Áprilisban újrakezdődhetnek a magyar–orosz tárgyalások. Budapesti kezdeményezésre folyamatban van a kormányközi vegyes bizottság társelnöki egyeztetésének előkészítése, amelyen Magyarországot a korábbi fejlesztési miniszter, Fellegi Tamás helyett már Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter képviseli. A találkozó, amely a Malév rendezetlen ügyeire, energetikai kérdésekre és egy pénzügyi csomagra koncentrálna, a hazai szándékok szerint azt demonstrálná, hogy a keleti nyitás nem került le a napirendről. „Továbbra is megvan a szándék. Szeretnénk új alapokat és lendületet adni a kapcsolatok élénkítésének” – fogalmazott egy kormányzati forrásunk. (Cikkünk megírásához magyar és orosz kormányzati, kereskedelmi illetékesekkel is folytattunk háttérbeszélgetéseket, akik név nélkül kívántak nyilatkozni.)

Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal. Lendület a kétoldalú élénkítésnek. Fotó: MTI/EPA

Persze nem teljesen eredeti az a kommunikációs fordulat, amely a vitás kérdések körüli egy helyben topogást új alapokra helyezett fordulatként szeretné eladni. Aki elolvassa a Magyar–Orosz Gazdasági Együttműködési Kormányközi Bizottság legutóbbi, októberi, hetedik társelnöki üléséről kiadott, szépen cizellált mondatokat a folytatódó intenzív párbeszédről meg a minőségileg új szakasz kibővítéséről és mélyítéséről, annak eszébe juthat, hogy a KGST agóniáját is hasonló közlemények próbálták leplezni. Az időponttal is lehet baj, mert Oroszországban a parlamenti és az elnökválasztást követően még nem alakult meg az új kormány. Ez májusra várható, és az interregnum magyarázattal szolgálhat arra is, hogy miért ültek le október óta az egyeztetések a kétoldalú kapcsolatokban. Deák András György Oroszország-szakértő, aki a napokban Moszkvában járt, például meg lenne lepve, ha már a tavasszal létrejönne a találkozó. Már csak azért is, mert nem tartja valószínűnek, hogy a jelenlegi orosz társelnök, Viktor Zubkov első miniszterelnök-helyettes a helyén maradna. Ez esetben viszont kérdéses, hogy mi értelme lenne a korai egyeztetéseknek.

Kormányzati részről viszont bíznak a három hete megkezdett előkészítés sikerében, már csak azért is, mert több érvvel bizonyítják az újrakezdés szándékát, és az idő több szempontból is sürget. Az első érv az új ember, Matolcsy György személye. Korábban is lehetett arról hallani, és beszélgetőpartnereink újból megerősítették, hogy Fellegi Tamást különböző okok miatt nem fogadta el teljesen az orosz fél. Matolcsy az év végén vette át az orosz és a kínai kapcsolatok kezelését, ehhez Zubkov táviratban gratulált. <#zaras_figyelo#>



A MALÉV HAGYATÉKA
A beszélgetésekből az is kiderült, hogy a nemzetgazdasági miniszter a kérdések nyitott és rugalmas kezelését a napirenden lévő legaktuálisabb vitatott téma, a Malév hagyatékának rendezésével bizonyíthatja. A magyar értelmezés alapján az orosz fél pozitívan fogadta azt a megközelítést, amely szerint a megoldásban a kölcsönös elégedettségre törekszünk. Ez a diplomatikusan semmitmondó megfogalmazás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a magyar állam nem utasítja el automatikusan a Vnyesekonombanknak a csődbe ment vállalattal szembeni 126 millió eurós követelését – a bank felügyelőbizottságának elnöke egyébként Vlagyimir Putyin államfő. Közvetlen fizetési hajlandóságot ez ugyan nem jelent, de a szerteágazó kapcsolatrendszer valamely csomagjában az összeget vagy annak bizonyos részét beszámíthatják.

Mindez persze meglehetősen képlékeny. Amikor a Szurgutnyeftyegaznál lévő Mol-részvénycsomag visszavásárlásáról folytak az egyeztetések, a hazai és orosz sajtóban is elterjedt, hogy a magyar állam esetleg majd Paks felújítása vagy bővítése kapcsán honorálja az eladói hajlandóságot. „Senkinek nem ígértünk semmit” – szögezi le ugyanakkor a tárgyalásokra rálátó egyik forrásunk. Információink szerint egyébként Paksról a közeljövőben kormánydöntés várható, és idén tavasszal a tendert is kiírhatják. Ez is fontos érv lehet a mielőbbi kormányközi találkozó mellett. Nagy a nemzetközi érdeklődés, amelynek méretét, a döntés következményeit csak a vadászrepülőgép-beszerzési tenderéhez lehet hasonlítani. Bizonyára fontos szempont lesz a tenderben a fűtőanyag-vásárlás és -visszaszállítás kérdése, valamint a magyar cégek részvételének a lehetősége is. Orosz részről nem cáfolják, hogy számukra is kiemelt jelentőségű projektről van szó. Már több prezentációt tartottak a témában, és jelezték, hogy a finanszírozást is hajlandók vállalni (lásd a keretes írást).

Lukoil-kút Budapesten. Egyelőre leálltak az orosz nagyberuházások Magyarországon. Fotó: Bánkuti András

TARTÓS ENERGIAFÜGGÉS
Az energetika egyébként is meghatározó tétel a kétoldalú kapcsolatokban. Minden diverzifikációs törekvés ellenére a teljes magyar energiaszükséglet 80-82 százalékát ma is Oroszország fedezi. Az egész kérdéskör egy soktényezős, rendkívül összetett egyenlet, amelynek bármely eleméhez nyúlunk, az a többi változót és a végeredményt is átalakíthatja. Például 2014 végén jár le az Oroszországgal kötött hosszú távú gázszállítási szerződés. Egyes szakértők máris felvetik, hogy esetleg a további árról szóló, majdani tárgyalásokon is engedményeket kaphat Magyarország, ha beengedi az orosz cégeket a paksi üzletbe. Ám még az is bizonytalan, hogy ki ül majd le az oroszokkal – sikerül-e kivásárolni addig a német E.Ont a földgázüzletből?

Vagy ott van az új földgázvezeték, a Déli Áramlat ügye. Orosz részről azt hangoztatják, hogy pillanatnyilag ez az egyetlen vezetékterv, amely menetrend szerint halad a megvalósulás felé. Novemberre várható a végső nyomvonal kijelölése. Korábban olyan hírek is felröppentek, hogy Magyarországot elkerülheti a főág. Egyrészt, mivel a Fidesz ellenzékben élesen támadta a projektet, másrészt az előkészületek sem haladtak megfelelően.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

ELŐTÉRBEN AZ MVM
Azonban attól függetlenül, hogy februárban a Mol és a Gazprom lemondott a magyar szakasz pusztaföldvári gáztárolójának közös kialakításáról, a kormány határozottan érdekeltnek tűnik a Déli Áramlat megvalósításában. A Bush-adminisztráció távozásával az Egyesült Államokban is csökkentek a félelmek Európa energiafüggősége miatt, a Fidesz részéről pedig ma már a Gyurcsány-ellenes politikai retorikával magyarázzák a korábbi kirohanásokat. Az pedig, hogy a Magyar Villamos Művek februári közgyűlésén döntöttek a részvételi szándékról a földgázvezeték magyar szakaszának előkészítésében, újbóli megerősítése az elkötelezettségnek. „A magyar kormány, ahol csak bírja, az MVM-et tolja előtérbe. Ennyiben itt csak partnercserét látok, de nem a magyar–orosz reláció teljes elhalását” – fogalmaz Deák András György, aki szerint a Mol és az MVM közti hidegháború azért még okozhat nehézséget az orosz viszonylatban is.


A megvitatásra váró témák közül a pénzügyi részről lehet a legkevesebbet tudni. Azokra a korábbi kormányzati kijelentésekre lehet hagyatkozni, amelyek orosz és kínai érdeklődésben bizakodtak a magyar kötvénykibocsátások kapcsán. Bár ezt az optimizmust eddig semmilyen konkrétum nem támasztotta alá, a próbálkozások folytatódnak. Erre utal, hogy nemrég Moszkvában járt Töröcskei István. Az Államadósság-kezelő Központ vezérigazgatója pedig márciusi, nagy port felvert nyilatkozatában – amely szerint Magyarország még az IMF-megállapodás előtt devizakötvény-kibocsátásra vállalkozhat – azt is megemlítette, hogy más alternatív finanszírozási források is szóba kerülhetnek. Például rubelben jegyzett kötvények kibocsátása.

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

A nagypolitika azonban a kétoldalú kapcsolatoknak csak egy – igaz, a leginkább meghatározó – részét fedi le. Az árucsere-forgalom például a vitás vagy függőben lévő kérdések ellenére is megy a maga útján. Tavalyi értéke – 25 százalékos növekedéssel – 12,6 milliárd dollár volt, ez csak kevéssel marad el a 2008-as csúcsév 14 milliárdos adatától. Oroszország az átmeneti visszaesés ellenére ismét a második legfontosabb külkereskedelmi partnerünk, bár a statisztika elfedi azt a tényt, hogy az import – energiafüggőségünk miatt – két és félszeresen meghaladja az exportot. Az éves növekmény döntő része is a behozatal számlájára írható. Nincs új a nap alatt: miközben a magyar gazdaság energiaszükséglete lendületesen emelkedik, a hazai kis- és közepes méretű cégek piacra jutási nehézségei ugyanazok, mint az elmúlt években voltak. Regionális szinten lenne értelme partnereket felkutatni, de ehhez legalább ott kellene lenni a nagy orosz gazdasági fórumokon, Moszkvában és Szentpéterváron, s megfelelő finanszírozási hátteret is fel kellene mutatni. Sok közös projekt ennek hiányában marad félbe. Mind magyar, mind orosz részről úgy látják, hogy életet kellene lehelni az Eximbe és a Mehibbe, mert eddig ez nem nagyon sikerült. Orosz részről azt várják, hogy a magyar piacra belépő Szberbank aktív lesz ezen a területen. Magyar részről pedig új hitelintézetek bekapcsolódásában bíznak. Egy forrásunk szerint például a Széchenyi Bank alkalmas lehet mezőgazdasági és építőipari projektek finanszírozására. Az élelmiszer-technológia és teljes termelési rendszerek, marha-, sertéstelepek iránt ugyanis komoly érdeklődés van Oroszországban, míg a mindenkori magyar kormány szinte mantraszerűen ismételgeti, hogy a mezőgazdaság fellendítésében meghatározó szerepük van a keleti piacoknak.

ÁLLAMI ÁLDÁSSAL
A működőtőke-befektetés (FDI) viszonylag új, nagyobb volumenben alig néhány éves múltra visszatekintő elem a kétoldalú kapcsolatokban. Az orosz kormány is a kétezres évek elejéig inkább a tőkekimenekítés eszközének tekintette a külföldi beruházásokat, s csak az utóbbi időben adta rá hivatalos áldását (részletesen keretesben). Néhány adat érzékelteti azt, hogy ma is mennyire ellentmondásos a helyzet. Az MNB felmérése szerint az orosz működőtőke-befektetések állománya Magyarországon a speciális célú vállalatok nélkül 2008 végén 24,7 millió euró volt (részvény és egyéb részesedés, valamint az újra befektetett jövedelem formájában). Ez a magyarországi FDI-állománynak mindössze 0,04 százaléka.  Ugyanakkor 2009–2010 végén Közép- és Kelet-Európában Magyarországon volt a legnagyobb orosz működőtőke-állomány, az éves FDI alapján 2009-ben benne voltunk az első tízben – mondja Weiner Csaba, az MTA Világgazdasági Intézetének főmunkatársa, aki erről a témáról írt a tavaly nyáron megjelent Oroszország két világ között című tanulmánykötetben. Sőt, 2009-ben Oroszország volt nálunk a legnagyobb befektető, Hollandia és Svájc előtt, ha csak a részvény és egyéb részesedés egyenlegét nézzük.

A Szberbank moszkvai központja. Sok a finanszírozásra váró projekt. Fotó: Bánkuti András

AZ ELIT ÖSSZEZÁR
Az ellentmondást egyetlen akvizíció oldja fel: abban az évben vette meg a Szurgutnyeftyegaz a Mol részvénycsomagját, a 785,2 millió eurós nettó működőtőke-befektetés döntően ebből adódott. A magyar visszavásárlással változott a helyzet.

A történteket Deák András György úgy értékeli, hogy sikerült eliminálni egy olyan ügyet, amely körül, ha megmarad, állandóan generálódott volna a feszültség, és sok egyéb más folyamat megakadt volna miatta. Ugyanakkor hozzáteszi: orosz szempontból viszont „a BorsodChem-TVK után ez már a második eset, hogy a magyar gazdasági-politikai elit összezár, ha lényeges aktíváról van szó”. Weiner Csaba pedig emlékeztet arra, hogy Vlagyimir Putyin az elnökválasztási kampánya idején, a Szurgutnyeftyegazt név szerint nem említve kifejtette, külföldön korlátozzák egyes orosz cégek jogait, ezért erősíteni kell a diplomáciai és politikai támogatásukat.

Orosz forrásból azt érzékeltetik, hogy a részvényvásárlás egy jóval nagyobb tőkeberuházás első lépése volt, ami most lekerült a napirendről, és ez a többi orosz nagyberuházót is óvatos magatartásra készteti. „Aki akar, megoldást, aki nem, indokot keres” – idéz egyik forrásunk egy orosz mondást, amikor a tulajdonosi transzparencia kérdése merül fel. Nyilvánvaló, hogy államközi szinten lehetne a tőkebefektetéseknek is nagyobb lendületet adni olyan körülmények között, amikor a válság hatására az állami ellenőrzésű orosz társaságok amúgy is könnyebben tudják finanszírozni a terjeszkedésüket, mint amelyek piacgazdasági körülmények között működnek.

CSEKÉLY TŐKEJELENLÉT
Más kérdés, hogy mivel a magyar kormány a stratégiai ágazatokban maga is az állami tulajdon erősítésére törekszik, mely ágazatokban látná szívesen az orosz FDI-t, illetve, hogy ezek mennyiben érdekesek a másik félnek. Jelenleg egyébként orosz becslések szerint a hivatalos statisztikákban szereplőnél lényegesen nagyobb, másfél milliárd dollárnyi orosz befektetés lehet Magyarországon. Pontos adat azért nincs, mivel ennek java része offshore cégeken keresztül érkezik, ezért is tűnhet úgy, mintha csökkenne az orosz vállalatok itteni jelenléte (lásd grafikonunkat, illetve keretesünket a 10. oldalon). A széles körben elfogadott becslés alapján több mint kétezer, orosz részesedésű vegyes vállalat működik Magyarországon. Arról azonban becslés sincs, hogy ezek közül mennyit alapítottak csupán a tartózkodási engedély megszerzése érdekében vagy más okokból. A másfél milliárd dollár így sem teszi ki a magyarországi FDI egy százalékát.

Vagyis mindezek alapján erős túlzás lenne tehát azt állítani, hogy az oroszok már a spájzban vannak.