A bűn arcai

Tim Weiner: A CIA története › 694 oldal › Gabo, 2009 › Ára: 5990 forint

Feltehetőleg Scorsese és Coppola nagyívű gengszterfilmjeiből is ihletet merített Tim Newark katonapolitikai szakértő, a legrangosabb brit hadtörténeti folyóirat, a Military Illustrated szerkesztője, amikor arra vállalkozott, hogy megírja az olasz maffia és a háború összefüggéseinek történetét. Hiszen amellett, hogy hiteles források alapján dolgozik, és rengeteg információt, nemrég napvilágra került dokumentumot használ, számos sztorival, szicíliai családi anekdotával is fűszerezi könyvét. Ugyanakkor drámai erővel jeleníti meg azokat a történelmi és társadalmi kényszereket, amelyek hozzájárultak a szervezet létrejöttéhez. Newark szerint haszonlesésből és törzsi összetartásból, az idegenekkel szemben összezáró védelem vágyából született ez a hálózat. Azt már az olvasó teszi hozzá: na igen, az erekben folyó szicíliai vér nyilván megszentelte, a körülötte, miatta kifröccsenő viszont megbecstelenítette.

Misha Glenny: McMaffia – Szervezett bűnözés határok nélkül › 384 oldal › Gabo, 2009 › Ára: 3990 forint

A szerző intenzív képekben vetíti elénk az Amerikába beszivárgó mozgalom eseménydús mindennapjait, a fasiszták és baloldaliak, a New York-i olasz, illetve zsidó maffia tagjainak összecsapásait. De a gazdagodási és hatalmasodási folyamat részleteit nyilvánvalóan azért kell megismernünk, hogy végül is megértsük, hogyan érhet el „a maffia keze” a háborút befolyásoló politikai és katonai eseményekig. Ha nem lenne elrettentő, akár mulatságos is lehetne, ahogyan hírhedt gengszterek – például Lucky Luciano és haverjai –, illetve nagy olasz vagy amerikai államférfiak – például Eisenhower – manővereznek egymással elfogadás, tiltás, szövetkezés és megsemmisítés útjelzői között, mindig a pillanatnyi érdekeik, céljaik függvényében.

Némileg más indíttatású az a határokon átívelő bűnözési hullám, amely az utóbbi húsz esztendőben érte el a fejlett világ partjait, s amelyről Misha Glenny történész, újságíró, egykori balkáni tudósító a találó McMaffia címen beszél. A széteső Szovjetunió árván hagyott tagországaiban, majd a balkáni háború vérfürdői után, a térség teljes társadalmi, politikai és egzisztenciális bizonytalanságát kihasználva, egyre-másra tűntek fel a zavarosban halászó szerencselovagok. Csempészni, rabolni kezdtek, és rövid idő alatt dúsgazdag, gátlástalan oligarchiává nőve, rátelepedtek az egyes területek ásványkincsbázisaira, és sikerült a markukba keríteniük a térség kiéheztetett népeit. Más tagbaszakadt balkáni maffiózók mellett, Arkan, a tigriskölyök, Vlagyimir Bokan, a balkáni cigarettacsempészet atyja, Ilja Pavlov, a Multigroup elnöke, vagy Szergej Mihajlov, a szolncevói banda feje is ott mosolyog a kötet fotómellékletének képein. Közülük sokan már nem élnek, lehetséges, hogy tíz perccel a fotózás után, nemcsak a mosolyt, de magát az arcot is eltörölte egy rivális banda robbantásos merénylete.

Tim Newark: A maffia és a háború › 383 oldal › Gabo, 2008 › Ára: 3990 forint

De ezek a vérfagyasztó tapasztalatok sem rettentették vissza a keleti „máfijá” vezéreit, hogy munkálkodásukat egyre több országra kiterjesszék. Glenny górcső alá veszi a drogkereskedői hálózatokat, illetve a paramilitáris csoportokat is, és felmutatja, hogy a maffia milyen mélyen beleágyazódott az egyes nemzetek elit intézményeinek, mi több, bankhálózatának és üzleti köreinek szervezeteibe is.

A mezei olvasó persze, aki az érdekfeszítő maffiás könyvek után kezébe veszi a Central Intelligence Agency (CIA) történetét bemutató tekintélyes kötetet is, hajlamos a bűnözés minden válfaját egy kalap alá venni, és úgy gondolni, ez a félelmetes amerikai hírszerző szervezet felderíti majd a politikai és egyéb indíttatású terrorizmust, továbbá a nemzetközi, szervezett bűnözést a világban. A Pulitzer-díjas Tim Weiner könyve azonban szembesít a sokkal bonyolultabb valósággal. Rá kell döbbennünk, hogy a CIA az eltelt évtizedek jó részében igen gyengén muzsikált, de a hibáit, tévedéseit javarészt eltitkolta, és a bizonyítékokat szigorúan őrzött levéltárak mélyére rejtette. Az egyes igazgatók hazudtak „lefelé és felfelé”, gyakran bizonytalankodtak, és rendre öngyilkos háborúkba és küldetésekbe vitték bele Amerikát. Kevés a diadal, tekintélyes a bűnlajstrom. Nixon „seggfejek gyülekezetének” nevezte őket, Reagan szelídebben csak ennyit kérdezett az akkori igazgatótól: Miféle istenverte hírszerzést vezet maga? Tim Weiner könyve részletesen megadja a választ.

Thomas Hylland Eriksen: A pillanat zsarnoksága – Gyors és lassú idő az információs társadalomban › 235 oldal › L’Harmattan, 2009 › Ára: 2200 forint

Az eltűnt idő nyomában
Vajon egy olyan zavaros, de zseniális könyv, mint Marx A tőke című műve rövidebb vagy hosszabb, egyszerűbb vagy bonyolultabb lenne, ha lett volna a szerzőnek szövegszerkesztője? Miért gondoljuk mindig azt, hogy a Microsoft Word betöltése túl sok időt vesz igénybe? Thomas Hylland Eriksen norvég szociálantropológus könyve ilyen kérdéseken keresztül világít rá arra, milyen mellékhatásai vannak az információs társadalomnak. Például gyorsaságfüggés, információszennyezettség vagy a „lassú idő” eltűnése. Egyre többen érezzük magunkat Sartre cipőjében – azaz mokaszinjában, hiszen a termékeny francia íróról azt beszélték, még a cipőfűző megkötésére szánt időt is meg akarta spórolni. Hiába segít egyre több technológiai újítás abban, hogy gyorsabban végezhessük dolgainkat, mégis folyton időszűkében vagyunk. Hylland rengeteg példával és grafikonnal próbál magyarázatot találni a felgyorsult életmód kérdéseire, szórakoztató kikacsintásokkal és adalékokkal törve meg a száraz számok uralmát. Így az elküldött e-mailek számát illusztráló görbék mellett az eltűnő idő képét a baromfinevelés változása vagy éppen Brian Eno zenei munkássága is árnyalja. Vagy Marxra visszatérve, a szövegszerkesztő használatának hatása a gondolkodási stílusunkra. Végül tippeket is kapunk, hogyan éljük meg tartalmasan a gyors idő korát. A késések áldások – írja. Például ha legközelebb várakozni kényszerülünk, morgolódás helyett inkább olvassunk. E vékonyka kötet erre kiváló lehetőséget kínál.

Nincs határ

Ines Geipel: Dopping – A teljesítmény ára › 141 oldal › Corvina, 2009 › Ára: 2490 forint

„Kedves cimborák, 14 hete szedek 500 mg Testót és 600 mg Strombát, ezt még nyomom a 18. hétig, mielőtt belekezdenék a verseny előtti diétába.…” „A mellbimbóm megduzzadt…ki is lóg belőle valami. Mi a franc lehet?” „Fáj? Ha igen, akkor inkább valami laborba menjél el, ne az orvoshoz. Azok mindjárt lekapják.” Ines Geipel, az egykori NDK-s futónő sokkoló könyvet írt arról, hogyan zsákmányolja ki az ember a testét a minél nagyobb teljesítmény, a pénz és a hatalom igézetében. Saját tapasztalataiból kiindulva, hosszú évekig nyomozott, és a chat-szobákban folyó társalgásoktól eljutott a legtitkosabb vegyi laboratóriumokig, a ma már génterápiával zajló, az ellenőrzés számára észrevehetetlen dopping-eljárásokig. Számos halott és sok tízezer megnyomorodott áldozat nevében kiált segítségért. Nem könnyű a világ közvéleményét szembesíteni a valósággal. Hiszen a szálak mélyre, a politikai, gazdasági elitek köreibe, a dopping és a drog összekapcsolásából, a teljesítményfokozásból, testépítésből remek üzletet teremtő nemzetközi hálózatok berkeibe vezetnek. A könyv nemcsak arról ad döbbenetes látlelet, mi történt évtizedeken át például Kelet-Németországban, hanem arról is, mi folyik napjainkban számos nemzet hivatalos sportintézményeinek falai között, gyakran az edzők, sportvezetők, sportorvosok teljes tudtával és irányításával – noha az utóbbi években komoly nemzetközi ellenőrző szervezetek jöttek létre. Geipel tényfeltáró munkája egy kérdést sugall: meddig folytatható ez a kártékony társadalmi játszma?

A mellékletet Zsély Anna szerkesztette.