– A Széll Kálmán-terv újabb változatára tett javaslatot a Nemzetgazdasági Minisztérium. Egyebek közt a pénzügyi szektort sújtó adóra. Mit gondol ez utóbbiról?
– Szerintem itt nem Tobin-adóról van szó. A Nobel-díjas közgazdászról elnevezett adónem a spekulatív tőzsdei vagy devizaügyleteket sújtja. Ezzel szemben a magyar tervek szerint olyan pénzügyi tranzakciós adót vetne ki a kormány, amely a banki átutalásokat vagy a postai tranzakciókat is terhelné. Míg a Tobin-adó a spekuláció jövedelmezőségét csökkentheti, a kormány által tervezett adó összhatása negatív is lehet azáltal, hogy erősíti a készpénzhasználatot és a feketegazdaságot is.

Fotó: Bánkuti András

– De bevételi kényszerben van a kormány, nemde?
– Egy ilyen lépés nagyobb kárt okozhat, mint az új adóból remélt bevétel: a Nemzeti Bank egy tavalyi tanulmánya szerint 100 milliárdos nagyságrendű nemzetgazdasági pluszkiadást okoz a modern államokhoz képest túlzott magyar készpénzforgalom. Ha már szükséges, úgy kellene kivetni az adót, hogy az a készpénzforgalmat csökkentse, ne növelje.

– Adózik majd a gyakori telefonhasználat is. Ön kevesebbet fog beszélni?<#zaras_figyelo#>
– Nem hiszem, mert talán ez az új adó okozza a legkevesebb torzulást, hiszen az elmúlt években folyamatosan csökkentek a telefonálási költségek, így ennyi pluszkiadás még belefér. A vállalatokat sem nagyon terheli ez, hiszen alkalmazottanként és havonta legfeljebb pár ezer forintos pluszköltségről lenne szó.

– Jövőre feltehetően lesz elektronikus útdíj is. Ön is drámai díjemeléseket vár?
– Pár éve dolgoztam az Állami Autópálya-kezelőnél, így tudom, hogy már 2005-ben elindult az e-útdíj projekt, amelyet azóta sem volt képes megcsinálni az ország. A gond, hogy az unió a matricás rendszerben nem engedi, hogy az utakat nagyságrendekkel jobban koptató kamionok, teherautók valóban a használat arányában fizessenek. Ez az e-útdíjjal érvényesíthető lenne, sőt, az állam talán újra a vasútra terelné az áruszállítás egy részét. Mivel az autósok is a valódi használat arányában fizetnének, sokkal igazságosabb lenne a rendszer.

– Ha már az unió szóba került, lapzártánk után tárgyal Orbán Viktor az Európai Bizottság elnökével. Hogyan minősíti az elmúlt hónapok magyar EU-politikáját?
– Úgy látom, hogy az unióban azok a sikeres tagállamok, amelyek csendben, úgymond a hátsó udvarban tudják érvényesíteni az érdekeiket. A függetlenségi politikánk miatt viszont éppen olyan helyzetbe sodródtunk, amelyet mindenáron el akartunk kerülni. Az uniónak most példát kell statuálnia, hogy pénzügyi fegyelem legyen a tagállamok körében, és e téren a magyar viselkedés szinte felhívás keringőre: tessék rajtunk példát statuálni.

– Európa most inkább a francia elnökválasztással van elfoglalva, talán egy újabb magyar–uniós csörte ellenére sem büntetnek a következő hetekben minket a tőkepiacok. Ön mire számít?
– A francia választások is mutatják, hogy a piacok nem szeretik a változásokat. Sarkozy első fordulós veresége is negatívan hatott a piacokra. Én Magyarországon sokkalta kiszámíthatóbb gazdaságpolitikát hirdetnék, hiszen még a magas, de évekre előre látható adóterhelés is sokkal jobb, mint amilyen tempóban az elmúlt időben nálunk változtak a szabályok. A gyors, érdekegyeztetés nélkül hozott törvényeket pedig sem a piac, sem az unió nem szereti. Nagy a bizalmi deficit felénk, nem tartanak minket kiszámítható partnernek.

– Sínen van a negyedik mobilszolgáltató pályázata, amelyet állami cégek valósíthatnak meg. Újabb nagy üzletbe fog az állam?
– A piac valójában nem háromszereplős, hiszen a három saját hálózattal rendelkező szolgáltató mellett virtuális szolgáltatóként a Lidl és a Tesco is belépett a mobilpiacra. Nem értem, mi abban az üzlet, hogy óriási beruházással kialakítanak egy negyedik hálózatot, amely szolgáltatásnak majd a kiskereskedelmi szereplők vonzó áraival kell versenyezni. Én az állami szereplők helyében inkább egy virtuális szolgáltató létrehozásán gondolkodtam volna el.