Buborék, a tonnányi víziló fajtársaival ellentétben boldogan ellazul, ha a látogatók az álla alatt vakargatják. Amikor 2010-ben híre ment, hogy vízilóbébi érkezik az abonyi állatkertbe, a kíváncsi látogatók a bejárattól sorfalat álltak az új jövevényt hozó autónak. De a Buborék-rajongók fájdalmára az illetékes hatóság, a Magyar Természetvédelmi Hivatal márciusi határozata alapján a veszélyes állatokat – így a vízilovat – lefoglalhatják, helybenhagyással elkobozhatják, ha a fellebbezés után a döntés jogerőre emelkedik. Csak úgy működhet ugyanis tovább az állatkert, ha az önkormányzat kettéosztja, egyúttal elválasztja a kert és a szomszédos vendéglő által használt, a település tulajdonában lévő területet, így azok már nem lennének közvetlenül határosak.

Abonyi oroszlánok. Nem kerülnek puskacső elé.
Fotók: Bánkuti András

Az eljárás oka ugyanis, hogy az egyetlen közvetlen szomszéd, a Mészáros-vendéglő tulajdonosa, Mészáros István 15 év után nem egyezik bele a veszélyes állatok tartásába. Az állatkert tulajdonosa, Tóth Tibor azt mondta a Figyelőnek, egy sok évvel ezelőtti közös harcsavacsora után romlott meg a viszony, amikor nem fogadta meg a szomszédjától kapott üzleti tanácsokat a rámenősebb jövedelemtermeléshez. (Mészáros István véleményét lásd a keretes cikkben.) A novemberben kiélesedett konfliktus mögött Tóth Tibor azt sejti, hogy valaki szeretné megszerezni az állatkert területét, ha majd ő veszi a sátorfáját.

Tóth Tibor amúgy is költözni készül, mert nem érzi jól magát a mostani helyen. Már megvásárolta azt a 19 hektáros felsőlajosi birtokot, ahol 70 százalékban kész az új állatkert. A Pest és Bács-Kiskun megye határán lévő területet eleve állatkertnek alakította ki egy vállalkozó, aki korábban éppen Tóth Tibortól kért tanácsot, de már több éve súlyos beteg, és el kellett adnia a birtokot. Mégis kétséges, hogy még az idén el tudják-e költöztetni az állatkertet, mert Tóth Tibornak nincs pénze több szükséges beruházásra, egyebek között az új vízilóházra, amely a medencékkel együtt legalább 10 millió forintba kerül.<#zaras_figyelo#>

A tavalyi eredményekkel elégedett lehet a tulajdonos: csaknem 30 százalékkal, több mint 60 ezerre nőtt a látogatók száma, meghaladva ezzel a konkurens kisebb hazai állatkertekét. A titok, hogy Abonyban szinte mindenki minden állatot megérinthet, akár meg is simogathat, persze szigorúan csak a rácson kívülről, az ujja hegyével. A kisoroszlán-simogató show keretében pedig az erre vállalkozóknak még az ölébe is teszik az izgága, játékos kölyköket. Az attrakciót annyira szeretik a felerészben fővárosi vendégek, hogy 30-40 százalékuk visszajár.

Míg a tucatnyi hazai, néhány kivétellel önkormányzati tulajdonú állatkert számíthat a fenntartó támogatására, Tóth Tibor büszke arra, hogy Abonyban minden költséget, fejlesztést a jegyeladásból fizetnek. Ebből az előzetes tavalyi adatok alapján alig 36 millió forint bevételből nemcsak a mintegy négyszáz állat, a hat-nyolc alkalmazott, hanem a Tóth család is megél, és ha futja rá, újabb néznivalókkal gyarapítja az állatkertet.

Pedig a fenntartási költség nyáron havi 2,5 millió, télen pedig, amikor a majomházat árammal kell fűteni, és kamionszám érkezik a tűzifa, több mint 3 millió forint. Így évente összesen közel 30 millió forint a „rezsi, melyben benne van az alkalmazott bére is”. Jól szemlélteti a nagyságrendet, hogy a tigrisek napi legalább 7-10 kiló húst esznek fejenként, a négy oroszlán pedig összesen 20 kilogrammot naponta. A húsvásárlás költsége így egy évben eléri a 2,2 millió forintot.

CSERETIGRISEK
Ami az állatokat illeti, az ajándékba kapott két, vénségesen vén makákót kivéve mindegyik állatért fizetni kellett, nem is keveset. A többi makákót „fél áron” is egyenként nettó 45 ezer forintért adták az állományukat gyérítő győri kollégák. A konkurens állatkertek ugyanis, ha valamilyen állatfajból feleslegük is van, a magánállatkertnek akkor sem adják a példányokat ingyen, legfeljebb kedvezményes áron.

A tengerimalactól a fácánokig a csaknem négyszáz lakó – köztük hetven egzotikus nagy állat – egyike sem a természetes előfordulási helyéről került Abonyba, mind európai állatkerti szaporulat. Az első oroszlánpár 350 ezer forintba került, a tigriseknek pedig egyenként egymillió forint az értékük, de nincsenek is eladó példányok. Abonyba is más fajokért cserébe érkezett a vérvonaluk alapján 90 százalékban szibé-riai, kisebb részben bengáli pár.

Táplálkozó makákó. Fél áron.

Míg az oroszlánok – a látogatók örömére – fogságban is előszeretettel párosodnak, a tigrisek nehezen és ritkábban szaporodnak. Ezért vált olyan védett fajjá, amelyet már az állatkerteknek sem szabad eladni, legfeljebb elcserélni. A tigriseknél is nagyobb értékű, látványos állatok – több tízmillió forintos elefánt, orrszarvú, zsiráf – beszerzésére egyhamar nem is számít Tóth Tibor. Szerencse, hogy a reális minimum 3 millió forint helyett „fillérekért, névleges összegért” jutott hozzá Buborékhoz, amikor gyorsan el akarta helyezni az eladó állatkert. Igaz, a vízilóházzal és a külső kifutóval együtt így is mintegy 11 millió forintba került a beruházás.


Irigykedve sorolja is a tulajdonos, hogy a nagy állatkertek, mint a nyíregyházi vagy a budapesti, akár több milliárd forintot fordíthatnak vendégcsalogató fejlesztésekre, és a jegybevétel mellett önkormányzati támogatásra is számíthatnak. Igaz, ezek az intézmények oktatási és természetvédelmi, fajfenntartási feladatokat is ellátnak.

Feltűnő, ahogy Tóth Tibor a kertben sétál, egyik-másik állat gyanakodva közelít hozzá. Az amúgy kezes zebrát is úgy kell odacsalogatni, mert fél az esetleges tortúrától. Minden állatot ugyanis a tulajdonos maga olt és gyógyít. De van, amitől így sem tudja megóvni őket. A zebra párja akkor pusztult el, amikor betörtek az állatkertbe, és menekülés közben az egyik beütötte a fejét egy kőoszlopba.


FELJELENTÉSEK SORA
Amúgy ritkán betegszik meg egy-egy állat, mert az élősködők ellen például négyhavonta oltja a teljes állományt. Mindennek rendben kell lenni, mert több szakhatóság is folyamatosan ellenőrzi az állatkertet és lakóit.Az állategészségügy, az élelmiszerlánc-felügyelet mellett az abonyi önkormányzat, a természetvédelmi hivatal és a rendőrség is gyakori vendég, hiszen veszélyes állatokról van szó. De nem csak az állatokat, kifutókat, ketreceket nézik a hatóságok. A feljelentések miatt más ellenőrzések is sokasodnak. Ottjártunk előtt éppen a NAV vizsgálta a könyvelést.

Eközben a környéken élők igyekeznek hasznot húzni az állatkertből. Ha Tóth Tibor úgyis a hobbijából él, próbálnak a neki eladott takarmányért, szolgáltatásokért többet kérni, mint mástól. A nehézségek ellenére a tulajdonos ugyanis mosolygós, boldog embernek látszik, aki megvalósította az álmát.

Ezt az álmot még az olajszőkítés idején, a kilencvenes években látta meg, amikor a Duna–Tisza közi tanyavilágban sok oroszlánt tartottak. Státusszimbólum volt ugyanis szőkítői körökben, hogy a medence mellett oroszlán ordítson éjjel. Amikor a hatóság kezdte elkobozni az illegálisan tartott oroszlánokat, sok eladóvá vált. Tóth Tibornak egy vállalkozó az illegálisan tartott tigrisét ajánlotta fel. Megtetszett neki, de legálisan csak állatkertben lehetett tigrist tartani. Úgy döntött, ha ez az ára, a család számolja fel addigi díszállat- és állateledel-kereskedését. 1995-ben indult az abonyi állatkert, de csak három éve nem veszteséges, addig a család is ugyanott, a faházban lakott.

Ez az év azonban rosszul indult. Novembertől elmérgesedett a vita a szomszéddal, és a bevétel is csak a fele eddig a tavalyinak. Az állatkert ugyanis nem szerepel a tévében, rádióban, az újságok címlapján annyit, mint korábban. Régebben, ha a kisoroszlánnal Tóth Tibor bement valamelyik tévéstúdióba, másnap telt ház volt, 300-400-an is jöttek.

„Már nem merek bemenni a tévébe, mert ahogy meglátják a rosszakarók, megint jön a feljelentés” – mondja a tulajdonos. Kifelé még mosolyog, de nagyon elkeseríti az állatkertjét, személyét érő támadássorozat. Már azon is gondolkozik, elköltözzenek-e egyáltalán. Felsőlajoson ugyanis még egy állat sincs, de már ott is feljelentették, pedig állítja, nem a nagy haszonért csinálja. Ezt el is mondja a tőle tanácsot kérő leendő kollégáknak: ha valaki milliomos akar lenni, ne állatkertbe fektessen.