Az idén a www.kepmutatas.hu honlapon virtuális kampányszámlán, önkéntesek segítségével követtük a pártköltéseket, és mostanra az utolsó adatok is befutottak (lásd a grafikont). Miután a voksolás megtörtént, s megvan a választási törvény reformjához szükséges parlamenti többség, a feladatunk akár be is fejeződhetne, nincs elvi akadálya a reformnak. Kérdés, mekkora rá az esély, és hol tartunk most?

TÖRVÉNYTELEN TÖRVÉNYHOZÁS. Azt tudjuk, hogy a betarthatatlan szabályozás következtében a Fidesz–KDNP koalíció és az MSZP a finanszírozásukra vonatkozó törvényt megszegve kampányoltak, azaz a számukra engedélyezett összegnél sokkal többet költve jutottak be a parlamentbe. (Alul)becsült adataink szerint hozzávetőleg a háromszorosával lépték túl a jelöltenként 1 millió forintban meghatározott – egyébként irreálisan alacsony – költési határt. A gond nem elsősorban az, hogy ennyi ment el az amúgy lagymatag és olcsó kampányra, inkább az a nem túl előremutató üzenet a választópolgárok felé, hogy a parlament legjelentősebb erői mindeddig képtelenek voltak az általuk hozott szabályok betartására vagy megváltoztatására.

Fotó: Kalló Iván

A kampányköltések monitorozása során kiderült: a pártok azt várták volna tőlünk, hogy pontosan mondjuk meg, mi mennyibe került. Ezt kicsit abszurdnak találom, hiszen valójában az ő feladatuk lenne megteremteni az átláthatóság és az ellenőrizhetőség feltételeit, nem a társadalomé. Megjegyzem, úgy tűnt, maguknak a pártoknak sincs rálátásuk saját kampánykiadásaik teljes spektrumára. A központi költségeket még nyilvántartják, de hogy helyi szinten ki mennyit költ, arról nem sokat tudnak Budapesten. Persze erre nincs is szükség, az ellenőrzés feladatát igencsak felületesen ellátó Állami Számvevőszéket (ÁSZ) csak az érdekli, hogy a beszámolókban a pártok könyvelőinek sikerül-e elszámolniuk 386-ig. Sikerül.

A fő kérdés – és az egész párt- és kampányfinanszírozás mögött rejlő legsúlyosabb probléma – azonban az, hogy nem tudjuk biztosan, honnan van minderre pénz. Milyen üzleti és magánérdekek dominálnak a háttérben, kik állnak a hatalom megtestesítői mögött? S mennyi annak az illegálisan elköltött közpénznek az összege, amiből végül a pártkasszából hiányzó tévéreklámokra futja? Azt azért tudjuk, hogy a közbeszerzések 65 százaléka korrupcióval fertőzött, hogy a „súrlódási veszteség” akár 90 százalékos is lehet, valamint azt is, hogy a közvetítői láncban nem csak önkéntes párthívek, hanem a „mediációból” busás hasznot húzó háttéremberek is állnak. Mindezek alapján feltételezhető, hogy az állami és önkormányzati beruházások komoly aranybányaként szolgálnak a pártok és holdudvaruk kasszájának bővítésére.

Megoldani mindenki megpróbálta a problémát: készített törvényjavaslatot a Fidesz, az MSZP, előálltunk ilyennel mi, civilek is. Ám valahogy „megszavazódni” egyik sem akart, hiányzott az előző parlamentbéli ellenzék támogatása a kétharmados törvényhez. Az akkori ellenzék a saját kampánystratégiája szerint gondolt törvényt alkotni: tiltva a kereskedelmi médiumokban a hirdetéseket (ezek a legdrágább tételek egyébként), valamint megőrizve a betarthatatlan 1 millió forintos kampányköltési határt, azt sugallva, hogy a határ emelésével a kampányköltések is emelkednének. Erről a kérdésről lehet még vitatkozni, és ezzel időt húzni, de meggyőződésem, hogy egy átlátható rendszer kialakításának nem ezek a kulcselemei.

MI LENNE A MEGOLDÁS? A reform céljának kettősnek kell lennie. Korlátozni kell a kampánykiadásokat, úgy, hogy ne kerüljön irreálisan sok legálisan és illegálisan elköltött adóforintba a korteskedés, továbbá az átláthatóság és számon kérhetőség megteremtésével ki kell küszöbölni az illegális költéseket. Az új rendszer központi eleme a kampányszámla lenne, ezen tartanák nyilván a kampánnyal kapcsolatos összes kiadást. E számla kivonatát az ÁSZ-nak kellene rendszeresen elküldeni, ahol azt nyilvánosságra hoznák. A kampánytételek beazonosítása érdekében javasolt a hirdetések és egyéb kampánytermékek regisztrációja, a finanszírozási forrás megjelenítése. A számon kérhetőség megteremtéséhez pedig az ÁSZ hatáskörének kiterjesztése elengedhetetlen elem.

Az egész probléma mintha kicsit túl lenne komplikálva. A tengernyi huzavona után kezdjük azt hinni, hogy ez annyira sok ismeretlenes, bonyolult egyenlet, hogy minimum integrálszámítási ismeretek szükségesek a megoldásához. Pedig dehogy. Lettországnak, Németországnak vagy például Franciaországnak sikerült rendet teremtenie, és nem kellett atomtudósokat bevetniük. Arra viszont kétségtelenül szükség volt, hogy a hatalom képviselői ne szavazógépeknek, hanem partnernek tekintsék a választópolgárokat, és némi demokratikus értékrenddel megáldva megértsék: naponta bizonyítani kell, hogy a hatalmukat nem a saját, hanem a köz érdekében használják.

A Fidesznek most minden lehetősége megvan, hogy ezt bebizonyítsa. A párt- és kampányfinanszírozás reformjának minősége kiváló fokmérője lesz a kétharmados parlamenti többség demokrácia és átláthatóság melletti elkötelezettségének.

SÜRGET AZ IDŐ. Egyetértek az előző miniszterelnökkel: időt kell adni az új kormánynak, parlamentnek. Ám ebben a kérdésben olyan nagyon sok türelmi idő nem jár, mert sajnos az a nemzetközi tapasztalat, hogy ha a választások utáni első évben nem fogadnak el új törvényt, akkor bizony a következő választások is átláthatatlanul zajlanak, és a ciklus alatt a vezető párt érdekei szerint folynak el a közpénzek. Ahhoz, hogy ebből mihamarabb színvonalas törvény legyen, sok munka, de még inkább széles körű egyeztetés szükséges. Az egyetemi tanárok által jogosan és mélyen elítélt, klasszikus Ctrl+C, Ctrl+V – másolás, beillesztés – megoldással a három törvényjavaslatból összevágható egy olyan, amely biztosítja az olcsó, de átlátható és ellenőrizhető rendszert.

Kérdés, szándékában áll-e a hatalomnak rendet tenni, azaz, saját magát elvágni a közpénzektől és kiszabadítani az üzleti és magántámogatók érdekhálójából. Az ezzel elnyerhető jutalom értéke felbecsülhetetlen, jelesül a választópolgári bizalom megtartása, a korrupciómentes közélet alapjainak megteremtése, ami megnyitja a kaput a versenyképesség javulása felé.

A szerző a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója.