Áder János, még európai parlamenti képviselőként. Államfővé választása után alakítják át a kormányt.
Fotó: MTI

Szabad bejárást kaphat a Nemzeti Erőforrás Minisztérium épületébe L. Simon László, a parlament kulturális bizottságának elnöke, a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának első embere, ha a májusra tervezett kormányátalakítás során rá esik a miniszterelnök választása – jegyezte meg egy fideszes forrásunk. L. Simon mint potenciális nemzeti erőforrás miniszter került szóba egy rövid időre, ám lapzártánk idején már inkább arra van nagyobb esély, hogy Szőcs Géza kulturális államtitkár helyébe lép. Informátorunk a szabad bejárással arra utalt, hogy még januárban L. Simon az Országgyűlésben kérte számon Réthelyi Miklós miniszteren, miért nem engedték be soron kívül a tárca épületébe. Megvárakoztatták, s csak kísérővel közlekedhetett a minisztériumban. Meglehet, nyárra megnő a mozgástere.

A GIGATÁRCA
Biztosra persze ő sem mehet, s nemcsak azért, mert Halász Jánosnak, a Nefmi parlamenti államtitkárának a neve is forog a poszttal kapcsolatban. De a Fidesz ügyvezető alelnöke, Kósa Lajos a Duna Televízióban így hűtötte a tippeléseket: „Az internetes lapok véletlenül sem találtak el semmit, teljesen felesleges lottózniuk, ha ekkora a találati arányuk.”

Úgy volt, hogy Réthelyi távozását már a múlt héten bejelentik, ám a legvalószínűbb, hogy az csak Áder János államfővé választása után történik meg, mint ahogy a további cserék is. <#zaras_figyelo#>

Két év után azonban bizonyosnak tűnik, hogy Réthelyinek távoznia kell, ezt, úgy tudni, nem is bánja. Ennyi idő bőven elég volt neki arra, hogy megmártózzon a politika vizében. Minisztériumi forrásaink szerint, ha visszapörgetnék az idő kerekét 2010 májusáig, aligha vállalná a tisztséget.

A Nefmi az oktatási, a kulturális, az egészségügyi, a szociális, családügyi és ifjúsági, valamint egy potenciális sportminisztériumot rejt magában, mindegyik élén azonban csupán államtitkár áll. Több kormányzati forrásunk megerősítette, a 2010-es kormányalakításkor a miniszterelnök azért döntött e szerkezet mellett, hogy minimálisra csökkentse a tárcák ellenállását a forráskivonással, -befagyasztással járó intézkedések ellen. Réthelyi Miklósban látszólag tökéletes partnerre akadt. A nyilvánosság nem sokszor látta tanújelét annak, hogy a maga területén kiemelkedő orvosprofesszor markánsan szembement volna a kormányzati s a gazdasági tárca tervező teamje felől érkező akarattal, holott az egészségügyi és a szociális lobbi folyamatosan bombázta ez irányú kéréseivel. „A színfalak mögött azonban Réthelyi a maga szofisztikált módján többször is megállított meredek elképzeléseket” – fogalmazott egy a minisztérium működésére rálátó forrásunk. A nemzeti erőforrás miniszter tavaly látványosan került szembe Orbán Viktorral, amikor államtitkárai s egyes hírek szerint a kormányfő akarata ellenére nevezte ki az Opera főigazgatóját. Utóbb ezt a döntést visszavonatták vele. Réthelyi benyújtotta lemondását, ám azt a miniszterelnök nem fogadta el. Legutóbb pár hete, Schmitt Pál kisdoktorija kapcsán került reflektorfénybe, amikor felbontatlanul küldte vissza a Semmelweis Egyetem rektorának a tényfeltáró bizottság jelentését. Ezt informátoraink kifejezetten bátorságnak, nem pedig gyávaságnak minősítették. „Nem arról volt szó, hogy nem merte politikailag felvállalni a döntést. Sokkal inkább arról, hogy ismerte a hatályos szabályozást, azt, hogy a kisdoktori visszavonásáról a szenátus jogosult dönteni.” Ezen értelmezés szerint kivette a politika kezéből az események irányítását, s hagyta, hogy a tudományos testület autonóm módon, a szakma szabályai szerint járjon el.

Létezett olyan forgatókönyv is, hogy feldarabolják a csúcstárcát, s az államtitkárok miniszteri rangra emelkednek, ez a verzió azonban csak akkor valósult volna meg, ha beindul a gazdaság, s megteremtődött volna az egyes szakterületek önállóságának fiskális alapja. „Hiába vannak jobbnál jobb szakmai programok a minisztérium szekrényeiben, nincs pénz a megvalósításukra” – hallottuk egy Fideszhez közel álló szakembertől, aki úgy tudja, emiatt marad továbbra is egyben az öt tárcát magába olvasztó gigaminisztérium.

A DEFICITCÉL TARTÁSA
„A kormányátalakítás valójában azt a célt szolgálja, hogy ha vér, veríték árán is, de tudjuk tartani a deficitcélt, s faragni tudjunk a kiadásokon”– mondta egy nemzetgazdasági minisztériumi informátorunk. Elmondása szerint minisztere is belátta, a várt gazdasági fellendülés ismeretlen ideig elmarad – így Matolcsy György kényszerhelyzetben döntött a konvergenciaprogramban ismertetett új adók kivetéséről. „Ha a gazdaság nem hozza a várt eredményeket, széles körben terítik a terheket, ezalól egyetlen szektor sem lesz kivétel” – prognosztizálta a továbbiakat. „Nagy kő esett le a miniszterelnök szívéről azzal, hogy elhárultak az akadályok az IMF-tárgyalások elől. Magyarország így legalább átmenetileg kikerült a piacok célkeresztjéből, pénzügyileg azonban nem lélegezhetünk fel, keményebb időszak jön, mint amin túl vagyunk” – hallottuk kormányzati körökből. S ahhoz, hogy a központi akarat maradéktalanul érvényesüljön, mindenütt erős politikusok kerülnek pozícióba, a szakmai, technokrata szemlélet még inkább alárendelt szerepet játszik a következő két évben.

A nevek találgatásánál érdekesebb lehet a gazdasági feladatkörök átrendeződése, mert ebből lehet majd következtetni az elkövetkező időszak gazdaságpolitikájára. Amennyiben valóban Varga Mihály veszi át Fellegi Tamás helyét a Nemzetközi Valutaalappal megkezdődő tárgyalások hazai delegációjában, azt a lapunknak a kérdés politikai természetére hivatkozva név nélkül nyilatkozó banki elemző azzal hozta összefüggésbe, hogy a Miniszterelnökséget eddig vezető államtitkár hatékonyabban tudná visszaverni a Jobbik irányából a kormánypártra nehezedő nyomást, mint elődje. Valószínűtlen ugyanakkor, hogy a miniszterelnök bizalmasai közé tartozó politikus beérné a rövid vagy legalábbis nem túl hosszú távra szóló pozícióval. Egy ilyen kormányátalakításnak akkor lenne értelme, ha Varga Mihály szélesebb feladatköröket kapna. E témában szó lehet arról, hogy a nemzetgazdasági és/vagy a fejlesztési minisztériumtól is elvennének feladatköröket.

Ha Varga kilép a Miniszterelnökség falai közül és kiáll a frontvonalba, annak két olvasata lehet. Az optimista verzió szerint a volt pénzügyminiszter közvetlenebbül lenne képes a piaci elvárásokat, a befektetők hangulatát közvetíteni a miniszterelnök felé. A pesszimistább variáció szerint viszont pont ez a bizalmi viszony lenne az akadálya annak, hogy Orbán Viktor fogékonyabb legyen az államadósság finanszírozási kérdéseire. Márpedig ezek egyre égetőbbek lesznek, ahogy közeledünk az év feléhez. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője gyors megegyezésre számít, a közgazdász szerint a nyári hónapokra meglesz az IMF-megállapodás.

Ha így lesz, a miniszterelnök arra játszik, hogy minél gyorsabban lerendezze az államadósság idei és jövő évi finanszírozásának kérdését. Ezt követően megvalósulhat az, amit frakciótársai előtt is kijelentett: a választásokig hátralévő idő a konszolidációé lehet. Az EU–IMF-hitelmegállapodás védőernyője alatt lényegesen kedvezőbb feltételekkel juthatnánk devizaforrásokhoz, mint a jelenlegi 8-9 százalék. Ha a miniszterelnök a politikaiak helyett a költségvetési szempontokat venné figyelembe, még pénze is maradna arra, hogy a választások előtt osztogasson egy kicsit. Az IMF-hitelkeret esedékes részének lehívása a piaci finanszírozás helyett nagyjából 100 milliárd forinttal hozná kedvezőbb helyzetbe a költségvetést. Gyakorlatilag meg lehetne spórolni a tranzakciós adót – teszi hozzá a név nélkül nyilatkozó közgazdász.

KÖTVÉNYKIBOCSÁTÁS?
Elképzelhető ugyanakkor egy olyan forgatókönyv is, hogy a miniszterelnök az eddigi stratégiát folytatja, és elhúzza az IMF-tárgyalásokat. Ez esetben Varga Mihály szerepe felértékelődik, hiszen neki kell majd hitelesen eladnia a külföld és a befektetők felé, hogy mégsem időhúzásról van szó. Ha elhúzódnak a tárgyalások, akkor az állam előbb-utóbb kénytelen lesz idei devizatartozásainak kifizetése érdekében devizakötvényt kibocsátani. Ezt a forgatókönyvet erősíti meg Pleschinger Gyula, a nemzetgazdasági tárca államtitkára minapi nyilatkozata is. Nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Magyarország még a hitelmegállapodás megkötése előtt kilépjen a nemzetközi kötvénypiacra. Az államtitkár ugyanakkor hozzátette, hogy a tárgyalások előtti kötvénykibocsátás rossz üzenet lenne. Korábban Töröcskei István, az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) vezetője is szondázta a piacokat. Többször meglebegtette egy devizakötvény-kibocsátás lehetőségét. Lapunk piaci forrásokból úgy értesült, hogy az ÁKK fel is vette a kapcsolatot a kibocsátás potenciális szervezőivel.

Orbán Gábor, az Aegon Alapkezelő közgazdásza szerint a jelenlegi helyzetben a befektetők attól tartanak a legjobban, hogy a kormány a kedvező piaci reakciót kihasználva, a bizalom megelőlegezésével visszaélve megpróbál ráönteni a piacra egy devizakötvény-kibocsátást. Azért érzik ezt veszélynek, mert félnek attól, hogy a kormány ezután ismét a hosszú távú fenntarthatóságot veszélyeztető lépéseket tenne. Az IMF-megállapodás a finanszírozási garancia mellett pont azért lenne fontos, mert külső biztosítékot jelentene arra, hogy a gazdaságpolitika nem tér le a helyes útról.