Évente négyszer testhez simuló lycranadrágban és -trikóban feszítő hegyikerékpáros-seregek lepik el a hazai hegyvidékek adott pontjait. A biciklisek hegyi kasztjában a Top Maraton versenysorozat évek óta az egyik legnépszerűbb rendezvénynek számít, ahol profik és amatőrök egyaránt indulnak, keresztülvágva a Bükk, a Mátra vagy a Visegrádi-hegység egy-egy embert próbáló, vadregényes vidékén. A rajtnál az amúgy is magas adrenalinszintet általában ütemes, üvöltő zene fokozza, és miután az első sorokból a kiemelt profik elszáguldanak, az akár másfél ezer fős amatőr sereg is nekivág a távnak. A felfokozott hangulatnak nagyon hamar vége szakad, a szervezők ugyanis általában úgy jelölik ki a pályákat, hogy azok a rajt után nem sokkal máris rákanyarodnak néhány izzasztó, meredek emelkedőre, így az ocsú hamar elválik a búzától. Felfelé tekerés közben is nagy a hangzavar, egyre csak a balesetek megelőzését is szolgáló technikai információkat kiabálják az előttük haladóknak a gyorsabbak: balról vagy jobbról. Ezzel jelzik, hogy melyik irányból kívánnak előzni. Miután a mezőny kellően szétszakadt, a versenyzőknek immár a csendes szenvedés jut osztályrészükül az erdő mélyén.<#zaras_figyelo#>

MUNKA UTÁN TEKERÉS
E lélektisztító hegyi tortúrának egyre több üzletember, menedzser is rabjává válik. A hegyi-kerékpározás népszerűsége az utóbbi években az üzleti életben is töretlenül növekszik. A kereslet és a kínálat egymást gerjeszti. Ahogy egyre többfajta biciklit és hozzájuk tartozó kiegészítő felszerelést lehet látni a boltokban, egyre többen csábulnak el. Ha viszont nő a kerekezők száma, a forgalmazókat sem kell félteni, mindig tudnak olyan új szerkezeteket kínálni, amelyek láttán a vérbeli bringás szíve megdobban, a pénztárcája pedig megnyílik. Kimondva-kimondatlanul trendi sport lett a biciklizésnek ez a válfaja is, amely jól illeszthető a mai menedzserarculathoz. A legtöbb felső vezető továbbra is ódzkodik attól, hogy – különösen télen – bringával járjon munkába vagy üzleti tárgyalásra, és az öltönyösök többsége valóban nem is tudja vállalni a mindennapi kerékpáros ingázással járó macerát. Így viszont kimaradnának a szemmel láthatóan egyre fejlődő biciklis szubkultúrából – hacsak otthon, munka után nem tekernek.

A tipikus menedzser azonban ideális helyen, a város környéki agglomerációban lakik, ahová hazatérve, öltönyét ledobva máris a természetben pedálozhat. A kerékpározás ugyanakkor tökéletes terepe a sznobizmusnak is, és ebből szó szerint tőkét kovácsolnak a kereskedők. Hasonló tünetek jelentkezhetnek a bicikliseknél, mint az autósoknál. Kialakul a márkahűség, sőt, a márkafanatizmus; a gyártók pedig mindent megtesznek, hogy gőzerővel fejlődjön a technika és a formaterv. A lenyűgöző technikai innováció láttán méltán érezheti úgy hamarosan a magára valamit is adó, jómódú kerekes, hogy pár hónapos bringája őskövületté vált, teljes mértékben elavult. A megújulási, csere iránti vágy így könnyen leküzdhetetlenné válik.

MEGGYŐZŐ ERŐ
Szükség van ugyan némi retorikai képességre, menedzseri meggyőző erőre ahhoz, hogy otthon a család tagjai is megértsék, miért is kell upgrade-elni a váltószettet, vagy lecserélni a pár éve több százezer forintért vett bringát egy újabbra.

A fejlődés talán nem véletlenül a hegyikerékpáros szakágban a leglátványosabb; amióta az első teleszkópok után megjelentek a hátsó rugós tagok, hetente jönnek elő látszólag a semmiből az új formatervek. A szakboltok kínálatát nézve látványosan fejlődik a kiegészítők piaca is, sokszor ezen a téren sem világos, hogy valós vagy gerjesztett igények kielégítésére törekszenek a gyártók.

A ruhák, cipők, sisakok, lámpák és intelligens multifunkcionális műszerek kínálata is szépen gyarapszik. A kereskedők igyekeznek meghosszabbítani a szezont, olyan felszereléseket adva a biciklisek kezébe, amelyekben hidegben, sötétben is lehet edzeni. Az erdei kerekezés ma már olyan tömegsporttá vált, amelyhez mindenki a pénztárcájának és az edzettségének megfelelő felszerelést tud választani. Az ár-érték arányt tekintve a piaci kínálat egyelőre meglehetősen tisztességes, vagyis ami drágább, az egyben jobb is. Kialakult a profi bringások sajátságos szubkultúrája is, a valahová való tartozás élményével, azokkal az internetes fórumokkal, rendezvényekkel, ahol a hasonszőrűek egymásnak oszthatják az észt. A bennfentesek tudják, hogy melyek azok a szakkereskedések, ahol érdemes vásárolni és szervizeltetni. A piac azonban óriási fejlődés előtt áll, mert a több százezer forintos biciklik nyergében ülő fogyasztókra eddig csak a kerékpárhoz közvetlenül kötődő üzleti vállalkozások mozdultak rá. Lesz hová fejlődni a következő években.
 

Rajtmár Ákos informatikus-sales engineer, Yellow Cube Kft.
A budai hegyekre specializálta magát, barátaival rendszeresen száguld le a lejtőkön. A fővárosban annyira népszerű lett ez a fajta „lesiklás”, hogy a fogaskerekű, amellyel a kerekesek sílift módjára viszik fel a bringájukat a szabadság-hegyi rajthoz, gyakran nem képes befogadni a sok kerekes utast. Kerékpárját költségkímélő módon maga építette, a vázat és a hozzá tartozó alkatrészek többségét egyenként vadászta le a megfelelő internetes fórumokon. Két legyet is ütött ezzel egy csapásra: sokkal olcsóbban tett szert a biciklijére, mint ha újonnan vette volna, másrészt az összerakásnál meg is tanulta a szerelés fortélyait.



Szombati András befektetési igazgató, Primus Capital Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt.
„Az ember 35 év közelében, a fészekrakás és családalapítás után elgondolkozik azon, hogy milyen sportot válasszon, és a hegyi-kerékpározás adja magát” – mondja Szombati András, aki hat éve rendszeresen űzi ezt a sportot. A választását megkönnyítette, hogy barátai is sokszor hívták a budai hegyekbe bringázni.
Szenvedélyévé akkor vált a tekerés, amikor maga is kiköltözött az agglomerációba, a hegyek közelébe. Amatőr versenyeken is indul, de csak közepes árú a szerelése, a költéseit igyekszik visszafogni. Munka utáni kikapcsolódásnak, levezetésnek tartja a kerékpározást. Előfordult már, hogy egy-egy versenyen olyan új ismeretséget kötött, amelynek később az üzletben is hasznát vette.


Szőnyi György ügyvezető, Számlaközpont Gazdaságfejlesztő Iroda Kft.
Nem indul versenyeken, de tavasztól őszig kint teker a természetben, heti rendszerességgel sportol. Már kilenc éve választotta a biciklit a sport mellett levezetésnek és szórakozásnak is, mert a munkahelyén sokat ül a monitor előtt.
A cég pécsi központjából pár pedálmozdulattal a hegyen találhatja magát, de hobbijává vált az ország többi lankájának felderítése is. „A hétvégén feltesszük a kocsira a bringákat, és mindig ki tudunk próbálni újabb helyszíneket is” – mondja. Elcsábítja egy-egy drágább alkatrész is, de igyekszik megőrizni a józanságát. „Azon a szinten, ahol én tartok, még indokolatlan a karbonvázas gép” – ismeri el a menedzser. Nem csak a családdal, üzleti partnerekkel is el-eljár túrázni, mert a biciklis kirándulás nagyot lendíthet az üzleti kapcsolatokon is.