Az utóbbi időben a dollár trendszerűen drágult az euróval szemben. Ha megnézzük a devizapár keresztárfolyamát, azt láthatjuk, hogy egyre erősebb dollárszintek mellett alakulnak ki a lokális mélypontok és csúcspontok is. Ráadásul az Egyesült Államok részvénypiacai is jobban teljesítettek, mint a globális piacok. Az amerikai indexek képesek voltak új maximumokat elérni, az európai és a világot leképező indexek viszont még mindig a korábbi rekordok alatt vannak.

Eközben a világ legfontosabbnak tartott kamata, az amerikai 10 éves kötvénykamat történelmi mélyponton van. A Bretton Woods-i árfolyamrendszer felbomlása óta soha nem voltak ennyire alacsonyak a hosszú távú kötvénypiaci kamatok, különösen, ha az inflációval vetjük össze őket. A részvénypiaci rali tehát nem járt együtt a kötvénypiaci kamatok emelkedésével. Vélhetően ez még elég sokáig így is marad. <#zaras_figyelo#>

Duronelly Péter,
Budapest Alapkezelő

Az a tapasztalat ugyanis, hogy a rövid (3 hónapos) és a hosszú (10 éves) kamat között legfeljebb 3-3,5 százalékos különbség alakul ki, de jellemzően ennél is kisebb a távolság. Vagyis, ha a Fed továbbra is nulla százalékon tartja az alapkamatot, akkor a hosszú kötvény sem lehet túl magas. Ez azért nagyon lényeges, mert az amerikai hosszú kamat azt is meghatározza, hogy miként viselkedik a részvénypiac. Abszolút értékben ugyanis nem tűnik kimagaslónak most a részvénypiaci profitlehetőség, de ha ennyire alacsonyak a kötvénypiaci kamatok, akkor biztosan marad állandó kereslet a részvények iránt. Különösen az időről időre visszatérő eladási hullámok idején lesznek jó beszállási pontok.

Ha a kamatok alacsonyak, de az infláció magas, az segíti a részvénytársaságok profittermelését, márpedig a ma alkalmazott amerikai gazdaságpolitika szándékoltan is tartalmaz inflációs nyomást. De miért maradnának alacsonyak a fejlett piaci kamatok? Az Egyesült Államokban a privát szektor és az állam nagy adósságrátával működik, ezek summája éppen csúcsra jár. A gazdaságpolitika legfőbb célja úgy visszaszorítani az eladósodottságot, hogy eközben ne csökkenjen érdemben a fogyasztás, a beruházás. Ez leginkább akkor valósítható meg, ha nulla körül van a kamat, hiszen így még a nagy adósságteher sem jelent akkora kiesést a havi jövedelemből, hogy az a fogyasztás, a beruházások rovására menjen. Cél marad ezért a kamatszint alacsonyan tartása, és ez segíthet az adósságállomány leépítésében.

A történelem két legnagyobb és legsikeresebb adósságlebontásában az volt a közös, hogy a nominális gazdasági növekedés mindig nagyobb volt, mint a kamatszint. Az egyik esetben, amikor Nagy-Britannia a napóleoni háborúk után bontotta le az adósságát, éppen dübörgött az ipari forradalom, és ez olyan gazdasági növekedést jelentett, amellyel ki lehetett nőni az adósságot. Az Egyesült Államok pedig a második világháború után csökkentett sikeresen, ekkor nagyobbrészt az infláció segítette az adósság lebontását.

Az amerikai Fed felelőtlen pénznyomtatással kezeli a recessziós problémáit – véli a világ, de ez nem feltétlenül van így. A pénznyomtatást mindig az Egyesült Államoknak rójuk fel, de az alacsony kamat fontosságát már mindenhol felismerték a jegybankok, sőt, a Fed ma már kevésbé agresszív, mint a Bank of England vagy az Európai Központi Bank. Ráadásul nem is egészen ugyanazt csinálják, hiszen amíg a Fed maga pumpál pénzt a rendszerbe, addig az EKB refinanszírozást nyújt, a bankok mehetnek hozzá pénzért. Előbbinél több kontroll marad a Fednél, kiszámíthatóbb a monetáris politika. Ez is egy szempont, ami miatt erősödhet a dollár a közeljövőben.