A hatvanas években, a biafrai háború idején Nigériában humanitárius segítségként először megjelentek a magyar orvosok, majd utánuk a magyar orvosi műszerek. Ezt követően és ennek a gesztusnak köszönhetően már a háború után megvetette a lábát a piacon a Medicor, amely megerősödve az afrikai országban utóbb céget is alapított. Hasonló fejlődési potenciál van napjaink azon ügyleteiben, amelyek már nem humanitárius egélyként, hanem kötött segélyhitelként segítik a fogadó országot. A donor ország cégei hasznára is. Ám kérdés, mi lesz a kötött segélyhitelezés sorsa.

Mongol biokombinát. 1973-ban magyar segítséggel építették és szerelték fel műszerekkel. Fotó: MTI

„A múlt heti kormányülésen elfogadott új külgazdasági stratégia részeként felülvizsgálják a kötött segélyhitelezés eddigi gyakorlatát, a futó projekteket, és új koncepciót dolgoznak majd ki” – tudatta a Figyelővel a Nemzetgazdasági Minisztérium. Azt szerettük volna megtudni, bő egy évig miért nem indulhatott el egyetlen újabb projekt sem ebben a magyar áruk és szolgáltatások exportját állami támogatással legálisan előmozdító konstrukcióban. Pedig több projekt is sínen van már, eltérő tárgyalási fázisokban, egyebek között kenyai, laoszi, albániai, üzbegisztáni ügylet.

KIDOLGOZÁS ALATT
Kérdés, hogy mikor indulhat el, illetve elindulhat-e egyáltalán. Nem tudni ugyanis, hogy a magyar kormányzat részéről végül rábólintanak-e ezekre a projektekre. Ugyanis az sem kizárt, hogy a nemzetgazdasági és a külügyminiszter által kidolgozandó új koncepcióba már nem fér bele egyik-másik ügylet. Szerteágazó kérdéseinkre a minisztériumtól rövid választ kaptunk. A nemzetgazdasági tárca „felülvizsgálja a jelenleg futó kötött segélyhitelprojektek a magyar gazdaság szempontjából történő hasznosulásának mértékét, és a jövőre nézve a külgazdasági stratégia céljainak megvalósulása érdekében javaslatot dolgoz ki arra vonatkozóan, hogy a kötött hitelezés intézménye milyen feltételek mellett támogatható”. Akár megvalósulnak az előkészítés alatt lévő projektek, akár nem, arra kicsi az esély, hogy az idén új projekt induljon.<#zaras_figyelo#>
Pedig a piaci szereplők számára kevés olyan konstrukció van, amely annyira vonzó lenne, mint a kötött segélyhitel, amely az állam számára is kivételes lehetőséget biztosít: ugyanis ez az egyetlen olyan közvetlen exporttámogatás, amely – relációs megkötésekkel ugyan, de – mérték nélkül adható. A fogadó ország részére kedvezményes kölcsönfelvételt jelent, amely a donorállamból származó áruk és szolgáltatások vásárlásához kötött, ennek az aránynak minimálisan 50 százaléknak kell lennie. A jogosultságot az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelemhez (GNI) kötik a szabályok, s a legszegényebb országok részesülhetnek csak belőle. Az ügymenet a következő: elsőként a kormányzatok megállapodnak egy keretről, utána létrejöhet a hitelszerződés, majd a konkrét projekt kereskedelmi megállapodása.

Magyarország 2003 óta alkalmazza ezt az állami támogatással nyújtható, kedvezményes hitelezési megoldást, amelynek idei éves kerete 585,2 millió forint. Megjegyzendő, tavaly is ennyi volt az egyébként felülről elvben nyitott kassza, amelyből általában 15–20 éves időszakra 0 és 1,8 százalék közötti kamattal adnak hitelt. Eddig együttesen még a 2 milliárd forintot sem éri el az e célra lehívott összeg. (Szakemberek megjegyzik, hogy a pénz nem kis részét a biztosítási díjak teszik ki – ezt pedig az állami tulajdonú Mehib kapja, azaz eleve az állam az egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt.)

A költségvetési szigor s a forrásszűke ellenére sem lenne indokolt a kötött segélyhiteles projektek leállítása, de még visszafogása sem – állítják piaci szereplők. Lapunknak kötött segélyhiteles projektekben érintett, név nélkül nyilatkozó üzletemberek részint ezt azzal indokolják, hogy egy-egy projekt költsége nem egyszeri kiadás, hanem több évre elhúzódik, s már csak ezért is finanszírozható lenne a legszűkösebb időszakokban is.

HASZNOT HOZ
A projekt kitermeli önmagát – állítják a szakemberek. Hozzáteszik: olyan kézzelfogható haszonnal járnak, amelyek a jelenlegi válságos időszakban különösen fontosak. Egy ilyen projekttel a magyar termelő vagy szolgáltató cég biztos fizetésű megrendeléshez jut, olyanhoz, amely nemegyszer referenciájává válik az adott piacon, ahol így esélye nyílik legális állami támogatással a térnyerésre. Ezzel a magyarországi cég munkahelyeket őrizhet meg, vagy éppen teremthet újakat, hozzájárulva a foglalkoztatási helyzet javulásához, hiszen magyar emberek által magyar gyárakban előállított termékeket lehet értékesíteni. Ez a tevékenység többletbefizetéseket generál a központi és a helyi önkormányzati költségvetésbe (mind munkaadói, mind munkavállalói oldalról), tehát a haszna itt is mérhető – mondják a konstrukció támogatói. Ahogy egy érdekelt vállalatvezető lapunknak fogalmazott: „Rövid  és középtávon számunkra üzletet jelent egy ilyen projekt, hosszú távon pedig újabb megrendeléseket. Mindez pedig olyan állami támogatással, amely gyorsan kitermeli önmagát.” Nem véletlen, hogy ma már nemcsak a fejlett országok kormányai, de az olyan feltörekvőké is, mint például a kínai, az indiai vagy éppen a koreai, mind többször segítik ezzel a konstrukcióval saját országuk cégeinek térnyerését a legkevésbé fejlett államok piacain.

„Magyarországon ma mintegy 100-200 olyan kis- és középvállalat van, amely képes és kész a kötött segélyhiteles projektekben való részvételre, arra, hogy fővállalkozóként és szállítóként, egységes rendszert kialakítva megállja a helyét” – állítja Rétfalvi György, aki szerint összességében mintegy 2500-ra tehető a külpiacra valamilyen szinten már érett cégek száma.

Az üzletembernek szerteágazó tapasztalatai vannak e téren, mégpedig az állam és a magánszektor oldaláról is. 2005 és 2010 között az ilyen konstrukciók előkészítésében és állami feladatainak ellátásában is szerepet játszó ITD Hungary (Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Társaság) vezérigazgatója volt, jelenleg pedig az Export Hungary partnere. A cég hazai kkv-k kvázi külkereskedelmi részlegeként működik partnerként, tanácsadást, bonyolítást, piacszerzést és minden hasonló feladatot végeznek „alvállalkozóként”. Az államnak az lenne a feladata, hogy feltérképezze ezeket a cégeket – mint azt a beszállítókkal tette korábban az ITD, jelenleg pedig a Nemzeti Külgazdasági Hivatal, a HITA révén –, s proaktívan segítse elő minél több ilyen projekt megszületését – állítja Rétfalvi.

A NAGYOKNAK KEDVEZNEK
Már csak azért is, mert nagyon kevés a közvetlen exporttámogatási lehetőség – szögezi le. Léteznek természetesen a kereskedelemfejlesztési támogatások (egyebek között rendezvényeken, vásárokon való részvételhez nyújtott segítség), s persze az Eximbank és a Mehib által kínált konstrukciók, ám ez utóbbiak – teszi hozzá tapasztalataira hivatkozva – főként a nagyokat szolgálják ki. Problémát jelent az is, hogy uniós forrásokat nem lehet közvetlen exporttámogatásra fordítani, ám szerinte van áthidaló megoldás. Ahogy a Jeremie programon belül egy 30 milliárd forintos pályázati keretösszeget elkülönítettek kockázati tőkeként: nyolc alap nyert, ezek plusz 30 százaléknyi saját tőkével kiegészítve több mint száz hazai cégbe fektetnek tőkét, amelyek egyébként nagyrészt külföldi expanzióra használják fel az addicionális forrást. Ugyanezt meg lehetne tenni kereskedőházak beindítása érdekében is. Elég lenne akár hárommilliárd forint, s abból piaci partnerekkel hat-nyolc ilyen, a magyar kkv-k exportját segítő kereskedőházat lehetne elindítani.