Gyógyítható a hepatitis C

Figyelő
2012-04-24 16:25
A véletlen úgy hozta, hogy március elején egy nagy példányszámban megjelenő országos napilap került a kezembe. A Fertőzött vért kapott Éva címmel megjelent szomorúan furcsa történet megragadta a figyelmemet.
A hepatitis C vírussal három évtizede vérátömlesztés révén megfertőzött hölgy mára reménytelenné vált sorsa sok tanulsággal szolgál. Azóta egyre erősebb motivációt érzek arra vonatkozóan, hogy ezeket összefoglaljam és a Figyelő olvasótáborával megosszam. Remélem, hogy a vírusos májbetegségekkel kapcsolatos sok évtizedes tapasztalatom és a téma szakirodalmának ismeretében sokakat sikerül meggyőzni arról, hogy miért is fontos e témakör ismételt felidézése.

A hepatitis C vírus kizárólag vérrel, illetve testnedvek útján fertőz. Az egészséges immunrendszerrel rendelkezők közül csak minden negyedik gyógyul meg, a domináló többségben tünetek nélkül, alattomosan krónikus hepatitis C alakul ki.

Hazánkban a lakosság 0,7-1,3 százalékában a vírus ellen termelődő ellenanyag kimutatható, tehát a veszélyeztetett populáció kb. 50 ezer fő. Sajnálatos, hogy sokan nem is sejtik, a hepatitis C vírust a szervezetükben hordozzák. A fokozatosan súlyosbodó krónikus folyamat révén májzsugor, a májműködés elégtelenségén túlmenően jelentős százalékban pedig májrák alakul ki. A betegek halálát leggyakrabban a májműködés súlyos elégtelensége vagy a máj környéki tágult vénás erekből (varixokból) történő vérzések okozzák.  A sorstragédiákon kívül a betegek ellátása jelentős egészségügyi, szociális és társadalmi terhet is jelent (e témakör kiváló összefoglalója jelent meg a Figyelő 2012/8. számában). <#zaras_figyelo#>

Schaff Zsuzsa professzor asszony ismertette a betegség természetes lefolyását. Felhívta a figyelmet arra, hogy a súlyosbodó kórfolyamat során a májsejtek száma egyre csökken, helyükre kötőszövet (hegszövet) épül be, a máj megkeményedik (cirrhosis alakul ki), és ebben a már irreverzibilis stádiumban a betegek 22 százalékában megjelenik a májrák is.

A hepatitis vírus komplex molekuláris modellje.

Mivel a krónikus vírushepatitis C jellemző panaszokat általában hosszú időszak alatt sem okoz, felismerése késlekedik. Jellemzően „véletlen leletként” (pl. szűrővizsgálat során) derül ki, hogy a kóros májfunkciók hátterében a hepatitis C vírus folyamatos szaporodása, a májműködés károsodása áll.

A fent említett cikkben szereplő Éva esetében feltételezhető, hogy a „csendes gyilkos” 30 évvel ezelőtti gyermekszülés kapcsán kapott vérrel került a szervezetébe. Esetében a pontos diagnózis csak 27 évnyi (!) késéssel született meg. „Napjaim meg vannak számlálva, állapotom olyan rossz, hogy a májtranszplantáció elvégzését sem teszi lehetővé” – nyilatkozta Éva. Beperelte a magyar államot, és a még nem lezárt bírói eljárás keretében 6 millió forint kártérítést kér.

Májbetegekkel évtizedek óta foglalkozó orvosként határozottan állíthatom, hogy ma már a krónikus vírushepatitis gyógyítható. Örvendetes, hogy a vírusellenes gyógyszerek arzenálja egyre bővül, és az ország egész területén kiváló szakorvosok által működtetett májcentrumokban már több mint tízezer beteg válhatott vírusmentessé, nyerte vissza egészségét. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez idáig betegeinket a világon elérhető legmodernebb, leghatékonyabb kezelésben tudtuk részesíteni, és egy-egy páciensnek a 12 hónapra tervezett kezeléséhez szükséges több millió forintot a Országos Egészségbiztosítási Pénztár biztosította.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

A krónikus hepatitis C-fertőzés kezelésére jelenleg a klinikai gyakorlat számára az immunrendszer serkentésén keresztül ható interferon + ribavirin („kettős terápia”) érhető el, amely csak a kezeltek kevesebb mint a felénél képes a C-vírust elpusztítani, tehát egyre több olyan beteg van, akinek az újabb terápiás lehetőség nyújt reményt a teljes gyógyulásra.

Schaff Zsuzsa professzor asszony említett cikkében adott hírt arról, hogy az utóbbi évben új hatásmechanizmusú gyógyszerek európai uniós törzskönyvezése történt meg, amelyekkel (az eddigieket kompletálva, hármas kombinációban adva) betegeink gyógyulási reményei reálissá válhatnának. Ezeket a gyógyszereket direkt ható antivirális készítményeknek (direct acting antivirals  = DDA) nevezzük, mert a hepatitis C vírus szaporodásához szükséges „kulcspozíciójú” enzimeket képesek blokkolni (ún. proteázgátlók), és ezáltal megakadályozni a kórokozó sokszorozódását. Sajnos a proteázgátló boceprevir és a telaprevir klinikai gyakorlatban történő alkalmazása – főleg a finanszírozási problémák miatt –  késik, tehát éppen ez a leghatékonyabb gyógyszer-kombináció egyelőre nem alkalmazható.

Számos irodalmi adat, illetve külföldön nyert tapasztalat igazolja a hármas kombináció (interferon + ribavirin + DDA) költséghatékonyságát. Egyre több olyan tényezőt ismerünk, melynek révén a kezelés eredményessége előre megítélhető (ún. prediktív faktorok). Elsősorban azok a betegek részesülhetnének ebben a hármas kombinációs terápiában, akiknél a korábban alkalmazott kettős kombináció csak részleges sikerrel járt.

E nemes kihívásnak csak széles körű összefogással lehet eleget tenni.

Igen fontosnak ítélem a lakosság edukációját. Furcsa paradoxon, hogy a nemtörődömség struccpolitikája az életünket veszélyeztetheti. Nagyon fontos a lakosság oktatása, felvilágosítása, a média szerepe és felelőssége. Sokat tehetnek betegeink érdekében a civilszervezetek is.

A Májbetegekért Alapítvány két évtizede tevékenykedik azért, hogy megelőzzük a bajt, és a vírusfertőzés szempontjából veszélyeztetett populáció (a kábítószeresek, a tetováltak, a piercingviselők, a prostituáltak stb.) szűrővizsgálatával a felismerés és a kezelés már a korai stádiumban megtörténhessen. A betegek 40 százalékában sem a fertőzés időpontja, sem annak módja nem deríthető ki. Bár a vérátömlesztés ma már biztonságos, de adódnak más lehetőségek is a vírus terjedésére.

A hepatitis C vírussal fertőzöttek kezelésére kialakított centrumok formai keretei, működési feltételei minden beteg számára biztosítják a tartós gondozás (kontrollálás) lehetősé-
geit. Proteázgátló DDA-gyógyszerrel kompletálva, „hármas antivirális kombináció” alkalmazhatósága esetén a többmilliós kártérítési perek száma és az írásomat motiváló tragikus „Éva-sorsok” elkerülhetők lennének. Széles körű összefogással megszelídíthetnénk a báránybőrbe bújtatott farkast.
A szerző a Szent János Kórház Hepatológiai Szakambulanciájának vezetője