TKM gondolata is eredetileg tőlem származik. Nem akarom kisajátítani, nem én alkottam meg az algoritmust, de én javasoltam először ezt a mutatót, amellyel első ízben hasonlítható össze különböző életbiztosítási termékek költségszínvonala. Lenne egyébként egy pontosító javaslatom is. Olyan TKM sorokra volna szükség, amelyek mutatják, hogy mennyire drágul a termék, ha menet közben lép ki belőle az ügyfél. Mi 2009-ben rengeteget dolgoztunk azon, hogy az ügyfelek ne mondják fel a szerződéseiket. Tény, hogy 2 százalékponttal romlott a sztornó-arányunk, de azért, hogy csak ennyivel romoljon, rengeteget kellett kommunikálnunk a meglévő ügyfeleinkkel. Ez az arány egyébként sokkal jobb, mint amit a piac megélt. A kisbefektető tragédiája ellen küzdeni kell: akkor venne, amikor eladni kellene, akkor adna el, amikor jó a vételi pozíció. Sokszor az ügynökeink olyanokat győzködnek, akiktől nem is ők kapták a jutalékot.

– Ezzel szemben van olyan bank, amely ezt másként látja, és deklarálta, hogy nem dolgozik közvetítőkkel.

– A közvetítőket másként is lehet látni, de az is lehet, hogy valaki éppen nem akarja, hogy sok ügyfél jöjjön, ezért inkább csak a belső hálózatra támaszkodik.

– Hadd nevezzem meg a bankot, a CIB-ről van szó. Ön szerint ez a bank most nem akar hitelt kihelyezni?

– Nem látok bele a CIB Bank belső dolgaiba, de külföldről is kaphattak valami utasítást, mert tavaly hirtelen olyan ügyfelek hiteleit sem bonyolították le, akik már az aláírásnál tartottak. Számos ügyfélnek találtunk azonban új hitelmegoldást.

– Az öngondoskodás szükséges, ezt nem vitatjuk. Ugyanakkor az ügynököknek csak a unit-linked termékeket érdemes értékesíteni a megtakarítási termékek közül. Hogyan lehetne azt elősegíteni, hogy érdekeltek legyenek más megtakarítási instrumentum eladásában is, ha úgy látják, hogy az jobban illik az ügyfél igényeihez? Nyugaton, ahol vannak a befektetési alapoknak kezdő díjai, befektetési jegyeket is kínálnak az ügynökök.

– Igen, ott hasonló elven működnek ezek a termékek, mint itthon a biztosítások. A költségeket ekkor is a befektetés elejére kell vetíteni. Mindkét világra szükség van, az aktívan értékesített, hosszú távú termékeknek mindenképpen van létjogosultsága.

– Említette, és ez a piacon is legendás, hogy a felügyelettel milyen jó a kapcsolatuk. Hogyan alakult ez ki?

– Valóban jó az együttműködés, nemcsak a TKM ötletében, hanem a regisztrációs adatbázisban és a bankitermék-közvetítés szabályaiban is aktívan kommunikáltunk, folyamatosan részt veszünk felügyeleti munkacsoportokban. Régen, mint közvetítő, sokat találkoztam illegális külföldi termékek közvetítőivel. Mi magyarok vagyunk, szabálykövetők vagyunk, a Brokernet nem ügyeskedik, nem keresi a kiskapukat, transzparensen működik, ebben közösek az érdekeink a felügyelettel.

– A transzparencia egy érdekes vetülete, hogy a Brokernet tulajdonosai részben a CIG Biztosító alapítói is. Preferáltak Önöknél e biztosító termékei?

– Egyszerű a válasz: egyetlen biztosító terméke sem élvez preferenciát a termékpalettánkban. A CIG-nek 2010-ben eddig 40 százalékos a részesedése a forgalmunkból, mert Horváth Bélával, a CIG vezetőjével gyümölcsöző a szakmai kapcsolatunk, nagyon ért a piachoz, új termékeik találkoztak az ügyfelek még nem kiszolgált igényeivel, de természetesen nincs jutalékelőny a CIG esetében sem. Az ügynökeink azt a terméket veszik elő, amelyik jobb.

– Lehet, hogy a jutalék azonos, de az ügynök gondolhatja úgy, hogy „jobban örül majd a főnök, ha CIG-es terméket adok el”.

– Soha, sem szóban, sem írásban nem hangzott el, hogy a CIG-es termékeket előnyben kell részesíteni. Nem is hiszem, hogy e tekintetben érdekelné őket, hogy én minek örülök.

– Térjünk át más témára: a Brokernet 10. születésnapja kapcsán hallottuk, hogy az egész cég Egyiptomba készül…

"A minimálbéres vállalkozók ma még erősek, okosak, de a mostani havi jövedelmük töredéke lesz majd a nyugdíjuk."

– Ez túlzás, de a legjobb tanácsadókat valóban meghívjuk, mert a cég alapításakor egy közös egyiptomi útnak nagy jelentősége volt. Ennek már több mint tíz éve. Különleges rendezvény lesz, de a legjobbak nem érdemelnek kevesebbet.

– Hány emberről van szó?

– Mintegy 400-ról, de nem 6 ezerről. Ezek az emberek ennek a szakmának a színe-java. De talán találkozott valakivel közülünk, aki nem volt a helyzet magaslatán? Érzek valami ilyesmit.

– Mit?

– Negatív tapasztalata volt egy brokernetessel.

– Nem volt, nincs kapcsolatom egyik tanácsadójukkal sem.

– Pedig szükséges lenne.

– Ez már az egy per egyes értékesítés?

– Nem egészen. Viszont talán még Önöket is meggyőzném, hogy hosszú távra is tegyenek félre, de bizonyára már megteszik valamilyen formában... Na jó, ez volt ma az utolsó kísérletem.

– Visszatérnék inkább a kérdéseinkhez. Legendák keringenek az éves-féléves rendezvényeikről, a csillogásról, a fellépőkről, az autóparkról. Ezeknek mi a célja, a pszichológiája?

– Nagyon egyszerű. Nincsenek gépeink, amelyeket jobban és még jobban tudunk olajozni. Ennek a cégnek három értéke van: az ügyfélállománya, a tanácsadói gárdája és a know-how-ja. Ha pedig az ember a legnagyobb értéked, becsüld is meg. Olyan rendezvényeket szervezünk, ahol van szakmaiság, de jól is érzik magukat az emberek. Azt szokták mondani, ez az amerikai cégek stílusa. Régi álmom, hogy el szeretnék jutni egyszer az Apple éves rendezvényére, ahol zene van, tánc van, és a fejlesztők jegyeket vesznek, hogy elmehessenek. Így is lehet céges rendezvényeket tartani. Steve Ballmer is ezt csinálja a Microsoft élén. Ha valaki jó munkát végzett, és nyer egy drága autót, akkor azt meg is érdemli. Jött hozzánk már más szektorból is értékesítési vezető, hogy be szeretne ülni a képzésünkre. Sok ugyanis az általános érvényű elem. Gyakran 2 ezer ember ül a rendezvényeinken, és kapják a jó ötleteket.

– Ami Önt illeti, a hazai milliárdosok legfrissebb Top 100-as kiadványában is igen előkelő helyen van. Az ott szereplő vagyona teljesen a Brokernetben testesül meg?

– Soha senki semmit ez ügyben nem kérdezett tőlem, gondolom, a listák készítői kiindulnak a cég P/E-jéből (árfolyam/nyereség – A Szerk.), megnézik a tulajdonhányadomat, és becsülnek. Már aznap más a valóság.

– A Brokernet és a CIG publikus, ezen kívül vannak befektetései?

– Saját pénzemet a tőzsdén forgatom, ingatlanjaim is vannak, de inkább tőzsdézek. A közölt nagyságrendet amúgy szerintem kizárólag a Brokernet alapján ítélték meg.