Március végén a brit Tullow Oil sikeres találati eredményeket tett közzé a Kenya északnyugati részén végzett próbafúrásairól. Mindez jelentősen növeli a jövőbeli feltárási sikerek valószínűségét. Kenyát eddig olyan fekete-afrikai országként tartották nyilván, amely a nagyobb gazdaságok közül nem bővelkedik erőforrásokban, és nem tartozik az olajkitermelő országok közé. Az Afrikára fókuszáló befektetési alapokban, ETF-ekben eddig leginkább Dél-Afrika, Nigéria és Ghána volt a legnépszerűbb ország. Ezek sok értékes nyersanyaggal rendelkeznek, és még politikailag is viszonylag stabilak. Dél-Afrika az Európai Unió mellett Kínának is sok nyersanyagot szállít, Nigéria jelentős kőolajexportőr, ahol éppen fontos költségvetési, szerkezeti reformok zajlanak, Ghána pedig a térség egyik legnyugodtabb állama, sok, részben kínai finanszírozású olaj- és gázprojekttel. <#zaras_figyelo#>

Az olajjal Kenya is a legjobb afrikai befektetési célpontok közé kerülhet. A potenciális kitermelés feltehetőleg nagymértékben hozzájárulna a jelenleg 5 százalék körüli éves GDP-növekedéshez, és elősegítené a gazdaság diverzifikálását, csökkentve az ország függőségét az időjárás szeszélyeinek nagymértékben kitett mezőgazdasági szektortól. Igaz, ha valóban bebizonyosodik, hogy Kenyának kitermelhető olajkészletei vannak, akkor is még legalább öt évbe telik, mire ennek gyümölcseit élvezheti az ország. Ugyanakkor közép- és hosszú távon a kőolaj-kitermelés mindenképpen pozitív hatással lenne a folyó fizetési mérleg jelenleg 10-12 százalékos hiányának alakulására és a kenyai shilling erősödésére. Főleg akkor, ha finomítói kapacitásokat is sikerülne kiépíteni, ami csökkentené a 2011-es szinteken a teljes import negyedére rúgó kőolajszármazékok behozatalát. Mindemellett a gazdaság egyéb szektoraiba is begyűrűzne a pozitív hatás, például az építőipari és cementgyártó cégek szintén profitálnának az olajipari beruházásokból, megnőne a távközlési vállalatok termékei iránti kereslet, és a projektek helyi finanszírozása növelné a bankok hitelkihelyezését.

Nigéria vagy Ghána korábbi példáját látva az út még elég rögös. Az olajdollárok megjelenésének nem egyenes következménye a teljes népesség jólétének javulása, mert a talált kincs sok esetben inkább a társadalmi rétegek közötti különbség és korrupció növekedéséhez vezet. Ám ha sikerülne megerősíteni a független intézményeket és az ország fejlődéséhez felhasználni az olajkitermeléshez kötődő adókat és jogdíjakat, akkor hosszú távon egy meglehetősen versenyképes és jól diverzifikált gazdasággá válhatna Kenya. Ezért is nagy jelentőségű az év végén esedékes elnökválasztás, mert nem mindegy, hogy mennyire tud a politikai elit felelősen bánni a váratlan lehetőséggel.

A kenyai vállalkozások nyitottak az újításokra. A Safaricom távközlési cég például a kenyai bankrendszer alacsony fiókpenetrációját kihasználva világszintű elismerést vívott ki azzal a fejlesztésével, ahogy mobil-adatforgalommal pótolta a pénzügyi közvetítői rendszer hiányát. Mivel Afrika az egyik legnagyobb feltáratlan kapacitásokkal rendelkező régió a világon (tanulmányok szerint a jelenleg feltárt készletek megötszöröződése várható a jövőben), így a kenyai olajtalálat egy újabb példája a kontinensben rejlő lehetőségek felszínre bukkanásának. Várhatóan sok hasonlóban lesz még részük az afrikai kontinens befektetőinek. Magyarországról, különösen egy magánbefektetőnek, nem könnyű felmérni az ismeretlen afrikai cégek egyedi lehetőségeit. Így jelenleg a legkézenfekvőbb lehetőségeket az Afrikára specializálódott befektetési alapok kínálják, ugyanis speciális ismeretekre és a magas költségű, bonyolult elszámolás miatt megfelelő méretnagyságra van szükség a sikeres befektetéshez.