A hatalmas termetű Márky Jenő tehetetlenül tárja szét a karját. „Mindenemet odaadtam ezért a versenyért, és még annál is többet! Mert ebben a másfél hétben a világ jön el Budapestre” – mondja, mielőtt a lényegre tér. „Úgy érzem, nincs tovább.” A megszállott versenyrendező a hetvenes évek végén a közvetlen élvonal mögött helyezkedett el a hazai teniszranglétrán, de belátta, hogy soha nem lesz képes előteremteni a saját menedzseléséhez és képzéséhez szükséges javakat. Ám az időközben építészmérnökként végzett fiatalember számára továbbra is a tenisz maradt az első számú szerelem, és 1981-ben, 25 évesen, 650 ezer forintért a Római-parton megvett három lepukkant csónakházat.

Márky Jenő. Az álmait kergette. Fotó: Kőhalmi Péter

Az egyik az öltöző maradt, míg a másik kettő helyén saját kezével ásta, alapozta, salakozta, vonalazta az első pályákat. Néhány évvel később már három fedett pálya és a klubház is állt. Amikor 1992-ben végleg az enyészeté lett a margitszigeti bázis, központi pálya nélkül maradt a magyar teniszélet. Márky a Rómain a centerpálya köré 600 fős ideiglenes lelátót emelt (amely amúgy 15 évig üzemelt), hogy a következő évben már itt rendezhessék meg a magyar bajnokságot, ahogyan később Davis- és Fed-kupa-mérkőzéseket, valamint az egyre rangosabb nemzetközi viadalokat. Az állandó fejlesztések szivattyúzták a pénzt, „az utóbbi húsz évben nem volt olyan hitelfajta, amit ne vettem volna fel”.<#zaras_figyelo#> 

Az adatok megtekintéséhez kattintson!

REMÉNYSÉGEK UGRÓDESZKÁJA
Márky 1981 óta összességében több százmilliót volt képes mozgósítani, hogy álma valóra váljék. Erőfeszítéseinek eredményeként mára a Római-part Közép- és Kelet-Európában az egyetlen helyszín, amely évről évre jelentős nemzetközi teniszversenyek otthona. Amíg ATP-férfiversenyeket is rendeztek a Római Teniszakadémián, több versenyzőnk is beverekedte magát a top 100-ba, elég, ha csak Noszályt és Sávoltot említjük. Amióta csak hölgyeket lát vendégül (némileg kisebb büdzséből kihozható így a torna), azóta a magyar női teniszezők jutnak a legszűkebb nemzetközi élmezőny közelébe. Egy-egy verseny rangját nemcsak a pénzdíjak, de az itt szerezhető ranglistapontok is jelzik. Sokat elmond, hogy a Római Teniszakadémián megszerzett diadal annyit hoz (280 WTA-pont), mintha valaki Wimbledonban nyolcaddöntőbe kerülne. Nem túlzás tehát, hogy amit Márky Jenő a szó szerint a semmiből indulva megteremtett, az nem csupán egy egyedülálló sporthungaricum, egyúttal a hazai teniszreménységek ugródeszkája is a nemzetközi szereplés felé.

Nem adták ingyen a sikert. Kétszer teljesen elmosta az árvíz a telepet. 2006-ban két héttel a verseny kezdete előtt még csorgott a falakon a víz, tizennégy nappal később azonban ismét pattogott a sárga labda. Az áradás utáni újjáépítés végösszege felülről súrolja a 100 milliót. Ráadásul a nemzetközi szövetség (WTA) szerződésben kötötte ki, hogy csak akkor maradhat Budapesten az időközben a top 40-be került nő teniszviadal, ha a rendező garanciát vállal az árvízmentesítésre. Saját gáttal vette körbe a kéthektárossá bővült területet – ez újabb 30-40 milliós terhet jelentett –, ennek köszönhetően a 2010-es árvíz már nem hatolt be ide. A WTA következő előírása egy európai színvonalú teniszstadion volt. Egy évvel később már állt az Asbóth József nevét viselő létesítmény – 140 millióért. Amikor azt tudakoljuk, üzletileg milyen reális esélyt látott az újabb és újabb tízmilliók bevonásakor, Márky így felel: „Az álmaimat kergettem, érzelmi döntéseket hoztam.”

A Gaz de France francia érdekeltségű cég 2006-ban egyre emelkedő összegű támogatási szerződést írt alá Márkyval, cserébe a WTA-torna névadója lett. Az első évben 150 ezerről induló, az együttműködés utolsó, 2010-es évében pedig már 280 ezer eurót elérő támogatásnak köszönhetően egy ideig úgy tűnt, az álmait eltántoríthatatlanul kergető, ugyanakkor a hazai tenisz felemelkedéséért is sokat ténykedő Márky Jenő erőfeszítéseit – anyagi téren is – siker koronázza. „Nem tagadom, voltak évek, amikor magát a versenyt némi plusszal tudtuk zárni, különösen, amikor beszállt egy-két hazai mamutcég is. De még ezekben az években is vagy új létesítményekkel, vagy saját tőkével nekünk is be kellett segítenünk, hiszen állandóan fejlesztenünk kellett.”

Az éltető pénzügyi csapok azonban lassacskán kiszáradtak: a tenisz világszerte a nagy energetikai cégek, a bankszektor, valamint a biztosítótársaságok által támogatott sportág, s Magyarországon éppen e cégeket sújtja az extra adó. Ráadásul Czene Attila, a sportügyekért felelős államtitkár néhány hete levélben értesítette a versenyigazgatót, állami hozzájárulásra az idén ne is számítson. Amikor a BKV a haláltusáját vívja, s a városatyák az egyik rést a másik után igyekeznek betömni, fővárosi pénzt remélni is lehetetlen. A kezdetben 25 ezer dolláros összdíjazás közben 2008-tól már 220 ezer dollárra emelkedett.

KIEMELT RAJTPÉNZEK
Márpedig ahhoz, hogy egy vagy több igazán tőkeerős támogató ismét a verseny mögé álljon, top 10-es játékost kellene idehozni, ez viszont minimálisan 100-120 ezer dolláros pluszterhet jelentene. Lapunk úgy tudja, hogy a világsztárokat (lásd Sarapova, a Williams nővérek, Wozniacki) már csak félmillió dolláros vagy annál is magasabb rajtpénzért lehetne Budapestre csábítani. Márpedig 100 millió forintos pluszt ez a büdzsé nem bírna el; a rendezés összes befektetési igénye pedig a jelenlegi keretek között is elérheti az 500-530 ezer dollárt, azaz 110-120 millió forintot (a költségeket részletesen lásd külön). Külön érdekesség, hogy a WTA előírásának értelmében egy ilyen szintű versenyen a részt vevő játékosokra a rendezőnek összesen 1,3 milliárd forintnyi összegben biztosítást kell kötnie; hogy mindezt melyik biztosító és milyen díjért vállalja, az minden évben hosszú tárgyalássorozat és alku eredménye. Márky annyit árult el, hogy e rubrikában is milliós tételről van szó. 

ÁTMENETI SEGÍTSÉG
„Ha egy kicsike reményt is látok a túlélésre, az idén még megrendezem a tornát, de valószínűleg ez lesz a hattyúdal. A végsőkig harcoltam ezért a WTA-tornáért, és hogy a magyar játékosoknak lehetőséget adjunk. De lehet, ez is kevés, hogy itthon tartsuk a versenyt” – mondja lapunknak Márky Jenő. Ha május elején a kedvezőtlen előjelek ellenére mégis létrejönne az idei viadal, az növelné annak esélyét, hogy Arn Gréta és Babos Tímea kiharcolja az olimpiai részvétel jogát. Ehhez a világranglista első 56 helyezettje között kell lenni, de egy nemzet csak négy versenyzőt delegálhat. A lehetőséget felismerve cikkünk megírásával egy időben Borkai Zsolt, a MOB elnöke telefonon tett ígéretet Márky Jenőnek, hogy ha a tornát megrendezi, a MOB néhány millió forint támogatást nyújt. Ám az alapkérdés ennek fényében még inkább az: ha a világ legjobb versenyei között számon tartott budapesti torna jövőre tényleg megszűnik, akkor nem tűnik-e el visszavonhatatlanul a nemzetközi színtérről a magyar női tenisz is?